Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-03 / 5. szám
Mit hozott az irányítás új rendszere? (Folytatás az 1. oldalról.) KINEK HOZ ELŐNYT AZ INTEGRÁCIÓ Természetesen ez nem ment hibák és hiányosságok nélkül. Ezekről azonban tudunk és fokozatosan kiküszöböljük őket. Annyit már most megállapíthatunk, hogy a társulások megalapításának ténye már magában is elősegítette a mezőgazdasági, élelmiszeripari és értékesítő vállalatok összefogását a közellátás biztosításáért. Ezen a szemináriumon éppen azért ültek össze az érdekelt üzemek vezetői, hogy letárgyalják a további együttműködés módját, rámutassanak az együttműködést gátló és a régi irányítási rendszerből visszamaradt rendeletekre, szervezési formákra és jogi kapcsolatokra. Az élelmiszeripari üzemek vezetői is egyetértettek azzal, hogy mindnyájunk elsőrendű érdeke az integrációs folyamat meggyorsítása. Az élelmiszeripari üzemek költségeinek 92 százalékát az anyagköltségek képezik, s ezek 80 százalékát a nyersanyagok emésztik fel. Az élelmiszeripar tehát főként a nyersanyagokra fordított költségek csökkentésével fokozhatja a termelés hatékonyságát — ez pedig a mezőgazdasági üzemek segítsége nélkül nem lehetséges. Sajnos, a direktív Irányítási rendszer közgazdasági és árpolitikája nem teremtett olyan helyzetet, hogy az integrációs kapcsolatok kiépítése minden egyes üzletfél számára gazdasági előnyöket kínáljon. Pedig a kapitalista országokban éppen a gazdasági kényszerűség, vagyis a termelő, feldolgozó és értékesítő vállalatok közös érdeke hívta elő az integrációt, amely a költségek és az árak csökkenéséhez vezet. Ezzel szemben nálunk a termelőüzemek pontosan előírták mit és mennyiért kell termelnie, a feldolgozó vállalatnak mennyit és mennyiért kell feldolgoznia, a felvásárló üzemnek mennyit és mennyiért kell felvásárolnia és elosztania. Ha a termelő többet termelt a tervezettnél, ez — főként zöldség és gyümölcs esetében — zavarokat idézett elő az egész vonalon és a termelőn kívül senkinek sem volt gazdasági érdeke a terven felüli termények értékesítése. Tudatosítanunk kell, hogy az Integrációs kapcsolatok nálunk is csak abban az esetben fejlődhetnek egészséges alapokon, ha a mezőgazdasági termelés ésszerűsítése és fellendítése a feldolgozó üzemek létérdekévé válik, ha a feldolgozó üzemeknek érdemesebb lesz a mezőgazdasági termelés fellendítésében és ésszerűsítésében való részvétel, mint a saát üzemeltetésükre fordított beruházások. AMIT MÉG LE KELL KÜZDENÜNK Sajnos, nyiltan be kell vallanunk, hogy ilyen gazdasági helyzetet még nem teremtett sem az új irányítási rendszer, sem pedig a CSKP KB márciusi plénumának határozata. A feldolgozó ipar ma is előre meghatározott, szabott áron vásárol nyersanyagot a mezőgazdasági üzemektől és az állam a szállítási költségeket is teljes mértékben fedezi. Így a feldolgozó iparnak nem lehet semmilyen befolyása az árak alakulására, sem pedig mindkét üzletfél számára előnyös gazdasági eszközök megteremtésére. A helyzetet így jellemezték: a feldolgozó üzemek a múltban nem akartak integrálni, mivel ez nem volt gazdasági érdekük és erre senki sem kényszerítette őket. Most érdeklődni kezdenek az együttműködés iránt, ám erre nincsen elegendő lehetőség. Megállapították, hogy mindenekelőtt egységesíteni kell a hitel, kamat és a leírások terén érvényes eltérő feltételeket, lehetővé kell tenni, hogy a feldolgozó üzemek jövedelmük egy részét a termelésre kapcsolódó ágazatokba fektethessék, meg kell határozni a jövedelemelosztás szabályait stb. Ezen kívül olyan anyagigazdasági feltételeket kell teremteni, hogy mindkét fél tevékenyen, kölcsönös előnyökkel járulhasson hozzá a termelő és feldolgozó üzemek termelésének, illetve a szolgáltatások ésszerűsítéséhez. A gazoaságilag szilárd, nagyobb egységes földművesszövetkezeteknek is egyre több pénzük marad arra, hogy befektetéseket eszközöljenek a mezőgazdasági termények feldolgozására és értékesítésére létesítendő üzemközi vállalatokba. DICSÉRETRE MÉLTÖ KEZDEMÉNYEZÉS Tapasztalataink szerint, jelenleg jó feltételek kínálkoznak a horizontális integráció kiépítésére. Itt a baromfi és tojástermelés szakaszán látunk jó eredményeket. A kezdeményezés a szakosított, központilag irányított Dunaivánkai Baromfitenyésztő nemzeti vállalatból indult ki. Ez a vállalat gazdag tapasztalatokkal, szakképzett káderekkel és olyan termelési programmal rendelkezik, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a gyorshizlalás és tojástermelés céljaira nagyhozamú tenyészanyagot szaporítson, neveljen és rendelésre leszállítson, a teuyésztőknek itatókat, etetőket, íojóketreceket, szellőztető- és fűtőberendezéseket, valamint állandó és díjtalan szaktanácsadói szolgáltatást nyújtson. Ennek a vállalatnak ezért sikerült aránylag rövid időn belül Szlovákiában 15 üzemközi vállalatot létesítenie. SZAKOSÍTANI KELL A FELVÁSÁRLÁST ÉS ELLÁTÁST IS A szeminárium résztvevői sok értékes felszólalással járultak hozzá a kérdések tisztázásához. Szavaik szerint, a jelenlegi helyzetben a legnagyobb kerékkötőnek a mezőgazdasági felvásárló- és ellátó vállalatot érzik. Véleményüket Slanec elvtárs, a Besztercebányai Mezőgazdasági Társulás igazgatója jellemezte a legtalálóbban: „Az utóbbi években a termelés minden szakaszán szakosítunk és látjuk, hogy ez kifizetődik. így többet és olcsóbban tudunk termelni. Egyedül a felvásárló vállalat maradt továbbra is univerzális. Felvásárol, gépekkel, műtrágyákkal, növényvédőszerekkel és más mezőgazdasági szükségletekkel lát el, porozni, permetezni is akar és legújabban még az építőanyagokkal való ellátást is magára vette. Mindehhez sem ereje, sem lehetősége, s ezért mindent tökéletlenül végez el. Sok esetben még az áruközvetítői szerepét sem gyakorolja, mégis 7 %-os manipulációs díjjal terheli a termelőket. Miért nem szakosítunk ezen a ténykedésl területen is, és ott, ahol erre lehetőség van, a felvásárló vállalat kizárásával építsünk ki közvetlen kapcsolatokat a termelő és a feldolgozó üzemek között!“ Megtapsolták. Az elnöki asztalnál figyelemmel követték a felszólalásokat. Hiszen azért jöttek össze a földművelésügyi megbízott, valamint a vezető gazdasági és politikai tényezők a járási szakemberekkel, hogy azok tapasztalataiból okulva, tovább tökéletesíthessék az irányítás új rendszerét. Csak kívánni lehet, hogy ez közös erővel valóban még magasab szintre emelje a mezőgazdaságot, közellátásunkat és egész népgazdaságunkat. Ciderné G. Irén A SZÖVETKEZETEK, ÁLLAMI GAZDASÁGOK ÉS HIZLALDÁK választási malac-szükséqletét 15—25 KG-OS SÜLYBAN EGÉSZ ÉVEN KERESZTÜL BIZTOSÍTJUK AZ ELŐRE MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉS ALAPJÁN 22.50 KORONA KG-ONKÉNTI ÁRON. FORGALMI ADÖT NEM SZÁMÍTUNK. Érdeklődés az alábbi címen: JRD BŰC, OKRES KOMÄRNO múlt évi fejlődéséről A múlt évben további lépést tettünk a népgazdaságunk megszilárdulása felé. Folytatódott a társadalmi termelés gyors növekedése és emelkedett a lakosság életszínvonala. Lényeges fejlődés tapasztalható az ipari termelés szakaszán, amely az előző évhez, tehát 1966-hoz viszonyítva 7,1 százalékkal növekedett. Ezen belül 5,9 százalékkal több villamos energiát, 9,5 százalékkal több vegyipari terméket, 11 százalékkal több építőanyagot, 10,4 százalékkal több gépet és 5,2 százalékkal több közszükségleti cikket termeltünk. A közlekedés fejlődését az jellemzi, hogy 1966-hoz viszonyítva a múlt évben 14,1 millió tonnával több árut továbbított és 53 millió utassal többet szállított. A mezőgazdasági termelés terjedelme — a kedvező eredményekkel zárult 1966-os évhez viszonyítva — 3,3 százalékkal növekedett. A tervezett felvásárlást gabonából 20,8 tonnával, repcéből 6 ezer tonnával, cukorrépából 475,1 tonnával túlteljesítettük. A felszabadulás óta eltelt idő alatt a múlt évben értük el a legnagyobb eredményeket. A hektárhozamok növekedését nemcsak a kedvező termesztési és begyűjtési feltételek segítették elő, hanem nagy szerepet játszott itt a nagyobb műtrágyaadagok, a nagyhozamú gabonafajták alkalmazása, a tökéletesebb agrotechnika és a földművesek fokozottabb anyagi érdekeltsége is. Sajnos a takarmányellátottság helyzete a múlt évben sem javult. A mezőgazdasági termelés növekedésében a legnagyobb rész az állattenyésztési termelésre esik, amely 1966- hoz viszonyítva 5,8 százalékkal növekedtet. Ez tette lehetővé a piac jobb ellátását mezőgazdasági termékekkel. Országos méretben a tehenenként! évi tejhozam elérte a 2171 litert, a száz tehénre eső boriak száma pedig az 1966-ban elért 85-ről 86,2 emelkedett. Az anyagi-műszaki bázis nagyfokú kibontakozása ellenére a mezőgazdaság még ma sem rendelkezik elegendő új műszaki berendezéssel, pedig 1967- ben további 7397 traktort, 1611 gabonakombájnt, 749 cukorrépa és 184 burgonya betakarító kombájnt kapott. A hatékony termelőeszközök hiánya egyik legfőbb oka annak, hogy a mezőgazdaságban nagy a munkaerőszükséglet. Az előzetes összeírás szerint 1967. december 1-én 1 millió 168 ezer dolgozó volt a mezőgazdaságban, tehát az utóbbi két évben 35 ezerrel csökkent a mezőgazdasági dolgozók száma. Szlovákia gazdasági fejlődése a múlt évben gyorsabb volt, mint a cseh országrészeké. Például az ipari termelés 1966-hoz viszonyítva 10,1 %kai, a gépipari termelés 12,2, míg a vegyipari termelés 13,2 százalékkal nőtt. Szlovákia ipara 22,2 százalékban vett részt az ország ipari termelésében. A Szlovákiában eszközölt beruházások értéke 23 milliárd korona, vagyis 3,4 százalékkal nagyobb volt, mint 1966-ban. Tavaly 28 858 lakás építését fejezték be. A mezőgazdasági termelés teljes terjedelme 2 százalékkal volt nagyobb, mint 1966-ban. Ezt elsősorban az állattenyésztési termelés növekedése, vagyis a gazdasági állatok nagyobb hasznossága befolyásolta. Ennek következtében az illetékes szervek 12,9 százalékkal több vágóállatot és 8,9 százalékkal több tejet vásárolhattak fel. Az életszínvonal alakulását a nemzeti jövedelem gyarapodása befolyásolta. Az ipari dolgozók átlagbére országos viszonylatban elérte az 1690 koronát. Szlovákiában pedig az 1645 koronát. Ennek következtében a személyi fogyasztás — az előzetes számítások szerint — 4 százalékkal nőtt. Az életszínvonal állandó emelkedése szempontjából rendkívül fontos minőségi mozzanat, hogy befejeződött a munkaidő lerövidítésének első szakasza. Elvileg mindenütt bevezették a 44 órás munkahetet és havonként a két szabad szombatot. (Az EFSZ-ek kivételével.) A társadalombiztosítási illetékekre és szolgáltatásokra — a betegbiztosítási illetékeket is beszámítva — 1967-ben 27,8 millió koronát fordítottunk, tehát 5,3 százalékkal többet, mint 1966-ban. •ok szó esik manapság az egyéni * lakás-, illetve házépítésről. Elöljáróban be kell vallanunk, hogy az ötvenes évek elején bizony nehéz volt építési engedélyt szerezni, mert a társadalmasítás, a kollektivizálás „gyermekéveiben“ nem tekintették egyenértékűnek az egyéni építkezést, sőt még nem tisztázták a személyi és magánvagyon közti fogalom különbségét sem. Azóta a gyakorlati tapasztalatok bebizonyították, hogy az egyéni építkezések lényegesen hozzájárulnak a lakáskérdés megoldásához. Pártunk XI. kongresszusa óta, amely teljes mértékben méltányolta ennek jelentőségét, az egyéni építkezés egyik elengedhetetlen járulékát képezi a lakáskérdés megoldásának. 