Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

- A levéltrágyázás hasznossága Az Intenzív mezőgazdasági terme­­túrák megfelelő mértékű tápanyag­­ellátása. A tápanyag egy része a nö­vény természetes környezetében szük­séges mértékben rendelkezésre áll, másik részét azonban pótolni kell. Ezt általában a talaj közvetítésével bizto­sítottuk. A talaj biológiai, fizikai, ké­miai tulajdonságai aránylag jó köz­vetítői a növényi tápanyagoiknak. Mindaddig elegendőnek bizonyultak, amíg a korszerű mezőgazdaság fo­kozott igényei nem jelentkeztek. Egy új ótat kellett keresni, amellyel azt a fokozott igényt kielégíthetjük. A magasabb termésátlagokért foly­tatott küzdelemben mindjobban elő­térbe került a talaj trágyázása és a növény trágyázása közötti különbség, mely körülmény a közvetlenebb táp­anyagutánpótlási módok kutatásához vezethet. Ez a kutatás oda irányult, hogy felfedje egyes kultúrák külön­böző fejlődési szakaszain azok táp­anyagigényeit. Ezek nemcsak a globá­lis tápanyagmennyiségben, hanem egyes tápanyagelemekben Is lényeges különbséget mutattak. A kívánt ma­gasabb termést csak úgy tudjuk el­érni, ha kellő időben, kellő mennyi­ségben a szükséges tápanyag rendel­kezésre áll. A többlet Is, valamint a hiány is terméscsökkenéshez vezet. Ezt az igényt az eddig ismeietes alap­­trágyázási rendszerünkkel nem tud­juk kielégíteni. Ezt a követelményt teljesitik az utolsó évtizedben megin­dult kísérletek által kidolgozott táp­­anyagutánpótlási rendszerek, amelye­ket a magyarok permetező trágyázás­nak, lomb, ill. levéltrágyázásnak, a Szovjetunióban gyökérenkivüli fejtrá­gyázásnak, az angolok extraradíkális, a németek nedves fejtrágyázásnak neveznek. Ezek a kifejezések mind azonos tápanyagutánpótlási rendszert, azonos fogalmat takarnak. Ezeket a rendszereket nagyon so­káig mintegy kuriózumként emleget­ték a szakemberek. Azonban a mező­­gazdasági termelés technikai emelke­désével a gazdaságossági, termésbiz­tonsági, minőségjavítási szempontok mindinkább előtérbe hozták és a gya­korlati termelés szolgálatába állítot­ták. A permetező trágyázás nem egé­szen új keletű. A múlt század dere­kán Gris, francia kutató leírta, hogy­ha a meszes talajon klorotikus növé­nyeket vasszulfát oldattal permetez­te, a klorőzis megszűnt. Ezzel bizo­nyítást nyert, hogy a levelek nem­csak gázokat O2, CO2 és vizet, hanem szervetlen sőoldatokat is képesek felvenni. Mayer a borsó, uborka, búza, Hiltner a fehérmustár, szója, burgo­nya esetében bizonyította be a per­metező trágyázás gyakorlati jelentő­ségét. Korpely a dohányon végzett Ilyenirányú kísérletei 1912-ben ugyan eredményeseik voltak, azonban az ak­kori kezdetleges gépi berendezések következtében az eljárást nem tar­totta gazdaságosnak, egyelőre az csak tudományos jellegű volt. A probléma a harmincas évek ele­jén vetődött fel újra. Prajanyisznyi­­kov, Mackov szovjet kutatók két Irányban fejlesztették a kutatásaikat. Egyrészt a mikroelemek, másrészt a foszfor utánpótlás irányában. Ez a koncepció főleg a cukorrépánál és a gyapotnál került nagymértékben alkalmazásra. Míg a Szovjetunióban a szántóföldi növényeiknél, addig Amerikában a gyümölcsösök körül­ményes trágyázást rendszere, nagy lombfelülete tette Indokolttá ennek az eljárásnak, főleg nitrogénnel, nyomelemekkel (Fe, Zn, Mn, Cu) való utánpótlás alkalmazását. Magyaror­szágon az utolsó két évtizedben kez­dett elterjedni az Agrártudományi Egyetem kutatásai nyomán a gyakor­latban a permetezőtrágyázás a gabo­­naneműeknél, maglucernánál, burgo­nyánál, cukorrépánál, lucernaszéná­nál, szőlőnél. Ma már a lomb — permetezőtrá­gyázás fiziológiai, biolőgial, biokémiai és külső tényezői ismeretesek. A mód­szer alkalmazásánál makro, vagy mikro elemeket juttatunk a növény leveleire. Tehát fejtrágyázást vég­zünk. A cél az, hogy minél több ha­tóanyag jusson a lombra. Ennek a célnak azonban gátat vet az a tény, hogy a növényeik levelei különböző módon reagálnak a felületükre vitt anyagokra és egy bizonyos határon túl károsodás, perzselés éri őket. Ez e károsodás több tényezőtől függ. Az idősebb levelek károsodása kisebb mérvű. Nagy jelentőségű a permet­­anyag koncentrációja, mennyisége, valamint annak pH értéke, habár ettől néha el is tekinthetünk. Lényeges mo­mentum, milyen nagy cseppekben jut az oldat a levelekre. Ugyanis minél jobban porlaszt a permetezőgép, te­hát minél kisebbek a cseppek, a sá­­rosodás annál inkább csökkent. Az eddigi tapasztalatok szerint a növények három nagy kategóriáját különböztethetjük meg. Nagyon érzékenyek: bab, uborka, pa­radicsom, kukorica, alma, körte, cseresznye (gyümölcsfák általá­ban). Közepesen érzékenyek: Burgonya, ká­poszta, saláta, répafélék, herefé­lék. Kevésbé érzékenyek: Gabonafélék, fű­­félék. A fenti felosztás nem azt jelenti, hogy e módszer alkalmazása az ér­zékeny fajoknál kizárt. Figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a tevétek felületén kialakult viszonyok sok faktortól függnek. Elsősorban nagy szerep jut a permetezőgépnek. Továbbá fajonként kell megállapítani a permet trágya koncentrációját és bizonyos biztonsági hányados figye­lembevételével alkalmazni. A permetezőtrágyázás új módszert jelent a tápanyag utánpótlás terén. Kérdés, milyen célt szolgál, valamint milyen esetekben célszerű alkalma­zása. Rengeteg kísérteti, valamint nagyüzemi adat áll rendelkezésünkre, mégis a használat mértékét illetően a szakemberek véleménye eltérő, lés egyik fontos alapfeltétele a kul- Egyet te kell szögeznünk: a perme­tező trágyázás sohasem tehet fő trá­gyázás! mód. Általában a vélemények megegyeznek, hogy csakis mint ki­egészítő trágyázást alkalmazzuk és összhangba kell tennie a fő trágyázási módszerrel. Magyarországi és nyugati kutatók véleménye szerint, bár sokkal kisebb mennyiséget juttatunk a növényre, mint a talajtrágyázással, azonban en­nek hasznosulása sokkal nagyobb. Te­hát a permetező trágyázás nemcsak rendkívüli esetekben használható ki­segítő módszer, hanem helyesen al­kalmazva rendszeres fejtrágyázást módszer, amellyel a talajon fejtrágyá­zás legnagyobb nehézségeit ki lehet küszöbölni. E módszer alapvető sajátossága, hogy a tápanyag oldott állapotban jut közvetlenül a lombfelületre, sőt a szór, ill. a fásrészekre hullott ol­datból gyorsan, pár óra alatt felszí­vódik a tápanyag. A talajba juttatott tápanyagok fel­szívódásához elsősorban oldódás szük­séges, miközben a tápanyagok fizikai és kémiai változásokon mennek ke­resztül. Nem tekinthetünk el a talaj­­baktériumok szereplésétől sem, vala­mint a talaj fizikai és kémiai tulaj­donságától, amely körülmény a táp­anyag felvétel közvetlen függvénye. Ezeket a körülményeket a permetező­trágyázásnál figyelmen kívül hagy­hatjuk. Maga a technikai kivitelezés a mai nagyteljesítményű permetezőgépeiknél, mint a P—900, RS—09, repülő per­metezés alkalmazásánál ez nem je­lent problémát. Nehézséget a vízhor­dás jelentheti, azonban ügyes szer­vezéssel ez a probléma is megoldható. További nagy előnye, hogy a táp­anyagokat a védekező anyagokkal egyidőben Juttathatjuk a növényekre és így a permetezéssel külön agro­technikai probléma nem merül fel. A permetező trágyázás ideje a nyár, kivéve az üvegházi kultúrákat. A mi j csapadéikszegény viszonyaink között a klasszikus fejtrágyázási módok si­kere a talaj nedvesség tartalmától is függ. Magyarországi viszonyok között [ nyolchetes száraz periódus alatt a permetező trágyázás nagyon hatásos volt — bár a növények egyéb ned­vességhez nem jutottak a gyenge j harmaton kívül. Ilyen száraz időjárás I esetén a talajból történő tápanyag- I felvétel szünetel. Tehát egyedüli mőd j marad a fejtrágyázásra a permetező- ] trágyázás, amellyel a növények táplál­kozását segíthetjük. Feltűnő különb­séget mutatott a kezeletlen tábla erő­sen megvsielt lombfelületével szem­ben a kezelt tábla üde zöld egészsé­ges lombozata. Nem közömbös kérdés, hogy miként j alakul a permetezőtrágyázáskor a mű­trágyák hatékonysága. A talajba tör­ténő trágyázással szemben sokkal magasabb a hatékonysága, sőt a gyö­kereken keresztül a tápanyag felvétel Intenzívebbé válik, vagyis serkentő ha tású. A nagyüzemi, valamint a kísérteti | parcellákon végzett kísérleteik mind amellett szólnak, hogy ezt a mód­szert nálunk is szélesebb keretek között alkalmazhatnánk. Egyrészt a terméstijbblet, másrészt — ami egyál­talán nem elhanyagolható körülmény [ — minőségi változások, emellett a trágyázási módszer mellett szólnak. A permetező trágyázás összehason­lítva 0 régi fejtrágyázási módokkal azt mutatja, hogy a viszonylag kevés tápanyag a megfelelő módon, megfe­lelő összetételben és időpontban al­kalmazva, nagyon jó hatásfokkal hasznosul és a közvetlen tápanyag utánpótlás mellett stimuláló hatású és ezáltal hatékonysága fokozódik. (Könözsi) Nincs igazibb üröm, mint a sajátkezű leg ültetett fáink első termését megtztelni. Őszi virág-kiállítás .BRATISLAVA 68‘ jelige alelt Még fel sem ocsúdtunk azokból a derűs benyomásokból, amelyeket a bratislavai virágkiállítás tavaszi ren­dezvénye keltett bennünk, és máris az őszi virágok szemléjének küszöbén állunk. A „Bratislava 88“ jelige alatt készülő őszi kiállítás szeptember 20-án kezdődik a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában és október 2-án ér véget. Amíg tavasszal csaknem ki­zárólag virágokban gyönyörködhet­tünk, addig az őszi kiállításon főleg a növényi végtermékek, a gyümölcs- és zöldségfélék tárulnak szemünk elé. Külön helyet foglalnak el természe­tesen a pompás őszi virágok, ame­lyekkel ősszel, sőt még télen is há­zunk táját és lakásunkat díszíthetjük. A gyUmölcsosztályon élelmiszer­iparunk azokat a készítményeket is kiállítja, amelyeknek alapvető nyers­anyaga a gyümölcs, vagyis a gyii­­mölcs-konzerveket, a befőtteket, gyü­mölcsízeket, szörpöket stb. A zöldség-részlegen az állami gaz­daságok, az egységes földműves­szövetkezetek és egyéb termesztők által ápolt, szabadon termesztett és hajtatott zöldségfélék kerülnek be­mutatásra. A virágkiállítás láttán a látogató méltán elgondolkozik azon, vajon másokhoz hasonlóan ne szerezzen-e be ő is megfelelő mennyiségű virág­díszt lakása, munkahelye vagy lakó­telepe számára, amely főleg télvíz idején felvidítja a környezetet, „ta­vaszt“ varázsol a vigasztalan télbe. A virágkiállítás a városi kertészet rózsa- és krizantém-termesztési, illet­ve nemesítő készséget hivatott nép­szerűsíteni. Ojdonságnak számít továbbá a gyógynövények kiállítása. Köztudo­mású, hogy gyógyszeriparunk körül­belül hatszázféle, jól bevált gyógy­szert állít elő, amelyek a gyógynövé­nyek 185 fajtájából készülnek. Egye# gyógynövények természetvédelem alatt állanak, mások szabadon burján­­zanak vagy nagyüzemileg termesztik őket. Valamennyi fajtájukkal megis­merkedhet a kiállítás látogatója. A virág-, gyümölcs- és zöldségter­mesztőknek bemutatják a növényvé­delem céljait szolgáló vegyszereket és a legújabb permetező aernsnl­­készítményeket. Élelmiszeriparunk ugyancsak külön részlegen mutatja be az egyes élelmi­szerek