Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-03 / 5. szám

Két szövetkezet gabonatermesztése

a mérlegen

Mi az eltérő eredmények oka?

A gabonafélék termesztése közélelmezési és takarmányozási szempontból egyaránt fontos. Üjabban fő követelmény a különbözeti árpótlék kifizetésénél. Nem mindegy tehát, hogy egy egységnyi területről 25 vagy 40 mázsát takarítunk be. Természetes, hogy a magas hektárhozam eléréséhez nem könnyű eljutni. Ez sokféle tényezőtől függ. Közrejátszanak az éghajlati, talajkémiai és biológiai, a komplex agrotechnikai és más fontos tényezők. Hogy ez mennyire így igaz, az alábbi két példa is bizonyltja.

Két hasonló éghajlati és talajviszonyok mellett gazdálkodó szövetkezet gabonatermesztéséről lesz szó. Az egyikben esztendőkön keresztül magas, a másikban jóval alacsonyabb volt a terméseredmény. A damásdi és a garamvezekényi szövetkezetek kerülnek bonckés alá. Célom, hogy a Jobbik példáján okuljon a gyengébb, s mindazok, akik a gabonatermesztésben lehetőségeik ellenére lemaradtak.

A damásdi szövetkezetben az országos jó hírnévnek örvendő Mádéi József agronómussal beszélgettem. Kértem, árulja el a gabonatermesztéssel kapcsolatos sajátos módszereit, műhelytitkait, melyek más gazdaságokban is általánosíthatók, tanulságosak lehetnek.

Nem véletlen, hogy ismertetését a talajjal kezdte. Damásdon ugyanis két-háromévenként mintákat vesznek, hogy ismerjék a talaj összetételét. Aszerint készítik el a trágyázási tervet. Természetesen itt abból indulnak ki, hogy az elővetemény milyen menynyiségű tápanyagot vesz fel, s az utána következő növénynek fejlődéséhez s a kedvező termésátlag nyújtásához milyen mennyiségű tápanyagra van szüksége. így növényféleségenként, sokszor parcellánként más és más az adag.

A legutóbbi vizsgálat azt mutatta, hogy a talaj tápláló humusz és a felvehető szervetlen tápanyagokkal való telítettsége kitűnő, strukturális állapota jó, ami arra enged következtetni, hogy gondosan végezték a talajművelést. Mindemellett nagy menynyiségű ipari trágyát használnak. Például 1964-ben 147 384 koronát fizettek ki műtrágyákért, 1968-ban erre a célra már 384 191 korona kiadással számolnak. Az adatokból nem nehéz megállapítani a lényeges különbséget.

A talaj struktúrájának humusz- és szervetlen tápanyagkészletének öszszetételénél közrejátszik az is, hogy a szántó 22—25 százalékán rendszeresen évelő takarmányokat termelnek. Emellett ezeket a területeket 3—4 évenként szántják.

Tavaly a mezőgazdasági földterület hektárjára 180 kg, az árpára 184, a búzára pedig 200—205 kg tiszta hatóanyagot tartalmazó ipari trágyát adtak. Természetesen a számokat átlagban kell értelmezni, mert akadtak olyan parcellák, melyeken esetenként magasabb vagy alacsonyabb adagra volt szükség.

Mádéi elvtárs nagyon igényes a talaj komplex előkészítésére. Ügy irányítja ezt a munkát, hogy az ősziek alá 3—4 héttel a vetéselőtt befejezzék a középszántást. Itt meg kell jegyezni, hogy nagyon ügyel a munka minőségére. Ugyanúgy a tavasziak alá kellő időben elvégezteti a mélyszántást. Vetés előtt mind az ősziek, mind a tavasziak 5—6 cm mélységű kultivált magágyba kerülnek.

Nemrég volt, hogy jobb híján a Kosúti és a Diana búzafajtákat vetették, de 1965 Őszén 1,5 hektárra nagyhozamú szovjet búzafajtákat szereztek. A következő esztendőben Mironovszkájával 45, Bezosztájával 50, Belocerkovszkájával pedig 25 hektárt vetettek be. A tápanyagban legkevésbé bővelkedő területre az utóbbi búzafajta került, mégis várakozáson felüli átlagos hozamot nyújtott. A Bezosztája hektárja 49, a Mironovszkája és a Belocerkovszkája egy-egy mázsával alacsonyabb termésátlagot adott.

Tavaszi árpából huzamosabb ideje a Valticeit vetik, mely mindig biztos termést hozott. Tavaly például 43,5 q/ha volt az átlagos hozam.

Őszön még kedvezőbb tápanyagellátásban részesítették a búzát. A fejtrágyával (megosztott tápanyagellátás) együtt 210—215 kg ipari trágya jut a búza hektárjára. Míronovszkáját és Belocerkovszkáját vetettek. A Bezosztáját azért hagyták ki, mert alacsony volt a szalmatermése. Márpedig Damásdon, ilyen nagy állatálloménynyal rendelkező gazdaságban alomszalmára is nagy szükség van, hiszen a talajnak szervesanyag is kell.

Tavaszi árpából 147 hektárt vetnek, s Idén első ízben 50 hektáron a Dvoran fajtát is kipróbálják. Minden bizonnyal jó termésátlagot nyújt majd.

De kukkantsunk be a szomszédba, Garamvezekényre is. Gubik István agronőmus éppen az idei növénytermesztési terveken dolgozik. Nemrég került a gazdaságba, ezért csak a nyilvántartásból tájékoztatott. Kissé kimérten, óvatosan indul a szó. Látszik, hogy ismeretlenek vagyunk. Végül föloldódunk, s közvetlenebbé, barátságosabbá válik a beszélgetés.

Elmondja, hogy körülbelül négy esztendővel ezelőtt vettek talajmintát. Különben ezt a falon függő térkép is mutatja. A vizsgálat eredménye kedvező volt. A talaj telítettsége megfelelt a követelményeknek. Vagyis minden előfeltétel adva volt a kellő hozam elérésére, mégis jóval a damásdiak mögött maradtak.

Közben az elnök is csatlakozik, s elmondja, hogy főleg a gabonatermesztés technológiai szempontjaival, a talajműveléssel volt bizonyos hiányosság. A pénzügyi adatok mutatják, hogy 1964-ben 115 540 korona értékű műtrágyát dolgoztak a talajba, idén pedig már 354 000 korona kiadással számolnak. Tavaly a szántó hetkárja 178 kg tiszta hatóanyagot kapott, idén pedig 350 kg-ot a fejtrágyával együtt. Vagyis majdnem a dupláját. Jó jel, hogy a terület nagy részén a magas hozamú szovjet búzafajtákat vetették, s a tavasziak is a tudományos gyakorlatban kipróbált jó fajtákból (Dvoran, Jantar, Valtícei) tevődnek majd össze.

A törekvés tftztató. Az is sarkallja őket, hogy a szomszédos szövetkezet minden esztendőben kifogott rajtuk. A damásdiak tavaly búzából 12,8 árpából pedig 10,5 mázsával termeltek többet hektáronként, mint a vezekényiek, s hasonló a helyzet az előbbi esztendőkben is. Tehát nem egyetlen esztendőről van csak szó, hanem négyről. Ha pedig a négy gazdasági év eredményeit vesszük alapul, azt láthatjuk, hogy az említett időszakban a damásdiak 7 mázsa gabonával többet termeltek hektáronként, mint szomszédaik

Az okot előzőleg már említettem. Tény, hogy a garamvezekényieknek van mit behozniuk, s idei terveikben már jobb termésátlaggal számolnak. Elérése nem lesz könnyű, mert a talajművelés nem minden tekintetben volt kifogástalan, nem tartották be a szántási mélységet. Őszön erre már ugyan jobban ügyeltek, mire többhelyütt felszínre került a strukturális szempontból át nem dolgozott tápláló humuszban és más összetevőiben szegényes réteg. Tulajdonképpen ezt akarják ellensúlyozni az idei magas ipari trágyaadaggal.

Bíztató, hogy a garamvezekényi szövetkezetben fölismerték a gabonatermesztésben felmerült fogyatékosságokat, s intézkedtek, hogy utolérjék a szomszédot.

HOKSZA ISTVÁN

Az utóbbi időben örvendetes javulás tapasztalható a mezőgazdasági gépek téli elhelyezése terén. De azért még mindig található olyan gazdasági udvar, ahol a gépek szanaszéjjel „hevernek“.

Tejtermelésből jeles

Négy esztendővel ezelőtt a nagyodi szövetkezet tejtermelése nagyon kezdetleges volt. Tehenenként csak 1442 litert fejtek. Egy esztendőre rá már 478, 1966-ban pedig, amikor a fiatal Baja Gyula — aki a fajtanemesítőktöl ment a gazdaságba — átvette az állattenyésztés irányítását, átlagosan 768 literrel emelkedett a tejhasznosság.

Persze a növénytermesztés kellő mértékben támogatta a fiatal, szenvedélyes szarvasmarhatenyésztőt.

Az 1967-es év újabb eredményeket hozott a tejtermelésben. Tehenenként elérték a 3405 litert, s a járási ranglistán Alsószecse után a második helyre kerültek.

Bejártuk az istállókat. Az állatokat kifogástalan állapotban teleltették be. A jelenlegi napi takarmányadag 4 kg hereszéna, 18 kg pácolt répakorona, 4 kg takarmányszalma, 20 kg magkóróval kevert szeletszilázs, 6 liter moslék, s minden liter tejhasznosságra 40 dkg abrakkeverék, egyedenként adagolva. Ilyen eleség mellett tavaszig tartani kívánják a 8 literes napi tejátlagot.

A zootechnikus a jó tejhasznosságot az okszerű takarmányozás mellett a tehenekről vezetett pontos elsődleges nyilvántartás s a tejelő típusú állatok gondos kiválogatása következtében érte el. Hamarosan bevezette a másodfokú hasznosság-ellenőrzést, s idén már az első fokú törzskönyvezésre kerül majd sor. Az állomány összetétele nagyon kedvező, de akad négy darab hat laktációs tehén is, melyeket a 7. laktációba is átengednek, mert tavaly mindegyikük 4000 literen felül termelt.

A jó színvonalról tanúskodik az is, hogy a nagyodi szövetkezetnek 12 ER s 22 E osztályzatot elért tehene van. Kizárólagosan ezektől választják ki a

továbbtenyésztésre szánt egyedeket. Az állatok átlagos tejhasznossága meghaladja a napi 20 litert. Van azonban a gazdaságnak 28 olyan tehene, melynek mindegyike 3500 literen felül termel. Például a 9363-as fülszámú tehén a harmadik laktációban 4339 liter 4,53 zsírszázalékú tejet adott. Gondozója Nagy Lajos, a rábízott 18 tehéntől 70 555 liter tejet fejt.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy a szövetkezet hektáronként 810 liter tejet termelt, melyből 788,5 litert értékesített. S a tejtermelésből származó nyersbevétel a tervezett 640 200 koronával szemben, 862 345 korona lett, s ehhez hozzájött még a 100 000 korona növekedési prémium is.

Tervek, elképzelések váltak valóra. A szakember alkotó munkája szenvedéllyé vált, s ez hasznos volt a közösségnek. Nem csalódtak a fiatal zootechnikusban, aki a gyakorlati tapasztalat mellé az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskolán megszerezte az elméletet. Tanítói büszkék lehetnek rá.

Aztán a zootechnikus az idei célkitűzésekről beszél. Elmondja, hogy júniusban szeretnék túlszárnyalni a tavalyi napi (11,2 liter tejátlag) rekordot. Nem sokkal, csupán 3 decivel, s így év végére az átlagos tejhasznosság 3500 liter lehetne. Az állattenyésztés vezetője más feladatok teljesítése közben sok gondot fordit a borjak nevelésére. Négy hónapos korig együtt takarmányozzák az állatokat. Itatásos módszert alkalmaznak. Aztán a jó tejelőktől származó betetovált egyedeket fölkészítik a tenyészetbe vételre. Az állatok rendszerint 18 hónapos korban, s 400 kg-os súlyban kerülnek befolyatásra. Az így előkészített állatoktól aztán jó hasznú utódokat várhatnak.

—hsza—

i ■ i ——■ ~ ~ m

r

Ú

gy bizony! Ha vasárnap esténként, vagy akár életünk szürke hétköznapjain baráti eszmecserére ülünk össze és bírálgatni kezdjük egyik-másik hatóság intézkedéseit ezen vagy amazon a szakaszon, nemegyszer kikívánkozik belőlünk: ha rajtam múlna, másképpen, jobban, igazságosabban intézném társadalmunk ügyeit. Bár csak egyszer elnök vagy miniszter, vagy akár a nemzeti bizottság vagy a szövetkezet elnöke lehetnék!

Vitathatatlan, hogy mindenkinek közülünk megvan az elképzelése arról, hogyan is igazgatná a közügyeket. De az elképzelések többnyire lényegesen eltérnek egymástól. Egy bizonyos szövetkezetben minap képet akartunk magunknak alkotni az elnök személyéről, hát megtudakoltuk a szövetkezeti tagok véleményét. Beszédemben feltűnés nélkül az elnök személyére tereltem a szót, akiről valóban a legkülönbözőbb vélemények hangzottak el. Mivel jó gazdálkodó szövetkezetről volt szó, csaknem egyöntetűen kedvezően nyilatkoztak róla. Amikor azonban részletkérdésekre került sor, megkezdődött a széthúzás. Az egyik szövetkezeti tag azt mondta, jó ember az elnök, csak kissé beképzelt. A másik már túl szerénynek találta. A harmadik úgy vélekedett, hogy nincs jó viszonyulása az ifjúsághoz, amíg a negyedik azt hangoztatta, hogy túlságosan elkényezteti a fiatalokat. Sőt, — úgymond — tetejébe olyan földterületből hasított ki számukra futballpélyát, amelyet bízvást hasznosabb célokra lehetett volna felhasználni. No és ugyanígy oszlottak meg a vélemények a többiekről is. Szóval a szövetkezeti elnök mindent egybevetve jó ember, de ... És minden ilyen „de“ mögött meghúzódott a „ha“ szócska. „Ha én lennék az elnök, bizony másképp cselekednék!“

Egyáltalán nem könnyű feladat a társadalmi ügyintézés, sem az emberek irányítása bizonyos közösen kitűzött célok elérésére. Minél népesebb munkaközösséget kell irányítani, annál bonyolultabb az ügy. Kisebb zenekar vezetésére elegendő annak valamelyik tagja is. Egy nagy zenei együttes vezényléséhez a karnagyon kívül a további vezetők egész sora szükséges, amelynek mindegyike pontosan körülhatárolt feladatokat végez. A karmester emellett többnyire a tagok bizalmát élvezi, tisztelik, megbecsülik. — Az „öreg“ mondta, vagy az „öregnek“ ez nem tetszik — mondogatják az együttes tagjai. Ugyanakkor mindegyikük tudja, kit kell érteni az „öreg“ fogalma alatt. Beidegződött szólásmód lett ebből, általánosan használatos és magától értetődő kifejezéssé vált a munkaközösség valamennyi tagja számára.

Társadalmunkban a pártunk lett ilyen egyértelmű, mindenki számára ismert fogalommá.

Mert ha azt mondjuk: a párt, fölöslegesnek tartjuk teljes elnevezését idézni, vagyis: Csehszlovákia Kommunista Pártját. Teljesen elegendő egyszerűen „a pártot“ emlegetni. Tehát a párt elhatározta, a párt úgy vélte, a párt úgy döntött, a párt vezetősége alatt ezt vagy azt megvalósították, a párt megbírálta, a párt elítéli társadalmunk fonákságait. Sérelem ért, a párthoz fordulunk segítségért. Ha valami nem sikerül, ha

saját erőnkből képtelenek vagyunk a fogyatékosságokat kiküszöbölni, — a párt beavatkozásába helyezzük bizalmunkat. A párt mindenütt velünk van. Szüntelen jelenlétét átérezzük s őt keressük meg, ha ezt a kapcsolatot történetesen lazulni érezzük.

A párt valóban hétköznapjaink általános fogalmává, életünk tartozékává vált. Mégpedig nemcsak a kommunisták, a párttagok számára, hanem azok részére is, akik nem tagjai a pártnak. Valamennyiünk számára. Tudatosítanunk kell elvégre, hogy mindegyikünk nem élhet úgy, ahogyan az jólesik. Szükségünk van valakire, aki összehangolja különféle óhajainkat, az egyesekét éppúgy, mint társadalmunk tagjaiét; valakire, aki elvezet ahhoz a célhoz, amelynek elérése mindnyájunk óhaja. A párt kielégíti ebbeli kívánalmainkat A cél a szocializmus és a kommunizmus elérése. Ez a cél pedig azonos a boldogulással, a jóléttel, amely lehetővé teszi valamennyiünk alkotó tevékenységének kibontakoztatását. Nemcsak szellemileg, eszményi elképzeléseinkben, hanem anyagilag és kézzel foghatóan is közeledünk ezen cél eléréséhez. Ebben pedig a párt vezérel bennünket.

Hej ha én miniszter lennék

I.

A párttal közvetlen kapcsolatba annak alapszervezeteinek közvetítésével juthatunk, a hatalmas gépezet ama elsődleges egységével és megtestesítőjével, amelyet társadalmi viszonylatban a párt vezető szerepének, vagy röviden pártnak nevezünk: A párt alapszervezete egész társadalmi életünket tükrözi. Ha működésében zavarok állnak elő, ha képe halványulásnak, elmosódásnak indul, olybá tűnik a nézők szemében, mintha az egész párt, a párt egész rendszere hibás lenne.

Falvainkon a párt alapszervezeteinek vezető szerepét túlnyomó részben elismerik. A jó pátrszervezettel rendelkező falu társadalmi élete színes, gazdag és érdekesebb, mint a gyöngén szervezett községé. És összehasonlíthatatlanul szebb az élete az olyan faluénál, ahol egyáltalán nincs pártszervezet. És ez érthető is. Hiszen a falu kommunistái rendszeresen megtárgyalnak gyűléseiken mindent, ami községüket érinti: a szövetkezet, az iskola, az ifjúság, a kultúra ügyeit, az úttestek és gyalogjárók, a közvilágítás, a közellátás problémáit a boltokban, elaggott és munkaképtelen polgártársaik panaszait stb. ök azok az örökké elégedetlenek, akik állandóan valamin törik a fejüket, szüntelenül kutatják az újítási lehetőségeket, és példás építőmunkéra serkentik a pártonklvülleket is. így érvényesítik a párt vezető szerepét.

A párt alapszervezetének jó munkája nem a tagok létszámától függ. Példákat sorolhatnánk fel, hogy egy számbelileg gyenge pártszervezet néha hatalmas alkotásokra képes, és ellenkezőleg, a nagyobb taglétszámmal rendelkező pártszervezet gyakran csak sovány eredményeket tud kimutatni. Valamennyi esetben a kommunisták erkölcsi minősége a mérvadó. A kommunista a párt legkisebb alkatrésze, de egyúttal alapvető eleme. Amit a pártnak, mirit egésznek, mint személytelen, fizikailag nem érzékelhető erőnek tulajdonítunk, azt keressük az emberben — a kommunistában Is, mint a párt közvetlen, szemmel látható egyedeiben. És ha fonákságot észlelünk a kommunistában, képesek vagyunk a pártban is fonákságot látni.

Kommunisták azonban nem születnek máról holnapra. Ahhoz, hogy a kommunista a párt tényleges képviselőjévé legyen, hatalmas erőkifejtésre, igyekezetre, sokoldalú műveltségre és időre van szüksége. A társadalmi mechanizmus működése felette bonyolult. Nem gépezetről van szó, amelyet egyszerűen kezelni kell tudni, hanem élő emberekről. Közülük mindenkinek megvannak az egyéni nézetei, saját akarata, tulajdon célkitűzései és ismeretfokozata, s ee alól a kommunisták sem kivételek. Mindezt a sokrétűséget közös nevezőre kell hozni, a különféle akaratot közös célkitűzésbe kell ötvözni, ami bizony bonyolult feladat. Ezt az igyekezetei azonban eléri a párt a maga egységében.

Nézzük csak a mezőgazdasági termelés fejlődését az elmúlt 20 év alatt és könnyen megállapíthatjuk, hogy a földműves mai munkája jóval több ismeretet követel a múlthoz viszonyítva. Lejárt a kézi kaszások ideje aratás alkalmával, eltűntek a lófogatos szántóvetők az etetők és felők kénytelenek megtanulni a gépek kiszolgálását, a takarmánykeverés technikáját. Egyre nehezebb megfelelő munkakört találni azok számára, akik csak annyit tudnak, amennyit apáiktól tanultak.

Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan növekednek a kommunisták munkájával szemben támasztott igények. A szocialista forradalomba torkolló időszakban meg kellett követelnünk a kommunistától, hogy elszántan harcoljon a kapitalisták ellen. A burzsoázia fölött aratott győzelem után pedig a párt alapszervezetének tagja tűnjön ki építő lendületével. Ma, amikor az új irányítási rendszer a tudományos-technikai forradalom időszakába lépett, nem elég csupán lelkesedni. Sok tanulásra és tudásra van szükség ahhoz, hogy a párt vezető szerepe falvainkon is teljes mértékben érvényesüljön Persze ma már jó előfeltételek vannak ahhoz, hogy a falusi pártszervezetek is sokoldalú képzettséggel és politikai felkészültséggel rendelkező irányító központokká váljanak. Olyanokká, amelyek irányítják, egybehangolják és vezetik a dolgozók alkotó tevékenységét.

Ehhez azonban szükséges, hogy az alapszervezetek vezetőségének tagjai és a kommunisták mindannyian jó példát mutassanak, s így megnyerjék és élvezzék az egész falu lakosságának bizalmát. Repka András