Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-29 / 26. szám

Nagyon Gokat jártunk együtt Szalai Bélával, régi halászbará­­tommal. Tavasszal az első szép napsütésben, nyáron a rekke­­nő melegben, ősszel a locsakos esős napokon és még a téli időben is együtt tanyáztunk, amikor azt az időjárás és a ti­lalmi szabályok megengedték. Barátom szenvedélyes hor­gász és halász volt gyerekkorá­tól, Ideje volt bőven, hogy gaz­dag tapasztalatokra tegyen szert, a halászat minden terü­letén. Ennek köszönhette, hogy szép süllőket és csukákat fo­gott abban az időben is, ami­kor mi egésznapos horgászél­mény után csak egy füzér bök­­lezsákmánnyal tértünk haza. Ez azt jelentette, hogy Szalaiékrtál ízletes hal volt vacsorára, ná­lunk pedig csak a nagy fekete kandúr lakott jól, a bükiéből. Szalai barátunk szabad idejé­nek nagy részét a víz melleit töltötte. Ismerte a környékün­kön lévő vizek minden titkát, rejtelmeit. Tudta, hova kell menni, ha süllőt, harcsát, csu­kát vagy kec6egét szeretne fog­ni. De nem vetette meg a com­­pót sem. Szívesen halászott rájuk ízletes húsukért, meg az élvezetes horgászásért. Ilyen­kor minden más dolgot félre­tett és sietett kifelé a vízhez, mert ahogy mondani szokta, zabái a compő. Kapásból el­mondotta, milyen vízen, milyen tájban, milyen halak kapnak. Tőle tudtam meg én is, hogy a csuka reggel 5 óra tájban ha­rap legjobban, másodszor dél­előtt 9 óra felé é6 harmadszor úgy két óra körül. Hasonlókép­pen a süllő, a kecsege is a ko­ra hajnali órákban és este al­konyaikor kap. Szalai barátunkat gyakran láthattuk, amint öreg kerék­párján a szokásos felszeerlésé­­vel városunk utcáin végighaj­tott. A kerékpárjára volt kötve az 5—6 méter hosszú bambusz­­nyelek, az elmaradhatatlan kis­haltartó kanna és a kishalak fogósára szolgáló kisemeltyű, kánvák. És hogy el ne felejt­sem — elmaradhatatlan társa, a sárgásbarna szőrű, agárszerű jómozgású kutyája, amely nél­kül sose indult portyára. Ebi­nek szólította kedvenc kutyá­ját, amely fáradhatatlnaul üge­tett mellette a hosszú utakon, mert barátunk nem kedvelte a városhoz közelesö helyeket. Az ő tanyái főleg a keszeg­falusi környéki vizek voltak. Az ottani Vág-Duna, a falu Duná­ja az akácsos és az úgyneve­zett vízvári víz volt e szaka­szon. No meg a lohoti Vág­­mellékág, a nagytó és a szől­­lősi kanális. Az aranyosi ré­szen az ottani Nagy-Duna sza­kasz, a bökkpusztai kecsege­­tanya a nagyiéli dévértanya stb. Ami a rendet és a halászattal összefüggő rendelkezéseket, törvényeket illeti, mind egy szálig betartotta. Orvhalász so­hasem volt. Halászengedélyét minden időben kiváltotta, még a zavaros háborús időkben is. Tilalmi időszakban sohasem halászott. Előfordult olyan eset, hogy otthon felejtette halászen­gedélyét. Olyenkor öt kilomé­terről is visszakerekezett az en­gedélyért mondván, nem érzi magát egész embernek, ha nincs nála az engedély. Barátomnak nagy gyakorla­ta van a haleleségek beszerzé­se terén i6. Tudja hol találha­tók a legízletesebb piros é6 másfajta hernyófélék, hol talál­ható a lótetö és a harcsaféreg, A legjobb csalétek Halk mozgá6 a mester részé­ről, én meg sajnálkozom. Hiá­ba, a horog valahogy kiakadt. Máris veszi ez egyik ollóból a húst, ráteszi csalinak, dob és újra lessük a víz tükrét. Pár perc, billen a dugó, vá­gás és máris feszes a szilon. Most már jobban vigyázunk. A hal alá tesszük a szedőt és megvan a jáz. Egy kilót nyom­hat. Megy a másik olló belseje, és hihetetlen, ezzel is fogunk egy másik jázt. Nem értem a dol­got. — Mondd, a rák jó csalétek? — Ettől jobb nincs. A tavi kagyló is ilyen biztC6 csali. — Miért. — Jellegzetes szaguk van, a halak azonnal megérzik és ha­rapnak rá. Ha nem hiszed, pró­báld ki. Bármikor fogsz velük halat. Elhiszem, 6 kezdem érteni hogy a halászathoz sem elegen­dő a horog, a türelem, a szabac idő, a szórakozni vágyás. Kei hozzá egy kis tudomány és ta i pasztalat. Budai Józse BETEG EZ A HAL? Ismerős háziasszony kérdezte tölünk a minap, hogy mi baja lehetett annak a halnak, amely­nek belseje, pontosabban has­fala belül teljesen fekete volt. Nem merték megenni a halat. Miután kitudódott, hogy paduc, teljes nevén vésett ajkú paduc volt a hal, melyet tintahasúnak is neveznek, kiderült az it, hogy a halnak semmi baja nem volt. Ez egyszerűen ennek a halnak a faji sajátossága. A fe­kete szín ruhával letörölhető. A halnál ez a színeződés nem betegség jele, tehát nyugodtan fogyaszható. (JÚLIUS) Vizeinken (a pisztrángos vi­zeken kívül) reggel 3 órától éjjel 23 óráig halászhatunk. A halfajták összességét tekintve a galócán kívül mindenféle halat foghatunk. E hónapban a sport­horgásznak sok körülményt te­kintetbe kell vennie. Elsősor­ban a hőséget, amikor a halak csak korareggeli és késő esti órákban kapnak. E téren álta­lában csak a domolykó képez kivételt. Számítanunk kell to­vábbá a záporesőkkel, illetve viharos napokkal. Ezek nagy mértékben befolyásolják a vís oxigéntartalmát, mely szintén kihatással van a halak kapá­sára. Sok esetben gondot éa nehézséget okoz a vízállás gya­kori változása, valamint a vfa állapota (tiszta, zavaros stb.L Ebben a hónapban is legfonto­sabb tényező a légnyomás moz­gása. E hónapban használjunk ki minden lehetőséget a harcsa fogására éspedig a viharos ceti órákban. A halaknak ezidőtájt még bő­séges elemózsiájuk van s ennél­fogva a csalik minél kisebb mé­retnek legyenek. Halászszerszá­munk, felszerelésünk szintén legyen könnyé és érzékeny. Ami a ragadozókat illeti, most kap jól a süllő (fogas), míg ez a csukára nem mondható. A za­varos vizeket használjak ki márna fogására. A pontyfélék­nél júliusban már számításba jönnek az előetetések és a nem természetes csalik, mint pl. a főtt burgonya, tejes vagy főzött kukorica, tésztafélék, polenta stb. PISZTRÁNGOS VIZEKEN reg­gel 4 érától este 21 óráig hor­gászhatunk. E hónapban leg­jobban beváltak a következő műlegyek: solder parmen, wich­­hams fancy-aranylégy, a vörös etemére, alder fly, black ant, red ant, red palmer és főleg az án. száraz legyek. Ne feledkez­zünk meg a pisztrángos vizek­ben éló egyéb ragadozókról, melyekre szintén horgászha­tunk. Erre vonatkozóan azon­ban tanulmányozzuk át a tör­vény által előírt szabályokat. Július 1-től augusztus 31-ig a nyári iskolaszönet alatt en­gedélyezett a horgászás gya­korlása a 15 éven aluli iskola­­köteles gyermekek részére is. ha beléptek az iskolák mellett szervezett „Pionírok halászkö­rébe“. Felelős személy (szülő vagy nagykorú halász) felügye­lete mellett az e célból kijelölt vízszakaszon horgászhatnak. Ez nagyon fontos rendelkezés, mert amint az újságban is olvastuk (Pravda, 1968, május 22) a „Tragédiák másodpercei- rova­tában, hogy horgászás közben a Toplyó folyóba (kelet-szlová­kiai kerület), Csaklov község határában befúlt Milan H. 11 éves fiúgyermek. Ez szolgáljon figyelmeztetésül az óvatosság > és a rendelkezések szigorú be­­’ tartására. (SM) VADASZ , “HALASI ' Egy régi komáromi horgászról... hol lehet legkönnyebben besze­rezni a csukázóra való kisha­lakat, Güllők valamint a har­csák legkedvencebb eleségét, a csíkot. Fiatal korában kedvenc szó­rakozása volt a tánc. Ezenkívül, főleg a téli időszakban szorgal­masan látogatta a komáromi munkás tornaegyesületet, ahol birkózással foglakozott. Ami­lyen sovány testalkatú volt, oly nagy volt szívóssága. Gyakran előfordult, hogy nálánál még egyszer nagyobb fizikumú el­lenfelét kétvállra fektette. Jelenleg már. vigyáznia kell magára és ha beköszöntenek a hűvösebb őszi napok, ottho­nában marad, mert vesekövek­kel kínlódik. Kiolvassa a napi sajtót és a hetenként megjele­nő Szabad Földművest. Nagyon kedveli a lap „Halász és Va­dász" szakmellékletét. Nagy fájdalma van m06t ba­rátomnak, mégpedig az, hogy a hajdan halaikban bővelkedő vizeink fogyóban vannak. Leg­többjét már tönkre tette a sok csatornázás és főleg az Ipari üzemeink lelkiismeretlen veze­tőinek felelőtlen tettel, akik a mérgező tartalmú szennyvizet folyóinkba és kanálisainkba eresztik. Ezt teszi például a híres zsemlékesi tő fölött épült tejgyár, a surányi cukorgyár etb. Kár, hogy hatóságaink nem tesznek ellenük komolyabb in­tézkedéseket. Holczer László, Komárom Hűvös a május, kellemetlen a szél, hiába süt a nap, a hal nem mozog, nem harap. Reg­geltől kint kuksolunk az Ipo­­lyon, és semmi, egyetlen kapás sem észlelhető. Éppen készülő­döm haza, amikor az egyik mester azt mondja: — Várj egy kicsit, felszala­dok a patakhoz, aztán biztos lesz hal. S ezzel szokatlan sietséggel el is indult. Amikor visszatért, egy rák volt a kezében. — Minek ez? — kérdezem félvállról. — Minek? — nevet rám. Há­rom halat fogok ezen. — Ne beszéljl — ellenkezem, de kíváncsi vagyok. jóska kiveszi a rák farká­ból a húst, ráteszi a horogra, bedobja és várunk. Alig telt el 2—3 perc, kapás. Bevágja és máris feszül a zsinór. Ezt igazán nem hittem volna! Néhány pillanat, a zsinór te­­keredik a dobra és máris fel­üti a fejét egy jáz a vízből. Emeli kifelé, agyszer csak zsupsz ... Hal loccsan a vizen és volt, nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents