Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-10 / 32. szám
Naplórészletek 1968 júliusáról (i. Riporternek lenni Jó. És: riporternek lenni rossz. Jó, ha az örökké nyilatkoznl-kész, csupa kedvesség Cáslavskéra, a mondatait szempillantásnyi idő alatt fényesre csiszoló Illyés Gyulára, a tömören és sokat mondó Eusébiora, vagy az öltözőben valóságos tanulmányt szerkesztő Poór Péterre gondolok vissza. És jó, ha becsületes öregekkel, vagy Jóhiszemű fiatalokkal hoz össze a sors. Mikor rossz újságíró-bőrben lenni? Ezekben a napokban, hetekben, hónapokban egyes falvakban és városokban, ahol a szokott kedvességgel fogadják ugyan a lap kiküldöttét, de a szem is látja, az ösztönök is sejtik már, hogy a helyzet sóikkal bonyolultabb, mint talán eddig bármikor. Több esetről számolhatnék be, de csupán egyről szólok, hiszen az kifejez mindent. Egy nagy falu kilencéves alapiskoláját összevonták, közös igazgatás alá helyezték annakidején. Az erőszakkal történt lépés — mint bebizonyosodott — nem volt helyes. A két tanítói közösség kijött ugyan egymással, de a levegőben mindig feszültség vibrált, ami főleg onnan ered, hogy az iskola további sorsa attól függött, hány szülő adja magyarba (vagy szlovákba) gyermekét. Mi sem természetesebb hát, mint a korteskedés, s ha már korteskedni kell, ott valami nem megy természetesen, hiszen egv Komensky nevű pedagógus is megmondta már hajdanán, hogy az anyanyelvű oktatást nem pótolja — főleg kisiskolás korban — semmi. A részletek nem lényegesek. A lényeg az, hogy a demokratizálódási folyamat e faluban már-már egymás gyilkolásává fajult. A messziről érkező, vadidegennek számító újságírónak heteket kellene töltenie azok között a torzsalkodó emberek között, hogy úgy írja meg az esetet, ahogy az valójában van, mert alig találni a faluban nyíltan, őszintén beszélő embert, s merthogy személyeskedéssé fajult a dolog, a pedagógusok sem mondják mindig a színigazat. A riporternek — aki régen túl van már azon, hogy nemzetiségek szerint skatulyázza be az embereket — néha megáll az esze. Ha főiskolát végzett pedagógusaink között Is olyan elenyészően kevés az internacionalista, a humanista, akkor mit várjunk másoktól? (Csak zárójelben jegyzem meg: vajon mennyit használ az amúgy sem nagy tanári tekintélynek az ország-világ előtti perpatvar, a nyilvános csata?) És itt most — szándékosan — nem mondom, hogy a magyarok vagy a szlovákok a hibásak. Mindketten, valószínűleg. Miért következhetett be ilyen, már-már abszurd helyzeteket idéző állapot? Néhány — elsősorban szlovák újság — cikke miatt, s azért, mert húsz éven át mindenre nevelték ebben az országban az embereket, csak egymást szeretni nem. örvendetes, hogy még így is akadnak józanul gondolkodók, és hála az égnek, egyre sűrűbben — a szlovák részről is, ami nagyon jól esik. Az úlságfró, aki talán még európai méretekben is látja a Jelenségeket — felteszi, csak úgy, magának, a kérdést: annyira semmit érő, annyira tartalom nélküli-e egy emberi élet, hogy minden energiáját egymás szapulására szentelheti? Ebben az országban sokkal komolyabb gondok vannak, ame'yek mindenkit egyformán érintenek: miért kerül egy fél fizetésbe az egyhavi koszt? Miért félszázezer korona egy külföldről negyedannyíért vásárolt autó? Miért van a benzinben, tejben víz is? Miért csapnak be a hentesüzletben? És még vagy ezer miért-tel rukkolhatnék ki. Dehát úgy látszik, ez nem lényeges. A lényeges az, hogy üssük-vágjuk, agyba-főbe egymást, pedig sem Petőfi, sem Hviezdoslav nem ezt tanította. Néha szégyenli az ember ezeket az alapvető, annyira természetes dolgokat, papírra vetni, dehát kénytelen, mert a Jelen igényli ezt. Kérdezzük meg ez atomkorszak középeurópai kisemberét a korról, amelybe született? — Pocsék — feleli. De meddig? 