Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-03 / 5. szám
SZABAD Bratislava, 1988. február 3. Ära 1,— KCs XIX. évfolyam, 3. szám. Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Számadás idején Ismét elérkezett az évzáró közgyűlések ideje. Földművesszövetkezeteink tagsága értékeli az elmúlt gazdasági évet, felméri az elért eredmények súlyát, feltárja a termelésben még fellelhető hibákat, fogyatékosságokat. A falu életének tagadhatatlanul Jelentős eseményévé vált a közös gazdaság évzáró taggyűlése, hiszen ez a tanácskozás nem csupán számadás, határozatai megszabják a gazdálkodás további irányát, kijelölik azt az utat, amelyen az újonnan megválasztott vezetőségnek haladnia kell. Éppen ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a vita során hangot kapjon az egész szövetkezeti család véleménye, ugyanis a demokrácia elmélyítésének alapvető feltétele az egyes kérdéseket illetően elfoglalt kollektív álláspont, döntés. Az idei évzáró közgyűlések jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy az EFSZ-ek VII. kongresszusa jegyében zajlanak le. Tehát bátran elmondhatjuk, hogy napjainkban szinte egész szövetkezeti parasztságunk tárgyaló asztal mellett ül. Napirendre kerülnek az irányítás tökéletesített rendszeréből eredő új feladatok, a gazdaságok Irányításának módszerei a megváltozott ökonómiai feltételek között. Mint életünk minden területét, a gazdasági életet is a demokrácia elmélyítésére irányuló törekvés hatja át. Az adás-vételi kapcsolatok módosulása s ugyanakkor a tervezés megváltozott módszerei tágabb lehetőséget nyújtanak az alkotó kezdeményzésnek, lehetővé teszik, hogy földművesszövetkezeteink jobban kihasználják lehetőségeiket. A tanácskozások napirendjén tehát komoly kérdések szerepelnek. Olyan problémák, amelyek megkövetelik a körültekintő megfontolást, a higgadt, gazdag «tapasztalatokra alapuló érvelést. A termelési feladatok megtárgyalása mellett azonban nem szabad megfeledkezni sok mellékesnek tűnő kérdés megvitatásáról sem. Az utóbbi időben egyre követelőbben és sürgetőbben lépnek előtérbe a szociális gondoskodással kapcsolatos különböző problémák. Nem véletlen ez, szövetkezeteink megerősödésének, megszilárdulásának törvényszerű velejárója a dolgozókról történő fokozottabb gondoskodás követelménye. S ezt a kérdést a továbbiakban nem szabad csupán a nyugdíj-ügyekre redukálni. A kongresszusi vitaanyaggal párhuzamosan gondolni kell az ifjúság, a dolgozó nők életkörülményeinek, munkafeltételeinek megjavítására is. Évek hosszú során hangoztatjuk a kulturális és művelődési lehetőségek bővítésének szükségességét falvainkon. Elért eredményeink biztatóak, ugyanakkor el kell ismernünk, sokat kell még tennünk ezen a téren is. A szövetkezeti klubok indulása ígéretes volt, az utóbbi időben megtorpanás érezhető, mintha a klub keretén belül nem találtunk volna megfelelő munkaformákat a kulturális tevékenység elmélyítésére. E stagnáciő felett nem hányhatunk szemet, hisz korszerű gazdálkodásunk záloga nem csupán az anyagi feltételek megteremtésében rejlik, hanem dolgozóink szakmai és általános műveltségi színvonalának emelésében is. Alaposan meg kell vizsgálnunk a szövetkezetek választott szerveinek tevékenységét. Ki kell küszöbölni e szervek munkájából a formalitásokat, el kell mélyíteni a megválasztott tagok felelősségtudatát. Mindenkinek tudatosítania kell, hogy kisebb-nagyobb mértékben felelős mindazért ami a szövetkezetben történik. Tehát nem csak az eredményekben van része, hanem ugyanolyan arányban részese a kudarcoknak is. Elég gyakran előfordul még olyasmi, hogy a jószándékú bírálót „fúrási szándékkal“ gyanúsítgatjuk s igyekszünk őt a tagság előtt befeketíteni. Az ilyen eljárás, ez nem vitás, az emberi kapcsolatok torzulásához vezet, előbb-utóbbb felbillenti a társadalmi élet egyensúlyát, közömbösség, nemtörődömség, cinikus magatartás uralkodik el. A bírálókat tehát vezesse a jószándék, ugyanakkor a megbíráltak a címükre szóló észrevételeket ne vegyék személyes sértésnek. Évzáró közgyűléseinket tehát hassa át a demokratizmus szelleme. Igyekezetünk arra irányuljon, hogy a vita anyagából útmutatásokat nyerhessünk a jövőre vonatkozóan. Ennek előfeltétele pedig az, hogy a vita alapjául szolgáló beszámoló az eredmények felsorolásán kívül rámutasson az el nem végzett feladatokra, a megoldatlan problémákra is, ne rejtse véka alá a hiányosságokat, ne próbálja meg elkendőzni a hibákat s elhárítani róluk az egyes vezető beosztású dolgozók felelősségét. Tartsuk szem előtt, hogy csak egészséges, felszabadult légkörben bontakozhat ki a kollektíva alkotó kezdeményezése. Napjaink legfontosabb tennivalója a gépjavítás Mii hoz az irányítás új rendszere? NAPIRENDEN AZ INTEGRÁCIÓ Az elmúlt héten kétnapos szemináriumon vettek részt a Járási mezőgazdasági társulások, termelési igazgatóságok és az élelmiszeripari üzemek igazgatói. Szlovákia minden részéből jöttek Bratislavába, hogy itt beszámoljanak az új szervezési formákkal és vállalkozásokkal szerzett eddigi tapasztalataikról. Bevezetőül meghallgatták JanoviC mérnök, a földművelés- és közélelmezésügyi megbízott helyettesének a mezőgazdasági termelés irányításában és szervezésében beállott eddigi változásokról, a kitűzött tervekről, valamint az integráció és kooperáció legfontosabb kérdéseiről szóló beszámolóját. MEG KELL SZABADULNI A KÉNYSZERZUBBONYTŰL A szeminárium résztvevőinek nagy érdeklődése érthető, hiszen annak ellenére, hogy a mezőgazdasági üzemekkel a feldolgozó üzemek ugyanazon minisztérium irányítása alá kerültek, a mezőgazdasági társulások még csak gyermekcipőben járnak és az élelmiszeripari üzemeknek is sok akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy az integrációs kapcsolatok valósággá váljanak. Az új irányítási rendszer szorgalmazza az integráció kiépítését, ám a rezortokon belüli rendeletek, az élelmiszeripari üzemek elhanyagolt állapota és elavult felszerelése — hogy Janovié elvtárs szavaival éljek — kényszerzubbony gyanánt lehetetlenné teszi a szabadabb mozgást. Ilyen körülmények között az üzemek örömmel fogadnak minden tájékoztatást arra vonatkozóan, hogyan sikerült a szomszédos szocialista államokban legyőzni az akadályokat, és a mezőgazdaságban integrá-Százéves a diószegi cukorgyár # Munkaérdemrenddel tüntették ki az üzemet # Hatan minisztériumi kitüntetésben részesültek £ Díszoklevelet és jutalmat kaptak a legrégibb dolgozók £ Több mint egy fél évszázad az üzemben 0 Segítenek a kezdő cukorgyáraknak # Ketten a kitüntetettek közül Cukor. Talán ugyanúgy, mint a kenyeret, mindennapinak mondhatjuk. Annnak mondhatjuk ma, de régebben a szegényebb családoknál ritka vendég volt a kristályos fehér édesség. Ezt lemérhetnénk akkor is, ha összehasonlítanánk, hogy száz évvel ezelőtt milyen kapacitással dolgoztak a cukorgyárak, köztük a diószegi is. A diószegi cukorgyárat a Kuffner és Guttmann testvérek építették 1867- ben. Az 1868-as évi első kampányban 962 vagon cukorrépát dolgoztak fel, s ebből 56 vagon cukrot gyártottak. A mostani üzem, amely Major István, a harcos forradalmár nevét viseli, a legutóbbi répakampányban 195 755 vagon répából 19 527 vagon cukrot gyártott. Manapság a cukorgyárhoz tartozik a konzervgyártő részleg is, ahol 129 