Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-29 / 26. szám

Nagyon Gokat jártunk együtt Szalai Bélával, régi halászbarátommal. Tavasszal az első szép napsütésben, nyáron a rekkenő melegben, ősszel a locsakos esős napokon és még a téli időben is együtt tanyáztunk, amikor azt az időjárás és a tilalmi szabályok megengedték.

Barátom szenvedélyes horgász és halász volt gyerekkorától, Ideje volt bőven, hogy gazdag tapasztalatokra tegyen szert, a halászat minden területén. Ennek köszönhette, hogy szép süllőket és csukákat fogott abban az időben is, amikor mi egésznapos horgászélmény után csak egy füzér böklezsákmánnyal tértünk haza. Ez azt jelentette, hogy Szalaiékrtál ízletes hal volt vacsorára, nálunk pedig csak a nagy fekete kandúr lakott jól, a bükiéből.

Szalai barátunk szabad idejének nagy részét a víz melleit töltötte. Ismerte a környékünkön lévő vizek minden titkát, rejtelmeit. Tudta, hova kell menni, ha süllőt, harcsát, csukát vagy kec6egét szeretne fogni. De nem vetette meg a compót sem. Szívesen halászott rájuk ízletes húsukért, meg az élvezetes horgászásért. Ilyenkor minden más dolgot félretett és sietett kifelé a vízhez, mert ahogy mondani szokta, zabái a compő. Kapásból elmondotta, milyen vízen, milyen tájban, milyen halak kapnak. Tőle tudtam meg én is, hogy a csuka reggel 5 óra tájban harap legjobban, másodszor délelőtt 9 óra felé é6 harmadszor úgy két óra körül. Hasonlóképpen a süllő, a kecsege is a kora hajnali órákban és este alkonyaikor kap.

Szalai barátunkat gyakran láthattuk, amint öreg kerékpárján a szokásos felszeerlésével városunk utcáin végighajtott. A kerékpárjára volt kötve az 5—6 méter hosszú bambusznyelek, az elmaradhatatlan kishaltartó kanna és a kishalak fogósára szolgáló kisemeltyű, kánvák. És hogy el ne felejtsem — elmaradhatatlan társa, a sárgásbarna szőrű, agárszerű jómozgású kutyája, amely nélkül sose indult portyára. Ebinek szólította kedvenc kutyáját, amely fáradhatatlnaul ügetett mellette a hosszú utakon, mert barátunk nem kedvelte a városhoz közelesö helyeket.

Az ő tanyái főleg a keszegfalusi környéki vizek voltak. Az ottani Vág-Duna, a falu Dunája az akácsos és az úgynevezett vízvári víz volt e szakaszon. No meg a lohoti Vágmellékág, a nagytó és a szőllősi kanális. Az aranyosi részen az ottani Nagy-Duna szakasz, a bökkpusztai kecsegetanya a nagyiéli dévértanya stb.

Ami a rendet és a halászattal összefüggő rendelkezéseket, törvényeket illeti, mind egy szálig betartotta. Orvhalász sohasem volt. Halászengedélyét minden időben kiváltotta, még a zavaros háborús időkben is.

Tilalmi időszakban sohasem halászott. Előfordult olyan eset, hogy otthon felejtette halászengedélyét. Olyenkor öt kilométerről is visszakerekezett az engedélyért mondván, nem érzi magát egész embernek, ha nincs nála az engedély.

Barátomnak nagy gyakorlata van a haleleségek beszerzése terén i6. Tudja hol találhatók a legízletesebb piros é6 másfajta hernyófélék, hol található a lótetö és a harcsaféreg,

A legjobb csalétek

Halk mozgá6 a mester részéről, én meg sajnálkozom. Hiába, a horog valahogy kiakadt.

Máris veszi ez egyik ollóból a húst, ráteszi csalinak, dob és újra lessük a víz tükrét.

Pár perc, billen a dugó, vágás és máris feszes a szilon. Most már jobban vigyázunk. A hal alá tesszük a szedőt és megvan a jáz. Egy kilót nyomhat.

Megy a másik olló belseje, és hihetetlen, ezzel is fogunk egy másik jázt. Nem értem a dolgot.

— Mondd, a rák jó csalétek?

— Ettől jobb nincs. A tavi kagyló is ilyen biztC6 csali.

— Miért.

— Jellegzetes szaguk van, a halak azonnal megérzik és harapnak rá. Ha nem hiszed, próbáld ki. Bármikor fogsz velük halat.

Elhiszem, 6 kezdem érteni hogy a halászathoz sem elegendő a horog, a türelem, a szabac idő, a szórakozni vágyás. Kei hozzá egy kis tudomány és ta i pasztalat.

Budai Józse

BETEG EZ A HAL?

Ismerős háziasszony kérdezte tölünk a minap, hogy mi baja lehetett annak a halnak, amelynek belseje, pontosabban hasfala belül teljesen fekete volt. Nem merték megenni a halat. Miután kitudódott, hogy paduc, teljes nevén vésett ajkú paduc volt a hal, melyet tintahasúnak is neveznek, kiderült az it, hogy a halnak semmi baja nem volt. Ez egyszerűen ennek a halnak a faji sajátossága. A fekete szín ruhával letörölhető. A halnál ez a színeződés nem betegség jele, tehát nyugodtan fogyaszható.

(JÚLIUS)

Vizeinken (a pisztrángos vizeken kívül) reggel 3 órától éjjel 23 óráig halászhatunk. A halfajták összességét tekintve a galócán kívül mindenféle halat foghatunk. E hónapban a sporthorgásznak sok körülményt tekintetbe kell vennie. Elsősorban a hőséget, amikor a halak csak korareggeli és késő esti órákban kapnak. E téren általában csak a domolykó képez kivételt. Számítanunk kell továbbá a záporesőkkel, illetve viharos napokkal. Ezek nagy mértékben befolyásolják a vís oxigéntartalmát, mely szintén kihatással van a halak kapására. Sok esetben gondot éa nehézséget okoz a vízállás gyakori változása, valamint a vfa állapota (tiszta, zavaros stb.L Ebben a hónapban is legfontosabb tényező a légnyomás mozgása.

E hónapban használjunk ki minden lehetőséget a harcsa fogására éspedig a viharos ceti órákban.

A halaknak ezidőtájt még bőséges elemózsiájuk van s ennélfogva a csalik minél kisebb méretnek legyenek. Halászszerszámunk, felszerelésünk szintén legyen könnyé és érzékeny. Ami a ragadozókat illeti, most kap jól a süllő (fogas), míg ez a csukára nem mondható. A zavaros vizeket használjak ki márna fogására. A pontyféléknél júliusban már számításba jönnek az előetetések és a nem természetes csalik, mint pl. a főtt burgonya, tejes vagy főzött kukorica, tésztafélék, polenta stb.

PISZTRÁNGOS VIZEKEN reggel 4 érától este 21 óráig horgászhatunk. E hónapban legjobban beváltak a következő műlegyek: solder parmen, wichhams fancy-aranylégy, a vörös etemére, alder fly, black ant, red ant, red palmer és főleg az án. száraz legyek. Ne feledkezzünk meg a pisztrángos vizekben éló egyéb ragadozókról, melyekre szintén horgászhatunk. Erre vonatkozóan azonban tanulmányozzuk át a törvény által előírt szabályokat.

Július 1-től augusztus 31-ig a nyári iskolaszönet alatt engedélyezett a horgászás gyakorlása a 15 éven aluli iskolaköteles gyermekek részére is. ha beléptek az iskolák mellett szervezett „Pionírok halászkörébe“. Felelős személy (szülő vagy nagykorú halász) felügyelete mellett az e célból kijelölt vízszakaszon horgászhatnak. Ez nagyon fontos rendelkezés, mert amint az újságban is olvastuk (Pravda, 1968, május 22) a „Tragédiák másodpercei- rovatában, hogy horgászás közben a Toplyó folyóba (kelet-szlovákiai kerület), Csaklov község határában befúlt Milan H. 11 éves fiúgyermek. Ez szolgáljon figyelmeztetésül az óvatosság > és a rendelkezések szigorú be’ tartására. (SM)

VADASZ ,

“HALASI '

Egy régi komáromi horgászról...

hol lehet legkönnyebben beszerezni a csukázóra való kishalakat, Güllők valamint a harcsák legkedvencebb eleségét, a csíkot.

Fiatal korában kedvenc szórakozása volt a tánc. Ezenkívül, főleg a téli időszakban szorgalmasan látogatta a komáromi munkás tornaegyesületet, ahol birkózással foglakozott. Amilyen sovány testalkatú volt, oly nagy volt szívóssága. Gyakran előfordult, hogy nálánál még egyszer nagyobb fizikumú ellenfelét kétvállra fektette.

Jelenleg már. vigyáznia kell magára és ha beköszöntenek a hűvösebb őszi napok, otthonában marad, mert vesekövekkel kínlódik. Kiolvassa a napi sajtót és a hetenként megjelenő Szabad Földművest. Nagyon kedveli a lap „Halász és Vadász" szakmellékletét.

Nagy fájdalma van m06t barátomnak, mégpedig az, hogy a hajdan halaikban bővelkedő vizeink fogyóban vannak. Legtöbbjét már tönkre tette a sok csatornázás és főleg az Ipari üzemeink lelkiismeretlen vezetőinek felelőtlen tettel, akik a mérgező tartalmú szennyvizet folyóinkba és kanálisainkba eresztik. Ezt teszi például a híres zsemlékesi tő fölött épült tejgyár, a surányi cukorgyár etb. Kár, hogy hatóságaink nem tesznek ellenük komolyabb intézkedéseket.

Holczer László, Komárom

Hűvös a május, kellemetlen a szél, hiába süt a nap, a hal nem mozog, nem harap. Reggeltől kint kuksolunk az Ipolyon, és semmi, egyetlen kapás sem észlelhető. Éppen készülődöm haza, amikor az egyik mester azt mondja:

— Várj egy kicsit, felszaladok a patakhoz, aztán biztos lesz hal.

S ezzel szokatlan sietséggel el is indult. Amikor visszatért, egy rák volt a kezében.

— Minek ez? — kérdezem félvállról.

— Minek? — nevet rám. Három halat fogok ezen.

— Ne beszéljl — ellenkezem, de kíváncsi vagyok.

jóska kiveszi a rák farkából a húst, ráteszi a horogra, bedobja és várunk. Alig telt el 2—3 perc, kapás. Bevágja és máris feszül a zsinór.

Ezt igazán nem hittem volna!

Néhány pillanat, a zsinór tekeredik a dobra és máris felüti a fejét egy jáz a vízből. Emeli kifelé, agyszer csak zsupsz ... Hal loccsan a vizen és volt, nincs.