Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-03 / 5. szám

Hasznosítsuk az agrobiológia tapasztalatait a szőlő metszésekor A gyakorlati szőlészek kö­zött már régen meghonosodott az a nézet, hogy a szőlő met­szése a legnagyob szakismere­tet igénylő agrotechnikai intéz­kedés. A szőlő termését befolyásolő legfontosabb biológiai adottsá­gok egyike, a szemek minősé­ge, amelyek a kifejlődő termő­­vesszőn fokozatosan képződnek. E szemek minőségét a bennük képződő és kifejlődő virágzat színvonala szabja meg. Lásd az 1., 2., 3. és 4. sz. ábrát. A szőlészeti gyakorlatban nagy jelentősége van annak, ha ismerjük a virágkötődés és szervfejlesztés, valamint a szőlő szálvesszőin elhelyezkedő sze­mekben a virágzat elhelyezke­dését is az egyes fajtáknál. Függetlenül attól, hogy a virág­zat a mérsékelt övezet körül­ményei közöt még a kora tava­szi időszakban is differenciáló­dik, emellett azonban az előző évben kialakult virágzat minő­sége és mennyisége döntő mó­don befolyásolja a következő év termését (amennyiben a téli fagyok erősebben nem károsí­tották meg a szemeket). Hogy ezeket a tapasztalato­kat szőlőtermesztőink a met­széskor céltudatosan kihasznál­hassák, a következőkben igyek­szem az eddig nyert előzetes eredmények alapján bemutatni az 1968-as évben várható ter­mést. Egyes szakemberek a met­széskor több termőrügy megha­gyását ajánlják a termőképes­ség együtthatója alapján, amely a szőlőtermés súlyának és a vesszők szaporodási súlyának arányát jelenti. Ezek az adatok azonban nem mindig adják meg a következő évben várható ter­més együtthatóját. A termé­kenység további használatos együtthatója a fürtök száma és az egy tőkén levő termőhajtá­sok száma közötti arányt veszi alapul, ami a tőke már elért termékenységét jelöli. A termé­kenységi szám, amelyben meg­adják a következő években vár­ható termést, az adott rügyben levő virágzat — kedvezmények és a vizsgált szemek számának aránya. Ez jellemzi a legjobban az egyes szemek értékét a vesz­­szőn. Kísérleteink során a Burgundi fehér szőlőfajta egyes tövein szándékosan csökkentettük az áthasonítási felületet. Ennek a mesterséges beavatkozásnak az eredménye ismételten igazolta a szőlő gombás betegségei pl. a peronoszpőra és mások elleni következetes harc fontosságát, mivel ezek erősen károsítják a levelek áthasonlítási felületeit, aminek következménye kizáró­lag terméscsökkenés lehet. Mindnyájan emlékezünk arra, hogy az 1965-ös év a szőlőter­més minősége szempontjából sem volt a legkedvezőbb. A várt termés ennek megfelelő volt. A nem csökkentett áthasoní­tási felületű Burgundi fehérnél ebben az évben a legértéke­sebbnek a 3. szemet tartották, amelynek termékenységi száma 0,93 volt. Az áthasonítási felü­let csökkentésekor az 1965-ös évre várt termés a legmagasabb 0,47 termékenységi számot szin­tén a vessző 6. szemén érte el. A Burgundi fehér esetében az áthasonítási felület kissebbe­­dése a vesszőn elhelyezkedő virágzat-kezdeményeknek 12,14 százalékos csökkenésében mu­tatkozott meg. Ebből látható tehát, hogy a gombás betegsé­gek elleni harc elhanyagolása jelentős károkat okoz nemcsak a betegség fellépésének évében elpusztult termés értékével, ha­nem a jövő évi virágkezde­ménynek számának csökkenésé­vel is. Az összes megfigyelt évfo­lyamban a Rajnai rizling szemei a többi fajtákhoz képest na­gyobb termékenységi számot mutat fel. Az egyes fajták ter­mékenységének abszolút elbí­rálásakor vegyük figyelembe az egyes fajták fürtjeinek nagysá­gét, súlyát és necsak a virág­zatkezdemények számát. A Raj­nai rizling esetében a legna­gyobb várható érték a 9. sze­men mutatkozik, ahol a termé­kenységi szám 1,51. Az áthaso­nítási felület csökkentése ese­tében a legnagyobb értéket a 8. szem mutatja fel 1,34 termé­kenységi számmal. Ennél a faj­tánál az áthasonítási felület csökkentésekor a virágzatkez­demények 19,17 %-os csökkené­sét figyelhettük meg a vessző összes szemein. Igen fontos az egyéves, két­éves és a régebbi tőkék kellő elhelyezése is. Erre a szőlő metszésénél is ügyelni kell, ami által megteremthetjük az egyen­letes termések előfeltételét és nem fordul elő a tőkék defor­­málódása. A kutatás legújabb eredményei szerint nem aján­latos, hogy a karok életkora meghaladja a 7—9 évet, ami a két rügyes tartalékok kialakí­tása esetén könnyen elérhető. A szőlőtőke rendszeres ter­mésének fenntartása érdekében az egyes szemek értékének meghatározása mellett fontos szerepet tölt be a metszés hosz­­sza és az ehhez alkalmazott tápanyagellátás, amit összhang­ba kell hozni a tőke korával és a fajta érzékenységével. He­lyes tápanyagellátás mellett nagyobb termés érhető el a tő­ke gyöngítése valamint a minő­ség csökkenése nélkül. Alexander Zembery mérnök, a bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet biológiai osztályának veze­tője. A .éli szem keresztmetszetén két tengely alapját látjuk, ahol a főtengely növekedési csúcsa jelentősen kidomborodik, de a szervíejlődés folyamata még nem kezdődött meg. A főtengely növekedési csúcsán már észrevehetően két dom­borulat mutatkozik. Ezek egyike (keskenyebb) tovább növek­szik és differenciálódik. A vastagabb domborulat a virágzat alapját képezi a növekedési csúcs mellett. A virágzat-kezdemény a növekedési csúcs további fejlődésé­nek hatása alatt a főtengely oldalára kerül. Ez a virágzat képződésének kezdete, amelynek során kezdetben a virágzat főtengelyének meghosszabbodására irányuló igyekezetét fi­gyelhetünk meg. Megkezdődik a virágzat-képződmény differenciálódása. A vi­rágzat szervfejlesztése folyamán szembetűnőbben alakul az elsőrendű főtengely és több másodrendű-ötödrendű kisebb oldaltengelyek fejlődnek, amelyek tavasszal további elágazás után virágokban végződnek Ez igazolja azt, hogy a Vitis vini­­fera (bortermő szőlő) termelési ciklusa a mérsékelt övezet fel­tételei között kétéves. (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents