Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-03 / 5. szám
MIÉRT E MEGMAGYARÁZHATATLAN KÖZÖNY? járási színjátszó fesztivál A fesztiválok korát érjük. Van, amikor ezt nagyon komolyan vesszük, van, amikor egy kevés iróniával fogadjuk a híreket, s van, amikor már pokolba kívánjuk az egészet. Sokszor olyan ez, mint a ragályos betegség; de mint ahogy a ragályos betegségek között is akad olyan, melyet gyermekkorban illik átvészelni, hogy — mert ez így dukál — legyenek kellemetlen emlékeink, ugyanígy lehet az a fesztivál-dömping gyerekcipős korában: napjainkban is. Mert feltehetően a fesztiválkórság is — nem tudom mi a véleménye a kérdésről a pszichológusoknak — kóros jelenség; de ahogy nézem, a nagy hűhó mellett időnként olyan fesztiválokat is rendeznek, amelyekre érdemes odafigyelni, és számontartani. A mi viszonyaink között elsősorban azokra gondolok, amelyek hagyományaink ébresztését, nyelvi-nemzeti kultúránk ápolását és fejlesztését szolgálják. Ha szolgálják. Ha nem fulladnak a formaiságok és a statisztikai kimutatások torzulásaiba, ha eleven, élő eredményként jelentkeznek a köztudatban ... Ezek közé sorolom a járási színjátszó fesztiválokat is, amelyeket évről-évre a CSEMADOK járási titkársága a Népművelési Intézettel karöltve szervez és rendez. Sok esetben Manapság sokszor esik szó a falvak fiataljairól, főleg amiatt, hogy szórakozási-művelődési lehetőségeinek hiányában inkább a város felé kacsintgat. Nem találja helyét a szövetkezetben, s inkább az iparban, vagy más foglalkozási ágazatban kutat kereseti lehetőség után. Tehát a kérdés így vetődik fel: m>ként lehetne ugyan voltak e téren is fenntartásaim — főleg a három-négy év előtti színvonalatlan rendezvényekkel szemben — de ettől eltekintve a járásonként évente megrendezett színjátszó fesztivált hasznosnak tartom. Azokban a Járásokban, ahol nem volt törés, vagyis rendszeresen, minden évben meghirdették és lebonyolították a műkedvelő színjátszőcsoportok vetélkedőjét, ott többé-kevésbé megfelelő színvonalat sikerült elérni, mind a darabválasztás, mind a rendezés s az előadások színvonala terén. A komáromi járás azonban kivétel, mivel az 1965-ös árvíz megbontotta a kulturális tevékenység rendszerességét a falvakban; sok műkedvelő színjátszőcsoport felbomlott, és csak kis hányada dolgozott azzal a lendülettel és rendszerességgel, ahogy korábban. Ez a tény vonta maga után azt, hogy a komáromi járásban az elmúlt két évben nem rendeztek a műkedvelő színjátszócsoportok számára járási vetélkedőt. De azóta két év telt el, s ma már a járás majdnem minden falujában újra rendszeresen dolgoznak a színjátszócsoportok. Ezt a tényt legjobban az bizonyítja — ahogy Mente Imrétől, a Népművelési Intézet dolgozójától megtudtam —, az elmúlt évben a járás műkedvelő színjátszócsoportjai 145 esetben léptek a közönség elé, * előadásaikat összesen több mint 38 ezer néző látta. S ez már nem csekélység. S a színjátszó fesztivál szempontjából olyan bázis, amelyre komolyan lehet alapozni. Az idén már lesz a komáromi járásban színjátszó fesztivál. A csoportok készülnek az eseményre. S hasonlóképpen készülnek rá a járás illetékes szervei, konkrétan a Népművelési Intézet és a CSEMADOK. A munkát azzal kezdték, hogy a rendezők számára Komáromban iskolázást rendeztek. Ezen az iskolázáson a rendezők megismerkedtek néhány fontos rendezési tudnivalóval, s ezen kívül lehetőségük nyílt áttekinteni a meglévő és hozzáférhető