Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

Äz elővetemények helyes megválasztása, mint termésfokozó tényező

(KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A LUCERNA ELOVETEMÉNYRE)

A vetésforgó helyes megválasztása

és célszerű betartása nemcsak az agrotechnikai irányelvek érvényesítése szempontjából elengedhetetlen, de a gyom és kártevők elleni védekezés miatt is.

Az elővetemény termésfokoző hatása a termelt növényzetnek a talajszerkezetére és a talajnak a növény fejlődésére való kölcsönös hatásából tevődik össze, vagyis a talaj és a növény egymásrahatásából áll, melyek-ben a közvetítő szerepet a talaj apró élőlényei, mikroorganizmusai biztosítják. Haladó irányú talajműveléssel, a talaj biológiai aktivitásainak növelésével olyan termelési körülményeket teremtünk, ahol a növény fiziológiai adottságai a legjobban érvényesülhetnek.

A tudomány fejlődésével kutatóink és szakembereink olyan újabb és újabb megfigyeléseket és felfedezéseket érnek el, melyek hatását vagy egyáltalán nem ismerték, vagy azt egyéb ismert jelenségnek tudták be. Sokszor e hatások ténylegesen együtt jelentkeznek, de szétválasztásuk és hovátartozásuk megállapítása újabb felfedezések eredménye és mindez egy lépéssel előbbre visz bennünket az agrotechnikai tudományok ismeretében.

Szabadjon e jelen szakcikk keretében egy olyan megfigyelés eredményét közölnünk, mely a gazdák között még alig ismert, de ismerete a termelés helyes irányítása szempontjából rendkívül fontos. A lucernáról, mint a búza előveteményéről lesz szó a következőkben. Arról, hogy a lucerna jó, közepes vagy rossz előveteménye a búzának, szakkörökben és a gyakorlati szakemberek között sok szó esett. Egyesek jónak, mások közepesnek, de sokan rossznak tartják azzal indokolva állásfoglalásukat, hogy a lucerna mélyen ható gyökerei a talajt mély rétegekben kiszántják, télen át egértanyát létesítenek, ahonnan tavasszal a szaporulat szétszéled és pusztítja a termelt növényzetet.

Szakképzett gazdák azzal is tisztában vannak, hogy a lucerna elővetemény problémája szorosan összefügg annak feltörési idejével. Az „egy rókáról két bőrt lenyúzni“ akaró kapzsi termelők olykor 4 kaszálást is bevárnak, s csak azután törik fel a tarlót. A rosszul előkészített, rögös, túlsók levegőt tartalmazó, későn szántott lucetnatarló semmiképp sem nyújthat Jó magágyat. Az ilyen talajba vetett búza vetési mélysége egyenetlen lesz, csírázása és kezelése hiányos, begyökeresedése elégtelen. Télen a hótakaró nélküli, száraz fagyoknál a kikelt növények nagy része kifagy és a tökéletes kiritkulást a tél végén, illetve a tavasz elején beálló fagyok végzik el.

Nem is az ilyen helytelen eljárásról és agrotechnikai hibák sorozatáról kívánok szólni. Hanem arról ez esetről, amikor a tarlót időben törik fel, második, kivételesén a harmadik kaszálás után.

Miért fontos az időben való tarlótörés? Azért, mert a leszántott lucerna nagy mennyiségű gyökerének a búza vetési idejéig olyan korhadási processzuson (folyamaton! kell keresztülmennie, hogy a bomlásnál keletkező szerves anyagok ne hathassanak gátlólag a búza csírázására és kikelésére. A búza vetésének idejéig az elkorhadásnak olyan fokot kell elérnie, hogy az aminosavak csírázást gátló hatása megszűnjön.

Eddjg a tarlótörés és vetés ideje közötti időpont lassított csírázási és kelési folyamatát rossz talajmunkának, a talaj túlrögösségének, nitrogéndepressziónak, illetve pentozan hatásnak tulajdonították. Ez bizonyos mértékig így is van, de ehhez járul még az eddig nem ismert inhibícióscsírázást gátló hatás, mely biológiai eredetű és ismerete a lucerna elővetemény hatásának helyes értékelése szempontjából vitathatatlan. E kérdésben igen érdekes tanulmányokat folytat a Brno melletti földművelési kísérleti állomás mikrobiológdsa, Dr. Ridky, aki a lucerna-gyökér vizes kivonatával nedvesítette a csírázásra szánt húzaszemeket, és megállapította, hogy az ilyen extraktummal nedvesített búzaszemek nem, hajtanak gyökércsírát, csak a föld feletti szárcsíra képződik.

A nyitrai főiskola Földművelésügyi Tanszékén ezeket a kísérleteket már tél óta folytatjuk és mi is észleltük, hogy amíg a frissen kiásott vagy kiszántott lucernagyökér vizes oldata semmiféle gátlóhatást nem fejt ki a csírázásra, addig a talaj felszínén lassú korhadáson átment, vagy a ta-4 S7.ARAO FÖLDMŰVES

1868. augusztus 10.

fajban bomlófélben levő lucerna gyökér vizes kivonata csírázást gátló hatással bír. További megfigyeléseinket arra összpontosítjuk, hogy megállapítsuk, hány hétre van szükség ahhoz, hogy a lebomló szerves anyag elveszítse ezen gátló-inhibíciós hatását, hogy ezzel a gyakorlat részére pontos tájékoztatást adhassunk, hogy a lucernatarló feltörése után mikor kezdje meg a búza vetését. Eddigi megfigyeléseink szerint ez mintegy 4—6 hétig tart. Nyilvánvaló, hogy a negyedik kaszálás .után már nem lehet sikerrel búzát vetni, sőt a harmadik kaszálás után is problematikus. Leghelyesebb és agrotechnikailag egyedül indokolt, már a második kaszálás után feltörni a lucernatarlót és 6 hétig pihentetni a földet, hogy a szervesanyag lebomlás addig végbemenjen. Ez ökonómiai szempontból is helytállóbb, mert a két kaszálás rendes körülmények között elegendő termést nyújt. Nehezebb megállapítani, mely szerves anyag bomlási terméke idézi eli$ a csírázásgátlást. Ezt valószínűleg szelekcióval és c'hromatografok felhasználásával érjük el.

Kísérleteinket, mikroparcelláikon végezzük. 3 féle talajon fektetjük fel; steril homokon, egy középkötött humózus fekete vagy barna talajon és azon a talajon, melyben a lucerna termett.

Különös jelentőséggel bír az a megállapításunk is, hogy milyen mélységben, milyen gyorsasággal megy végbe a gyökér lebomlás, mert a helyesen irányított szántás, előhántós ekével különböző mélységre, különböző mennyiségű szerves anyagot fordít alá. A talajok neme és a szántás mélysége szerint a korhadás gyorsasága eltérő, ami a gyakorlat szempontjából döntő jelentőségű. Különös jelentőséggel bír a bomlásnak henger útján történő szabályozása is. összegezve az itt elmondottakat, a lucernatarló feltörési ideje és a vetés ideje között szoros összefüggés van. A talaj neme szerint és a szántás mélysége alapján a korhadás, illetve a lebomlás gyorsasága eltérő. A csírázásgátló hatás is hosszabb vagy rövidebb ideig tart.

A fenti biológiai folyamathoz még hozzájárul a nitrogéudepresszió is, mely a hiányos talajmunkával tetézve, kulcshelyzetet foglal el a termés eredményének biztosítása terén.

Ezek tehát együttesen képezik a termés fokozását jelentő tényezőket, melyek közvetlen vagy közvetve, de együttesen hatva pozitív vagy negatív irányban érvényesülnek.

A lucerna tarlónak nitrogén műtrágyával történő trágyázása nemcsak a depresszív hatást szünteti meg, de a korhasztás gyorsításával lerövidíti a tarló feltörés és a vetés közti Idő hosszát is, vagyis a búza korábban lesz vethető. Minél később törjük fel a tarlót, annál indokoltabb a nitrogén trágyázás, és az ezzel elérhető

szerves anyag lebomlás szabályozása.

A negyedik kaszálás utáni törésnél, mely már késő őszi időre esik, amikor a talaj biológiai tevékenysége a kedvezőtlen időjárás miatt erősen lecsökken, a szerves anyag lebomlása igen lassan megy végbe, és az csak tavasszal fejeződik be. Itt tehát az „N“ mennyiség és féleség megállapításánál arra is ügyeljünk, hogy a depresszív hatás tavasszal is fenn fog állni és csak a nagyobb adag és kombinált salétrom-ammóniák nitrogénnel ellensúlyozható. Egyébként a szerves anyag lebomlása után fellépő nagy ,,N“ bőséget megfelelő káli és foszfortrágyázással kell ellensúlyozni, máskülönben megdőlés következik be s ez együtt jár a gabonaszem besülésével. A harmonikus tápanyag egyensúlyáról minden időben és mindenkor gondoskodnunk kell.

További fontos agrotechnikai feltétel a talaj vetésére való előkészítésnél annak megfelelő hő és levegőszabályozása. Jó magágyat csakis a kellőképp porhanyított és megfelelő levegőt tartalmazó talajok tudnak nyújtani. Célszerű lesz a szántás után azonnal tárcsaboronával járatni, hogy a gyökérmaradványok eldarabolásával sűrűbb konzisztepciájú talajikonglomerát keletkezzék, mely fogasboronálás után megfelelően levegőztetett magágyat ad.

A búza elvetése után befejező munkaként feltétlenül járassunk gyűrűshengert, mert a henger a föld minden oldalról való összeszorításával jó vetőágyat biztosít és az egyenletes és gyors csírázást és kelést elősegíti. Szükség esetén a hengerezést megismételhetjük. Ezt azonban sohase végezzük keresztirányba, mivel a gyűrűshenger által létesített barázdák jó hófogást tesznek lehetővé, ami védelmet nyújt a búzának a téli kifagyás ellen. ’

Idevonatkozó kísérleteink azt is igazolják, hogy a gyűrűshengerrel hengerezett parcellák sokkal jobban áttelelnek, kevesebb tőveszteséggel ússzák meg a kitavaszodást, mint a hengerezetlen parcellák.

A jó és okszerű talajmunka nemcsak helyes erőművi behatás, de fontos fiziológiai folyamatok szabályozását is jelenti, igazolására annak, hogy minden agrotechnikai ténykedés szoros kapcsolatban kell hogy végbemenjen a talaj mikroflórájánaik, a növényzet gyökerének élettani igényeivel.

Ilyen szemszögből kell tehát megítélni az elővetemény hasznosságát az utónövény szempontjából. Nincs abszolút jó és abszolút rossz elővetemény. Annak hatása a szélsőségek skáláján tjeiül annyi tényezőtől függ, hogy igazán elméletileg jól felkészült szakember legyen az, aki az egyes tényezők harmonikus összhangját jól biztosítani tudia.

Prof. Dr. Ing. Fridecky Ako*, egyetemi tanár

A kutatóintézetben sokat várnak a képen látható törzskönyvezett dán fekete-tarka tehenektől.

Öntözéssel szárazságban is biztos a jövedelem

A vízgazdálkodási kutatóintézet újvárosi részlegén Misko István gazdaságvgzetnvel és Fodor Ferenc főzootechnikussal mérlegeltük az idei eredményeket, s a jövő célkitűzéseit. Főleg a szarvasmarha tenyésztés s annak kapcsán a tej és a hústermelés került bonckés alá.

Az idei félévi eredmnéyek biztatóak. A tejeladási tervet 54,6 százalékra teljesítették. A pénzügyi többlet tehát meghaladja a 170 ezer koronát. Ez azért vált lehetővé, mert a tehenenkénti átlagos napi tejhasznosság, 8,58 liter volt. Az eddigi eredmény arra enged következtetni, hogy év végéra elérik az egyedenkénti 3250 literes tejhasznosságot. Az önköltség istállónként változik. Míg az egyik istállóban 15, a másikban csak 8 liter az átlagos hozam, s így a literenkénti önköltség a fél évben 1,44—1,73 korona közt mozgott.

Nagyon kedvező jelenség, hogy a tehénállomány Hl) százalékban még csak az első és a második laktációná! tart. Így nagyon jók a jövőbeni kilátások. Ennek következtében jövőre 3450, 1970-ben pedig 3650 literes átlagos tejhasznossággal számolnak.

Az állomány nagy része szlovák vöröstarka fajta, de beszerzett a gazdaság 94 törzskönyvezett dán feketetarka tehenet is. Jövőben a tejhasznnsság emelése céljából a hazai fajtát dán feketetarkával keresztezik.

