Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-20 / 3. szám
A télifürt pihenési időszakának természettani feltételei A természetben szabadon, emberi beavatkozás nélkül élő méhcsalád életében ősszel különösebb esemény nem történik. Felhalmozott készleteihez ember nem nyúlt. Jóminőségű méze bőségben van, fészkét kialakította. Odúján nincs egy fölösleges nyílás a röpnylláson kívül. Zavart esetleg egy cickány vagy harkály kelt, szemtelen próbálkozásokkal. A hideg, dehogyis árt! Lakásukat a szükség szerint tudják fűteni. Mi házunkhoz hoztuk a méhcsaládot és megismertük mit csinál, mikor megdermed a föld. Megismertük szervi felépítését és bizonyos formában mindenkor tudunk segíteni. Pl. alkalmas, jól szigetelt kaptárral könnyebbé tesszük a fűtést. Műléppel a lépépítést könnyítjük meg. Ha kell, megszűkítjük a röpnyílást, ellátjuk a szükséges téli élelemmel, a kaptárokat széltől védjük. Végrehajtunk rengeteg olyan közbelépést, melyekkel az élőlény szervi felépítését nem bolygatjuk meg, hanem messzemenően elősegítjük. Azt a néha mostohább sorsot, melyet a természetanya juttat számára, édesanyai gondossággá tudjuk változtatni. Ellessük még az éghajlat szeszélyeit is, kikutatjuk mit kíván a méhész érdeke, megtanuljuk melyek a nyári, téli létszükségletei ennek a különleges élőlénynek, és a sok tudásból kiszűrjük a legjobbakat. A zord időjárás a méhegyedek önálló tevékenységét lehetetlenné teszi. Az eltévelygő méhegyedre most már pusztulás vár. Egyenesen csodálatos, milyen elmésen kényszeríti a természet a méhcsaládot, hogy most fürtbe tömörüljön, hogy egyedei ne pusztuljanak és ebben a telelőfürtben is az-örök - szabályű, állandó munkamegosztás megint létrejöhessen. Bizony az első hideg éjszakán a méhcsalád egy golyót formál. Ez a télifürt. Ennek a golyónak a héja 5—7 cm vastag, és a szorosan egymás mellett kuporgó dolgozóméhek képezik. Meggátolják testükkel a hideg betörését. A család mézeskeretei osztják szeletekre, de mégis egységes golyó marad, és belsejében élet van. A dolgozók zöme dermedten végzi mostani munkáját. Szorosan egymáshoz bújva, tehát közösen, játszi könnyedséggel birkóznak meg még a legerősebb téllel is. Megalkotják így a telelőfürt burkolatát ős nem pusztulnak el. Ha számukra mindent gondosan előkészítünk, tavasszal a keretek alá tolt sima kátránylap nagyon kevés elhullást mutat. A fürt belsejében csendes, nyugalmas élet zajlik. Néhány dolgozó állandóan sürög-forog. Ezek fűtenek olyan mértékben, ahogy a kinti hőmérséklet ingadozik. Néhányan a sejtekbe bújnak, mert ott korábban felmelegednek, egyesek lerágják a viaszfedeleket, mézet szívnak és táplálékot osztogatnak. Az egyik léputcában megtaláljuk az anyát is elmaradhatatlan udvarával. Az anyát etetik és nyalogatják az anyaterméket, melyet tovább adnak az élelemmel. így lüktet ennek a különleges élőlénynek a vérkeringése még a téli pihenés időszakában is. Időnként lázasabb mozgás indul meg. A telelőfürt kezdetben a keretek elején zsongott. Amikor az élelem ott már kifogyott, az egész fürt hátrább vonul. Az eddigi csendes zsongás kissé megerősödik. Mindig több és több dolgozó kezd mozgolódni és ezáltal nagyobb a hőtermelés. Végül a fürt hátsó részén, minden léputcában rés támad. Azon kitódulnak a héját képező benti dolgozók, hogy helyet cseréljenek a kintiekkel és pillanatok alatt alakul meg az új fürt, mely hamar lecsillapodik a bőséges újabb készleteken és folyik tovább az élőlény szabályszerű és kiegyensúlyozott téli élete. így él a méhcsalád az első fürtbehúződástól az első langyos tavaszi fuvallatig. Ekkor a méhegyedek más munkát nem végeznek. Nyilvánvaló, hogy a nyári munkáktól teljesen elütő téli munkáknak és a méhcsalád életének mások a természettani feltételei is. Most lássuk, melyek a telelőfürt biológiai életfeltételei? A méhegyedek kb. október 20-tól kezdve négy, néha öt hónapig sem hagyhatják el a kaptárt és táplálékuk megemészthetetlen része vastagbelükben gyülemlik fel. Hogy ez a felgyülemlés minél lassúbb legyen, téli eleségnek, maradék nélkül emészethető méz kellene. Sajnos ilyen nincs, de sok szakszerű megállapítás után tudjuk, hogy legjobb a virágméz, de még ettől is jobb a téli eleség pótlására használt közönséges kristálycukorszörpből átdolgozott méz. Minden másfajta méz alkalmatlan, és komoly károsodás nélkül téli eleségnek nem használható. Az sem mindegy, hogy a téli eleségnek a minősége milyen. A mézharmatméz is a vastagbél korai túltömődését okozza. A megromlott méz pedig kész benti ürítkezés és sorozatos pusztító betegségek melegágya. Érett, fedett méznek kell lennie, mert másképp az őszi időjárás nedvességét felveszi, erjedni kezd, megpenészedik és megromlik. Ezért kell a téli eleséget már augusztus végén pótolni. Végül az élelem mennyisége is fontos. Általában 16 kg az a mennyiség, amellyel augusztus végén egy 7—9 kereten telelő családot ellátunk. Ez a mennyiség nemcsak a telelőfürt biológiai életfeltételei miatt szükséges, hanem azért is, hogy a tavaszi fejlődést már most biztosítsuk. Kaptárt néha még április végén sem bonthatunk, és ezért kell egy erős méhcsaládot már ősszel ennyi készlettel ellátni. Ez a betelelés egyik természettani feltétele. A továbbiak során meg kell említenünk, hogy a telelőfürt biológiai életfeltételeire nagyon fontos a család nagysága is. Csak a hét és ettől több keretre szűkített családok telelnek minimális fogyasztással és elhullással. Ilyen nagy családokat az évzáró vizsga lat természettani feltételei szerint alkotunk. Még nagyobb gondossággal kell a tartalékanyákat és családokat is ellátni. Ezeknek jóval gondosabb takarásra, de aránylag kevesebb kifogástalan téli élelemre van szükségük. További nagyon fontos biológiai életfeltétel a teljes nyugalom. El kell kerülni még a legkisebb zörejt is, mert minden kopfmnásra felzúdul a család és a méhek ösztönszerűen újabb táplálékot vesznek magukhoz, s ezáltal a vastagbél időelőtt megtelik. A méhész időnként gumicsővel hallgatja le a telelő méhcsalád hangulatát. Ezt a munkát nagyon óvatosan végezzük. A csendes, egyenletes zsongás mindenkor a méhész jó munkáját dicséri. És most eljutottunk azokhoz a kérdésekhez, melyeket a méhész érdekeivel és kötelességeivel is össze kell egyeztetnünk. A méhésznek először is döntenie kell a betelelés módjáról. Három mód felel meg a méhcsalád biológiai életfeltételeinek. 1. Telelés zárt helyen vagy veremben. 2. Méhesben vagy kaptárházban. 3. Szabadon a természetben. Ezek technikai megoldását itt nem tárgyalhatjuk. A választás a méhész szaktudásátél és nem kis mértékben pénzügyi lehetőségeitől függ. Mindhárom módnak vannak előnyei és hátrányai. Nézetem szerint a legtökéletesebb takarást, Jó nyugalmat, legkevesebb munkát, legkisebb ráfordítást a 4—5 kaptárra készített kaptárházak biztosítják. Különösen akkor, ha kettősfalú, rendszeresített kaptárainknak még harmadik takarását képezi a kaptárház deszkázata, és negyedik takarását a minden oldalról közéjük helyezett nemezlapok. Az ilyen takarás a legolcsóbb, a legtisztább és még a legzordabb télben is tökéletes. A méhész további kötelessége és érdeke a betelelés tökéletes technikai megoldása. Ezek a munkálatok már a betelelés természettani feltételét képezik: akkor végezzük él. Itt a tökéletes betelelést emeljük ki, mert ez rendkívül fontos feltétel. Ennek is sok módja van. Lényege a lépek frissítése, a család kellő leszűkítése, takarása, felső fedése. A telelőfürt hőt termel. A betóduló hideg levegő a kaptárban párát fejleszt. Ha ezt nem vezetjük el, lucskos lesz az egész kaptár, megindul a lépek penészedése és a méz romlása. A felső fedés lényege a levegős takarás. Olyan, mely semmi huzatot nem hoz létre, de a keletkező párák a kaptáron és a telelőfürtön Hívül, a fészek fölött létesített padláson csapódnak le. A betelelésnek legnagyobb hibája, ha a fészket felülről sok papírral, bőrlemezzel, igelitfóliával, filmlapokkal és más légmentesen záró anyagokkal takarjuk, mert megakadályozzák a pára felszívódását vagy elvezetését. A méhész érdeke még a telelő család keretei alá tolt sima kátránypapír. A bőrlemez hajladozik és ezért nehezebben kezelhető. Amikor a kirepülés megszűnt, csendesen a keretek alá toljuk. Ez először takarást képez alulról, másodszor lerajzolja az egész méhcsalád telelését, s a méhésznek kaptárbontás nélkül is kiváló segédeszköze. Látjuk rajta, hány léputcában telel a család, milyen a lehullott viasztörmelék, menynyi az elhullott méhek száma, milyen a nedvesség lecsapódása, hol, a keretek melyik részén telel pillanatnyilag a család, és megmutatja, melyik családot kell etetéssel, esetleg más formában segíteni. Előnyei olyan nagyok, hogy miatta elutasítjuk azoknak a kaptároknak a használatát, melyeknek keretei alá nem tudjuk a kátránypapírt betolni. Használata a méhcsalád szabályszerűségét és kiegyensúlyozottságát nem sérti, és mint kiváló segédeszközt természettani feltételnek állítjuk. Végezetül figyelnünk kell az éghajlati viszonyokat, csapadék és jégképződést, a sok hó eltávolítását, a madarak és rágcsálók kellemetlenkedéseit s megtesszük a szükséges óvintézkedéseket. Amint látjuk, a tudomány különböző ágazataiból szűrjük le tudásunkat. Régebbi nézetek azt állították, hogy a méhészkedésnek általában érvényes szabályai nincsenek. Ma ez már megdőlt. Ezért hangoztatom a méhészkedés minden szakaszán a ter'mészetani feltétele? fontosságát. És most a télifürt pihenési időszakának természettani feltételeit így összegezhetjük: 1. Amikor a kirepülés megszűnt, a telelő család keretei alá sima kátránylapot tolunk. 2. Most látjuk tisztán, hogy a téli eleség mennyisége és minősége létkérdés. 3. Maga a család nagysága is feltétel. 4. További feltétel a betelelés módja és kiváló technikai megoldás. 5. Ugyancsak rendkívül foritos feltétel a család tökéletes nyugalma. 6. Ide kell sorolnunk a méhész azon kötelességét, hogy telelő családjait időnként hallgassa le. 7. És a feltételek közé tar“ toznak végül az óvintézkedések* Szirmai Istv&i
