Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-29 / 26. szám

Nincs joguk ahhoz, hogy a helységneveket magyarul írják! ’ Tisztelt Szerkesztőség! Major Lajos cikkére válaszolva határozottan hangsúlyozom, hogy nem értek egyet nézetével tekintettel arra, hogy annak jogi alapja nincsen! A Szlovákiában megjelenő magyar újiágok a helységneveket jogtalanul, tehát Illegálisan használják magyarul! Érdekes, hogy a szlovákiai helyi­­eégek neveit csak önök és esetleg a magyarországiak írják magyarul, illet­ve csak önök ragaszkodnak a régi magyar helységnevek használatához. Míg a hivatalos Iratokban, a helyi nemzeti bizottságokon és a vasútállomá­sokon — az egyedül helyes — szlovák helységnevekkel találkozunk! Hiába hivatkoznak a tradíciöra! A tényleges helyzet az, hogy a régi magyar helységneveik csak az idősebb emberek tudatában élnek, a fiatalok alött azonban teljesen ismeretlenek. Merem állítani, hogy a magyar nem­zetiségű fiatalok 90 %-a nem ismeri, csak azoknak a községeknek és vá­rosoknak magyar neveit, amelyek lakóhelyéhez közel vannak. De honnan Is Ismernék, hiszen nem volt kiadva a magyar helységneveik jegyzéke és a térképen sincsenek feltűntetve a községek és városok magyar nevei! Ezek után nem csodálkoznék azon, ha a nálunk megjelenő magyar újsá­gok közölnék a magyar királyság alatt kiadott térképet, s azon Szlovákia területét — azzal a megjegyzéssel — hogy ideiglenesen a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság fennhatósága alatt van. Sn Is olvasom a Szabad Földművest, mert tudok magyarul. S a lapjuk egyik oldalán öt olyan helységnévvel találkoztam — köztük Fegyvernek, Szímő, Kőhídgyarmat — amelyeknek a szlovák nevét sem én, sem pedig az Idősebb emberek nem tudták megfejteni. Csupán két község nevét tud­tuk, de azt is csak azért, mert közel vannak hozzánk. Ez a példa is az én Igazamat bizonyítja, illetve azt, hogy a helyiségek magyar neveit csak a környező községekben élő emberek ismerik. Hazánk minden magyar nemzetiségű lakosának tudatosítania kellene, hogy Csehszlovákiában él! Csodálom, hogy a központi sajtó-orgánumaink nem foglalnak el az ilyen kérdésekben határozott álláspontot! Major Lajosnak pedig azt üzenem, hogy csak olyan kérdésekben foglal­jon állást, amelyekhez meg van a jogi alap. Nem látja, hogy mennyire ko­mikusán és nevetségesen hatna, ha például a sajtóban Podbrezová mellett Rozsnyó szerepelne, mintha annak nem lenne hivatalos elnevezése, amely RoZfíava? Nekem és másoknak is úgy tűnik, mintha a déli körsétákét Magyaror­asághos akarná csatolnil — Csak ennyit akartam mondani! VLADIMIR LO)KO, Ozdany _#__ A szerkesztőség megjegyzése: A fenti cikk szerzőjének és mindazoknak, akik hasonló nézeteket vallanak tudomáséra hozzuk. A csehszlovákiai ma­gyar újságok nem illegálisan írják a községek és városok magyar neveit, hanem a SZLKP KB sajtóosztályának egyértelmű állásfoglalása alapján. Továbbá a józan ész is azt sugalmazza, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségek otthonosan érezzék magúikat közös hazánkban, a Szocialista Csehszlovák Köztársaságban. S e „minden“ közé tartozik az is, hogy a helyiségek neveit úgy használjuk, ahogy azok a környéken élő lakosságnak tudatában élnek. Nyugodt íelkiismerettel ki­jelentjük, hogy ezzel a köztársaságunk egységét nem veszélyeztetjük. S ha valaki mégis ennek ellenkezőjét