fajta konzervet készítenek. Eper, ba rack, ringló és uborka konzerveket több nyugati államba exportálnak. Az üzemhez tartozik még öt gazdasági farm is. Ezekben a mezőgazdasági üzemekben már évek óta kimagasló eredményeket érnek el gabonatermesztésben, és az utóbbi időben állattenyésztésben is. Egy évszázad telt el azóta, hogy a diószegi cukorgyárban megindult a „fehér arany“ gyártása. Az elmúlt hét végén a jelentős évfordulóra a városka mozihelyiségében gyűltek össze az üzem legjobb dolgozói és a meghívott vendégek. Az ünnepélyes megemlékezés után Ján janik, az SZLKP Központi Bizottságának titkára átadta az üzemnek a Munkaérdemrendet, amelyet köztársaságunk elnöke a forradalmi mozgalomban kifejtett tevékenységért adományozott a cukorgyár dolgozóinak. A Szakszervezet és a Megbízotti Hivatal, valamint az üzem képviselői emlékérmet, oklevelet és ajándékot adtak át az üzem legrégibb odaadó dolgozóinak. [Folytatás a 3. oldalon.) ciós kapcsolatokat létesíteni. Ezen a téren a Német Demokratikus Köztársaságban jutottak a legtovább, ahol az üzemek közötti kooperációt, mindkét fél jogait és kötelességeit pontosan meghatározó szerződések biztosítják. Az integrációs kapcsolatok kiépítése rohamosan halad a Szovjetunióban és Jugoszláviában is. AMIT EDDIG ELÉRTÜNK Hazánkban a CSKP KB 1967 márciusában megtartott plenáris ülésén hozott határozatok óta az adminisztratív akadályok száma kissé raeggyérült, az üzemek fellélegzettek és hozzáláttak a termelési, közgazdasági viszonyok munkamegosztáson és kooperáción alapuló megoldásához. Azóta a mezőgazdasági üzemek integrációs alapon az üzemközi vállalatok egész sorát alapították meg. Főként baromfitenyésztő, tojástermelő, nagyüzemi sertéshústermelő, takarmánykészítő és szárító, értékesítő, gépjavító, komposztkészítő, építőanyaggyártó stb. üzemközi vállalatok létesültek. Mivel ezek a vállalatok spontán módon alakultak meg, jelenleg elsőrendű feladatunk az említett ágazatok arányos fejlődésének biztosítása. SABLON NÉLKÜL Csehszlovákiában jelenleg 68 járási mezőgazdasági társulás működik, ebből 13 Szlovákia területén. Ezek a társulások a helyi feltételek, elképzelések, valamint a mezőgazdasági társulások járáson belüli helyzetével kapcsolatos tisztázatlan kérdések következtében eltérő összetételűek. Például négy olyan járásunk van, ahol a mezőgazdasági társulás tagüzemei sorába csupán a mezőgazdasági és a szolgáltatásokat végző üzemek, valamint a felvásárló és ellátó üzem lépett — az élelmiszeripari üzemek nem váltak a társulás tagüzemeivé. A többi 12 járásban a feldolgozó, ill. értékesítő vállalatok is a társulás tagüzemeivé váltak. Ezenkívül a 13 szlovákiai járás mezőgazdasági társulásából csupán háromnak sikerült bekapcsolnia a tejipari üzemeket, kettőnek a keményítőgyárakat, háromnak a konzervgyárakat, háromnak a cukorgyárat, kettőnek a Zelenina nemzeti vállalat járási üzemét és egy-egy járásnak a gyógynövényipari, borászati, fajnemesítő és vetőmagtermesztő üzemet. A tagság iránt ezideig egytalán nem érdeklődtek a húsipari, malátakészítő és dohányfeldolgozó üzemek. Hasonló eltéréseket tapasztalunk az egyes társulások közöt a tagsági díjak és a tagsági részesedés összegének nagysága terén. Erre azért kerülhetett sor,- mivel a legfelső irányító szervek a járási mezőgazdasági társulások megalapítására vonatkozó keretterven túl szabad teret hagytak a helyi adottságoknak legjobban megfelelő szervezési formák érvényesítésére. így lehetővé tették a helyi funkcionáriusok és szakemberek lehető legalkotóbb részvételét a saját felsőbb irányítószervük kialakításában. (Folytatás a 2. oldalon.).