műveket, melyeket a központi és a járási szervek számukra biztosítani tudnak. A fesztiválra benevezett együttesek előadásait egy öttagú bírálóbizottság értékeli majd, s a legjobb három együttes vesz részt márciusban a versenyen. Hogy melyik lesz az a három együttes, előre nehéz lenne megmondani, hiszen még sok helyen most folynak a próbák, javában dolgoznak a rendezők, szereplők. Egy azonban bizonyos: a bíráló bizottságnak ugyancsak össze kell szednie magát, ha a legjobbakat akarja kiválasztani. Olyan értékelési rendszert kell kidolgozniok, amely alapján valóban azok a műkedvelő színjátszócsoportok kerülnek a legjobb három közé, amelyek méltón képviselik a komáromi járás műkedvelő színjátszását. —gs— Ifjúsági klubok JEDNOTA-segítséggel a falusi fiatalság számára a kocsmán kívül szórakozási-művelődési lehetőséget nyújtani? Tény, ez a probléma nem oldható meg egyik napról a másikra, mivel az előfeltételek megteremtéséhez nemcsak megértésre, de bizonyos anyagi kiadások fedezésére is szükség van. Egyes községekben, nagyon helyesen, a közös gazdaság bocsájtott a fiatalság rendelkezésére helyiséget, amelyben esetleg egy televízió, vagy gramorádió vonzza estéről estére a fiatalokat, másutt a kultúrházon belül biztosítottak helyet — aszerint, hol, milyen megértéssel nyúltak az ügyhöz. Hogyan oldották meg ezt a kérdést a lévai járás Kúrál községében? Itt éppen egy évvel ezelőtt, 1967. januárjában nyílt meg az ifjúság klubja. A helyiség ízlésesen van berendezve: 22 asztalka, 104 színes, korszerű kivitelű szék, négy fotel, s az ehhez tartozó két asztalka. A klub felszereléséhez tartozik még a két televízió a vidéken sem járt. Éppen ezért érdekes volt számára megfigyelni az itteni életet. Igaz, neki, aki járt a Kaukázusban, az Itteni hegyek csak domboknak tűntek. Addig nézelődött, amíg elszunnyadt... A vonat késéssel, 9,10-kor érkezett az állomásra, de a helyi fogalmak szerint plusz-mínusz tíz percnek nincs jelentősége. Egyetlen embert Izgatott csak a késés, Andrej Szedihet, a falusi villanytelep gépészét. Megkérte ugyanis az egyik kalauzt, aki falubeli volt, hogy hozzon neki a városból húsz csomag „Belomor“ cigarettát, mert a helyi üzletben az utóbbi időben ritkán lehetett kapni. Egy órával ezelőtt fejezte be a munkát, elszívta az utolsó cigarettát Is, és az olyan szenvedélyes dohányos számára, mint ő, egy óra cigaretta nélkül valóságos kínszenvedés. Szidta is a mozdonyvezetőt, a menetrendet, a térközbiztosítást, a vasúti főnökséget, és az egész vasutat, öt magát pontosságra és rendszeretetre szoktatták a tengeralattjárón, amelyen szolgált, ezért megvolt az erkölcsi alapja ahhoz, hogy bíráljon. Végre megérkezett a vonat. Szedih odasietett a harmadik kocsihoz, amelyről leugrott a kalauz, és átadta a szatyort a cigarettával. Szedih rágyújtott, és nyomban jobb kedvre derült. Beszélgetésre nem maradt idő a vonat csak két percet állt. Amikor a szerelvény kigördült az állomásról, Szedih felfigyelt egy férfire, aki ezzel a vonattal érkezett. Jobban mondva először a vászontokba csomagolt vadászpuskát vette észre, önkéntelenül is közelebb lépett, mert mindennel rokonszenvezett, aminek a legcsekélyebb köze volt a vadászathoz. A vadászszenvedély a vérébe ivódott, az ilyen ember pedig ösztönösen vonzódik a rokonlelkekhez, és inkább futni hagy egy nyulat, minthogy elszalassza a vadásztárssal való beszélgetést. Valami azonban visszatartotta. Szedih tetőtől talpig végignézte az ismeretlent, és látta, hogy minden teljesen új rajta, mintha most hozták volna ki az üzletből. Szedih arra gondolt, hogy a nadrágról talán még le sem vágták a gyári címkét. A hátizsákja is félig üres, mintha nem is vadászatra, hanem sétálni menne. A tokban biztosan „Zauer“ van. Látott már ilyeneket Szedih. De mi a fenének az ilyennek „Zauer“? Neki csak tizenkettes „Tulkája“ van. No meg ennek a vadásznak nincs kalapja. Ki látott már vadászt kalap nélkül?! Egyszóval Szedih megérezte, hogy ez az ember ha vadász is, nagyon zöldfülű, aki csak ijesztgeti a vadat, ha pedig mégis lő valamit, attól fél, hogy összevérezi magát. Szedihet bosszantotta a csalódás, de aztán eszébe villant, hogy ez a langaléta fickó nem is lehet vadász, mert ha az volna, tudnia kellene, hogy mikor szabad egyáltalán vadászni. Most pedig mindenféle vadászat tilos ... És lévén Szedih a vadásztársaság tagja, kötelességének tartotta, hogy figyelemmel kísérje ezt az alakot. Most úgyis ráér, mert a felesége és a kisfia Irkutszkban van vendégségben, egyedül meg unalmas otthon ülni... Bár ez a felszerelés nem arra vall, hogy orvvadásszal lenne dolga. Azért nem árt utánanézni... Az ismeretlen odament a jegypénztárhoz, valamit mondott a pénztárosnak. Azután a büffébe ment, de nem ült le. Elővett egy papírdarabot, megnézte, és komótos léptekkel az erdő felé, a szakadék irányába indult. Szedih nem eredt a nyomába, mert tudta, hogy az ismeretlennek a szakadéknál balra kell fordulnia, s elindult abba az irányba. Nem félt, hogy szem elől téveszti, mert állandóan hallotta léptei zaját. Egy vadász, aki nem tud az erdőben járni! Balra, nem messze egy domb következett és Szedih meglátta rajta az ismeretlent. A domb mögött folyik egy patak. Keskeny, könnyedén átugorható. Szedih úgy gondolta, hogy megkerüli a dombot, és a vadásszal párhuzamosan halad tovább. De ahogy kiért a domb mellől, meglepetésében megállt. (Folytatjuk) készülék, egy keskenyfilmvetítő, egy sztereorádiogramafon és egy billiárdasztal. Az ablakokon ízléses fi<g nyök, a falak szépen kifestettek. S még egy igen fontos dolog: büffé is rendelkezésre áll, amelyben a tömény italokon (pálinka) kívül sokminden kapható. A klub állandó vezetőjét a szövetkezet jelölte ki, s bízta meg a ténykedéssel. Naponta 18 órától 22 óráig tart nyitva a klub, s hetente egyszer filmet vetítenek, s időnként ifjúsági mulatságokra is sor került. A klubnak hét tagú saját zenekara van alakulóban, ami a kulturális tevékenységet illeti, már bemutattak egy színdarabot, s jelenleg egy esztrádműsor bemutatására készülnek. A klubnak 20 törzsvendége van (a községben egyébként kevés a fiatal), de a fiatalok rendezvényeire szívesen ellátogatnak az idősebbek is. Ami a klub fedél alá hozását illeti, nagy mértékben hozzájárult a jednota, népi fogyasztási szövetkezet: a volt iskolaépület átépítési munkálatainak elvégzéséhez 200 000 korona anyagi befektetést eszközölt, a berendezési tárgyak vételéhez pedig 80 000 koronát adott. Az ifjúság és a jednota helyi tagjai pedig kétkezi munkával segítették a klub mielőbbi megvalósulását. Hasonló körülmények között jött lőttre ifjúsági klub Besa községben, s rövidesen Nyírágón — hasonló öszszegű költségekkel, mint a kurali — veheti birtokába a fiatalság a szórakozását, művelődését elősegítő klubot. Nagysallón, valamint Kozárovcén pedig 200—200 000 korona beruházással kettős, fedett tekepálya épült. Ez utóbbi helyütt máris megalakult a tekecsapat, amely jednota név alatt szerepel. Az idén ugyanilyen módon létesül ifjúsági klub Derzsenyén, ahol az ifjúság már türelmetlenül várja a klub létrejöttét, mert a kulturális tevékenység mellett sportolni is szeretne. Feltehető a kérdés: ha ilyen nagy sikere van az ifjúsági kluboknak, s kielégítő, sőt némelyütt nagyon jónak mondható a Jednota és az ifjúság együttműködése, az 1968. évben miért csak egy ifjúsági klub tető alá hozását tervezték? Azért, mert a járásban nagy lendülettel épülnek a Jednota üzletei, amelyeket az idén szeretnének befejezni. S utána természetesen egyre több ifjúsági klub létesítését segíti elő a Jednota. íme, új tényező a láthatáron, ami új utat jelent az együttműködés kiszélesedésére, az égető kérdés meglodására. Sümegh Lajos Elfelejtett falu Eperjestől északnyugatra, a Magas- Tátra felé vezető műút közelében, sokszínű erdők között fekszik — Jernye. A sárosi hegyek nyúlványai alatt éli egyhangú, nesztelen életét, neve nem szerepel felkapott idegenforgalmi nevezetességek névsorában: turisták, Idegenek ritkán érintik — megállni, megpihenni csak a távolabbi történelmi Branyiszkón szokás. Főterén, az alacsony kertes házak között régi kúria áll, nem messzi tőle barokkastély. Az épület megviselt, enyésző — alaposan kikezdte az idő vasfoga. Homlokzatáról hullik a vakolat, kerítését szétrágták az évek, körösl^örül gaz nőtte be. Most falusi borbély, hentes és posta működik benne. Arra, hogy ennek a kastélynak valaha híre volt a művészet világában, már csak néhány öreg jernyeí emlékszik. Ugyan ki gondol itt manapság a hajdani urára — Színyeire, a lilaruhás aszszonyra, a Majálisra? Csak a falu szélén, a temetőben — néhány szomorú lúcfenyő árnyékában — hirdeti emlékét egy magas fakereszt, s alatta gránittáblán felirat: Szinyei Merse Pál, 1845. július 4 —. 1920. február 2. luban, hol abban a csodálatosan szép, ápolt parkban, melyet oly sok hangulatos festményén örökített meg, s mely park ma már nem is létezik. Egy bozontos szakáim, megtermett férfiúra emlékszem, mindenkor vadászfegyverrel a vállán, kopottas bőrkabátban, fején madártollas vadászkalappal. A rejtélyes vadász félelemmel, de ugyanakkor vonzalommal töltött el, gyermeki értelmem persze nem tudta felfogni mélységes bánatát. A falubeliek — mint általában a művészembereket — különcnek tartották, pedig Szinyei nem volt az, csakhát azokban az években élte elíentmon-Az élők között valóban nem könynyű találni szemtanút, aki még em-A hajdani Szinyei-kűria lékezne a híres festőre. — Szinyei? Nem tudom ... nem Ismerem. Érdeklődjön tán Kővári tanítónál vagy Sztankóéknál. ök a falu krónikásai. Ott laknak a patak mentén, átellenben a jegenyékkel, — igazít el az első utamba tévedt férfi. Kővári-Kollár bácsit, az idős, nyugalmazott iskolaigazgatót nem találtam — tekintélyes kora ellenére az erdők rajongója. A nyolcvannégy esztendős Sztankó Anna hellyel kínál, sajnos, Szinyeire nem emlékszik. — Már csak homályosan él bennem a Szinyei úr — mondja. Többnyire amott a parkban láttam, ott üldögélt, ott merengett állványa mellett. Jóindulatú, hallgatag öregúr volt, kedvelték, tisztelték a magamfajta szegény emberek is. Inkább a vendégeit látom még magam előtt — előkelő dámákat, elegáns urakat, amint fényes hintóikon érkeztek. Meg aztán egy idősebb férfire is emlékszem, aki nemrégiben járt itt — ha jól tudom — Kassáról. Sokáig nézegette a kastélyt, a kúriát, körbejárta a hajdani műterem romjait, sokat rajzolt vastag jegyzettömbjébe, szinte le sem tette a kezéből ...“ Így, ezen a nyomon jutottam el Sipos Béla kassal rajzolóművészhez. Barátságosan, közvetlenül fogadott. Csakhamar megtudtam, hogy ő volt a „titokzatos“ Jernyei látogató. A hetvenkilenc éves, szikár, deresedé férfi egykor ismert portréfestő volt, akinek neves külföldi írók, színészek és művészek ültek modellt. Az ő nevéhez fűződik az utolsó Szinyei-arckép is, melyet nemrégiben mutatott be bécsi gyűjteményes kiállításán. Amikor elmondtam látogatásom okét, elkomorult, majd elgondolkozva, csendesen beszélni kezdett. — Szinyei ma is mélyen él emlékezetemben, hiszen kora ifjúságom óta ismertem. Magam is az ősi Szinyei kastélyban születtem, melyet atyám a nyolcvanas években bérbe vett. Gyakran láttam az idős mestert: hol a fadásos életének legvélságosabb időszakát ... — Szinyei 1872-ben Münchenben — jernyei emlékei alapján — megfestette, majd nagy reményeket táplálva a bécsi Kunstvereinben és Budapesten kiállította élete fő művét — a1 Majálist. A kritika nem értette meg, elutasítóan fogadta a teljesen újszerű, felszabadult ábrázolásmódban megalkotott festményt. A csalódott festő ekkor — alkotóerejének teljében — Jemyére vonult vissza, ahol hosszú időre abbahagyva a rendszeres festést, gazdálkodásba kezdett és a sárost dzsentrik életmódját folytatta. — Csak amikor Közép-Európában is tért hódított az Impresszionizmus — érte meg Szinyei a művészi rehabilitációt és elismerést: Münchenben, Berlinben, Pesten aranyérmet kap, majd kinevezik a Képzőművészeti Főiskola igazgatójának. — Jernyéhez sosem lett hűtlen —nyáron mindig hazatért. A sárosi erdőkben, völgyekben, réteken dolgozgatot — itt, szűkebb hazájában alkotta meg számos híres vásznát. Tizenkilencben végleg hazatért. Olvasással, sétákkal, elmélkedéssel töltötte napjait a beteg művész. Nyugodtnak, megbékéltnek láttam én is, amikor életének utolsó szeptemberében, műterme előtt leskicceltem ... Szinyei 1920-ban halt meg Jernyén. Temetésén a család tagjain kívül csak a falusiak voltak jelen, ök vitték vállukon koporsóját, ők helyezték a zúzmarás téli földbe az időközben világhírűvé vált művészt. Csaknem ötven esztendő pergett le azóta az idő végtelen homokóráján, s Itt, Jernyén az évek, a kérlelhetetlenül rohanó idő már a feledés sűrű fátylával vonták be nevét. Sehol egy nyom. Sehol egy életre utaló megemlékezés, emlékszoba vagy emléktábla. Mtért e megmagyarázhatatlan közöny? TÄNZER IVÁN </WWWVWVA^^^^/\A^\AA^VWSA»WSA/WWWVr I A MATESZ februári műsorterve Február 3 Farnad 19.30 Liliomfi ([ Február 4 Nagyfödémes 19.30 Liliomfi l! Február 6 Párkány 19.30 Rómeó és Júlia (' Február 8 Léva 19.30 Leszámolás Február 8 Marcellháza 11.00 őzikék és a farkas 1 ( Február 9 Komárom 19.30 Rómeó és Júlia S Február 10 Perbete 19.30 Liliomfi 11 Február 11 Búcs 19.30 Liliomfi S Február 13 Párkány 19.30 Rómeó és Júlia I Február 15 Pozsonyeperjes 19.30 A néma levente l Február 16 Nagymegyer 19.30 Leszámolás ,• Február 16 Alsószeli 13.00 Őzikék és a farkas ,1 Február 17 Baka 19.30 A néma levente |* Február 18 Nemesócsa 19.30 Szent Péter esernyője i * Február 20 Nyitra 19.00 Rómeó és Júlia <[ Február 22 Zselíz 19.30 Liliomfi I Február 23 Komárom 19.30 Rómeó és Júlia (( Február 24 Ekecs 19.30 A néma levente 1, Február 25 Nagyölved 19.30 Liliomfi (, Február'27 Taksony 19.30 A világ négy sarka \ Február 29 Nyáresd 19.30 Őri muri S