állítja, annak gondolatait bizonyos fokú ellenszenv diktálja. Ha már a cikk szerzője Ilyen bonyolult kérdések körül fontoskodik, illenék tudnia azt is, hogy a hazához való viszonyt nem azon keresztül mérik, hogy a helységek neveit szlovákul vagy magyarul hasz­náljuk. Hanem elsősorban és tizedsorban is azon keresztül, hogy az ember, vagy mondjuk egy nemzetiségi csoport hogyan viszonyul a társadalmunk közös ügyeihez, hogy munkájával, politikai állásfoglalásával és a közös hazánkban élő más nemzetiségű dolgozókhoz való viszonyával mennyire fejezi ki az elmélyült csehszlovák szocialista hazafiságát. Ebből a szem­pontból pedig meggyőződésből valljuk, hogy sem a hazai magyar újság­íróikat, sem pedig a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbséget nem érheti szemrehányás. Persze a magyar helységnevek Írásának indoklásaként sok érvet lehetne még felsorakoztatni. így például a nyelvtani követelmények betartásának szükségességét Is. Ennek boncolgatását azonban nem tartjuk szükségesnek. Főleg azért nem, mert mo6t, amikor politikai, gazdasági és kulturális té­ren nagyon sok probléma vár megoldásra, nem lenne helyes a figyelmet és a vitát „kiagyalt“ problémák köré összpontosítani. Fiacskám, nem vagy a stadionban. Tiszta vizet a pohárba Az elmúlt hetek a testnevelésben is igen mozgalmasak voltak. A rehabili­tálások, az egyes sportszakosztályok javaslatai és az I. labdarúgó-liga bő­vítésével kapcsolatos tárgyalások mel­lett a közvéleményt leginkább a pro­fesszionalizmus bevezetése körüli ese­mények foglalkoztatták. Az elsőligás egyesületek képviselői­nek május közepén megtartott prágai tanácskozásán nem született döntés ebben a kérdésben. Egyelőre rögzítet­ték a professzionalizmus bevezetésé­nek előkészítésére vonatkozó felada­tokat s június végén találkoztak is­mét közös ülésükön a klubok képvise­lői. javaslataikat aztán a Központi Labdarúgó Szakosztály plénuma elé terjesztik. A szocialista tábor országai közül addig csak Jugoszláviában vannak hi­vatásos labdarúgók. A többi államban a legmagasabb szintű bajnokságokban játszó futballisták általában egy-egy üzem alkalmazottai és az „ott vég­zett munkájukért“ kapnak fizetést. Ám az átlagosan tájékozott szurkoló is tudja, hogy a játékosok túlnyomó többsége csak azért kapja a pénzt, mert futhallozik, s tulajdonképpen a futballból él. Mellesleg a mai követel­mények mellett képtelenség lenne azt kívánni agy-egy élsportolótól, hogy a naponta többször végzett edzés, a pi­henés, a mérkőzések és az összponto­sítások mellett még formális „munka­helyén“ is ledolgozza a maga napi nyolc óráját. Ezt nem is kívánja sen­ki az élsportolóktól, de amolyan „ille­gális“ íze van a dolognak. Hasonló a helyzet más sportágaknál, elsősor­ban a jégkorongnál és a tenisznél. A jégkorongozók a bajnoki idényben hetente két-három mérkőzést játsza­nak, a teniszezők évente többhónapo* külföldi turnékon szerepelnek. Valószínű, hogy a professzionaliz­mus problémája időval minden szocia­lista országban „terítékre kerül“. Ma­gyarországon a miénkhez teljesen ha­sonló a helyzet, egyelőre szemérme­sen hallgatnak a dologról. A szovjet sportkörökben erősen hangoztatják például a válogatott jégkorongozók amatőr mivoltát... Egy bizonyos: klasszikus értelem­ben vett amatűrizmusról ma már az élsportolók túlnyomó többségénél be­szélhetünk. Nálunk a közéletben lezajlott ese­mények a sportra is kihatnak. Nyfltan lehet beszélni az „amatőrök“ kérdé­séről. Miért is játszanának szembe­­kötósdit? Szégyen az, ha valakinek a „foglalkozása“ rovatban az áll: láb­­riarőgó? Remélhetőleg, minél előbb „tiszta víz kéről a pohárba“. Major Lajos A Skoda MB-1D0D, jó kar­ban, azonnal eladó. Cfm: Dr. Sprocková, Bratislava, Topofová 3, tel. 482-05. A bátorság iskolája X utóbbi években az ejtőernyős sport olyan ugrásszerű fejlődést ért el, ami a szakemberek minden koráb­bi elképzelését felülmúlta, minden eddigi rekordot megdöntött. Nem is olyan régen még utolérhetetlennek minősített teljesítményeket, alig egy­két év alatt egyszerűen töröltek a nemzetiközi szakszövetség rekord-hite­lesítő táblázatáról. Ma már a fix pontra — 0,00 m — való leszállás úgyszólván mindennapos jelenség, ami pedig a szabadeséssel kapcsolatos fel­adatokat illeti, az Időt 20 másodperc­ről 7—8 másodpercre csökkentették. E teljesítmények elsősorban az új­típusú ejtőernyők kivitelezésével füg­genek össze. A modern ejtőernyők ugyanis a szó szoros értelmében víz­szintes lebegésre alkalmas repülőszer­kezetek. Emellett természetesen dön­tő jelentősége van a földi edző- és kiképző eljárásoknak is. Nem értéktelen ezzel kapcsolatban megemlítenünk, hogy az ejtőernyős sport hazánkban csaknem 30 éves múltra tekint vissza. Az első hazai ejtőernyős — Sziklai Jenő — 1925 kő-10 SZARAD FÖLDMŰVES 19B8. június 29, rül kezdett ugrani saját konstrukciöjú trescu, a román katonai ejtőernyő­ugrás „atyja“, Stefan Sovert és má­sok követték. A nagyteljesítményű ejtőernyős ugrások hazai története azonban leánynévvel kezdődik. Rend­kívül élénk tekintetű alacsony növésű, fekete hajú, copfos kisleány volt Sma­­randa Braiescu, aki 1931. október má­sodikén 6000 méter magasból, 1932 május 19-én pedig 7233 méterről ugrott ejtőernyőjével. Sok hazai ejtő­ernyős ennek a bátor kislánynak kö­szönheti, hogy később maga is e sport­ág szenvedélyes hódolója lett és kül­földön is becsületet szerzett a román ejtőernyős sportnak. íme néhány pél­da: Grigore Bastan, Gh. Cica Traian Dumitrescu, Th. Neta és Th. Potra­­rescu, 1945 szeptemberében csoportos ugrást hajtott végre 5500 méter ma­gasból és 1000 méter alatt nyitotta ki ejtőernyőjét. Traian Dumitrescu 7100 m magasbői ugrott és országos rekordja ma is érvényes. Gh. láncú 1961 május elsején ezer méter magas­ból megdöntötte a fix pontra — 0,00 m — való leszállás rekordját. Ezek olyan teljesítmények, amelyeket külföldön is nyilvántartanak, s amelyekre hazai ejtőernyős-sportunk Is méltán büszke lehet. Egyébként a román ejtőernyő­sök több nemzetközi versenyen vet­tek részt. Például az 1958-as bratisla­­ejtőernyőjével, őt pedig Traian Dumi­vai világbajnokságon Elena Bacauami első, Elisabeta Popescu-Calin pedig második lett. Egy jelentős plovdivi versenyen (1959) a román női csapat harmadik helyezést kapott. Az 1960-as szófiai világbajnokságon s két évvel később az USA-ban, csapatversenyben a hatodik helyen végeztünk, míg az 1962-es brnői katonai spartakíádon előkelő 3-ik helyezést nyertünk. Ké­sőbb, sajnos, visszaesett e sportág, s ennek negatív következményei ma Is érezhetők. A modern ejtőernyős spor­tot ugyanis nem szabad az ejtőernyő konstrukciós kivitelezésére szűkíteni, bár ennek kétségkívül döntő jelentő­sége van. Az ejtőernyős sportban el­engedhetetlenül szükséges a világ­­viszonylatban elért eredmények, edzé­si módszerek, műszaki vívmányok is­merete és állandó tanulmányozása. Különösen fontos az ejtőernyő és az ember aerodinamikai összefüggésének vizsgálata, a mellékes repülöszerike­­zetek optimális alkalmazásának mód­ja, az e téren elért eredmények, ta­pasztalatok állandó kicserélése, s nem utolsó sorban a tehetséges ejtőernyő­sök kiválasztása, rendszeres edzése stb. Amint a tapasztalat mutatja, tá­volról sem elegendő modern ejtő­ernyőket importálni. A szakszövetség­től függ, hogy tovább ösztönözze a fiatal tehetségek- — fiúk és leányok — felkutatását és rendszeres képzését. A csehszlovák-brazil A mai napon, június 29-én, ünnepük a brazil labdarúgók első világbajnoki címüket. Akkor, 1958-ban Stockholm­ban 5:2 arányban legyőzték a svéde­ket, és első ízben nyerték el a Rímet Kupát. Négy évvel később Chilében is megismételték e diadalt. Ott a dön­tő találkozón Csehszlováklát fektet­ték kétvállra. A ködös Albionba aztán már úgy utaztak Peléék, mint a világ­­bajnoki cím biztos várományosai. Há­romszor világbajnokságot nyerni azon­ban még eddig senkinek sem sikerült. A brazilok sem voltak képesek arra. — Majd 1970-ben, — fogadkoznak. Ezúttal azonban már nem a kétszeres világbajnokok önbizalmával hangoz­tatják mexiköi esélyeiket. Tisztában vannak azzal, hogy ma már az euró­pai labdarúgás korszerűbb és hatéko­nyabb, mint a dél-amerikai. Elsősor­ban ezért látogatott el Moreira edző fiatal csapatával Európába, hogy a nagytudású, de kevésbé tapasztalt já­tékosai jól megismerkedhessenek az öreg kontinens játékstílusával. Az NSZK-t6I elszenvedett vereség és a lengyelek elleni fölényes győze­lem után a múlt héten Pozsonyban fogadhattuk a dél-amerikai labda­zsonglőröket. Hogy a brazil csapat­nak még Pelé nélkül is milyen nagy a vonzereje, azt a téglamezei stadion telt háza bizonyítja a legjobban. 60 ezer néző volt a mérkőzés közvetlen szemtanúja (új nézőcsúcs). Ezt a lab­darúgó-csemegét azonban szerencsére nemcsak a boldog jegytulajdonosok tekinthették meg, de hála a tévének, több ország milliónyi szurkolója is. Mit is láttunk ezen a találkozón? Elsősorban egy értékes 3:2 arányú csehszlovák győzelmet, mely — vall­juk be őszintén — nem ért minket váratlanul. Az utóbbi hőnapok sikerei ugyanis jelezték, hogy a csehszlovák labdarúgás már kikerült a „kátyú­ból“ és a legjobb úton halad, hogy ismét egy 1962-höz hasonló ütőképes gárdává kovácsolödjék össze. Persze, hiba lenne, ha ez a 3:2-es eredmény valakit elbizakodottá tenné. Ezt a győzelmet ugyanis egy jóval kevésbé érett brazil csapat ellen értük el, mint amelyik még Garrincháék idejében játszott. Ezért azt hiszem, hogy a bu­dapesti Népsport főszerkesztője Ta­­bák Endre, aki ugyancsak jelen volt a mérkőzésen, nem járt messze az igazságtól, amikor a találkozó után kijelentette, hogy ma a magyar válo­gatott is legyőzte volna a brazilokat. Nem, az új brazil csapat nem gyen­ge, ezt nem állíthatjuk. Csupán annyit, hogy a Pozsonyban látott brazil szam­ba még nem volt eléggé ritmusoa. Mindezek ellenére, a nézők 60kat gyönyörködhettek a tetszetős, csak­nem utánozhatatlan megoldásokban, parádés cselekben. Ez azonban egye­dül még kevés a sikerhez. Gersonék még túl puhák, körülményesek, sok­szor nem elég gyorsak, és ritkán szánják rá magukat lövésre. Ezért, ha Mexikóban nem akarnak az angliai VB-hez hasonló kudarcot szenvedni, mindezt még Időben tudatosítaniuk kell. A csehszlovák csapatról csak annyit, hogy jól, sőt időnként kitűnően ját­szott. Különösen a második félidőben, amikor az új ember, Szlkora hosszú labdái meggyorsították a játékot. Ek­kor valóban megtapsolhattunk egy­néhány korszerű akciót, melyek kö­zül talán a Szikora—Vesel^—Adamec összjáték volt a legszebb, mely végén a trnaval gólkirály pompás fejesgól­jával megpecsételte a brazilok sorsát. Egy valamit azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, mégpedig azt, hogy elsősorban azért alakulha­tott ki szép játék, mert egyik részről sem láthattunk szoros emberfogást, és a tét nélküli mérkőzés a sző leg­szorosabb értelmében barátságos mér­kőzés volt. Ilyen találkozóra viszont a jövőben nem igen van kilátás. Lab­darúgóink azonban már bebizonyítot­ták, hogy nemcsak a technikás fut­ballt produkáló ellenféllel képesek felvenni a versenyt, hanem az erő­­futballt játsző csapatokkal is, ami igen biztató. Ordődy Vilmos ERESZTREJTVÍNY H ü 11 m m H UJ^TII W UI MM I HOL NYARALJUNK? VÍZSZINTES: 1. A szívbetegek Mek­kája Közép-Szlová­­kiában. 8. Szlová­kia gyöngye. 10. Edény. 11. Tolattyú. 13. Király — fran­ciául (fon.). 14. Mesefilm. 16. Vesz­teség. 18. Kereske­delmi vállalat röv. 19. Pusztít. 20. Hegy Veszprém kö­zelében. 22. Kerü­let. 24. Kevert hét. 26. Gyalogos kato­na. 28. Azonos a vízszintes 18-al. 29. Csacsi. 31. Kérdő­­szó. 32. Folyó Olasz­országban. 33.......... Ferenc, magyar író. 34. Igavonó állat. 36. Sár szélei. 38. Pozsony vidéki is­mert strandfürdő. 39. Kedvelt fürdő­hely a Rima völgyé­ben. 40. Ásvány. 42. Névelő — ford. 43. Melltü. 44. Visz­­szaszí! 45. TMA. 47. Szóbeszéd. 49. Árböc része. 50. Angol hosszmérték. 52. Hullat. 53. Ravasz állat. 54. Patakocska. 55. Nem halt meg. 56. Folyadék. 57. Hiányos arc. 58. Európai nép. 59. Szélhárfa. 61. Morse-Jel. 63. A fa része. 64. P-betű­­vel az elején: botok. 66. Kínai hossz­­mérték. 88. Reumások gyógyfürdője. FÜGGŐLEGES: 1. A Kassaiak ked­velt fürdőhelye. 2. Hőemelkedés. 3. Olasz névelő. 4. Kettős betű. 5. Vég­nélküli síkság. 6. Nem fél. 7. Argon vegyjele. 8. Aranyban van! 9. Sok van belőle a könyvben. 12. Fürdőhely Pre- Sov mellett. 15. Jegyes. 17. Fogoly. 19. Jelt ad. 21. Csillagkép. 23. Szerb népi­tánc. 24. Küzdelem. 25. Lélegzik. 27. Gyakori magyar családnév. 29. Német hónap. 30. Kártyajáték. 32. A reumé­­sok megváltúja. 33. Öltözék. 35. Folyó a Dunántúlon (ford.). 37. A Magas- Tátrától észak-keletre fekvő fürdő­hely. 39. CRCT. 41. Török név. 43. Kastélyáról és hőforrásáról ismert für­dőhely. 44. Füzet. 46. Aradban van! 48. Király — olaszul. 49. Ádám Olga. 51. Csapadék. 53. Mező. 58. Nyelvtani fogalom. 59. Nem mögé. 60. Szemével észlel. 62. Nem ül. 63. Cipész szer­szám. 64. Famunkás. 65. Kicsinyítő képző. 67. ROmai kettő. Beküldendő a vfzsz. 1, 6, 38, 39, 68, a függőleges 1, 12, 32, 37 és 43. számú sorok megfejtése. • A Szabad Földműves 24. számában megjelent keresztrejptvény megfejtése a következő: „A párt és az egész tár­sadalom élotében az új sikerek kezde­tének időszaka következik.“ Könyvjutalomban részesülnek: Pintér Ferenc, Berencs Lukács Lajos, Zsigárd Czéhmester, Bél Szabó Lászlóné, Komárom Dankó Ferenc. Bodrogszerdahely mérkőzés margójára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents