Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-27 / 4. szám
C®0(^X£)0QflflC3g}Q szemle Az elmúlt hét külpolitikai eseményei közül kiemelkednek a dániai választások, az Indiai Köztársaság ünnepségei, Johnson kortesbeszéde, az Angol Munkáspártban fellángolt belső harcok, valamint Wilson moszkvai látogatása. Dániában a szociáldemokrata párt a legerősebb Dániában a lezajlott választások eredményei azt mutatják, hogy Krag szociáldemokrata pártja továbbra is a legerősebb marad, bár Jónéhány mandátumot vesztett. A liberálisok előretörtek, és nagyrészt az ő állásfoglalásuktól függ, sikerül-e Kragnak újból kormányt alakítania. Krag külpolitikájának egyes pozitív vonásai, mint például a NATO globális stratégiájának elvetése, valamint a Vietnam elleni agresszió határozott elítélése, széleskörű támogatást kapnak. Belpolitikai téren azonban távolról sem volt olyan kedvező a Kragkormány koncepciójának visszhangja. Csalódást okozott a dolgozóknak a forgalmi adó emelése, a dán korona leértékelése nyomán bekövetkezett drágulás, amelyet a reakciós pártok választási kampányukban kihasználtak. A választások tanulsága, hogy következetes baloldali politika megvalósítása nélkül a munkáspártok nem nyerhetik meg a tömegek bizalmát Wilson Moszkvában akarja tekintélyét megszilárdítani Az angol munkáspártban fellángoltak a belső harcok, főleg a takarékossági program miatt. Amint Ismeretes, Anglia ennek keretében nem vásárolja meg az Amerikából rendelt ötven bombázó repülőgépet, valamint Singaporeból, a Perzsa-öbölböl, Malaislából 1971-ig mintegy 73 ezer katonát és 80 ezer polgári alkalmazottat vonnak ki. Elhalasztják a kötelező általános oktatás 15 évről 18 éves korra tervezett felemelését, emelik a társadalombiztosítási hozzájárulást és megnyirbálják a lakás- és útépítési programot. A Jobboldal a katonai bázisok feladását helyteleníti, a baloldal azokat az intézkedéseket, amelyek a lakosság életszínvonala ellen irányulnak. Egyes politikusok olyan kijelentéseket tettek, hogy Wilson elérte azt a pontot, amikor már a világon senki sem hiszi el egyetlen szavát sem. A Wilsonhoz hű munkáspárti képviselők viszont szigorú fegyelmi Intézkedéseket követelnek azok ellen, akik szabotálni igyekszenek a munkáspárti kormány intézkedéseit. Több külföldi politikai szakértő szerint Wilson lényegében azért utazott Moszkvába, hogy megszilárdítsa külpolitikai tekintélyét. Egyébként a megbeszéléseken a vietnami kérdés, a kelet—nyugati kapcsolatok, a leszerelés és atomsorompó, az európai biztonság és a német kérdés, valamint az angol részvétel aránya a szovjet gépkocsiipari programban szerepelnek. A megbeszélésekkel kapcsolatban a szovjet sajtó megemlíti, hogy az utóbbi időben a tudományos és műszaki kapcsolatok a két ország között Jő irányban haladnak. Azonban sok még a rendezetlen probléma, — ezért kétoldalú konzultatív vegyes bizottság Jön létre, amely a két ország közötti problémák megoldását segítené elő. Johnson feltétel nélküli kapitulációt követel A világ külpolitikai szakértői vegyes érzelmekkel várták Johnson évadnyitó kortesbeszédét. Egyesek már előre megjósolták, hogy nem sok újat mond majd az amerikai elnök, mások bizonyos engedményeket reméltek. A beszéddel kapcsolatban Robert Kennedy szenátor megjegyezte, hogy Johnson elnök tárgyalási feltételei gyakorlatilag azt Jelentik, hogy feltétel nélküli kapitulációt követel Vietnamban. A szenátor kijelentete, hogy az Észak- Vietnami külügyminiszter Javaslata a tárgyalások megkezdésének körülményeit illetően olyan kezdeményezést jelent, amelyet el kellene fogadnunk. Robert Kennedy állást foglalt a bombázások megszüntetése mellett és kifejtette, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadításl Frontnak szerepet kellene Játszani egy elkövetkezendő délvietnami kormányban. Hármas találkozó Indiában Az indiai köztársasági ünnepségeken részt vesz Koszigin szovjet miniszterelnök és Tito jugoszláv államelnök is. Koszigint Indira Gandhi már korábban meghívta és ez lesz a szovjet miniszterelnök első hivatalos látogatása ' Indiában, bár korábban már több ízben Járt ott. Amint ismeretes, Tito afrikai és ázsiai kőrútjai során Jutott Indiába. Eredetileg 2 napra tervezett tartózkodását meghosszabbította |s így Kosziginnal együtt resztvettek az ünnepségeken. Hírforrások szerint nem terveztek hivatalos háromoldalú megbeszéléseket, azonban erre mégis sor került. Az elmúlt hét külpolitikai eseményeire tehát jellemzők voltak a diplomáciai csatározások, amelyek hatását majd csak az elkövetkező napok, hetek mutatják meg. Többek között kedvező fejlemények várhatók az atomsorompó-egyezmény megkötésével kapcsolatban. Ahol az ima felforgatás Nemrégiben történt Madridban. Egy nagy templom egyházközösségének tagjai vecsernyére mentek. Am legnagyobb meglepetésükre rendőrség zárta el a templomhoz vezető bejáratot. Majd a növekvő gyülekezet láttára Casimiro Marcillo Gonzalez, madridi érsek bezáratta a templomot, mégpedig azon ürüggyel, hogy a mise „politikai tüntetéssel“ érne fel és ezért nem engedte meg a mise celebrálását sem. Bármilyen furcsán is hangzik ez az érv, az érsek aggálya nem volt egészen légből kapott. A madridi egyházmegye húsz papja által szervezett istentisztelet ugyanis a Franco-diktatúra rendőrségének üzelmei ellen irányuló tiltakozásnak szólt. Ismeretes, hogy mikor Madrid munkásszervezetei megrendezték a „tiltakozás napját“, papok is meneteltek Madrid utcáin a tüntetők soraiban. Ilyen nagy méretű politikai tüntetésre egyébként a polgárháború vége óta sem volt példa. Akkor százakat tartóztatott le a rendőrség, papokat is. Ezúttal több madridi lelki pásztor minden tilalom és elnyomás ellenére arra buzdította „nyáját“, imádkozzék a fasiszta rendőrség kegyetlenkedéseinek megszüntetéséért. Sőt egy papcsoport arra kérte az érseket, ítélje el ő is a Franco-rendszer fasiszta megtorló intézkedéseit. De a főpap vonakodott. Nehéz is lett volna tőle egyebet várni, hiszen az egyházfejedelmek Spanyolországban is mindenkor a rezsimet támogatták. Annál gyakrabban állnak viszont az alacsonyabb sorban levő papok a diktatúra ellenzéke mellé. Ez ugyanis a történelem logikája. Szírt India nagy nemzeti ünnepe Tizennyolc esztendővel azelőtt, 1950. január 26-án érvénybe lépett India új alkotmánya és ennek alapján kikiáltották a köztársaságot. Ez az esemény korántsem volt merő formaság. Jelentős mérföldkőnek tekinthető, amely jelezte, hogy India szuverén demokratikus köztársaságként a teljes nemzeti függetlenség útjára lépett. E mélyre hátú változás jegyében, amely önkéntelenül is felidézi a haladó szellemű nagy államférfi, Dzsavaharlal Nehrú alakját, a baráti India a tömbökön kívül álló el nem kötelezett államok sorába lépett és az aktív semlegesség politikáját folytatja. Nehrú eszmei örökségéből kiindulva, Indira Gandhi, a hozzávetőleg 500 millió lakosú India miniszterelnöke, ugyanúgy mint elhúnyt kiváló elődje Sasztri, akinek nevéhez a híres taskenti deklaráció fűződik, a békés együttélés tekintélyes szószólója. — Elveti a nemzetek szabad önrendelkezése ellen irányuló imperialista politikát, a területi hódításokat, valamint a gyarmatosítás minden megnyilvánulását. India központi kormánya — minden visszahúzó erő ellenére — a taskenti deklarációval, amely leszögezte, hogy az India és Pakisztán közt felmerült viszályt a háború kiküszöbölésével, tárgyalások útján szükséges megoldani, világos tanújelét adta annak, hogy a békés együttélés őszinte híve. A területi hódításokkal szembehelyezkedő antiimperialista politika félreérthetetlenül megnyilvánul Indiának az ENSZ fórumán tanúsított magatartásában is. Ugyancsak ismeretes, hogy Indira Ghandi ismételten felemelte szavát a Vietnamban folyó amerikai agresszió ellen és követelte az 1954 évi genfi konferencia határozatainak tiszteletben tartását. Következetesen szállt síkra azért is, hogy Izrael vonja vissza csapatait a megszállt területekről és hogy a súlyos közel-keleti válság valamennyi nemzet függetlenségének és szuverenitásának elismerésével, a békés együttélés szellemében nyerjen megoldást. India sokoldalú szoros baráti kapcsolatot tart fenn a Szovjetunióval, hazánkkal és más szocialista országokkal. A velük való együttműködés nem kis mértékben járul hozzá India gazdasági fejlesztéséhez. Márpedig ez India komoly szociális kérdései megoldásának egyik előfeltétele. Másrészt az ország gazdaságát továbbra is fojtogatja a Tata- és Birla-család nagytőkés üralma és 75 hatalmas monopolista csoport „kiskirálysága“. Nem kevésbé égető probléma a már régen esedékes nagyszabású agrárreform. Megvalósítása nélkül elképzelhetetlen az egyre súlyosabb élelmiszertermelési válság leküzdése, melyet vészesen kiélez a gyors ütemű, állandó népszaporulat. Nagy gondot okoz a kormánynak a vallási, nemzetiségi és nyelvi viszálykodások is a — sokszor véres összeütközésekké fajuló — torzsalkodások sorozata. Sok a tennivaló az oktatás, az egészségvédelem és a tömeges munkaalkalmak megteremtése terén is. Ugyanakkor a reakció mindjobban felüti fejét. Az ősi kultúrájú India haladó táborának azonban nagy az életereje. Ezért — minden nehézség ellenére — bizakodással tekint jobb jövője felé. Társadalmi megújhodásáért folyó harcának emlékeztetője a mostani évforduló is, amelynek alkalmából Koszigin szovjet kormányfő és Tito, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke is jelen lesz a népünk mély rokonszenvével kísért indiai állami ünnepségen. ^ Szírt Néjy matróz és a csábítás Egy népes kikötőben eltűnt négy matróz. Egy népes kikötőben sok minden megtörténhet a matrózzal. Eleinte nem ts nagyon keresték őket, várták a percet, amikor előbukkannak valamelyik sikátor szegletéből lányokkal vagy lányok nélkül, de mindenképpen részegen. A négy matróz akkor nem ivott, s abból a célból soha többé nem bukkant elő, hogy ú\ra felkapaszkodjanak az Interptd amerikai anyahajó fedélzetére, ahol szolgálati idejüket töltötték. A négy matróz józan volt. Kalandos szökésük története azóta bejárta a világot, lapunk is írt figyelemre méltó tettükről, amelyhez tán záróakkordként járul egy hír s egy kommentár. A hír: a külföldieket ellenőrző svéd bizottság — bevándorlási ügyekben a legmagasabb fórum — úgy döntött, hogy eleget tesz a négy matróz kérésének. Letelepedhetnek Svédország* ban. A kommentár: A UPl hírügynökség szerint ez a svéd döntés esetleg újabb amerikat katonákat vagy sorköteleseket csábít Svédországba. Tehát ezek szerint a négy matróz csábítója: Svédország ... Tény, hogy napjainkban Svédországnak — s rajta kívül földgolyónk nagyon sok pontjának — van egy roppant csábereje az USA- val szemben: nem küldi fiait ölni és halni Vietnamba. Hivatalos washingtoni kimutatás szerint 1967-ben 9353 amerikai katona meghalt, és 62 ezer megsebesült Vietnamban. A Pentagon csupán márciusban 39 ezer katonát akar behívnt a hadseregbe, és június végére a jelenlegi 486 ezerről 525 ezerre emeli a Dél-Vietnamban állomásozó hadsereg létszámát. Az amerikat matróz — ha józan — ki van téve a csábításnak.. >-fodor-' Ha repülőgépről pillantunk le szovjet hazánkra, megállapíthatjuk, hogy a vidéki települések száma tetemes, nem nagyok és egymáshoz közel fekszenek. A házak többnyire egymás mellett sorakoznak a főút mindkét oldalán, elvétve azért különálló épületet, klubházat vagy istállót is láthatunk. De helyenként mást is láthatunk. A festőiesen elhelyezett házcsoportok között — a vidék tájjellegével összhangban — feltűnően sok a zöldövezet, a főtér köré pedig az adminisztrációs és népművelési épületek sorakoznak. Ezekhez csatlakoznak a kétemeletes lakóházak. Mindenütt rend és tisztaság honol, aszfaltburkolat portalanítja az utakat, Járdákat. A gazdasági épületeket, istállókat és baromfitelepeket a házsoron kívül helyezik el. Minden családi ház előkerttel rendelkezik, a község határában pedig nagy kiterjedésű kertészet zöldell. Mindez az ú] típusú szovjet falu arculatához tartozik. Fölösleges megjegyezni, hogy a korszerű lakótelepeken vidámabb az élet, hiszen nincs híján a vízvezeték, a csatornahálózat, a központi fűtés, amiért is kényelmes, meghitt légkör honol a lakóházakban. Van hol kipihenje napi fáradalmait öreg és fiatal egyaránt, munka után klubnelyiség, sporttelep és kávéház várja őket. A gyermekeket nem kell tudj’isten hány kilométernyire Iskolába kísérni, mert az iskola egy kőhajításnyira van. Az anyák nyugodtan végezhetik munkájukat, mert tudják, hogy csemetéik fölött gondosan őrködnek a bölcsődékben és óvodákban. Az ilyen faluban az életszínvonal megközelíti a várwt életet, ami végeredményben a Szovjetunió pártpolitikájának célja is. De hiszen a szovjet földművesek már régen kiérdemelték azt a Jogot, hogy a városlakókhoz hasonló kényelemben éljenek. Természetes persze, hogy mindezt nem volt olyan egyszerű elérni. 8 SZABAD FÖLDMŰVES 1958. január 27. Illetékes szakemberek kiszámították, hogy a Szovjetunióban kb. 700 000 falu van. A falvak nagysága, a lakosság számához mérten, a tanyák gyér számú népe és a 8—10 ezer lelket számláló községek között ingadozik. Túlsúlyban vannak az apró falvak száznál nem több lakossal, ezek teszik ki a falvak összességének hetven százalékátl Az ilyen községekben nem gazdaságos többemeletes lakóházakat, vízvezetéket, csatornahálózatot, népművelési otthonokat és sporttelepeket létesíteni. Ezek nélkül pedig bajos a nép anyagi és kulturális követeimére állnak-e a szükséges szállító eszközök, a víz- és energiaforrás, a tüzelőanyag és csatornázás. Gondosan elemzi a már meglévő, valamint a távlati gazdasági lehetőségeket, kidolgozza terveinek technikai és gazdaságossági indokoltságát A szükséges munkálatok oroszlánrészét máris elvégezték az arra hivatott intézetek. A végső cél abban csúcsosodik ki, hogy a már meglévő 700 ezer község számát 100 ezerre kell csökkenteni, egyenként 200—7000 lakossal. Állami építkezésekre, kolhozok léteegyidejflleg azonban elveszti létjogosultságát, indokoltságát. Ha ezt nem tudatosítjuk idejében, 2—3 évtized leforgása alatt be nem épített telkek keletkeznek a vidéki községekben, vagyis egy- és kétemeletes házak lézengenek majd egymástól Jelentős távolságra. A tervezők ezért új módszereket keresnek, hogy elejét vegyék hasonló hibáknak. Sok intézkedést már megvalósították, sok viszont még megvalósításra vár. Elemi erővel lép előtérbe a falvakon a népművelési és sportberendezések létesítésének kérdése. A klubok, A szovjet falu jövője nyelt kielégíteni. így született meg a mezőgazdasági falvak bővítésének gondolata, egyúttal azonban csökkenteni kell az ilyen falvak számát. Igen ám, de hogyan lehet mindezt megvalósítani? A kérdés megoldásával most a tudományos kutató intézetek, valamint a tervező szervezetek foglalkoznak. Mindezek az intézetek évek hosszú sora óta tervezgetik és építik a falvakat, gazdaságilag előnyös típusházakat és középületeket emelnek megfelelő számban a falusi nép számára. Bármelyik, legyen az a legkisebb település tervezése és beruházási építkezése a mezőgazdasági tervező szervezet hatáskörébe tartozik, mely rendszerint a Járási székhelyeken végzi teendőit. Ugyanakkor megoldja a talajgazdálkodás, a mezőgazdasági termelés kérdéseit — különös tekintettel a lakosság arányos elosztására az ipari termeléshez, a községek Jellegéhez és népességéhez viszonyítva. Meghatározza, hol kell például központi farmot létesíteni, hol helyezhetők el annak tagozatai, mennyi munkaráfordításra és munkaerőre lesz szükség minden egyes községben. Meggyőződik továbbá arról, vajon rendelkezéssítésére az ötéves terv folyamán 71 milliárd rubelt szándékoznak fordítani, ami megfelel annak az összegnek, amelyben a szovjet mezőgazdaság részesült a háború utáni 19 év alatt. Elsőrendű feladatnak tekintik főleg azoknak a községeknek átrendezését és újjáépítését, amelyek a mezőgazdasági termelés fokozhatőságával kecsegtetnek. Emellett helyesen kell felhasználni a már meglévő lakásalap eszközeit, a kulturális és közszükségleti szolgáltatásokat, az új épületek számára kijelölt építőtelkeket, mert a talaj Jellegére és értékére való tekintet nélküli építkezés milliós károkat okozhat, amelyeket a földalap gazdaságos felhasználásával meg lehetne takarítani. Ezért csak elvétett esetekben engedélyeznek építkezést szabad területen. Amióta feloldották a kolhozparasztok és szovhozmunkások egyéni gazdálkodásának tilalmát, megváltoztak a falurendezés átszervezésének elvei is. A falvakat úgy kell tervezni, hogy ezzel nemcsak a mai szükségleteknek tegyünk eleget, hanem a holnap követelményeivel is számoljunk. Az egyéni gazdálkodás csupán Ideiglenes jellegű, a nemzeti Jólét emelkedésével könyvtárak, sportlétesítmények száma és azok kapacitása az országban sokkal alacsonyabb, mint a Jelenlegi követelmények. így például a klubok átlagos kapacitása egyenként 175 férőhely, a könyvtáraké 5000 darab könyv, az iskoláké 120 ülőhely. A nézőterek és lelátók tetemes részét még nem alakították át a Jelenlegi követelményeknek megfelelően, a klubok 60 százaléka pedig nélkülözi az érdekkörök tevékenysége számára elengedhetetlen külön helyiségeket. Ezzel szemben szépen fejlődtek és továbbra is fejlődnek a népművelési intézmények, emelkedik a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala, egyre növekszik érdeklődésük a tudományos ismeretek elsajátítása iránt. Fontos továbbá, hogy minden községben, kicsinyben és nagyban egyaránt, zavartalanul működjenek a kulturális szolgáltatások. A kérdést úgy oldhatjuk meg, hogy az egyes községek között kiépítjük a kulturális és ismeretcsere fokozatos rendszerét. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy feltétlenül szükséges ennek a rendszernek a kiépítése. De mi az említett Javaslat lényege? Képzeljünk el valamilyen közigazgatási járást, élén a legnagyobb községgel, a Járási székhellyel, amelynek rendeltetése a kulturális és közellátási szolgáltatások biztosítása az egész Járás számára. Több olyan község van a Járásban, ahol a kolhozok és szovhozok központi farmokkal rendelkeznek. Ahhoz, hogy az egész járás lakossága egyenlő arányban élvezhesse a szolgáltatások nyújtotta előnyöket, legalább 250—1000 lakost kell összpontosítani egy-egy lakótelepen, ahol azután már bölcsődét, napközi otthont, nyolcéves iskolát és népművelési otthont lehet létesíteni. Az utóbbit tornateremmel, sportteleppel, bolttal, étkezdével és orvosi rendelővel szokták bővíteni. Az 1000—2000 lelket számláló községekben az apró gyermekek gondozását célzó intézményeken kívül internátussal egybekötött középiskolát, szülészettel bővített egészségügyi központot is szoktak létesíteni az előbbi berendezések mellett. A 6000 lakosú községek ezeken felül általános műveltséget nyújtó közép- és szakiskolára, ínternátusra, Járási kórházra, gyermekotthonra, kávéházra és étteremre tarthatnak igényt. A célszerűen berendezett és színpaddal ellátott népművelési otthonnak egyúttal 600 férőhellyel, valamint elszállásolási lehetőséggel kell rendelkeznie a városi színjátszó együttesek tagjai számára. A járási székhelyen működő minden egyes népművelési otthonnak tehát afféle középület Jellegét kell viselnie. Karöltve a Szovjetunió Népművelésügyi Minisztériumával egyre-másra építik az új, korszerű népművelési otthonokat kisebb és nagyobb községek számára. Ez év végéig máris 78 ilyen típusépület terveit hagyta jóvá a minisztérium és ugyancsak ebben az évben további 40 tervezetet nyújtanak be az építészek. Országszerte megindult a vidéki népművelési otthonok építése, amiből egyebeken kívül főleg a cserkészi és kurszki körzetek vették ki részüket. L. Generozov