2. A haza bonyolult fogalom, de csak akkor, ha bonyolultak a körülmények, melyekben e fogalom tartalmát és Jelentését vizsgáljuk. A szülőföld? A vidék, a táj, amelybe beleszülettem. A csehszlovákiai magyar szülőföldje Csehszlovákiában van. A Dunánál, Gömörben vagy Bodrogközben. A hazája? Nem mernék rá egyértelműen válaszolni, és könyveket tudnák írni róla, itt van-e a hazám is vagy nem. Hiszen a haza az, amelyért élek, dolgozok, küzdők, amelyre büszke vágyóik, amelynek kultúrájából erőt öntök magamba, amelyben elégedett vagyak, amit nem hagynék el a világ minden kincséért sem. Lehet-e a hazám a szülőföldem, amikor — éveken át — éreztem, és érzem sajnos ma is — hogy sokan nem' tartanak idevalónak? Hogy ha anyanyelvemen szólalok meg, összenéznek a hátam mögött, és Magyarországra küldenek, ha belepillantok egy újságba, kisziszeg a sorok mögül a ,rám-támadó, felém tekergő kígyó, hogy megmarjon? Hogy élezhetem itt jól magam, ha már a háromesztendős kis nebuló is nekemtámad, ha magyar szavakat szólok, játék közben egy ligeti kétkapus meccsen? Komoly mondatok ezek, de sajnos — igazák. Reméljük, hogy a demokrácia végre rendet teremt Középeurőpa eme részén, ahol századokon át hibát hibára halmoztak az uralkodó körök, s akkor valóban hazánknak érezzük Csehszlovákiát. Hogyan várhat kiegyensúlyozottságot, munkakedvet a magyar dolgozóktól az állam, ha megtűrtnek kijáró feltételek között tartja? Azt hiszem, ezt a szlovákok tudják legjobban megérteni, hiszen ők — történelmük folyamán szinte mindig — ilyen körülmények között éltek. Hogy érezhetem hazámnak ezt az országot, ha Javaslataimat, bírálataimat nem úgy kvalifikálják, mint egy állampolgár megjegyzését, segíteni-akarását, hanem mint egy magyar rombolni-akaró, egységet bontó kifakadásait? Az újkori történelemnek, amely a Jövő alapjait rakja majd le, el kell felejtenie a múltat. Ne higgye senki, hogy most a múltban vájkálok, hogy fellázítsak embercsoportokat. Erre semmi szükség, szívesen elfelejtem ami volt, — ha biztosítékot nyújtanak — arra, hogy úgy élhetek itt, én is magyar létemre, mint a szlovák vagy a cseh, s talán hazámnak érzem én is egyszer az országot, nemcsak szülőföldemnek. 3. Ki a korszerű politikus? Aki elfelejti a múltat. Merőben új légkör nem Jöhet létre anélkül, hogy ne felejtsük el azt, ami volt. Mert ha visszanyúlunk a történelembe, ezerszámra akadnak más ellen uszító tények. De összefogó kapcsok is. A Jó politikus az egymáshoz közelítő tényekkel érvelne, de akkor meghamisítaná a történelmet, amely kegyetlenebb volt és véresebb. Nem érdekel, hogy mit csináltak a nyilasak és miért állt Magyarország az utolsó pillanatig is Hitler oldalán. Az izgat, hogy végre emberi körülmények között élhessek. Nem haragszom senkire, aki az őseimet pusztította, a törökre vagy a németre. Arra haragszom, aki ma is azzal érvel, hogy mi keresnivalóm van itt, ezen a földön, amely nem volt öröktől fogva az enyém. Ettől rosszindulatúbb és naivabb vádat nem koholt még senki. Én dolgozni akarok, ahogy József Attila mondta, szlovákkal és csehvel együtt, ha ő is elfelejti a múltat, és ő is csak dolgozni akar. Ettől szebbet elképzelni sem lehet. Ez a Közép-Európa úgyis úgy össze van keveredve, hogy „fajtiszta“ szlovákot, magyart vagy csehet szinte nem is lehet találnunk. Azon vitázni, hogy Petőfi szlovák volt-e és Hviezdoslav magyar? Ostobaság. Olvasni kell őket- és tanulni belőlük. A kultúra mindenkié. A közlekedésnek természetesen kétoldalúnak kell lennie. Hiába tárom én ki őszintén a szívemet, ha nagyon kevesen veszik észre. De hiszek benne, hogy egyre többen lesznek. Hiszek abban is, hogy rend lesz végre Közép-Európában. Sőt még abban is hiszek, hogy egyszer emberi normák szerint élhet az ember. BATTA GYÖRGY Sürget a szalmabetakarítás A nyitrai járásban is befejeződött a gahonabetakarítás. Ottjártunkkor már csak a Zlaté Moravce-i körzetben volt néhány hektár lábon álló gabona. Bartolomej Balún mérnök a járási mezőgazdasági társulás főagrnnómusa elégedetten nyilatkozott az eredményekről, a hektárhozamokról. — Az aszályos időjárás ellenére is kielégítő hektárhozamokat értünk el. A búza járási átlagos hozama 28 mázsa körül mozog, amelyet 17100 hektáron termesztettünk. A vetésterület mintegy 44 százaléka Bezosztája, 40 százaléka Mirnnovszkája. A többi pedig Belocerkovszkája, Diana és Pavlovicei. — Rekordhozamokról is beszélhetnek? — Különösebb rekordterméssel nem dicsekedhetünk, de Víőap Opatovcén 280 hektáron 38,4 mázsás átlagot értek el búzából. A Mironovszkája egy 56 hektáros táblán megadta a 46,8 mázsát hektáronként. Nitraniban 160 hektáron 34 mázsa az átlagos hektárhozam, de 72 hektáron a Bezosztájából 37,7 mázsás hozamot takarítottak be. Dráüovcén, Vel'ká Dolinán szintén 35—36 mázsás az átlagos hektárhozam búzából. — Milyen az árpatermés? — Szövetkezetenként váltakozó. 18 ezer hektáron elérjük a 26 mázsás járási átlagot. Különösen az új fajták termettek bőségesen. Ezeknél a járási átlag 30 mázsán felül van. Legjobb eredményt jelenecen érték el. Egy 12 hektáros táblán a Diamant fajta 46 mázsát adott hektáronként. A jövőben a Dvnran, jantár és Diamant fajtákat a vetésterület felén fogjuk termeszteni. — Hány kombájn vett részt a kenyércsatában? — A 35 600 hektár gabonát 258 SK—3-as és SK—4-es, továbbá 3 E— 512-es kombájn takarította be. Huszonnyolc kombájn segített a martini és a trebífii járásból. — Mi a véleménye az E—512-es új német gabonakombájnról? — Ogy gondolom, nagy jövője lehet nálunk, dacára annak, hogy néhány kisebb technikai hiányosság még előfordul, ami kiküszöbölhető. — Hogyan halad a tarlóhántás? — Huszonkétezer hektáron szükséges elvégezni. Július 25-én csak 11 ezer hektáron végeztünk a tarlóhántással. Szükséges lesz a tarlóhántás ütemének meggyorsítása, ehhez pedig haladéktalanul meg kell gyorsítani a szalmabetakarítást is. Az idén nagy szükségünk lesz a szalmára, mert kevés a szálastakarmányunk, — fejezte be nyilatkozatát a főagronómus. A szalmabetakarítás az aratás szerves része. Minden igyekezetünkkel meg kell gyorsítani a szalma sürgős begyűjtését, ami szorosan összefügg a tarlóhántással is. KAJTOR PÁL A Pelsőcön keresztül utazók közül a nagy gömöri község láttán kevesen hiszik, hogy mindössze 375 hektár szántóterületen gazdálkodik a szövetkezet. Kevés a szántó, viszont sok a legelő. Ez nem is lenne ba], mert az állattenyésztés szempontjából a legelő nagyon fontos. Igenám, de a 700 —800 méter magasságú fennsíkon körülményes a legeltetés, s még nagyobb gondot okoz a vízellátás. Ezeknek az objektív akadályoknak az eltávolítása eléggé költséges és körülményes. Van azonban szubjektív tényező is, ami akadályozza a legjobb minőségű legelők célszerű kihasználását. A pelsőci fennsíkon van egy 67 hektáros terület, amelyet kaszálónak használnak. Igenám, de a ta-Szót érdemel karmány összeállítása nagyon körülményes s így a községhez aránylag közel lévő kaszálót szívesebben használnák legelőként. Van azonban egy akadály, hogy a legelőhöz csak az állami erdészet erdőterületén keresztül lehetne eljutni. Már többször kérték az illetékeseiket, hogy engedjék meg a területükön keresztül összekötő út létesítését. Azt is megígérték, hogy elkerítik az út szélét, nehogy az állatok kárt tegyenek az erdőben. De ajánlottak egy más megoldást is. Jóval többszörös területet adnának erdősítés céljára, ha átadnák a legelő előtti elöregedett erdőrészt. Hiába voltak azonban a kezdeményezések, a szövetkezet irányítói nem találtak megértésre. Nemcsak Pelsőcön, hanem másutt is nehéz zöldágra vergődni az erdészet dolgozóinak. Érthető, hogy nemzetgazdasági szempontból fontosak az erdőik és a fiatal ültetvények védelme. De az erdészet irányítóinak azt is be kellene látni, hogy a mezőgazdasági üzemek takarmányhiánnyal küszködnek, s ezért fontos, hogy a drága fű sehol ne vesszen el. Azt hiszem, ha mindkét részről meglenne a jóakarat, megértés, meg lehetne oldani, hogy a „kecske is jól lakjon s a káposzta is megmaradjon“. Molnár Lászlót, a szövetkezet gépesítőjét egy másik kérdés aggasztja, a gépeik Jelenlegi ára. Az a véleményem, hogy mind a gépgyártás, mind a mezőgazdaság ráfizet a Jelenlegi állapotra. Példa lehetne az ő szövetkezetük is. Amióta Jelentősen felemelték a mezőgazdasági gépek árát, egyszerűen nem vásárolnak. Pedig nincs ez így jól egészen. Bizony van már olyan traktoruk is, amelyet időszerű lenne kiselejtezni. Ezt viszont a magas ár miatt halogatják, toldják-foldják a régi masinát, holott a teljesítménye meg sem közelíti a legújabb típusú traktorokét. Még az ő helyzetükben sem kifizető a végtelenségig Javítani az elvénült gépeket. Pedig náluk ez lényegesen olcsóbb, mert minden Javítási munkát a háromtagú szerelőcsoportjuk végez el. Már évek óta a generáljavítást is a saját műhelyükben készítik. Tény, Jelentős előny származik abból, hogy a saját műhelyükben javítják a gépeket. De van bizonyos hátránya is, amely nem éppen az ő hibájuk. Közismert, hogy az alkatrészellátás, még mindig hiányos. Bizony jónéhányszor előfordul, hogy nem kapják meg amiért felutaznak a rozsnyői traktorállomásra. Viszont ha éppen van az elosztóban elegendő a keresett alkatrészből, akkor gondolva a jövőre vesznek belőle jónéhány darabot, amelyből talán évek múlva is találhatunk majd a kézi raktárukban. Természetesen így adódik aztán elő, hogy náluk ott hever az alkatrész, mások pedig, mivel nem találtak belőle a járási elosztóban, járják az országot, hogy valahol beszerezzék. Persze amellett, hogy 50—60 ezer korona értékű alkatrész van a raktárban, náluk is akad hiány. Legutóbb égőket nem kaptak a traktorok lámpáiba. De I a fölöslegesen nagy raktárkészlet mellett többször hiányzik az, ami a legfontosabb. Van egy másik kérdés is, ami nem a legideálisabban van megoldva a kelet-szlovákiai kerületben. Ök például csak a kerület székhelyén, Kassán kapnak gumiabroncsokat. Ha már elmennek, természetesen nem éppen a szükséges egy-két gumit vásárolják meg, hanem jóval többet hoznak, hogy kifizetődő legyen a 180 kilométeres út. Azt hiszem, ideje lenne már megoldani, hogy a Járás székhelyén, Rozsnyón is lehessen kapni gumiabroncsokat. Másrészt a oelsőci és a szomszédos szövetkezetek irányítói elgondolkozhatnának azon, hogy nem lenne-e jó, ha létesítenének egy körzeti raktárát. Virág a virágok között. A pelsőci szövetkezet agronómus mérnöknője egy éve irányítja az EFSZ növénytermesztését. A tagság kedveli a szókimondó agronómust, s egy év alatt a fiatal mérnöknő is megszerette a szorgalmas pelsőcieket. Minden bizonnyal, ha 8—10 szövetkezetnek lenne központi alkatrész raktára, egy-egy mezőgazdasági üzemnek aránylag sokkal kevesebb pénze feküdne holttőkeként alkatrészben és Jobb lenne az ellátás. Azt hiszem, a központi alkatrészraktár felállítása azért is fontos lenne, mert Pelsőc környékén aránylag kevés földterülettel rendelkező szövetkezetek vannak, s ezért kicsi egy-egy géppark s az alkatrész beszerzése szempontjából nem kifizető külön-külön a szövetkezetek képviselőinek járni az országot. TÖTH DEZSŐ Ügy készült, mint a vén lány férjhez. De azért csak elkészült a komáromi híd, amelyet különösen a város lakói vártak nagyon. Bizony a középső képen látható komp-csónakban közel egy évtizedig áztak-fáztak az átkelők. Most a rendeltetésének átadott szétnyitható hídon keresztül jelentősen meggyorsul majd az autóközlekedés is Magyarországra. A városból vezető nyílegyenes út, a Dunán inneni új korszerű vámépület is meggyorsítja az átkelést. (A 3. képen.) Mivel a pozsonyi javítás alatt lévő Duna-hídon az átkelés nagyon körülményes, aki siet jobban teszi, ha a komáromi hídon keresztül utazik Magyarországra, avagy onnan vissza. —tt—
