Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-29 / 26. szám

Ismerjük meg a medvét

A medve névre felfigyel nemcsak a vadász, de a társadalom többi tagja is nagy érdeklődést tanúsít. Szeretnek róla hallani, olvasni. Szívesen nézik az állatkertekben és a televízióban egyaránt. Ez természetes, hiszen a medve ritkaság számba megy nemcsak nálunk, de világviszonylatban is.

Szlovákia legnyugatibb határán, — a Fátrában fordul elő a medve. Hazánkban a hét geografiikus fajta közül csak egyetlen egy fajta él, éspedig az eurőszibériai barna-medve (URSUS ARCTOS LINNAEUS).

Európa legnagyobb ragadozója, küllemre is érdekes. Két pár oszlopos lába, öt ujjban végződik, éles, hosszú, be nem húzható karmokkal. Járás közben — amely imbolygó — egész talpára lép. Nagyszerűen mászik fákra, különösen fiatal korában. Fanka rövid, alig látható a combok szőrzetéből. A barna medve nagyon variábilis. Szőre durva és sűrű, színe többféle színárnyalata a barnának, például a sárgásbarna, a rozsdavörös-bama, kávébarna, szürkebarna, egészen a fekete-barnáig. A fiatal medvéknek fehér nyakörvük van, az úgynevezett jpartedli, amelyet a fejlődés során elveszít, ugyanis az beszínesedik. Testének hossza 190— 250 cm, magassága eléri a 135

Az ipolykeszi vadászok gondolnak a vadvédelemre is. A község határában az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a rókák és az értékes vadállomány mellett olykor megdézsmálják a háziasszonyok barom. VADASZ

4 * HALASZ

—140 cm-t, súlya 150—300 kg, néha több is.

Csehországban az utolsó medvét 1856-ban, Morvaországban pedig 1893-ban lőtték. Ezzel szemben a múlt században Szlovákiában nagyon elszaporodott. 1901-ben gróf Andrássy a gömöri erdőkben rendezett vendégei számára medvevadászatot. A kirendelt személyzet 46 medvét nyomozott ki és ezekből egyetlen egy nap alatt

11-et lőttek le. Az itt említett erdőkben évenként átlag 20 medvét lőttek. Liptólipcse határában 1897-től 1931-ig Chmelic János erdész működésének ideje alatt 25 medvét ejtettek el.

Az Alacsony Tátrában, az Osztrovszky Vepor-lhegységben, a szlovák paradicsom erdeiben elejtett medvékről hallgat a krónika, pedig ott is számos medvét lőttek.

A Kelemen havasokban, Maroshévizen, Erdélyben 1941-ben egy nap alatt 16 medvét lőttek a vadászó vendégek. (Erről tanúskodik a birtokomban lévő fénykép.)

Ennek a „török-gazdálkodásnak“ az lett az eredménye, hogy 1931-ben megejtett vadszámlálás után a Magas-Tátrában 12, míg Szlovákia többi részében 10 medvét számoltak. Ezek az adatok, a statisztikai hivatal által összegyűjtött

fiállományát is. A vadászok ezért irtóhadjáratot szerveztek ellenük. A „bevetés“ sikeres volt. Több róka-koma esett áldozatul. Képünkön Beié József vadászt látjuk három kisróka „társaságában“. A rókairtás tovább folyik és így jelentős mennyiségű vadat mentenek meg a népgazdaságnak.

(Bállá felv.)

számlálási eredmények. A Csehszlovák Nemzetgyűlés 1932-ben a medve és zerge védelmére az állam egész területére törvényt hozott, amely kimondja a lövési tilalmat. A védelem hatása meg is mutatkozott. A második világháború befejezése utáni vadszámlálás már kb. 80 medvéről ad hírt. Később 1935-ben Szlovákiában 200 db-re becsülték a medvék számát a következő élettéri elosztásban: besztercebányai kerület 80 db, kassai 14, eperjesi 3, zsolnai 78, nyitrai 5, a Szlovák Magas-Tátra-1 nemzeti parkban j>edig 20 db.

Az 1963-ik évi medveszámlálás már 270 db-ot tüntetett fel. A gyors létszám gyarapodás magával hozta a problémákat is. A hatóságoknak évről-évre egyre nagyobb és nagyobb medvekárokról tesznek a károsultak jelentést és követelnek kártalanítást, az érvényben lévő törvényekre hivatkozva. Sőt mi több, kérik a károkat okozó medvék lelövését is. (Ez idő szerint a hivatalos statisztika kb. 300—350 törzsállományról számol be, amit én vitásnak tartok.) A felszaporodott medvék, főiképp a méhészeknek okoztak komoly károkat, meglátogatták a juh-szállásokat, de előszeretettel ütötték le a havasokban pásztor nélkül legelő szarvasmarhákat. Ezért az Erdészeti- és Földművelésügyi Minisztérium a Kultuszminisztérium jóváhagyásával és a Szlovák Nemzeti Tanács beleegyezésével 1964 évtől kezdődőleg,

1967-ig évi 10 medve lelövését engedélyezte a külföldi vadászok részére. A medvék lelövését a közép-szlováikia kerület, vadászterületeire engedélyezték. A barna-medve élettere a magasabb hegységek, ezek bérceinek csendes, nehezen hozzáférhető sziklás részei. Különös szeretettel tartózkodik azon helyeken, ahol sok a kidőlt fa, szikla, ót nem tekinthető üregek és erdőségek. A völgyek közül azokat szereti, ahol víz folyik, a vágásokat, amelyekben sok az erdei gyümölcs. A medve magánosán él. Ami' a szaporodást illett, a hímek és nőstények csak párzás idején járnak össze. A vöröskői erdőben például láttam, amint egy nőstény után három hím cammogott és ami érdekes, nem verekedtek össze, ahogy a többi vadaknál ez szokás, a párosodás időszakában. Szép szolidárisán követték szerelmüket.

Késő ősszel, amikor a táplálék fogytán van, az északi szelek fujdogálni kezdenek, 6 magukkal hozzák az első havazást, a medvék téli álomra hajtják fejüket a már elkészített „gaurába“, illetve vackába. Rendszerint kidöntött fák gyökerei alá, vagy más jól védett helyen, gallyakból bélelt, nem nagy üregbe bújik el, egy lyukat hagyva a lélegzésre. Míg alszik testének gazdag zsírkészletéből táplálkozik, illetve azt emészti fel. Néha az alvásból fölébred, ilyenkor vizet szokott inni. Normális klimatikus viszonyok mellett nálunk a medve március végén ébred téli álmából. A vemhességi állapot hétkilenc hónapig tart, de a tényleges embrioniális fejlődés nyolc-tíz hétig tart. A medvebocsok a téli odújukban december-február végéig jönnek a világra. Rendszerint egyet-kettőt, kivételesen három-négyet ellik a medve. A kicsinyek akkorák, mint a mókusok és vakok. Szemük csak a 28—35. napon nyílik ki, szoptatásuk pedig 4 hónapig tart. A nőstény medve a legpéldásabb anya a világon. Gyermekeit nagy szeretettel, féltéssel, gonddal neveli. Amikor a szélvihar és hideg a legjobban dühöng, ott melengeti kicsinyeit emlőin, mellső lábaival védi azokat. Kora ifjúságtól tanítja őket az élelem szerzésre és óvatosságra. A biztonságérzés pillanataiban a kicsik kellemesen henyélnek, miközben a mama el is játszogat a csöppségekkel. Órákig elnézi ártatlan pajkoskodásukat, de szigorú lesz, ha nem engedelmeskednek. Ilyenkor meg is bünteti őket, mancsával oly pofont ad, hogy gurulnak a csöppségeik.

A kicsik nagyon gyorsan nőnek. Az éves bocs már egy méter hosszú. Anyjukkal rendszerint 2—3 évig maradnak. Megtörténik az is, hogy az öregebb bocsok is anyjukkal együtt járnak. A természetesség varázsa még fokozódik, ha ily nagy családdal találkozik a vadász. Nemileg a harmadik-negyedik évben érettek. A nemi dimorfizmus nem egészen világos. Ez főként a test és fej nagyságában mutatkozik meg. Rendszerint a nőstény feje a testhez viszonyítva kisebb és laposabb, míg a hím testalkata erősebb, vaskosabb.

(Folytatjuk.)

Habrovszky János