Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-03 / 5. szám
Automatizálás az állattenyésztésben Az állati termékek előállítása, a növényi termékek [mint széna, abrak és szllázs) állati termékké (mint tej, hús és tojás) átalakítása révén, csak akkor maradhat nemzetközileg is versenyképes, ha tervszerűen ésszerűsítik, s e célból a tömegtermelés korszerű eljárásait szintén alkalmazzák. Az ésszerű állattartás egyik formája az ún. belterjes állattartás a következőkből áll: specializálás a hasznosításban, az állatállomány nagy sűrűsége, kiváló tenyészanyag, optimális istálló- és tartásformák, koncentrált takarmány, változatlan minőség és a munkamenetek gépesítése vagy automatizálása. A sertés-, szarvasmarha- és tyúktartás munkameneteinek automatizálásánál az állat csak bizonyos, a természet megszabta határig hagyja magát a gépesített termelési folyamatba beilleszteni. Ezért az állattartás olyan mérvű automatizálása midőn nemcsak a termelési folyamat, hanem az állati termék (tojás, tej, hús) befolyásolása is önműködően szabályozható lenne — például a tehenek csak 4 %-os zsírtartalmú tejet, a tyúkok pedig csupán minőségi tojást termeljenek — nem lehetséges. A takarmányszállítás, a takarmányozás, a klimatizálás, a termékfeldolgozás, ugyanúgy a trágyakihordás, akár elektromos irányítóberendezések segítségével (mint a határidőórák, kikapcsolók és fotocellák), tehát a termelés körülményeinek megteremtése azonban igen automatizálható. Az állattartási munkák automatizálásának különlegessége gyakran abból áll, hogy a műszaki eszközöket az állati szervezethez kell igazítani vagy termesztés, illetve rászoktatott állati visszahatásokkal kell számolni. Következőkben erre néhány példát mutatunk be. Az állattartásban nagy jelentősége van az automatikusan dolgozó gépek gyártásánál bizonyos környezeti feltételeknek. A tényezők, melyek a környezetet lényegesen alakítják, többek között a következők: hőmérséklet, légnedvesség, fény, légjárás és légszennyeződés. E tényezők szabályozására automatikus szellőzőberendezéseket alkalmaznak, melyek feladata az istállóban keletkező nedvesség és légszennyeződések kivezesse az elhasznált levegővel együtt friss levegő beáíwrtnoltatása anélkül, hogy az állatok körletében káros huzat keletkeznék. Higrosztátok állítják be a szellőzőket, melyek többnyire különböző nagyságúak és sokszor lépcsőzetesen kapcsolhatók ki, a meghatározott légnedvesség elérésekor. Termosztátok akadályozzák meg, hogy az istálló hőmérséklete, különösen télen — a meghatározott érték alá szálljon. A tyúktartás az utóbbi években technikai szempontból is kifejlődött. (Sok fogyasztónak fogalma sincs róla, hogy milyen eszközök és gépek segítségével állítanak elő hízott csirkét vagy egy tojást.) Ezek az automatikus berendezések kissé alaposabb tárgyalást érdemelnek. Takarmányozó berendezések — egy időtartam órával vezérelve — nagy távolságon szállítják az abrakot, hogy az állatok ellátása az istállóban sűrűn elhelyezett állásokban megfelelő. A vízvezetékhálózathoz kapcsolódó önitatók az állatokat állandóan ellátják friss vízzel. Berendezések távolítják el szabályozható időközökben a lehulló ürüléket. A tojásgyűjtő szalagok önműködően szállítják a tojásokat a gyűjtőállásokhoz, ahonnan a félautomata vagy automata állomásokra (mint az átvilágító asztal, osztályozógép és csomagolóberendezés) kerülnek. A hízott csirkék keresztülhaladnak a csomagolóig, különböző félautomatikus és automatikus állomásokon: az elektromos kábításon, a vágóasztalon, a kivéreztető állomáson, a forrázőüstön, a kopasztódobon és így tovább. A sertéshizlalási munkák automatizálásában a takarmányozás körül adódnak a legnehezebben megoldható feladatok; emiatt ez a problémakör áll az érdeklődés középpontjában. Amennyiben a takarmányelőkészítést saját üzemben végzik, és nem kész takarmánykeveréket használnak, célszerű a gépesített takarmányozást olyan lánc részének tekinteni, amely a takarmányraktározásnál kezdődik és az etetővályúnál fejeződik be. A tyúkok takarmányozása folyamán a takarmányozó berendezésen keresztül annyi takarmányt juttatnak az állatokhoz, amenynyi csak lehetséges, viszont a sertéstakarmányozó berendezéssel a takarmányt adagolni kell. E célból beosztható vályúba adagolnak, hogy az állatok nemkívánatos zsírosodását elkerüljék. Továbbá a fejlesztés során a sertésistállóban külön etetőberendezést kell létesíteni, hogy a fiatal állatok fehérjében dúsabb takarmányt kapjanak, mint a hizlalás végső szakaszában állók. A szarvasmarha-takarmányozás gépesítésében különösen nehézséget okoz az igen terimés szálas és tömegtakarmány, amelynek nem kedvezők tulajdonságai szállítás szempontjából. Különböző formában (mint zöldtakarmány, szllázs és széna) egy tartóból kiemelve és a jászolban az állatok előtt szétteregetve etetik. E munkamenetek automatizálása egyelőre csak úgy lehetséges, ha a takarmányt felaprítva szállítják, osztják szét és takarmányozás-technikai szempontból bizonyos szabályokat betartanak. Így a teljesen gépesített üzemekben mind nyáron, mind télen csak rövidre szecskázott szilázst etetnek. A silóból marók termelik ki automatikusan a szilázst, szállítógépek juttatják az istállóhoz, amelyekben takarmányozó berendezések osztják szét az állatoknak. Hogy a tejházból nagy mennyiségű, nagy zsírtartalmú tej kerüljön ki, a szilázst dara alakú abrakkal kell kiegészíteni, melyet az állatoknak adagolva kell kiosztani. Legcélszerűbb a megfelelő, automatikusan dolgozó abraktakarmányadagoló berendezéseket a fejőállásnál üzembe helyezni. Ott ennek a takarmányozási menetnek az irányított lefolyásával elérhető, hogy az állatok fejés közben teljesen nyugodtak maradnak. A fejőstehén tartásnál állandóan ismétlődő munka a takarmányozás és a fejés. Mivel e munkafolyamat gépesítésén már régóta fáradoznak, automatizálásán már figyelemre méltó eredményeket értek el. Legújabb eredmény ezen a területen a távirányítású fejőgép. Dr. Siitő Kálmán Megérett ai új bor Szaharából gyiimölcsöskert A téli üzemzavarokról Nem könnyű a traktoros dolga télen. Este ki kell engedni a vizet, reggel pedig rendellenességek lépnek fel az indításnál. Aki pedig nem nagyon törődik a traktorával — sajnos ilyen is akad — azzal kibabrálhat a hideg időjárás. A bajok azonban egy kis körültekintéssel megelőzhetők. Az alábbiakban pedig szóljunk egy-két szót a sajátos téli üzemzavarról. Először is leggyakrabban a motor hűtési rendszerében levő víz fagyhat meg. Nem ritka azonban az üzemanyag részleges megfagyása sem. Hideg, szeles időben a hűtőrendszer alsó részeinél (különösen partról lefelé haladva) olyan erősen lehűl a víz, hogy megfagyhat és megszűnik a vízáramlás. Ilyenkor túlmelegszik a motor, a töltőgaratnál pedig a víz kifröccsenése jelzi az üzemzavart. Előfordulhat a vízszivattyú lapátkerekének a befagyása is, melyet a helytelen vízleeresztés idézhet elő. Tüzelőanyagjainkban mindig található víz. Az egészen fel nem töltött tartályokban, hordókban a levegő lehűlésekor a gőzből és párából víz képződik. Szakszerűtlen, felületes iizemanyagpótlás közben pl. esőben, hóesésben jelentős víz kerülhet az erőgép tartályába. Ez a gyakorlatilag jelentékeny vízmennyiség a tüzelőanyag csövekben megfagyhat és jégdugók képződnek. Megkeresésük igen nehézkes. A vizes tüzelőanyagban jégkristályok képződnek, melyek a szűrősziták, elemek fagyáséhoz és eltömődéséhez vezethetnek (ez is a kényszerű leállások egyik oka). A tüzelőanyagszűrők is eltömődhetnek a tüzelőanyagban levő parafin kristályképződése miatt, ez azonban csak mínusz 30 C fokon állhat be. Hideg időben emelkedik a tüzelőanyag viszkozitása is. A nálunk használt tüzelőanyag viszkozitása 0 C fok alatt növekszik, ami jelentős mértékben megnehezíti a tápszivattyús adagolást és a porlasztást az égéstérben. A tüzelőanyag égéstermékeiben mindig fellelhető bizonyos mennyiségű vízgőz. Ha a motorunk az ideális hőmérsékleten (75—90 C fok) működik s emellett jó műszaki állapotban van, a víz a kipufogó gázzal majdnem maradék nélkül eltávozik és csak jelentéktelen része jut az olajteknőbe. Ha a motor a megengedettnél alacsonyabb hőmérsékleten működik, akkor a gőz a „hidegebb“ hengerfalakra lecsapódik, és az így keletkezett víz az olajjal keveredve a motorteknőbe, on-4 SZABAD FÖLDMŰVES 19B8. február 3. nan pedig a kenési rendszerbe kerül. Amint tudjuk a henger—dugattyú kopása miatt csökken a kompresszió. Ilyen esetben több gáz kerül a teknőbe (füstöl a karter), mely több vízgőzt is tartalmaz. Emiatt keletkezik jégdugolás az olajszűrőknél és az olajvezetékeknél. jelentős lehet és némi komplikációkat okozhatnak az ellenőrző-mérőműszerekben (olajnyomás- és távhőmérők) fellépő zavarok is. A vékony csövekben megdermed a folyadék s a műszerek hamis állapotot jeleznek. Ezzel megnehezül a kenési rendszer működésének ellenőrzése, főleg indításkor. Télen olyan üzemanyagot használjunk (tüzelőanyag, kenőolaj, hűtőfolyadék), amely alacsony hőmérsékleten is jó tulajdonságokkal rendelkezik. Igyekezzünk fűtött helyiségben tárolni erőgépeinket s ha ez nem lehetséges, akkor vegyünk igénybe hatékony eszközöket a motor előmelegítésére. Ezzel jelentősen növelhető a motor élettartama. Indítás után 5—10 percig a motort alacsony fordulatszámon (600—800 fordulat percenként) járatjuk. A bemelegítési idő a helyi viszonyoktól függ. A motor teljes megterhelése csak az üzemi hőfok elérése után történhet meg. A sebességváltó (a motor nyomatékának az átvitele) és a többi erőátviteli szerkezetek súrlódási veszteségei többszörösére emelkednek a levegő lehűlésével. Ilyenkor az olaj — tartósabb géptárolás esetén — megdermed és nagyon nehéz a motor beindítása, illetve ami sajnos, nagyon sűrűn megtörténik a traktor motorjának más erőgép által való beindítása — behúzatása. Az acélanyagú alkatrészek ridegségük miatt alacsony hőmérsékleten a behúzatás alatt fellépő ütésszerű igénybevétel miatt deformálódhatnak. A dermedt olaj egyes esetekben a gördülőcsapágyak tönkremenetelét és fogaskerekek gyorsabb kopását idézi elő. Nem jut olaj a súrlódó felületekre, azok szárazon futnak, amiből kifolyólag valósággal vályat képződik rajtuk. A fékdobokra kerülő hó és víz a fékpofák befagyásához vezet. Befagyhat a dob akkor is, ha a hátsóhíd olajteréből olaj kerül rá. Az olajfolyást a szimmering ridegsége, tehát a rugalmasság hideg miatti elvesztése okozza. A gázbuborékos olaj kedvezőtlen feltételeket teremt a motor csapágy alkatrészeinek működésében. Ugyanis a kenőolaj hőfokának csökkenésekor az olaj jobban telítődik apró gázbuborékokkal. A 100 C fokos olaj 2 százalék, a + 65 C fokos olaj 11 százalék gázbuborékot tartalmaz. Közvetlen a motor főtengely csapágyaihoz kerülő olaj gázbuborék-tartalma 0—7 százalék között van. A gázbuborékos olajnál ugrásszerűen csökken a csapágy olajréteg hordképessége, növekszik a súrlódó alkatrészek kopása és ezzel természetesen csökken a csapágyak élettartama is. Az olajhőfok csökkenése gátolja az olaj továbbítását a kenési rendszerben, vagyis növekszik a kenőolaj hordrétegének hőmérséklete ás fokozódik a forgattyústengely csapágyainak az elhasználódása. Fordítsunk különös figyelmet a motor hőveszteségeinek az alakulására. Időben kapcsoljuk ki az olajhűtőt, használjuk a motormelegítő burkolatot, s vigyázzunk, hogy az olajhőfok az előírt szinten legyen. S végezetül szóljunk egy pár szót a hidraulika téli üzemeltetéséről is. Nagyon fontos, hogy az olajhőfok az előírt legyen. Ha alacsony a hőmérséklete, akkor habzik, zaj és éles ismétlődő lökések észlelhetők a nyomóoldalnál és ütésszerű a szivattyúcsapágy igénybevétele. Ettől kopnak el idő előtt a szivattyúalkatrészek. Óvjuk a hidraulika olajat a hótól és a víztől. Megfagyhat és jégdugók képződhetnek a szivattyú és az elosztó járataiban, amitől az olajvezetékek és a szivattyú alkatrészei tönkremehetnek. VEREBES LAJOS, mezőgazdasági gépészmérnök Minden dicséretet megérdemelnek a magyarbéli gyümölcsészek. Munkájuk nemcsak azért érdemel említést, mert csupa ipari munkásról van szó, akik — saját bevallásuk szerint régebben — sem a földműveléshez, sem a gyümölcstermeléshez nem értettek, és most olyan homokos területet tettek termékennyé, ahol azelőtt a gyakori aszályok következtében a gyom is kiszáradt. Az utasok gyönyörködve szemlélik a vasút mentén elterülő szebbnél szebb gyümölcsösöket, a sárga dellclusokat stb. Gyümölcsérés idején a fák rogyásig megrakodva, bámulatba ejtik a nézőt. Ez a terméketlen terület széles sávban a vasút mentén Cseklésztől Szencig húzódik, s helyenként alig 20 cm föld borítja. A gyümölcsösök az utóbbi tíz évben létesültek. Azelőtt terméketlen homok- és kaiticstenger volt Itt. A régi jó öregek nem sokat törték a fejüket, mit kezdjenek az ilyen földdel. Hogy valami hasznot mégis hozzon, az egész területet beültették akácfákkal. Az akácost később kivágták. A második világháború alatt kivágták a vasút két oldalán húzódó akácfákat is, amelyek a termést védték és felfogták a mozdonyból kiröppenő tüzet okozó szikrát. Még az első köztársaság idején minden felelősségrevonás nélkül kiirtották az 1898-i fásítási törvény alapján a Magyarbél, és Szene között létesült mintegy 200/ha ún. búrost, amely nemcsak dísze volt a környéknek, hanem öt falu szegényét is elátta tűzifával. Ilyen viszonyok közepette csak természetes, hogy a perzselő nyári napok idején a vasút mentén minden évben megismétlődő nagy üszkös fekete foltok jelezték a tüzek pusztítását az amúgy is égevényes, terméketlen talajon. Ezen körülmények Ismeretében kétszeres elismerés illeti a magyarbéli gyümölcsészeket, akik ezen a terméketlen talajon meghonosították a gyümölcstermelést és .zölddé változtatták a kopár földet. Igaz, részben a körülmények is erre kényszerítették őket. A sokáig hasznavehetetlennek tartott dűlőn nagyszabású építkezés indult meg. A terület erre a célra kitűnően megfelelt. A szükséges kavicsot és homokot a helyszínen bányászták és ez nagy előnyt jelentett. A mai napig mintegy 30 családi ház épült ezen a területen. A falusi ember a házat gyümölcsös nélkül elképzelni sem tudja s a kertészkedést nem munkának, de a legnemesebb szórakozásnak tartja. Az átlag kb. 800 négyzetméternyi kertekben eleinte a kevés zöldA korszerű starvasmarha-istállókban nem almoznak, mert gumtpárnás a tehénállás ségen kívül alig termett valami. Ültettek ugyan gyümölcsfákat, de ezek a gyakori öntözés ellenére is 5—6 év múlva kiszáradtak, vagy ha megmaradtak, sínylődtek. Csak az akácfák bírták az égevényes talajt, de milyen kert az olyan, ahol akácfák vannak. Holubec Károly, aki 1600 négyzetméternyi kerttetl rendelkezett, húszévi kísérletezés után kijelentette: Nem terem itt semmi, minden kiszárad, kár minden munkáért. Megjegyezte azonban, hogy az utóbbi időben magastörzsű fák helyett alacsony növésű fákat ültetett és ezek termesztését másoknak is ajánlja. A 3—4 éves fák azonban termést még nem hoztak és így érvelése nem volt meggyőző. Jó néhány esztendő telt el, míg a kerttulajdonosok elfogadták ezt az okos tanácsot és hozzáfogtak a fák ültetéséhez. Közben a szaklapok is egyre többet foglalkoztak az alacsonytörzsű fák előnyös tulajdonságaival. Tíz évvel ezelőtt legelsőként Végh Zoltán és Kuchynka József kezdték meg a törpe alma- és körtefák ültetését. A szomszédos kertek tulajdonosai érthető érdeklődéssel kísérték ezt a kezdeményezést. Hatévi kitartó, szorgos munka és szakszerű ápolás után beérett az első termés. A magas fákhoz szokott kételkedők most saját szemükkel győződhettek meg, milyen gazdag termést hoztak a csöppnyi fák. Ilyen eredmény láttán mások is megkezdték kertjük fásítását, s ma már — mint említettük — szebbnél szebb gyümölcsösök sorakoznak ezen a valamikor hasznavehetetlennek vélt területen. Mennyi kísérletezésbe, fáradtságba, hiábavaló munkába került, míg a gyümölcsészek eddig jutottak. Ma már olyan kerttulajdonosok is vannak, akik 8—10 mázsa elsőosztályú gyümölcsöt termelnek. Az elért sikeren felbuzdulva most már ennyivel sem elégszenek meg, s a közeljövőben még nagyobb termésre számítanak. Érdemes megemlíteni, milyen módszerrel érték el ezt az eredményt. Kavicsos, égevényes talajban még ezek a szerény igényű fák sem hoznak termést. A vermeket, ahová a fákat ültették, 60—70 cm mélyre és 100 cm szélesre ásták. A kavicsot fáradságos munkával termőfölddel cserélték ki és komposzttal keverték. Ugyanezt a módszert követték azok is, akik szőlőt akartak termelni. Az ilyen verem teljesen megfelel a rövid gyökérzetfl fáknak. Az aszály ellen öntözéssel védekeztek. Nincsen olyan ház, ahol ne gépesítették volna az öntözést. A gyümölcsészek között csendes munkaverseny is kialakult. Ez nemcsak a gyümölcsfák hozama, íze, minősége és mennyiségére vonatkozik, hanem a munkálatok időbeni elvégzésére is. Ősszel például arra törekednek, hogy a kert ásását és trágyázását elsőként elvégezzék. Persze, első csak egy lehet, valakinek utolsónak is kell lennie. Valamennyien szakújságot járatnak, tagjai a gyümölcstermesztők szervezetének. Összejöveteleik igen látogatottak és a faluban azt tartják, hogy az összes tömegszervezetek közül a gyümölcsészeké a legtevékenyebb Itt vitatják meg munkájuk nehézségeit, kicserélik tapasztalataikat és igen gyakran tanácsot is kérnek. A magyarbéli gyümölcsészek munkájának az utóbbi időben nagy ösztönzést adott a Szencen megrendezett gyümölcskiállítás, amelyen Végh Zoltán, a gyümölcsészek elnöke, a harmadik díjat nyerte. Ha az elnök lehetőségeihez képest Jobban felkészül a versenyre, az első értékes díjat is könnyen elvihette volna. Munkájuk helyességét bizonyítja a múlt év őszén Bratislavában megrendezett gyümölcskiállítás, ahol az értékelés szerint az alacsony törzsű fáknak nagy jövőt jósoltak. (f—y)