összetételét, az ésszerű, egész­séges és helyes táplálkozás módsze­reit, az élelmiszerek minőségét, vá­lasztékát, táperejét és színvonalas csomagolását. A kiállításon a burkedvelők is meg­találják számításukat. Megismerked­nek a szőlőtermesztés népgazdasági jelentőségével, a szocialista szőlészet fejlődésével, a borászat csínjával-hín­­jával, sőt a végén a borkóstolóba is „benevezhetnek“. A nagyözemi kertgazdálkodás szak­értői felvonultatják a gépesítés leg­újabb vívmányait, a belterjes gazdál­kodás mibenlétét, az önköltség csök­kentés és a termelés fokozásának lehetőségeit, valamint a kertészet munkatermelékenységét. A kiállítás tájékoztatási központján készségesen szolgálnak felvilágosítással egyéni kérdésekre éppúgy, mint a szerződé­ses gépeladás feltételeire vonatkozó­lag. A Földművelés- és Közélelmezésügyt Megbízotti Hivatal a „Bratislava 88“ kiállítási bizottságával együtt felkéri a mezőgazdasági üzemeket, hogy mi­előbb küldjék be a nekik kézbesített jelentkezési íveket, amivel megköny­­nyítik az előkészítő munkálatokat és hozzájárulnak a közérdekű kiállítás sikeréhez. J. PROKES, mérnök A szél pusztító, a talajfelszínt átalakító munkáját defláció vagy letárolás néven ismeri a geológia. Ha a nem túl nedves, finomabb pusztulástermékeket elhordja a felszínről, vagy a kőzetet megtámadja a szél, a környezet homokját hasz­nálja fel „vésőeszközül“. Ilyenkor a homokszemeikkel egyetem­ben szélmarásokat, kivájásokat, vagy félbarlangokat létesít a kőzetben. Miután a puhább kőzetrészeket könnyen kifújta, a keményebbekből ún. kőgombák keletkeznek. Különöse» a ta­lajon fekvő kavicsot súrolja erősen a fölötte végigpásztázó homokkal, amiből háromlapos sarkos kavics (németül: Drei­­kanter, vagyis „háromélű“) jön létre. A kőzetek elhordott, kifinomodott homokjából tesz a futóhomok. Futóhomoik-terü: tetőket Magyarországon a Duna—Tisza közén, de helyenként köztársaságunkban is, például Ogyalla környékén találhatunk. Valódi helyük azonban a tengerpart, ahol dűnának vagy fövényzátonynak nevezik. A homokszemek a szél irányában állandó mozgásban vannak, tehát maguk a dűnák is vándorol­nak. Idővel a szél a fövényzátony valamelyik hajlatában erő­sebben „támad“ és kettészeli a homokbuckát. Az így keletke­zett árok neve szélbarázda, a mögötte felhalmozódó homok­­tömeg pedig a garmada. Barkhánnak nevezzük viszont a ho­­moktömegef, amikor bizonyos vándorlás után végleges alakot ölt. Ennek szélárnyékos oldalán karéj alakú kivágás támad. Ebben az alakban a barkhán el is vándorolhat. Méreteit meg­változtathatja, de alakját nem A levegő és a homoktömeg súrlódása folytán hnmokfodrok (angolul: ripplemark-ok) kép­ződnek annak felületén. A futóhomok és a fövenyzátonyok által keletkézett károk felmérhetetlenek. KORSZERŰ ELLENINTÉZKEDÉSEK Egy angliai cég nemrégen gumiból gyártott, leheletvékony réteggel vonta be kísérletképpen egy tengerparti sziget égisz feriiletét, hngy lerögzítse a homokot. Az eredmény egyelőre még l^neretlen. — De a szintetikus olaj-, illetve gumitakarónak ennél is fontosabb rendeltetése lesz a közeljövőben. Izraelben ai'terniéketlenségérő) ismert Negev-sivatag egy részét levegő­éi vízáteresztő réteggel vonják be, hogy megakadályozzák a téli esővíz maradéktalan elpárolgását a tjiző napsugarak hatására. Annyit máris megállapítottak, hogy a vékony hah- Eumi-takaró nem gátolja az alatta tevő növényzet fejlődését, * V sőt a gabonacsfrák át is törnek a takaró „pórusain“, amelye­ket szükség esetén akár tágítani Is lehet. MI A HELYZET ÉSZAK-AMERIKÁBAN? Az utóbbi években megrendítő híreik érkeznek a porferge­­tegek borzalmas pusztításáról. Egyszer Coloradóban, vagy Kansasban, máskor New Mexlcóban, Texasban, vagy Oklaho­­mában kerekedett porvihar. Utoljára DIE TAT című svájci lap döbbenetes szemléletességgel számolt be Ilyen porvihar vég­zetes következményeiről: több tízezer négyzetkilométer föld­területen vastag homokréteg borította a percekkel azelőtt még hullámzó búzatáblákat. A portengerből csak elvétve látszott Ahol a porfergetegek születnek ki egy-egy megfojtott növény kókadt kalásza. Vasútvonalak, országutak váltak járhatatlanokká, hóekéket keltett bevetni a homoktorlaszok eltávolítására. A kocsivezetők nappal is kény­telenek voltak fényszórókkal pásztázni a terepet. Olyan sűrű sötétség borúit a vidékre, hogy a Nap derengő fénye csak el­vétve szűrődött át a porfüggönyön. MI OKOZZA AZ ELEMI CSAPÁSOKAT? Tévedés azt hinni, hogy az USA a porfergetegek hazája volt. Százötven évvel ezelőtt csak hírből-hallásból Ismerték ott a homokviharokat. De a keletről nyugat felé irányuló gazdálko­dás egyre több „felhagyott“ mezőgazdasági földterületet ered­ményezett. Ha kimerült a talaj, a farmerek egyszerűen „odébb­­áLltak“. így a helyenként kilenctized részben letarolt erdők nyomán a védtelenné vált föld képtelen volt ellenállni a víz és a szél rombolásának. Beállott az erózió. A tar talajfelületen elfolyó víz már kis lejtés esetén is magával sodorta a tele­­vényföldet, megkezdődött a kopárosodás, a karsztosodás. A szél azután felkapta a porrá száradt talajfelszínt, felhőkké tömörítette és másutt — lehetőleg virágzó réteken és gabona­táblákon — „lerakta“, ahol homoktengerbe fulladt a gyönyörű termés. A FARMEREK TEHETETLENEK. Az áldatlan állagotok hallatára önkéntelenül felmerül a kérdés: talán nem ismerik Amerikában a vízszabályozást, a füves vetésforgó meghonosítását, erdősávok ültetését, az ön­tözés és a talajjavítás különféle módszereit? — Nagyon is jól ismerik, csakhogy... Az amerikai farmerek nem hanyagolják el szándékosan a megelőző intézkedéseket, de egyszerűen nem győzik pénzzel! Egyik farmer sem egyezik bele, hogy pont az ő földbirtokából hasítsanak ki területeiket erdősávok létesíté­sére, hiszen termőföldje csökkenne, termése, és azzal együtt keresete sínylené meg „nagylelkűségét“. Az Egyesült Államok a háború utáni években megszokta, hogy hatalmas gabona­­mennyiségeket szállítson külföldre. A kormány számára kö­zömbös, hogyan sajtolják ki a földből a termést a földbirto­kosok és bérlők. Az erózió megelőzését célzó állami beruházá­sok elégtelenek. A termőtalaj tetemes részének pusztulása tehát folytatódik, a homokfergetegek réme továbbra is kísért. HOGYAN VÉDEKEZTEK A DUNA—TISZA KÖZÉN. Magyarországon már régebben meghonosították az ún. Westsik-féle homokjavítási rendszert, ahol futóhomok veszé­lyeztette a terméshozamot. Dúsított komposzttal és istállótrá­gyával alulról felfelé javították a homokot, amit aljtrágyázás­nak neveznek. Az első szervesanyag-réteg kb. 50 cm mélység­ben szőnyegszerűen nyugszik a homok testében. 2—3 év múlva az alsó réteg fölé — mintegy 18—22 centi méternyire — újabb szervesréteg kerül. Az utóbbit még egy vagy két réteg követi a megfelelő trágyavisszapótlás időszakában. A növényzet kez­detben fejlődik satnyábban ugyan mint a humuszos feltalajú homokban. Alig éri el az aljtrágyaréteget, szinte rohamos terebélyesedésnek indul, egyúttal terméshozama is megnövek­szik. A szervesanyag-szőnyeg gyökeresen megváltoztatta a homok vízgazdálkodását is. Azelőtt két méter mélységben teljesen száraz volt a laza homok, most a nagy nyári meleg­ben sem szárad ki. A szervesanyagot átszövő gyökérrendszer így öndúsftó folyamatot eredményez. Feldolgozta: K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents