Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-03 / 5. szám
Tanácsolj uk Bár a télben vagyunk, készülnünk kell a tavaszra. Gondolunk Itt a korai burgonya csíráztatására, amelynek elérkezett az ideje. Örvendetes, hogy mind szövetkezeteink, mind a háztáji termelők évrőlévre növelik a csíráztatott burgonya mennyiségét és egyre inkább meggyőződnek előnyeiről. Mezőgazdasági nagyüzemeink az új burgonya korai eladása révén tetemes pénzöszszeget kapnak, míg a kerttulajdonosok családtagjai abban az időben jutnak a vitamindús élelemhez, amikor a piacon még nagy összeget kérnek érte. A burgonya előhajtatásával tehát elsősorban pénzt takarít meg a gazdasszony, másodszor ízletes falatokhoz juttatja a ház népét. A burgonya háztáji csíráztatásához nincs szükség különleges berendezésre. Fontos, hogy biztosítani tudjuk a 15—18 fok körüli hőmérsékletet s azt, hogy emellett világosságot is kapjanak a gumók. Rendszerint két vagy három sorban ládákba rakjuk a burgonyát. Ha nagyobb mennyiségű vetőgumőra van szükség, a ládák 4—5 sorban egymás fölé is rakhatók. Láda hiányában a földre is önthető a burgonya, olyképpen hogy elég fény jusson a gumókhoz. Ugyanis a sötétben raktározott burgonya felnyurgult, fehér színű csírát bont, akárcsak tavasz elején a veremben vagy pincében. Viszont arra is ügyeljünk, hogy a fény ne közvetlenül, de közvetve érje a burgonyát, mert egyébként a gumó héja megzöldül s ez a csírázás rovására megy. Akár ládában, akár a földön csíráztatjuk a burgonyát, időközben meg kell forgatni, illetve az egyes ládákat fel kell cserélni, főleg ha egymásra raktuk azokat s egyik-másik sötétebb, árnyékosabb helyre jutott. Ha a hőmérséklet és a helyiség páratartalma megfelelő, a gumókon 6—8 hét alatt 1,5—2 cm-es zömök fénycsírák keletkeznek. Viszont, ha a fény és a hőmérséklet nem megfelelő, a csírák vékonyabbak, hosszabbra nyúlnak, s így a leggondosabb kezelés mellett is letöredeznek. Megtörténik, hogy a fénycsíra már elérte a kívánt fejlődést, ugyanakkor a föld még hideg s nem alkalmas a burgonya ültetésére. Ilyen esetben a helyiség hőmérsékletének csökkentésével akadályozzuk meg a csírák további fejlődését. Általában 8—10 fokos meleg talajba ültetjük a burgonyát, de amikor a tavasz késve érkezik, és a gumók készen állnak az ültetésre, nincs szükség, hogy megvárjuk ezt a hőfokot. Tapasztalatból tudjuk, hogy a korábban földbe került burgonyának semmi baja sem történik, esetleg vontatottabb a kelése. Ha nagyon korán új burgonyához akarunk jutni, január második felében, illetve február első napjaiban hozzá kell látnunk az ültetőanyag csíráztatásához. Ez a művelet körülbelül 6—8 hétig tart, ami annyit jelent, hogy március második felében kerül sor a gumók kiültetésére. Dél-Szlovákia melegebb vidékein könnyű, homokos talajokon a tavasz beköszöntével ebben az időszakban minden károsodás nélkül elültethetjük a korai burgonyát. „KI KORAN KEL ARANYAT LEL“ Általános szokás, hogy a háziasszony a kert veteményezésével megvárja, amíg szárazzá porossá válik a föld. Sőt akadnak, akik ezekben a napokban sem iparkodnak, hogy a korai zöldségfélék vetőmagjai a földbe kerüljenek. Egyesek azt tartják, a kikelt zsenge növény a hűvösebb reggeleken megfagy, nem fejlődik. Mások azt hiszik, a néhány héttel később melegebb időben vetett növény fejlődése eléri a korán vetettet. A helyzet tisztázása végett a zöldségféléket két csoportba soroljuk: az első csoport melegkedvelő, amíg a másik csoportba azon növények tartoznak, amelyek kevésbé, vagy egyáltalán nem érzékenyek a hűvösebb idővel, talajjal szemben, sőt a koratavaszi fagyokat is minden károsodás nélkül átvészelik. Ilyenek a dughagymáról ültetett vöröshagyma, spenót, téli saláta, petrezselyem, póré stb. Mindebből az következik, hogy a felsorolt zöldségféléket az ügyes, élelmes kertész akár ősszel, a tél beállta előtt elvetheti. Eredményeként tavasszal a föld pirkadásakor, amikor mások azon törik a fejüket, munkához lássanak-e, a kertész földjén már kikeltek a legkorábbi zöldségfélék. Nem törünk lándzsát az őszi vetés mellett, de bármilyen korán nyílik a tavasz, hogy időben zöldséghez jussunk, egy napot sem szabad veszítenünk az említett növények vetésével. Ha ez megtörtént, akkor sem lesz semmi baja az elvetett magoknak, ha a talajt újból belepi a hó. Számos esetben megtörténik, hogy az idő kedvez a munkára, ugyanakkor a mélyebben' fekvő kertek talaja A szőlőtőkék Mása Oárczi Lajos zalabai lakos TM több társa nevében fordult hozzánk, adjunk tanácsot a következő kérdésre a Szabad Földműves szakmellékletében: Az udvarában othello fajtájú szőlőlugasai vannak. Ezidáig jól teremtek, de újabban a szomszédok házát átépítették és olyan nagy árnyékot vet a szőlőre, hogy az nem érleli be a gyümölcsét. Lehetséges volna-e ezeket a tőkéket átoltani korábbi fajtákra. Hogyan történjen az oltás és milyen korábbi fajták felelnének meg? Felelet: Az idősebb szőlőtőkék átoltása lehetséges. Az oltást rügyfakadás idején, április végén végezhetjük el. Ilyenkor már az alany nedvkeringése megindult, de az oltóvessző még nyugalmi állapotban legyen. Ezt úgy érjük el, hogy az oltás céljára ősszel, vagy a nedvkeringés megindulása előtt szedett, egészséges, jól beérett, ép rügyekkel rendelkező vesszőt védett hűvös helyiségben (kamra, pince) nyirkos homok közé rétegezve tartjuk az oltás kezdetéig. Oltás előtt azután előszedjük és vízzel leöblítjük, hogy megtisztuljon a rátapadó homokszemcséktől és más szennyeződéstől. Ezután pedig kétrügyes darabokra vágjuk. Az alanyt is előkészítjük. Oltás előtt megtisztítjuk a törzsből kinőtt vesszőktől. Olthatjuk a talaj felszíne alatt, vagy talajfelszín felett egyaránt. Az előbbi esetben 20—30 centiméteres körzetben kibontjuk a tőke körül a talajt, olyan mélyen, hogy jól hozzáférhessünk. Ezután a felszín alatt 5—10 cm-re merőlegesen lefűrészeljük a tőkefejet. Majd erős zsinórral átkötjük a fűrészelés alatt 8—10 cmrel a gyökértörzset, hogy a hasítás alkalmával az túl ne hasadjon a szükségesnél. Következő munkamenet a gyökértörzs behasítása, amit erős késsel végezhetünk el. A hasítékot pontosan a törzs közepén készítsük 6—7 cm mélyre. Vastag gyökértörzsnél a hasítékot az oltóvessző beillesztéséig feszítőékkel tartsuk nyitva. Közben elkészítjük az oltóvesszőt is olyformán, hogy az alsó rügy alatti csonkon kétoldalú éket vágunk. Így a rügy a metszlapok közé esik. Az ék hossza a vessző átmérőjének két-háromszorosa legyen. Az oltóvesszőt az ék megvágása után beillesztjük a hasítékba úgy, hogy az alany és oltóvessző háncsrészei találkozzanak. Ezután a hasíték hosszában erős fonállal bekötözzük az oltványt, majd pedig oltóviasszal, vagy agyagsárral bekenjük a seb környékét. Eloldozzuk a zsinórt, melylyel átkötöttük a tőkét előzőleg. Végezetül pedig földdel betakarjuk a gödröt és az oltványt olyformán, hogy az oltóvessző hegye felett még legalább 5 cm-es földréteg legyen. Ezzel óvjuk meg a vesszőt a kiszáradástól és megakadályozzuk az idő előtti kifakadását is. Ha nagyon csapadékos a tavasz, a kupacokat ajánlatos néhányszor fellazítással levegőztetni. Ezzel elkerülhető az oltóvessző rügyeinek kipálása. Kedvező időjárás esetén 2—3 hét múlva megered az oltás, a hajtások a kupacból előtörnek és gyorsan növekszenek. A 15— 20 cm-es hajtásokat karóhoz kell kötnünk, hogy a szél le ne törje őket. A földkupacot csak fokozatosan, június végén, júmég nem engedi, hogy rálépjünk, rajta gyúrolódjunk. A föld idő előtti taposása nem is ajánlatos, ám egy kis ésszerűséggel elkerülhetjük. Legelső teendőnk a zölden fogyasztott dughagyma ültetése. Ügyeljünk arra, a szokottnál nagyobb dughagymákat ültessünk, mert minél húsosabb a vetőmag, annál vastagabban tör elő a szára, mely néhány hét elteltével fogyasztható. Ültetés előtt a deszka mellett kis hegyes kerti kapával 3—5 cm mély csíkot húzunk s abba duggassuk a hagymát. Utána gereblyével lazán takarjuk a sorokat. Mélyre ne ültessük a vetőmagot, mert ezt a hagyma nem szereti. A spenót könnyen csírázó, nem kényes növény, így talaját nem kell különösképpen előkészíteni. Mivel ilyenkor a talaj felszíne is nedves, ne vessük mélyre, csupán 1—2 cm-re. Sok mag ne kerüljön a földbe, mert a sűrű növényállomány felnyurgul és silány leveleket ad. A saláta vetésekor ugyanúgy járunk el, mint a spenótnál. Különbség az, hogy őszi, illetve koratavaszi salátamagot vessünk, ellenkező esetben nem érjük el. a kívánt eredményt. A petrezselyem bármilyen korán vethető, az időjárás nem fog ki rajta. Mindamellett különösen kötött talajba ne vessük mélyre, mert ha a föld a kelés előtt becserepesedik, s azt hengerrel vagy gereblyével meg nem törjük, a növény nem tud előtörni a földből. Ennek megelőzése érdekében ajánlatos, hogy a magot komposzttal vagy homokkal takarjuk. Végül felhívjuk a háziasszonyok figyelmét, hogy a korai cukorborsó is az elsők között ültethető s nem kell félteni az időjárás viszontagságaitól. —s— lius elején bontjuk le róluk. A talajfelszín feletti oltás megegyezik az említettel, csak az a különség, hogy a kívánt magasságban kell levágnunk a törzset. Oltás után pedig vagy lehúzzuk a talajba az egészet és úgy takarjuk be földdel, vagy pedig feneketlen ládát, kosarat, esetleg földdel telt fazekat állványra helyezve, bele húzzuk az oltást. Ami a fajtákat illeti, ajánlhatók a Csabagyöngye, amely a legkorábbi szőlőnk. Csemege és borszőlő egyaránt. A Bouvier közvetlen a Csabagyöngye után érik 10—12 nappal. Tömegtermő fajta. Sárga muskotály igen zamatos, eléggé korai, csemege és borszőlő. Saszla-korai, csemege és borkészítésre is egyaránt megfelel. Az Oportó korai csemege és borszőlő. Kimondottan csemegefajták közül ajánlható a Génuai zamatos és a Szőlőkertek királynője. Mindkettő korai és bőtermő fajta. A Génuai azonban női virágú, ezért ezt csak más fajtákkal vegyesen szaporítsuk. Vasas Ferenc, szőlészeti iskola, Karva g-y.ZV 3
