Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-20 / 3. szám
A SIKERES MÉHÉSZKEDÉS ELŐFELTÉTELE: elegendő mézelő nővény in. Baltacím. (Onobrychis victifolia Scop.) Takarmánynak termesztett évelő növény, őshazája a Földközi-tenger partvidéke. Virágzata hosszú kocsányon fejlődik a felső levélzetének hónaljából. Kezdetben tömöttvirágú, később megnyúló, fűzér alakú. A baltacím megporzása 90 százalékban függ a mézelő méhektől, a többi a poszméhek, pillangók és más rovarok látogatásának következtében kötődik. A virágok azonban nem önmeddők, de az Idegen megporzás nagyobb terméskötődést biztosít. A baltacím virágzása 4—5 hétig is eltarthat. Ebben az időben a közeli méhek 95 %-a ezt a növényt látogatja és csak az elenyésző 5 % gyűjt más virágzó és mézelő növényfajtáról. Kaszálást teljes virágzáskor végzik. Magnak az első vagy második kaszálást hagyják meg, s ilyenkor a méhek a teljes virágzást kihasználhatják. Romániában gyakorta a szarvaskereppel együtt termesztik. így kiváló hordást nyújt. Nektárénak cukortartalma 24 %-os. Egyes szovjet és magyar szerzők 60—170 kg-os mézhordásról számolnak be hektáronként. Kuliev 120 kg-ot említ átlagosan'. Egyesek számítása szerint, egy kilogramm baltacimméz begyűjtéséhez százezer mézgyomor-tartalom szükséges, ami 5 millió virág nektárjának felel meg. Vetésével a helyi méhlegelőt jelentősen meg lehet javítani, hiszen a legjobb virágport és mézet adó takarmányok közé tartozik. Bükköny (Vicia) több termesztett fajtája és vadon élő változata nyújt kedvező lehetőséget méheinknek a hordásra. A bükkönyfajok lágyszárú, egyéves vagy évelő növények. Virágjainak tíz porzója közül kilenc csőszerűén összenőtt. A tizedik tövénél kicsiny rés képződik, míg feljebb ez is összenő a többivel. A méhek szipőkájukkal ezen a nyíláson keresztül jutnak a virág nektárjához. Egyes fajoknál a tíz porzó egységes porzócsövet hoz létre, így a méhek nem juthatnak nektárjához. A bükkönyfajoknál érdekes körülmény az a valóság, hogy virágon kívüli pálha-nektáriumai is vannak, amelyekben szintén képződik méhek által begyűjthető méz. Örösi P. Z. mérései a pannonbükköny esetét)«! arról tudósítanak, hogy a virágnektár 25, a pálhanektár viszont 47 %-os cukrot tartal-Nagyobb megértést Török Béla, a bontói Állami Gazdaság méhésze. A környéken elismerően beszélnek a 37 éves méhészről, aki immár kilenc éve tevékenykedik nap mint nap a méhek körül. Méhészmesteri iskoláját Liptovsky Hrádokon végezte, ahol anynyira megkedvelték ezt a szorgalmas szakembert, hogy az iskola után ajánlatot kapott, elhelyezik egy kísérleti állomáson. Amikor erről beszélgetünk, megemlíti, hogy komoly lehetőséget szalasztott el. A jelenlegi munkahelyén, bár az állami gazdaság élén hozzáértő lelkiismeretes szakemberek állnak, nem tudják minden fenntartás nélkül segíteni a méhészetet, mert az igazgatóságtól tartanak. Az állami gazdaságnak jelenleg 283 méhcsaládja van. Eddig 133 családot mondhatnak magukénak, de a jó feltételek révén a Mária farmról elhoztak 130 családot és Pomozi András elvtárs gondozására bízták. A községben, illetve környékén akár 1000 méhcsalád is megélne, hiszen knrüskörül akácerdők övezik a falut. A nyári időszakban a vándorméhészek csupán a főutak mentén telepednek le, ezáltal sok legelő érintetlen marad. Török Béla az elmúlt esztendőben 133 családtól 24 mázsa mézet adott el, valamint 107 MÉHÉSZ gramm mérget és 35 dekagramm viaszt. Az átlagos mézhozam családonként 19,20 kg-ra rúgott. A gazdaság agronómusa pozitívan értékeli a méhészet szerepét. Rendszerint 30 hektár területen termesztenek repcét, és a hektárhozam fokozásában nagy szerep jut a méheknek. A méhésznek jelenleg mégis panasza van. Hiányolja, hogy amennyiben a repcét és a baltacimot ki kellett szántani, idén jóval kevesebb lesz a méhlegelő. Lontón legalább 50 hektár repcét kellene termeszteni, valamint a permetezéseket az előírás szerint végezni. Török elvtárs reménye, hogy a gazdaság 10 hektáron létesít gyümölcsöst és a gazdasági udvar körül is gyümölcsfák lesznek. Ezen kívül remélhető, hogy a kevésbé értékes és a parlagon heverő földterületeket az állami gazdaság hasznosítja facélia, napraforgó és egyéb mézelő növény termesztésével. Sajnos, eddig csak ígéreteket kapott a méhész. Sőt, a takarmánykeveréket még a virágzás előtt betakarította a gazdaság. Ezek a dolgok kedvét szegik a méhésznek. A méhész szorgalmasan készül az idei mézhordásra, öszszesen 263 keretet kell előkészítenie és kicserélnie. Abban a reményben búcsúztam a lontói méhésztől, hogy idén nem kevesebb, mint 20 kilő mézet perget majd méhcsaládonként. BELÁNYI JÁNOS máz. Amerikai adatok is arról számolnak be, miszerint a pálhanektár gazdagabb cukortartalmú. Nálunk a pannonbükkönyt (Vicia pannonica Cr.) támasztó növénnyel (búza, rozs) takarmánynövénynek vetik. Virágaiból a méhek kedvezően akkor gyűjthetnek, ha a virágcsészét már a poszsméhek kirágták. Nagy vetésterületekre érdemes vándorolni. A takarmánybükköny (Vicia sativa L.) és a szöszös vagy homoki bükköny (Vicia villosa Roth.) szintén alkalmas méhlegelő növény. Napsütéses időben tapasztalhatjuk, hogy még virágzás előtt is szállják a takarmánybükkönyösöket méheink. Ilyenkor már szorgalmasan gyűjtik a pálhanektárt. A lóhere (Trifolium) fajtái is a pillangósvirágúakhoz tartoznak. Leveleik jellegzetesen három levélből összetettek, egyéves, kétéves, ill. évelő növények. Virágzatuk csészéje rövidebb-hosszabb csővé forrt öszsze, a méhészettleg értéktelen fajoknál hossza eléri a 10 mm-t. Az ilyenekből a méhek nem tudják begyűjteni a mézet. A hosszú pártacsövű virágokat csak úgy értékesíthetik, ha a poszméhek által rágott nyíláson keresztül szipóká jukkái elérik a nektár szintjét. Közülük a bíborherét (Trifolium incarnatum L.) a méhek szívesen látogatják virágzásának idején, mert a 5,5—6 mm hoszszú pártacsőben termelődő nektárhoz könnyen hozzájutnak. Kissé meszes talajokon mézel ez a herefajta, virágzása május-júliusra esik. Fehérhere vagy kúszó lóhere (Trifolium repens L.) a talaj felszínén kúszó, a szár csomóin legyökerező növény. Több alakban előfordul a természetben, s a vadon élők tömeges előforduláskor jő hordást biztosíthatnak. Tőle jobb mézeiőnek tartják még a svédherét (Trifolium hybridum L.), amelynek hektáronként képződő nektárja 80— 120 kg méznek felel meg. Vöröshere (Trifolium pratense L.) önbeporzó, kizárólag rovarok segítségével történik idegen megporzása. Hosszú pártacsöve miatt a háziméhek aránylag nem szívesen látogatják, mert csak nagy nehézséggel jutnak nektárjához. Irányított repüléssel lehet őket a vöröshere jó beporzására bírni, amely alkalommal 6—10 kg mézet is összegyűjthetnek. A virágpora jó élettani hatású a fejlődő méhcsaládra. Hogy megkönnyítsék a vörösheréről való gyűjtést már régóta próbálkoznak rövidebb pártacsövű fajtái kinemesítésével Hazánkban az 1930-as években kezdett terjedni a Zofka-féle vöröshere. Tulajdonsága azonban nem bizonyult állandónak. Újabban a fonák lóhere (Trifolium resupinatum) és vöröshere keresztezésével kísérleteznek. Takarinánylucerna (Medicago sativa L.) szintén évelő, rovarporozta pillangós növény. Virágjaik szerkezete az akácéhoz hasonló. Hosszú pártacsöve miatt a méhek nehezen juthatnak a mézhez, azért nem szívesen látogatják. Hogy a virágpor gyűjtésére késztessék őket — miközben a megporzást elvégzik — egyesek lucernavirágzáskor a méhek virágportartalékát elveszik, a fiasítást pedig növelik. Ez készteti aztán a méheket a lucerna látogatására. A méz mennyisége kedvezőtlen körülményeknél viszonylag kevés (Gluhov megfigyelése szerint, kb. 24 kg), azért a foszfor- és kálitrágyázás előnyösen befolyásolja a nektárképződést.' Tavaly viszont kiválóan mézelt. Közönséges pohánka vagy hajdina (Fagooyrum sagittatum Gilib) Közép-Ázsiáből származó egyéves kultúrnövény. Hosszú ideig — néha még hat hétnél is tovább — virágzik nyár folyamán, ősz elején. Méhlegelőnek júliusig vethető, ilyenkor a virágzása jó koraőszi hordást biztosit. Vethető másodnövényként is, kedveli a laza talajokat. Vetésére vándorolni érdemes, bár a szeszélyes növények közé tartozik. Külföldi adatok szerint, 1 ha-on képződő nektármennyiség 60—70 kg méz termeléséhez elegendő. 25—30 °C hőmérsékletű páradús, esőkkel váltakozó derűs napokon a legnagyobb a hordás. Főhordás idején a közeli családok napi gyarapodása 4—6 kg Is lehet, főleg trágyázott talajon díszlő pohánka esetében. Salátára emlékeztető, kissé bőrszagú méze vöröses- vagy sötétbarna. A somkóró (Melilotus albus) fehér virágai laza, fűzérszerű fürtben állnak. Nektáriuma a virágok magházainak tövében könnyen hozzáférhető a gyűjtő méhek számára. Cukortartalma 45 kg-ig emelkedhet. A megnevezett fehér somkóró a talaj iránt nem igényes, szikeseken, homokon is megél. Általában olyan helyeken termesztik, amely más növényeknek kevésbé alkalmas. Takarmányozását gátolja kumarin-tartalma, főként sílózással hasznosítható. Talajjavításra zöldtrágyának is vetik. Vadon is előfordul utak, vasúti töltések szélében. Mézelő növényként megemlíthetjük még a kisebb területeken termesztett többi kultúrnövényt is. Ilyen az évelő és jól mézelő szarvaskerep (Lotus corniculatus L.), a koriander (Corlandrum sativum L.) mint fűszer- és gyógynövény, a szagos levandula (Lavandula officinális Chaix.) 30—60 cm magas félcserje, magtermesztő hehelyeken jelentős mézet és virágport biztosító kerti retek (Raphanus sativus L.), a pótkávéként is ismert cikória vagy katángkóró (Cichorium intybus L.), amelynek közönséges változata utak mentén, legelőkön, takarmányvetésekben kék virágjaival csalogatja a méheket. (Folytatjuk.) JUHÁSZ ÁRPÁD 6