Nagyban hozzájárul a tehenek jó hasznosságához és erőnlétéhez az is, hogy az állatokat a vegetáció teljes időszakában mesterségesen létesített, öntözött legelőkön tartják. A legelők fűállnmánya területenként aszerint változik, amilyen magot vetettek, de rendszerint nyolc fűfajtából áll. így e8Y e8y hektár megadja az öt-hat vagon zöldanyagot. A legeltetésnél a szakaszos, villanypásztorns, adagolt módszert alkalmazzák, mert így minimális a taposási kár.

A legelőket a farm körül négy tagban 55 hektáron létesítették s újabban 23 hektárral bővítették. Emellett az őszi keverékekbe egynyári fűtőieket is vetettek, hogy ezeken a területeken is legeltethessenek. Későbben az ideiglenes területeket fölszántják.

A fözootechnikus elmondta, hogy amíg szilázsból elegendőre, körülbelül 400 vagonra, ugyanakkor szénából csak kevésre van kilátás. Télen a hiányt szalmával és abrakkal pótolják.

Marhahús termelése, illetve értékesítése szempontjából ugyancsak kitünően áll a gazdaság. Az erre az évre tervezett 978 mázsa helyett a félévben több mint 600 mázsát értékesítettek, s a pénzügyi tervet is magasan túlszárnyalták. f

Az elmondottakból is látható, hogy a vízgazdálkodási kutatóintézet újvárosi részlegének dolgozói ugyancsak példamutató munkát végeznek.

— hal—

Megoldásra váró feladatok

A komáromi járásban azon a nézeten vagyunk, hogy a mezőgazdasági felvásárlási és ellátási üzemek jelenlegi szervezeti alakjukban nem voltak képesek és most sem tudnak megbirkózni a mezőgazdasági üzemek igényes feladataival. Szolgáltatásaik nem kielégítőe'k, nem színvonalasak és számos üzem számára előnytelenek. Átszervezésükkel kapcsolatban az a kívánságunk, tisztázzák jövendő tevékenységüket és határozzák meg hatáskörük feltételeit. Ragaszkodunk ahhoz, hogy ez a szerv elsősorban az őstermelés számára biztosítsa szolgáltatásait, nem pedig fordítva, ahogyan erről eddig számos példa tanúskodott. ,

A mezőgazdasági felvásárlási és ellátási vállalat, valamint a többi másod ter me lés kereskedelmi célkitűzéseit jellemzi a Socialistické zemédélství f. é. július 5-i számában megjelent cikk, amely megemlékezik az 1967. évi kivitelért járó devízarészesedésről. Ezzel kapcsolatban felteszem a kérdést: Milyen termékekért kapnak ezek a vállalatok devizarészesedést és milyen címen rövidítik meg mezőgazdasági üzemeink deviza-részesedését? A mezőgazdasági felvásárlási és ellátási vállalatok az átszervezés során célul tűzték ki, hogy hiánytalan szolgáltatásokat nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek. Fel kell tennünk azonban a kérdést, ha az említett felvásárlási vállalatok, mint állami szervezetek, raklárhelyíségek híján mindmáig képtelenek voltaik biztosítani az aratás utáni gyors felvásárlást, hogyan tudják azt szövetkezeti-szervezeti alapon biztosítani, amikor majd az eddigiektől eltérően nem lesz állami támogatásuk. Azt hiszem csakis szövetkezeti eszközeink rovására! Szerintem a felvásárlási vállalatok nem rugalmasak, a nagy hozamú gabonafélék vetőmagjai közvetítésénél sem. Ezt bizonyítják például az őszi búza, valamint a nagy hozamú kukoricafajták beszerzése körül észlelt tapasztalatok is. Nem vált a mezőgazdasági üzemek javára a műtrágya-felvásárlás biztosításának Ígéretes rendezésié sem. Nem vették figyelembe a földműveseik tényleges szükségleteit, sem a műtrágyaféléik kellő elosztását a tenyészidő folyamán. Idén sem tartották be a választék kínálását és az agrotechnikai határidőiket sem, ami kedvezőtlenül mutatkozik a terméshozamokban.

A mezőgazdasági felvásárlási és ellátási vállalatok tehetetlenségének továbi kirívó példája az újburgonya idei felvásárlása. A komáromi járásban 340 vagon korai burgonya eladására kötöttek szerződést, a valóságban csak 105 vagon felvásárlására került sor. Az áldatlan állapotot a Földművelés- és Közélelmezésügyi Minisztérium idézte elő, amikor az egyes Időközökben jelentősen leszállította a korai burgonya árát. Azt hiszem ez a lehetetlen helyzet ugyancsak károsan befolyásolta a külföldi burgonya behozatalát.

Az említett esetek kedvezőtlenül kihatottak a mezőgazdasági üzemeink termelési-pénzügyi terveinek teljesítésére és dolgozóink anyagi érdekeltségére is. Nem csoda tehát, ha én is ezt a nézetet vallom, hogy a minisztériumnak ezekben az esetekben mezőgazdasági üzemeink érdekeit kellett volna védenie. Nem volt szükségünk a korai burgonya behozatalára, amikor a hazai termelésből eredő kínálat szerződésileg már biztosítva volt.

Hasonló problémáink keletkeztek .a primőr zöldség értékesítése terén. Nálunk például 1 400 000 fej saláta nem került átvételre. Nehézségek merültek fel továbbá a kalarábé és más zöldségfélék felvásárlása körül is. Helyes álláspontot foglalt el annak idején a felvásárlás problémájával kapcsolatban Boruvka miniszter elvtárs: „Mezőgazdasági termékeink értékesítése nem nagy feladat akkor, amikor szűkén vagyunk, hanem akkor, amikor fölösleg mutatkozik. Vajon csakugyan fölösleg mutatkozik-e és mikor keletkezett ez a fölösleg? Arról is sokat lehetne vitatkozni. Azt hiszem, nem tévedek, ha a hiányos értékelés okát a helytelenül szervezett kereskedelemben látom. Boruvka elvtárs megjegyezte, ú^y kell kereskednünk, hogy még az eszkimóknak is el tudjuk adni a jégszekrényt. Az értékesítés kérdésével kapcsolatban oda kell hatnunk, hogy őstermelésünket a behozatallal egyeztessük. A külföldi behozatal csupán kiegészítő részét ké pezze lakosságunk ellátásának. Sajnos, ennek ellenkezője történik. Sok olyan előnytelen iparcikk-üzletkötést kötöttünk, amelyek megkárosították mezőgazdasági termelésünket, mivel csak olyan iparcikkeket fogadtak el, amelyekért mezőgazdasági termékeiket szállítottak nekünk cserébe. Vajon ezért fordulnak-e elő ilyen eseteik, mert nálunk « földművesek még

sosem sztrájkoltak? Különben hogyan magyarázzam szövetkezeti dolgozóinknak, hogy június 5 én 4(1 vagon újburgonya szállítását készítettük elő, amelyben 12 vagonra való még mindig a földben van? Milyen anyagi károsodás éri ezzel a perbetei szőve tikezetet?

Mezőgazdasági üzemeinkkel szemben tanúsított elfogultságot abban ts látom, hogy az árrendezés által tetemesen emelkedett a műtrágyaféléik ára éppúgy, mint a takarmányé, a gépeké, a beruházásoké és a szolgáltatásoké. Meg kell jegyeznem, mint szövetkezeti elnök kénytelen voltam a tagságot és a termelést nagyobb prémiumok elnyerésére átállítani, és ezért nem tudtam a termelést a közös szükségletek szerint irányítani.

Ez a rendszer megbolygatta a mezőgazdasági termelés iközjxmtosításának és szakosításának elveit. Periig járási viszonylatban a mi üzemünket is szakosításra ütemezték be. Az utóbbi években költséges beruházásokat eszközöltünk a sertéstenyésztésben. Járásunkban mi vagyunk az egyetlen ilyen szakosított mezőgazdasági üzem. Bármilyen nyereséges gazdálkodást folytatunk, már most látjuk, hogy egy-ikét év múlva újból kénytelenek leszünk „átnyergelni“, mivel nem tudjuk biztosítani a választott malacok értékesítését. Kétségtelen tehát, hogy szükség van hosszabb lejáratú távlati tervekre, és sokoldalú termékértékesítő lehetőségekre.

Nagy Ferenc,a perbetei szövetkezet elnöka