1961-től 1965-ig 80 000 lakásegységnek megfelelő családi ház épült Szlovákiában, ami több, mint az új lakások fele. 1966 és 1970 között 63 000 új lakásnak megfelelő családi ház felépítésével számolunk, ami kb. 40 százaléka az építendő összes új lakásoknak. Más szóval: évente 12 000 lakással gyarapszik Szlovákia. Ugyanakkor számolnunk kell az egyéni építkezés csökkenésével, mert növekszik a vállalati és szövetkezeti lakásépítés. Ennek ellenére nem csökken az egyéni építkezés jelentősége, mert a családi házak létesítésének lehetőségével egyúttal teljesedik számos család vágya. Az egyéni lakásépítés legfőbb kerékkötője, hogy nem halad párhuzamosan a termelőerők növekedésével. Az új családi házak javarészét ugyanis polgáraink a kétezer lakosnál kir sebb községekben létesítették, Jóllehet ők maguk, tehát az építkezők, többnyire ipari munkások vagy ipari vállalatok alkalmazottjai. Sőt: az új házak 10 százaléka 500 lakost meg nem haladó falvakban épült. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között szinte áthidalhatatlan távolság tátong 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. február 3-A magán-lakásépítkezés szabványszerűsége nem válik a nemzeti bizottságok illetékes osztályainak dicsőségére. Az új családi házak szobáinak száma nem áll arányban a beépített telkek lehetőségeivel. Ha az utóbbi időben némileg javult is a helyzet, nem mondható még kielégítőnek. További kedvezőtlen jelenséget kell látnunk a magánépítkezők igényességében, ami megnehezíti a költséges építőanyag beszerzését, a hiánycikkek előteremtését ahelyett, hogy előre gyártott elemeket használnának fel családi házak építéséhez. Jóllehet már elszoktunk az egykori jegyrendszertől és az utolványoktól, az építkezők bizonyára örülnének, ha az építési engedéllyel együtt biztosítékot kapnának a legfontosabb építőanyagok kiutalására. Mindez persze az elosztáson múlik, a belkereskedelem és a fogyasztási szövetkezetek szervezetei mégis helyesen cselekednének, ha a lakásépítkezésre szánt anyag tényleges kiutalását biztosítanák. Az elmúlt években kormányunk és a Szlovák Nemzeti Tanács szervei több határozati javaslatot fogadtak el, amelyek közül — hogy csak egyet említsünk — lakásegységenként 14 000 koronát biztosítottak családi házak Különböző előnyökben részesítették az építkezőket, hogy előmozdítsák az egyéni építkezés kezdeményezését. A vállalatok például 25 000 koronáig terjedő kölcsönöket folyósíthatnak kamatmentesen saját dolgozóiknak. A kölcsön visszafizetésétől a vállalatok többnyire eltekintenek, ha adósuk legalább 10 évig nem változtat munkahelyet. Ugyanúgy a nemzeti bizottság a többi polgároknak is nyújthat 10 000 koronáig terjedő hitelt kamatmentesen, amelyet szintén elenged, ha az építkező 5 éven belül nem adja el családi házát. További 5000 koronás kölcsönt fizethet ki a nemzeti bizottság, ha a városokban és egyes kiválasztott községekben házsor-kiegyenesítésről van szó. Az állami takarékpénztárak 30 év alatt törleszthető kölcsönt folyósíthatnak az építkezőknek 2,7 százalékos kamatláb mellett. További segítséget nyújthatnak a vállalatok építkező alkalmazottjaiknak szállító vagy gépi eszközök átengedésével a készkiadások megtérítése ellenében, díjmentes technikai segítséggel, társadalmi munkával stb. A Szlovák Nemzeti Tanács megalakította az Egyéni Lakásépítkezés Bizottságát, amelynek feladata mindazon szervek munkájának összehangolása, amelyek kiveszik részüket a családi házak építési munkálatainak irányításéból és támogatásából. A bizottság elnöke Anton Taíky elvtárs, az SZNT megbízottja. Mindezen hatékony segítség ellenére az egyéni lakásépítés súlypontja mégis a nemzeti bizottságokon nyugszik, amelyek azonban eddig nem értékelték kellőképpen annak jelentőségét, habár magas képzettségű dolgozók állnak az egyes beruházási részlegek élén. A járási nemzeti bizottságon viszont többnyire egyetlen dolgozóra, a beruházási építkezés osztályának vezetőjére hárul a hatalmas feladat, jóllehet egyes járásokban a családi házak építésének értéke meghaladja a többi beruházási építkezések értékét. A családi házak építésének lendületében ezután sem szabad megtorpannunk, hanem kihasználunk minden ösztönző eszközt annak fokozására. Tervbe vették például a 191/64 Zb. számú hirdetmény módosítását abban az értelemben, hogy a nemzeti bizottságok az eddigi 10 000 helyett 15 000 koronás kölcsönöket nyújthassanak lakásépítő polgárainknak, városokban pedig 5-ről 10 000 koronára növelhessék az említett kölcsönt. A vállalatok is hasonló arányban emelhetik hitelnyújtásuk összegét. A kölcsönök továbbra is kamatmentesek lesznek és visszafizetésük elengedésének feltételei sem változnak. Előreláthatólag ugyancsak még ebben az évben kerül sor a házadó eltörlésére újonnan épített családi házak után. Pártunk és kormányunk mérlegelés tárgyává tette egyúttal olyan különleges kölcsön nyújtásának lehetőségét, amelyet ifjú házasok vehetnének igénybe családi ház építésénél. A kölcsönöket a születendő gyermekek száma arányában leírnák. Amint látjuk, az egykori „ukázok“ és „tilalmak“ helyébe engedmények, könnyítések, leírások léptek, amelyek bizonyára nagyobb népszerűségnek örvendenek majd lakosságunk körében. Jóllehet a köztársaságunk lakosságának nagyobb a jövedelme, de nem kielégítő az ipari árucikkek kínálata. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a minőségre és a választékra, sőt egyes árufélékből a mennyiségre is. Állandóan észlelhetők az életszínvonal emelkedésére kedvezőtlenül ható, korábbi fogyatékosságok is. Például lassú ütemű a lakások építése, de az igényeknek nem felel meg a kereskedelem, a szolgáltatások és a közlekedés fejlesztése sem. A lakosság betétkönyvein a múlt évben 45 milliárd 183 millió korona volt. Az Állami Takarékpénztár 1967- ben 5 milliárd 721 millió koronát folyósított kölcsön címén polgártársainknak, akik az említett összegből 4 milliárd 685 millió koronát törlesztettek. A népesedés színvonala hazánkban már több éve kedvezőtlen Irányzatú. 1967-ben országos méretben 215 ezer gyermek született, — vagyis 8000-rel kevesebb, mint az előző évben. A születések száma Szlovákiában is 4000-rel csökkent, vagyis a múlt évben csak 77 ezer gyermek született. Köztársaságunk egész területén a múlt évben 14 ezer ember halt meg — 2000-rel több, mint 1968-ban —, Szlovákiában pedig 35 ezer (ezerrel kevesebb). A természetes szaporulat tehát országos méretben 71 ezer, szlovákiai méretben pedig 42 ezer volt. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak 1987-ben 14 millió 333 ezer lakosa volt. Ebből Szlovákiában négy millió 468 ezer személy élt. Tehát Szlovákia lakosai 31,3 százalékát tették ki a köztársaság összlakosságának. Á+tnl/mtnn ' ■ r ■ Fellendül a családi házak építése otthonuk és munkahelyük között, ami kulturális szükségleteik rovására megy. Ezek a kisközségek belátható időn belül is nélkülözni lesznek kénytelenek a legelemibb szolgáltatásokat, kényelmet és a városi vagy kisvárosi légkört, ami már a kissé fejlettebb ipari központokban is természetesnek tűnik. Ezzel karöltve fölöslegesen terebélyesedtek a községek, belterületeiket pedig nem építették ki, kihasználatlanok maradtak. technikai berendezésére. Egyes nemzeti bizottságok továbbá megkezdték a községekben az építőtelkek összpontosítását 150—250 családi ház öszszefüggő építésére. így jártak el például Nová Dubnicán, Povalíská Bystricán és Martinban. Az illetékes minisztériumok ugyanakkor biztosították a megfelelő mennyiségű cement, falépítő anyagok, égetett tetőfedő cserép, keramit csempeburkolat, padlóburkolat, fenyőfa-fűrészáru stb. szállítását.
