Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-06 / 1. szám

E heti külpolitikai szemlénkre jellemző az óévtől való búcsúzás, az államférfiak újévi üzenetei, köszöntői, valamint az algériai helyzet alakulása.

Régi válságokkal búcsúzunk az óévtől

Az elmúlt évben különböző diplomáciai beavatkozásokkal sikerült néhány tűzfészekben megfékezni a háború kitörését, azonban mégis azt mondhatjuk, hogy régi válságokkal búcsúztunk az óesztendőtől.-A világpolitikában továbbra is olyan kérdésék maradtak nyitottak, amelyek továbbra is rányomják bélyegüket az egész világra és az emberekben bizonytalanságot, idegességet váltanak. Ilyen a Közel-keleti helyzet és általában az afrikai események alakulása, a Vietnami helyzet, ahol — bár volt másfél napos fegyverszünet — a tények mégis azt bizonyítják, hogy a háború kiterjed, sőt talán belekeveredik a szomszédos Kambodzsa is. A ciprusi válság eleinte kedvezően oldódott meg, de miután megalakult a török kisebbség tanácsa, újra arról beszélnek, hogy a szigetet ketté kellene vágni, ami viszont újabb katonai konfliktusokhoz vezethetne.

Az óév világpolitikáját tehát úgy értékelhetjük, hogy bár sikerült megoldani néhány problémát, olyan feszültség! gócokat örököltünk, ami az új évben még nagyon sok munkát ad a diplomatáknak és erőfeszítésektől függ, hogy a problémákat diplomáciai síkon vagy pedig a hadseregek bedobásával oldják meg. Ami természetesen az egész emberiségre mérhetetlen szenvedést hozhatna.

A Szovjetunió határozottan békepolitikát folytat

Böngészgetünk az újévi eseményekben, az államférfiak nyilatkozataiban, üdvözlő beszédeiben. Ezek közül kimagaslik Gromiko szovjet külügyminiszter Kremlben tartott beszéde, Hosimin újévi üzenete, valamint Johnson takarékossági intézkedései.

A Kreml kongresszusi palotájában a szovjet diplomáciai szolgálat működésének 50. évfordulója alkalmából Andrej Gromiko a Szovjetunió külügyminisztere tartott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet külpolitika egyik legfontosabb feladata annak megakadályozása, hogy az emberiség birtokába Jutott hatalmas erőket a népek kárára használják fel. Legfontosabb külpolitikai tevékenységének minősítette a szocialista világrendszer erősítését és megszilárdítását, e világrendszer nemzetközi szerepének további növelését. A hűség a marxizmushoz és a proletár internacionalizmushoz, ez a záloga a szocialista világközösség sikeres fejlődésének és a nemzetközi eseményekre gyakorolt fokozódó hatásának. Megemlítette, hogy veszélyes útra lép az, aki ölhetett kézzel nézi az új-nácizmus és a militarizmus elburjánzását az NSZK- ban. A Szovjetunió töretlenül folytatja békepolitikáját és ennek jegyében támogatja a hősiesen küzdő vietnami népet és harcol a fasizmus föléledése ellen, amely annakidején lángba borította a világot.

Hosimin a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke az újév alkalmából üdvözlő táviratot intézett azokhoz az amerikaiakhoz, akik a szabadságért és a békéért küzdenek. A táviratban hangsúlyozta, hogy egyetlen vietnami sem fenyegeti az Egyesült Államokat, ugyanakkor Vietnamban félmillió amerikai katona harcol. Ezután rátért arra, hogy mind az öt kontinens mindegyikéről érzik testvéreik és barátaik támogatását. Leszögezte, hogy a vietnami népnek mindenképpen győzni kell és a 30 milliós nemzet minden tagja csatasorba áll a végső győzelem kivívásáért.

A nyugati államokban általában árdrágítással kezdték az évet. Nyugat- Németországban adóemeléseket jelentettek be. Emelkedik a közszolgáltatások, az áram, a gáz, a víz, a benzin és az élelmiszer ára is. Egyes források szerint az emelkedés 15 százalékos lesz. Johnson takarékossági intézkedései is aggodalmat keltettek a nyugati országokban. Újévi sajtóértekezletén több gazdasági intézkedést jelentett be, amelyekkel 3 milliárd dollárral akarják csökkenteni az amerikai fizetési mérleg állandóan növekvő hiányát. Jelentősen korlátozzák a külföldi beruházásokat, csökkentik a kölcsönöket, a Külügyminisztérium költségvetését, az amerikai turisták külföldi útjait és ugyanakkor növelik a kivitelt. Az intézkedések különösen Angliában váltottak ki nagy megrökönyödést, mert évente mintegy 770 ezer amerikai turista látogatott Angliába és a korlátozás miatt lényegesen csökken majd a szállodatulajdonosok bevétele.

Hatalmi harccal nem lehet megoldani a problémákat

Már előző összefoglalóinkban is említettük, hogy az afrikai államokban a törzsi és egyéb szétforgácsolódás, a gyenge államszervezetek miatt nem szilárd a helyzet. Bár Algéria a legszervezettebb államok közé tartozik, belpolitikai helyzetére mégis bizonyos fokig az említett tények nyomják rá bélyegüket. A lappangó algériai belpolitikai válság december közepén tört ki. Jelentős csapategységek lázadtak föl, amelyeknek élére Tahar Zbirri állott. A jelek szerint a szervezkedők közvetlen célja az volt, hogy páncélosaikkal Algír városába vonuljanak és megbuktassák Bumedien elnököt. Azonban a lázadást gyorsan elszigetelték. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Algéria függetlenségének öt éve alatt immár harmadszor tört ki súlyos politikai válság. Az elsőben Ben Bella és Bumedien közös fronton állottak a vilaják (körzetek) partizán hagyományok alapján megszervezett egységei s azok parancsnokai ellen (1962). A második válságban (1965) Bumedien és a mögötte álló hadsereg megfosztotta a hatalomtól Ben Bellát. Most, a hadsereg egyes szektorai lázadtak fel Bumedien ellen. Érdekes, hogy Tahar Zbiri, aki annakidején Bumedient támogatta Ben Bella leváltásában, most maga is Bumedien ellen fordult.

Algéria tehát forrong, a tények viszont azt mutatják, hogy hatalmi harcokkal nem lehet megoldani mély szociális és gazdasági problémákat. Tény az is, hogy Bumedien alatt bizonyos fokig jobbra tolódott az ország, nagyobb teret kapott a vallási fanatizmus, a mohamedán vallási nacionalista ideológia előretörése mintegy fedezékül szolgál a baloldal és a kommunisták elleni akciókban. Tény, hogy Ben Bella uralmának időszakában az algériai rezsim nyitottabb volt a tudományos szocializmus eszméinek a befogadására.

Igaz ügyért

Hét éve, hogy Dél-Vienam hazafias erői nemzeti frontba egyesültek az amerikai imperialisták és bábjaik rendszerének megdöntéséért, a szabadság, a függetlenség, a demokrácia és a béke kivívásáért. A Front vezetésével azonban az addig is küzdő ellenállás szervezetté vált és széles tömegbázist teremtett. A nép nagy tömegei az első perctől kezdve saját szervezetüknek és egyedüli jogos jsépviselőjüknek tekintik A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot, amelynek jelszavaiban, törekvéseiben a középrétegek is megtalálják elképzeléseiket. A Front ma már több mint 30 politikai és társadalmi szervezetet egyesít, s a nemzet leghatalmasabb politikai és katonai ereje lett. Ezt lemérhetjük azon, hogy a dél-vietnami hazafias erők a hadszíntéren szilárdan kezükben tartják a kezdeményezést és súlyos vereségeket mérnek az intervenciósokra, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok szakadatlanul növeli a saját és a csatlós egységek számát, s embertelen fegyvereket alkalmaz. A DNFF erői az ország területének túlnyomó részét felszabadították, s e körzetekben szilárdan, demokratikusan irányítják az életet. A Front aktív nemzetközi kapcsolatokat tart fenn, s nagy nemzetközi tekintélynek örvend.

Az idei évfordulót a DNFF már az új program jegyében ünnepli. A második rendkívüli kongresszuson ősszel elfogadott program az erőfeszítéseket a népi háború győzelmes befejezésére összpontosítja, s már felvázolja a politikai elképzeléseket is a független, demokratikus, békeszerető, semleges és virágzó Dél-Vietnam felépítésére.

A dél-vietnami nép hősiessége és győzelmi elszántsága, a DNFF helyes politikája és rugalmas taktikája, a szocialista országok és az egész haladó emberiség nagy és fokozódó támogatása: ez a biztosítéka annak, hogy Dél-Vietnam szabad lesz.

Latin-Amerika

szocialista bástyája

Rosszul élnek az amerikai nyugdíjasok

iPiMantás 'a nagyvilágba-&• John Steinbeck Nobel-díjas amerikai író 21 éves fia kijelentette, hogy a Vietnamban állomásozó amerikai katonák 70 százaléka marijuana kábítószeres cigarettát szív.-ír Az athéni junta a világ közvéleménye előtt népszerűségre törekedik és újabb hét tábornokot nyugdíjaztak.

üSr Az amerikai kormány még mindig nem válaszolt Garrison New Orleans-! ügyésznek arra a vádjára, hogy a vezető körök el akarják tusolni a Kennedy-gyílkosság körülményeit és újabban inkább igyekszenek hátbatámadni és elmebetegséggel vádolják.

•fr Angol jóslatok úgy vélik, hogy Johnson amerikai elnökre az új évben súlyos kudarcok várnak. Elsősorban a vietnami háború miatt.

■ár A ciprusi helyzet miatt a török hadseregben beszüntették a szabadságolásokat.

■ár A görög lapok közölték Konstantin király újévi üzenetét. A Reuter szerint azonban a cenzorok az üzenetből kihagyták a következő mondatot: ,,Mi, görögök, a szabadságot és a demokratikus kormányzást az életünknél is többre tartjuk.“

ár A Nemzetközi Vöröskereszt által kiadott közlemény szerint Jemenben tovább folynak a harcok. Hírügynökségek rámutatnak arra, hogy a harcok annak ellenére is folynak, hogy Kairóban a köztársaság pártiak és a király hívei megegyeztek.

ár Magyarországon január elsejével életbe lépett az új gazdaságirányítási rendszer. Az üzemek olyan tervek teljesítését kezdték el, amelyeket kötelező mutatók nélkül önállóan dolgoztak ki. A vállalati beruházásokhoz az állam hitelt nyújt. Általában jó az indulás, mert a vállalatok az óévet sikerrel zárták. A belkereskedelem például másfél milliárd forinttal nagyabb indulókészletet gyűjtött össze, mint egy évvel ezelőtt.

8

SZABAD FÖLDMŰVES

1S33, január 8,

„Hogyan élnek az amerikai nyugdíjasok?" — „Elég rosszul!“ hangzott az egészségügyi, az oktatásügyi és a népjóléti miniszter válasza Washingtonban, amikor a kongresszus feltette az előbbi kérdést.

A kongresszus a „Social Security“, a társadalombiztosítás bevezetése óta most foglalkozik negyedszer a juttatások és hozzájárulások emelésének ügyével. A képviselőház már hozzájárult a 12—15 százalékos újabb emeléshez, ez azonban csak az állandóan emelkedő megélhetési költségek fedezésére elegendő. Mind ez ideig még nem jutottak el odáig, hogy alapvetően felülvizsgálják az egész rendszert és igazi biztosítássá alakítsák.

Mily erősen terhelik a jótékonysági elképzelések az állami biztosítási rendszert, mi sem bizonyítja jobban, mint az a rendelkezés, hogy ha a nyugdíjas egész életen át a legnagyobb nyugdíjjárulékot fizette is, 85. életévének elérése után csak akkor kap teljes nyugdíjat, ha egyéb jövedelme nem haladja meg az évi 1590 dollárt. (Az Amerikai Egyesült Államokban a nyugdíjkorhatár férfiaknak és nőknek egyaránt 65 év.) Ezt az összeget most 1680 dollárra akarják emelni, közben egy magányosan élő személy, ha nincs kiadása orvosra vagy gyógyszerre, az amerikai árak mellett 3000 dollárnál kevesebből nem tud emberi módon élni.

De ez még nem minden. Ha a nyugdíjas évi 2250 dollárnál többet keres, keresetének minden két dollárjáért egy dollárt levonnak a nyugdíjából. Tehát választhat: vagy zsehreteszi

szegényes nyugdíját, nem dolgozik semmit és igyekszik megélni az átlagos életszínvonalhoz sem elegendő nyugdíjából — ne felejtsük el egész életében fizetett érte! — és igyekszik megkeresni a 3000 dolláros létminimumot.

Mit kap a nyugdíjas az Egyesült Államokban? Jelenleg az egyedül élő munkavállaló, aki évi jövedelme első 609 dollárjáért a legmagasabb nyugdíjjárulékot fizette, havi 168 dollár nyugdíjat kap. Az egyedül álló nyugdíjas legalacsonyabb nyugdíja 78,20 dollár. Ez rendszerint még a lakbér fizetésére sem elegendő. Valójában az egyedül élő nyugdíjas a maximális havi 168 dollárból sem „ugrálhat“, orvosi vagy kórházi költséget pedig egyáltalán nem tud fizetni belőle. Nyaralásra, kulturális igények kielégítésére és hasonlókra ugyancsak nem gondolhat. Nyugdíjas házaspárok számára jelenleg a legalacsonyabb nyugdíj 117, a legmagasabb 252 dollár.

Ha ez nem is nagy összeg, mégis szociális párnát alkot a nemzettest számára, megakadályozhatja a szörnyű zuhanást a nyomorúság mélységeibe, amit Amerika a társadalombiztosítás bevezetése előtt, a nagy depresszió idején végigélt. Még kedvezőtlenebb a helyzet azonban, ha a többi biztosítási juttatást szemléljük.

A társadalombiztosítási járulék jelenleg az évi jövedelem első 6600 dollárjának 8,8 százalékát teszi, de az évi első 7600 dollár kereset 11,8 százalékára akarják emelni. A járulék emelése oda fog vezetni, hogy a fiatal munkavállaló, aki most kezdi a munkát, egyáltalán nem remélheti, hogy valaha — akár a legkedvezőbb körülmények között is — visszakaphatja befizetéseit.

Az állami nyugdíjellátás költségesebb, mint a hasonló magánbiztosítás.

(Die Presse)

Kuba népe ez év január elején ünnepelte szocialista forradalmának kilencedik évfordulóját.

Fulgencio Batista diktatúrájának megdöntése nemcsak az ország reakciós erőire, hanem az Egyesült Államok imperialistáira nézve is súlyos csapást jelentett, hiszen ezek döntő befolyást gyakoroltak Kuba politikájára és gazdaságára.

Érthető tehát, hogy a győztes kubai forradalom — keletkezésének pillanata óta — lidércnyomásként nehezedett az amerikai imperialistákra, akik az ismételten kudarcba fulladt fegyveres agressziók mellett, a gazdasági nyomás „bűvös" erejébe vetették és vetik most is legfőbb reményüket. Ám számításuk illúziónak bizonyul. Hiáha zárták el az amerikai piacot a kubai cukor elől, hiába tagadják meg alkatrészek szállítását a túlnyomóan északamerikai eredetű kubai gépberendezésekhez, a forradalom vezérének Fidel Castronak népe hősiesen dacol. Latin- Amerika szocialista bástyájaként Kuba híven teljesíti történelmi hivatását, amiben a Szovjetunió és a szocialista tábor országai sokoldalúan segítik. De nem vált be az USA azon próbálkozása sem, hogy a nyugati szövetségeseit Kuba gazdasági elszigetelésére rábírja. S ez mindennél jobban bizonyítja a kubai forradalom vitalitását, melynek eredményeképpen az elmúlt esztendőben a munka, valamint a mezőgazdasági brigádok jó megszervezésével és gépállomások létesítésével, valamint a cukornád hagyományos terhes vágási módjának kiküszöbölésével sikerült több mint 6 millió tonna cukrot termelni. Téves volna azt hinni, hogy Kuba nemzeti jövedelmében a cukorgyártás főszerepet játszik. Ez csupán 15 százaléka a nemzeti

jövedelemnek, azonban biztosítja a kivitel négy ötödét. Így csak természetes, hogy a kormány mindent elkövet, hogy 1970-ig lehetőleg 10 millió tonna cukor termelését tegye lehetővé.

Addig megtörténnek a szükséges előkészületek, hogy a cukornád learatását főleg e célra gyártott szovjet kombájnok végezzék el és ne érződjék munkaerőhiány a kubai mezőgazdaságban, ahol a gépállomások már most üdvösen éreztetik hatásukat. Minthogy a kubai cukortermelés jelentős részét a Szovjetunió és több más szocialista ország, szerződésileg megszabott áron átveszi, Kuba gazdasága, illetve kivitele nem kis mértékben áll szilárd alapon. A cukorexport növekvő kilátásai folytán a kubai kormány 2 millió tonna műtrágva gvártására berendezett toar létesítését tervezi, amelyből a brit kormány által szavatolt hitel segítségével, egy angol vállalat is kiveszi részét.

Tagadhatatlan, hogy a kubai gazdaság struktúrájának fokozatos átépítése nem könnyű feladat és az építőmunka korántsem mentes „gyermekbetegségektől“ és nehézségektől, amelyek részben az ipar viszonylagos fejletlenségéből, a monokultúrába termelésre alapozott gazdálkodásból fakadnak. Ebből ered az életbe vágóan fontos műszaki és más káderek még mindig érezhető nagy hiánya is. De Kuba, amely az írástudatlanság felszámolása terén a forradalom 9 esztendeje alatt valósággal csodát művelt és sokat tett az oktatás, az egészségügy és a lakásépítés terén is, minden nehézség ellenére megtalálja az utat, hogy gazdasági életében egyensúlyt teremtve, mind magasabb fokon valósítsa meg a szocialista társadalmi rendszert. (Szírt)

Harc a fényért, tudásért

Hogyan is festett az élet a Szovjetunióban a külföldi intervenciós csapatok beavatkozása után?

Milliók haltak éhen, járványos betegségek szedték áldozataikat nyakrafőre, s rengetegen elestek. A helyi szovjetek tagjai közül sokat a vérszomjas fehérgárdisták kínoztak halálra. Mások, mint lelkes vöröskatonák vagy partizánok lelték halálukat a harcmezőkön. A legtöbb véráldozatot a kommunisták hozták. 1918. október elsején még 180 000 kommunista harcolt a Vörös Hadsereg soraiban ... ötvenezren közülük már nem élték meg a győzelmet...

A VIII. szovjet-orosz kongresszuson összegezték az anyagi károkat: Krizsanovszkij neves szovjet tudós megállapítása szerint Oroszország népgazdasága a „mélypontig süllyedt", az elszenvedett károk összértéke elérte a 40 milliárd rubelt.

Szovjet-Oroszország termelése az Idő tájt még egy hetedét sem érte el a cári Oroszország Ipari termelésének, és a tönk szélén állott.

Az említett kongresszus küldöttel Ilyen siralmas helyzetben fogadták el azt a határozati javaslatot, amelyet Lenin kezdeményezésére egy neves

tudós dolgozott ki kétszáz társával: a GOELRO-t, Oroszország villamosításának nagy tervét.

Energiatermelés tekintetében Oroszország világviszonylatban a tizenötödik helyen sántikált. Az Egyesült Államokban kereken tízszeresére emelkedett az áramtermelés. Villanyégőket csupán a nagyvárosokban — Moszkva, Pétervár — ismertek. A nyomorúságos paraszthajlékokban petróleumlámpa pislákolt, fáklya füstölgött, vagy olajban kanóc égett, gyér fényt adva. A folyók energiatermelésre nem voltak kihasználva.

A terv alapján 20 gőz- és 10 vízierőművet kellett építeni egymillió, Illetve 640 000 kilowatt teljesítőképességgel. A föld feletti hálózatnak be kellett szőnie az egész országot, ami a villamosítást Illeti.

A Ladoga-t6 és az Iljin-tó között épült fel az első víllanyerőmű. Ebbe ölte bele az ország minden anyagát, kellékét. A műszaki eszközök hiányában annál több ember állt bevetésre: csákánnyal, lapáttal, talicskával látott hozzá a munkához. Ám az emberek teljesítménye minden jószándék és erőfeszítés ellenére Is kilencszerte volt kisebb az amerikai építőmunkások teljesítményénél..,

Az USA dolgozói által alkalmazott technikáról, az acélbeton használatáról alig hallottak valamit. A volchovi üttörők nehezen tudtak tájékozódni, hiszen javarészük írástudatlan volt.

Lenin azt mondta:

— Tudatosítanunk kell, hogy a villamosítást nem tudjuk megvalósítani, amíg nem számoljuk fel az írástudatlanságot. Nemcsak írni-olvasnl tudó, hanem nagy műveltségű, öntudatos, szakképzett dolgozókra van szükségünk! ...

A bolsevik párt hatalmas mozgalmat indított az írástudatlanság felszámolására. Tanult jóformán egész Oroszország: 'építkezéseken, műhelyekben, laktanyákban estéről estére iskolapadba ültek az emberek.

Azok a népek, akiket a cár szándékosan tudatlanságban tartott, az írásolvasás elsajátítása során tudatára ébredtek a bennük rejlő hatalmas erőtartalékoknak. A Szovjetunió mindent elkövetett, hogy tespedtségéből felrázza, s a közös cél elérésére egy síkba sorakoztassa az alkotóerőket. A szovjet hatalom első éveiben elért csodálatos eredmények közül a fényért, a tudásért folyó harc eredménye volt a legcsodálatosabb!