Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-29 / 26. szám

Július — oroszlán hava 13 A vadász teendői közt első helyen áll a téli vadeleség­­ről való gondoskodás. A vadrétek és vadföldek némely terményét ebben a hónapban tehet é6 kell betakarítani. A hónap közepéig még készíthető télire szárított lomb­takarmány is. A vadászterületen ellenőrizzük és feltölt­jük a sózókat. Folytatjuk a pusztítható károsvadak irtá­sát. Július az Oroszlán csillagképének hónapja. Az állatok királyáé, amely vadászatát illetően ie megérdemli ezt a címet. Sajnos, minket kevéssé érint, mint vadászat tárgya, legfeljebb, mint izgalmas esti olvasmány. Annál közelebb áll hozzánk az őzbak. Július vége (elé kezdődik az üzekedése. Alacsonyabb fekvésű, melegebb helyeken hamarább, magas hegyvidéken, hidegebb ég­hajlat alatt későbben. Az üzekedés tartama 8—10 nap. Csak a flatalabbja húzza még néhány nappal tovább. Egyik legszebb módja az özbak-vadászatnaik a csalsípra való hívás. Általánosan elterjedt vélemény, hogy 9-től 14 óráig a legeredményesebb a hivás. Ilyenkor az őzbak már rendszerint pihen s nincs közvetlenül a sutája mel­lett. A suta mellől, különösen a tapasztalt, öreg bakot elhívni még a legszebb, legmeghatóbb sípolással sem tehet. Az őzhívásnak csak néhány alapföltételét említ­jük meg. Ha kiérünk az erdőbe, az őzbak tartózkodási helyét a legnagyobb csendben keressük fel. Helyre érkezve, 20 —30 percet várjunk ki és csak azután sípoljunk. Ha kész sípot használunk, azt már otthon próbáljuk ki, ne a területen! A szólamokat is a területen kívül gyakorol­juk. Figyeljünk minden irányban, mert az öreg, ravasz őzbak rendszerint körüljárja a sípolás helyét, hogy „szelet fogjon“. Az így sompolygó bakot jól megfigyel­hetjük, mielőtt lövésre szánnánk el magunkat. Vigyáz­zunk a mozdony módjára berobogó, beugró bakokra! Ezek többnyire fiatal, golyóra nem érett, — csak éppen sutára éhes bakocskák, amiknek telövé9e nem éppen vadászdicsőség. Amennyiben jól ismerjük a bak tartóz­kodási helyét, mindig szél elten közelítsük ezt meg. Ne vigyük túlzásba a hívást, ne sípoljuk keresztül-kasul egész vadászterületünkön. Így csak egy biztos eredményt érhetnénk el: a bakok sohasem ugranak be az epekedő sutahangra. Az erdőszéli földeken erőfélben van a zab, a vad­disznó legkedvesebb csemegéje. Megindul feléjük a vad­disznók falánk kondája, hogy jóízű csámcsogással csilla­pítsa éhségét. Holdvilágos esték és éjszakák lesvadá­szatai jó távcsöves puskával sok szép agyart hozhatnak. Persze, gondosan figyeljük meg a falkát, mielőtt elhúz­nánk a ravaszt. Az emse, a koca ugyanis még a tilalmi idő védelmét és a vadászetika védelmét is élvezi. A hónap 16.-től lőhető a vadgalamb és a gerle is. Kövessük figyelemmel az apróvad állományunkat. A jövő hónapban ugyanis (aug. 15-ig) be kell adni az apróvad lelövési tervét. Ennek elkészítésére pedig már jó előre gondoskodnunk kell. Kimer Károly mérnök Valachovai vadászház a libetbányai „Vepor“ alatt. Foto: ján Habrovsky Vadmacskák Komárom térségében A komáromi EFSZ harcsás­puszta melletti katonai lőtér­­hez közelfekvő, újonnaa épüli gazdasági részlegén érdekes do­log történt. A szövetkezet egyik alkalmazottjának, Dávid elv­társnak tyúkjait rendszeresen pusztította valamilyen ismeret­len ragadozó. A megölt tyúko­kat nem ette meg, nem harcol­ta magával, a legtöbb esetben csak szétmarcangolta. A leg­többnek csak a fejét harapta le, másoknak pedig csak a má­ját, beleit, szívét és a tüdejét ette meg, az ismeretlen raga­dozó. A szakemberek találgat­ták, de semmi biztosat sem tudtak mondani. Ezért Dávid elvtárs kérésére a helyi va­dásztársulat két tagja Béták tettek, hogy kilesik és puska- és Berecz elvtársak ígéretet végre kapják, a titokzatos ra­gadozót. A múlt hónap egyik vasár­napján, a korai hajnali órák­ban Béták elvtársnak sikerült teterítenie egy hatalmas hím vadmacskát, öt nap múlva Be­recz elvtárs újabb vadmacskát lőtt, mely valamivel kisebb volt párjától. A szakemberek véleménye szerint a Lengyel Kárpátokon keresztül jöttek az állatok és hosszas vándorlás után kerüllek a környékre. Itt jól érezhették magákat, a gaz dasági udvar közelében fekvő ősrégi erődítmények sáncain és gödreinek dzsungeljeiben. De az éhség nagy úr és éppen ezen keresztül árulták el ma­gukat és sikerült elpusztítani mielőtt elszaporodva nagyobb károkat okozhatlak volna. Holczer L. Érdekességek Az ukrajnai vadászok és ha­lászok szövetségének négyszáz­­ezer tagja van. Többségük va­dász. összesen 46 millió hektár területet ellenőriznek. 1966-ban vadszámlálást tartottak, — az alábbi eredménnyel: jávorszar­vas 4540, szarvas 1454, őz 53 650, vaddisznó 8430, fácán 16 ezer, fajdkakas 1460, fogoly 264 ezer. A fentieken kívül még 200 vadmacskát, 500 farkast és 300 kárpáti medvét tartanak nyilván. A nyulakat nem szá­molták meg, ez az egyedüli vadfajta, amely meghaladja a vadászok számát. Egy dél-szerbiai kis faluban érdekes módon ejtettek el egy farkast. Két testvér éjfél tájban hazaindult a szomszédból, és amikor benyitottak az udvarba, észrevették, hogy a juhok ijed­ten futkosnak az akolban. Ami­kor zseblámpával bevilágítot­tak, volt mit látniuk: egy far­kas volt a juhok között. Az egyik gyorsan átszaladt a leg­közelebbi vadászhoz jelenteni az esetet, a másik addig zseb­lámpával állandóan a farkas szemébe világított. A vadász gyorsan megérkezett és egyet­len lövéssel leterítette az or­dast. o Surdulicán él egy szenvedé­lyes rókavadász, aki minden év­ben sok vörösfrekkost szed cső végre. A múlt téten például tizenötöt pusztított el. Kizáró­lag éjjel’ lesre vonul ki és csa­­létkül lőtt kóborebet rak ki. Holdvilágos éjjeleken néha há­rom rókát is tőrbe csal. A ki­tartó és sikeres tevékenységért jutalmat kap a vadászegyesü­­tettöL A kölyökkutya etetése Egyre több vadász nevel ku­tyát, de sokan közülük helyte­len etetéssel nem nevelnek fel eléggé erős, kitartó ebet, amely azután kellőképpen megállbat­­ná helyét a vadászatban. A ku­tya etetésének módjáról írt a magyar Élet és Tudomány című folyóirat májusi számában. Eb­ből közlünk kivonatosan né­hány fontosabb tanácsot. A fejlődésben levő kutyának több húst adjunk, mint a már kifejlettnek, mert a szervezet fiatal korban a test felépítésé­hez több fehérjét — tehát több húst kíván, — mint amikor már kifejlődött. Akár főve, akár nyersen adjuk a húst, jól da­raboljuk fel. Az étel soha ne legyen forró, de hideg sem. A már kifejlődött, közepes testnagyságú, mintegy 30 kilo­­gramos kutya gyomrának befo­gadóképessége egy csajkányi étel. A kölyökkutyát naponta négyszer, háromhónapos korá­tól háromszor, öt-hat hónapos korától kétszer, nyolc-kilenc hónapos korától naponta egy­szer etessük. A tiszta, friss ivóvíz azonban mindig ott álljon előtte. Etel­­maradékot ne hagyjunk a tál­ban. Az ételt mindig azonos időben tegyük az állat elé. Baromfi-, nyúl-, sertés-, bá­rányoson! nem kutyának valói Ezek a csöves, szilánkokra tö­redező csontok könnyen átfúr­hatják az állat bélfalát. A ku­tya a csirkének csak puhára főtt fejét kaphatja. Nagyobb marhacsont való a kutyának. Ezt rágva fogait is erősíti. Bán­junk csínján a cukoradaggal! Kocka- vagy egyéb cukrot ku­tyának egyéves korig csak éte­lébe belekeverve, föloldva sza­bad adnunk. A sok cukortól el­hízik az állat. A tiszta cukor fogyasztása tönkreteszi a kutya fogazatát, süteménnyel, tészta­félével se traktáljuk túlzottan, kiváltképpen kölyök korában, mert ezek rosszul szívódnak fel a szervezetében. VADASZ q * HALASZ ó

Next

/
Thumbnails
Contents