Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-29 / 26. szám

Napirendszerű szünidőkihasználás Üjből befejeződött az iskolaév, Itt a nyári szünidő. Nagy örömet jelent ez szülőiknek, gyermekeknek egy­aránt, hiszen alkalmat ad arra, hogy tíz hőnap megfeszített munkájának gyümölcsét élvezhessék. A szülők nagy része nyári úttörő­táborban helyezi el gyermekét. Így a nyaraltatás problémája részben meg Is oldódik. A szünidő kezdete eltelik a táborozásra való felkészüléssel. Az úttörő táborokban a gyermekek napi­rend szerint élnek. Visszatértük után követik odahaza a megszokott napi­rendet. A szülőknek csak arra kell törekedniük, hogy biztosítsák a szük­séges feltételeket. Azoknak a szülőik­nek, akik erre az időre hagyják meg szabadságukat, nem okoz nagyobb gondot a hátralevő idő eltöltése, hi­szen tulajdonképpen közös nyaralás, fürdőzés és egyéb szórakozások csak kellemessé tehetik a nyár betetőzését. Az alábbiakban azokhoz a szülők­höz kívánunk szólni, akik főleg szö­vetkezetekben dolgoznak reggeltől estig s nem áll módjukban gyerme­keikkel foglalkozni. Kedves Szülők! Ne fogadják a „napirend“ szót viszolygással. Hiszen naponta bizonyos napirend szerint élünk, dolgozunk, szórakozunk. A kü­lönbség éppen annyi, hogy ezt mi már észre sem vesszsük, annyira belénk ídegződött. Gondoljuk csak meg, hogy a gyermek nyári szünidejének kitöl­tését is bizonyos törvényszerűségek vezetik. A napirend elgondolásánál is ezekből a törvényszerűségekből indul­junk ki. A gyermek felkelésének ide­je, az ebéd, a vacsoraidő, és a lefek­vés ideje. A közbeeső órákat igyekez­zünk úgy kitölteni, hogy ne nagyon térjenek el a megszokott életmódtól, csak a foglalkoztatás óráinak az ará­nyai változnak meg. Több időt kell hagyni a szórakozásra. A gyermekek­től megkövetelhetjük a komoly segít­séget a háztartásban és más munká­ban, de ne feledkezzünk meg a gyer­mek gyors fáradékonyságéról, kisebb munkabírásáról. Ezeket a szemponto­kat tartsuk szem előtt, amikor a gyer­meket egy-egy munka befejezése után játszani küldjük azzal, hogy rövide­sen felvázoljuk a még rá váró mun­kát és a játékra 6Zánt időt. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a nyári szünidő elsősorban a gyermek üdültetésére szolgál, ezért vigyáznunk kellene a munka és a szórakozás idő­­arányának helyes beosztására. Még egy fontos körülmény: mivel a gyermekek nyári szórakozása első helyén a fürdőzés áll, erről szólunk pár szót. Általában a gyermekek fel­nőttek felügyelete nélkül járnak, az álló- és folyóvizekre fürödni, bár ez a szórakozás egyike azoknak, ame­lyek leginkább veszélyeztetik a gyer­mekek egészségét, sőt életét. Ezért azt tanácsoljuk a szülőknek, szentel­jenek a gyermeknek időt és legalább első alkalommal, amikor a gyermek még csak ismerkedik a vízzel, töltse­nek el velük pár órát a víz partján. Ennyi is elégséges arra, hogy a szülő megismertesse gyermekét mindazok­kal a szokásokkal és szabályokkal, amelyeknek ismerete a gyermekek biztonságához feltétlenül szüksége­sek. Arra a természetes közlésmódra gondolunk, amely a szülő és a gyer­mek bensőséges viszonyából szóra­kozás közben adódik. Ezután a beve­zetés után sem szabad elhagyni az ellenőrzést. A gyermek érezze, hogy gondoskodásunkkal állandóan követ­jük. Várjuk el a gyermektől, számol­jon be esténként munkájáról és szó­rakozásairól és foglaljunk állást he­lyeslésünkkel és a szükséges bírála­tunkkal. Meg kell még említenünk a nyári gyakori sajnálatos tűzeseteket, amit legtöbb esetben olyan gyermekek okoznak, akik felügyelet nélkül, tét­lenségben töltik napjaikat. Óriási veszteségeket okoznak népgazdasá­gunknak ezek a nem is ritkán elő­forduló esetek. A gyermekek meg­gondolatlan tettei következtében mil­liós károk keletkezhetnek, főleg falu­helyen, ahol a szövetkezetek épüle­teiben a betakarításkor több vagon szemestakarmány van egy helyen el­raktározva. Csaknem természetesnek tartjuk, hogy a vidéken lakó szülők elsősorban az ilyen játékok megtiltá­sára törekednek majd. Intelmeik ne csak tiltásokat tartalmazzanak, mert ez ugyan a legmegszokottabb módszere a szülői „nevelésnek“, a mi nézetünk szerint, viszont a leghatástalanabb. A gyermekeknél ez szokássá válik, és nem tudatosítják fontosságukat. Sóikkal ésszerűbb, ha gyermekeknek elmondjuk egy-egy tűz keletkezésének a történetét, okozóit és kellemetlen következményeit, elsősorban a gyer­mekekre, a szülőikre, de szélesebb ér­vényességben az egész társadalomra. Ezzel is csak arra szeretnénk rá­mutatni, hogy kikerülhetők a nyári kellemetlenségek akkor, ha időben és jól összeállított napirenddel szabá­lyozzuk. Tyarháné, Fekete Mária APRÓSÁGOK AZ ÜJ BURGONYA csúnya hantára festi a kezünket amelyet semmiféle súrolószerrel nem tudunk azonnal el­távolítani. Nem fogja meg a kezünket az újburgonya, ha sós vízbe dobva tisztítjuk. Még haladósabb, gyorsabb a munka, ha darabos sóval jól meg­hintjük és vászon zacskóba téve sod­­rogatjuk le a héját. Utána bő vízben lemosva, esetleg csak a szemekben maradt héjakat kell kivagdosni. Ha már nehezen jön a burgonya héja és nem akarjuk hámozni, dobjuk pár percre forró vízbe, mert úgy köny­­nyen lehúzhatjuk a héját. Egyébként a gyümölcsűik, például a sárgabarack nem kívánatos héját is úgy távolít­hatjuk el gyorsan, szaporán, lekvár vagy dzsem készítésénél, ha szűrőka­nálban pár percre forró vízbe állít­juk. A FŐZELÉKFÉLÉKET legjobb csap alatt vízsugárral kimosni, de minden esetre többször váltott bő vízben mossuk meg, hogy föld, homok és egyéb piszok ne maradjon bennük. Áztatni azonban egyetlen zöldségfélét sem szabad, különösen a feldarabol­takat nem, mert értékes tápanyagokat — ásványi sóikat, vitaminokat — ol­dunk ki belőlük, amelyeket az áztató vízzel elöntünk. Előbb mossuk a zöld­ségféléket, például a zöldbabot is és csak utána daraboljuk fel. A főzelék­féléiket ezenkívül mindig sós vízben a báljuk, vagy főzzük, mert az csök­kenti a tápanyagok kioldódását. A fő­zővizet pedig, pl. burgonyalevet so­hasem öntsük el, hanem használjuk fel leves készítéséhez, vagy feleresz­­téséhez. A CSACSKA KISCICA Katinak volt egy koromfekete, ked­ves kis cicája. A szomszédnénítől kapta, aki Koromnak nevezte el. Kati boldogan vitte haza kis kosarában a cicát. Otthon puha fekvőhelyet készí­tett neki, s langyos fejecskével meg­itatta. Kormi jól érezte magát Katiék­­nál. Naphosszat lustálkodott vagy hancúrozott. Pajkos ugrándozásával, játékos jókedvével megnevettette az egész családot. Kati egy nap kivitte magával az udvarra, hogy megismerkedjék a kör­nyékkel is. Később Kormi már a kert­be is kibátorkodott. Tarka lepkék után futkosott, elkapott egy-egy szöcskét, meghemperedett a jó puha fűben. Mikor már nagyobbacska lett, fel­ébredt benne a vadász-szenvedély, és egérlesre indult. Mivel nem volt gya­korlata az egérfogás mesterségében, a cincogó had bizony elszökött előle. Emiatt Kormi nagyon elkeseredett, s bánatában leheveredett a kert vé­gében a homokbuckára, s arra gon­dolt, milyen rossz így egyedül, nincs kivel játszania. Már éppen szundikál­ni kezdett, amikor furcsa hangra lett figyelmes. Körülnézett, de senkit sem látott. Ojra behunyta a szemét, de most a hang egész közelről szisze­gett. Kormi fölugrott örömében, mert azt hitte, valami játékos kiscica bújt el a közeli bokorban. Eszébe jutott, hogy játék közben ő is éppen így szo­kott „fflthi“ Katikára. — Miau ... miauuu ... — nyávo­gott Kormi. — Hol vagy cicapaitás? — kérdezte, s nagyot szökellve a sűrű bokorhoz ugrott. Nyomban elmúlt játékos kedve, BEFŐZÉS MEGGYKOMPÖT: Egy liter vízhez 1 kg cukrot és 3 kávékanál szalicilt számítva, szirupot főzünk. Négy kiló meggyet lecsumázunk, és félkilónként a lobogó szirupba vetjük. Addig hagy­juk benne, míg a szirup gyöngyözni kezd, akkor szűrőkanállal kiszedjük, üvegekbe töltjük, és végül ráöntjük a szirupot is. Tölthetjük kétliteres üvegekbe is, mert ez a befőtt télen nyitva hagyva sem romlik. Kétliteres üvegre számítva egy kis pálinkáspo­­hárnyi szeszt, vagy rumot öntünk rá és lekötjük. MEGGYKOMPÖT NYERSEN: A megy­­gyet kiválogatjuk, és az ép szemeket kristálycukorral rétegezve üvegekbe rakjuk. Tetejére cukor kerüljön, vé­gül késhegyei szalicilt is adunk rá. Azonnal lekötve, végleges helyére ke­rüljön a kamrába, és legalább egy hónapig ne bolygassuk. MEGGYHÚS: A nyomott, de azért egészséges szemeket kimagozzuk; öt kiló gyümölcsöt, másfél kg kristály­­cukorral és egy deka szalicillal ke­verjük össze. Kisebb üvegekbe tölt­jük, és lekötve, végleges helyére rak­juk (ezt sem bolygatjuk egy dara­big!). Kitűnő télen a meggyleves, meggymártás, gyümölcsös lepény ké­szítésénél, de önállóan, kompótként is finom, nincs szalicil íze. RUMOS MEGGY: A hibátlan meggy­szemeket lecsumázznk, és háromdecis üvegekbe töltjük. Minden üveg tete­jére 10 delta kristálycukrot és fél deci rumot öntünk és kistányérral befedve a kamrába tesszük. Egy-két hét alatt ( bolygatás nélkül is — annyi levet ereszt, akár a kompót: ezután kötjük csak le. Télen kitűnő krémízesítő, leve pedig a legfinomabb meggylikőr. FNA amikor meglátta, hogy egy csúnya kí­gyó nyújtogatja felé hosszú nyakát, s kiöltött nyelvvel sziszegi: — Mit keresel az én homokvára­mon a kert végében? — É ... én csak lefeküdtem napoz­ni egy kicsit — dadogta Kormi cica. A kígyó mitsem törődve a mente­getőzéssel, nekiugrott a cicának. De Kormi sem hagyta magát. Heves moz­dulatokkal pofozni kezdte a kígyót. Erre az még dühösebben sziszegett, tekerőzött; s talán meg is marta vol­na a cicát, ha nem fut oda Kati pa­pája, aki éppen a kertben dolgozott. Kormi szíve még akikor is hevesen dobogott az izgalomtól, amikor már Kati ölében ült. Ettől a naptól kezdve soha többé nem heverészett a homok­buckán, s nem is tévesztette össze a kígyósziszegést a pajkosan prüszkölő cica hangjával. Parraghy Johanna Óvakodjunk a madaraktól Hamburgban az orvosok az 1959-es karácsonyi ünnepek előtt rejtélyes megbetegedésre figyeltek fel, mely több halálos áldozatot követelt. Később megállapították: az ünnepek előtt nagy számban importált díszmadarak — főleg papagájok — okozzák a fertőzést. Valóban a papagájokkal való kö­zelebbi barátkozás néha súlyos következményekkel járhat. A betegség kór­okozója egy vírus, mely a máj, a lép és a tüdő sejtjeiben mutatható ki. A betegség a madarakon nem mutat észrevehető tüneteket. Az emberen viszont influenzaszerű állapottal kezdődik, később orrvérzéssel folytatódik, majd rendkívül súlyos lefolyású tüdőgyulladás alakul ki. A betegség ideje alatt mind az ember, mind az állat erősen fertőz. A fertőződés úgy történt, hogy a széklettel és a vizelettel távozó, majd leszáradó és elporladó, víru­sokat tartalmazó váladék a levegőbe kerül, onnan pedig a tüdőbe. Nagy könnyelműséget követ el az, aki állatorvosi ellenőrzés nélkül egzo­tikus eredetű díszmadarakat hoz be az országba (ez egyébként tilos is!), bár ma már tudjuk, hogy ez a fertőzés nemcsak a papagáj, hanem a ka­nári, a galamb és bizonyos tyúkfajták közvetítésével is terjedhet. A galambokról tudnunk kell azt is, hogy az élősködőknek és kórokozók­nak a galambfészkek valóságos tenyészhelyei. A madarak tollazatukban magukkal viszik e kellemetlen és veszélyes „fészekvendégeket“ és úton­­útfélen elhullatják azokat. Még szerencse, hogy a galambok általában nem tartoznak a dédelgetett házikedvencek közé! Apró tanácsok 0 Az elsózott ételt helyrehozhatjuk kevés szódabikarbóna hozzáadá­sával, mert az magába szívja a felesleges sót • Az alumínium edény hosszabb használat után megfeketedik. Ha al­mahéjat főzünk benne, újra visszanyeri régi fényét. Nyers krumplival vagy almával könnyen ledörzsölhetjük az alumínium edényről a kormot. • Az üveg kellemetlen szaga eltűnik, ha félig megtöltjük kávézaccal, majd vizet öntünk ró, és néhány órán át meleg helyen állni hagyjuk. 0 A férfiruha visszanyeri régi frissességét, ha sós vízbe mártott ruhán át vasaljuk. 0 A zsír fröcskölését elkerülhetjük, ha az edénybe egy szem száraz babot vagy borsót teszünk. Nyári gondok 2. FOLYADÉKHÁZTARTÁS A nyári nagy melegben, a betakarí­tási munkák alatt a pihenő idő folya­mán, de még a lakásokban is az egyik leggyakoribb panasz az izzadás és a szomjúságérzet. — Rettenetes meleg van, szakad rólam a veríték, már étvágyam sincs, csak iszom a vizet egyik pohárral a másik után — panaszkodnak ez em­berek. A nyári meleg, a szervezet túlmele­­gedése és hőleadása, az izzadás és a nyári szomjúság elválaszthatatlanok egymástól, élettanilag összefüggnek és együtt kell foglalkozni is velük. Kezdjük az izzadással. Az izzadás a hőleadás egyik legfontosabb módja — ahogy a múltkori tanácsadásom­ban említettem. — Az Izzadságot a bőr izzadságmirigyei termelik. Izza­­dással a szervezet hőt veszít és védi magát a túlságos felmelegedéstől, ugyanakkor csökken a szervezetben a folyadékmennyiség, a szervezet nedvei, a vér, a sejten kívüli folyadék megsűrűsödlk. Ilyenkor szomjazik meg az ember. Szomjazáskor viszont vizet vagy egyéb folyadékot iszik és minél több vizet iszik, vagy minél melegebb van, annál jobban izzad. Ez az izzadás újabb sűrűsödéshez, újabb szomjúsághoz vezet. Így válik a meleg évszak hatására a test felmelegedé­se, hűtése, illetve az izzadás folya­­déikivás és kiszáradás — besflrűsödés — egymástfelváltó, egymásba vissza­térő élettani folyamattá. A kérdés ott kezd hangsúllyá válni, — KÖZMONDÁS — VÍZSZINTES: 1. A közmondás első része. 5. Két darab. 6. Folyó Szibériá­ban. 7. Azonos betűk. 8. Zamatja. 9. Cipész szerszám. 10. Betegség jele. 13. Pálca. FÜGGŐLEGES: 1. A közmondás be­fejezése. 2. Férfinév. 3. Tér peremei. 4. Fűszerez. 8. Betűt vet. 9. Hiányos láz. 11. Dákó köreoe. 12 Háziállat. TANÁCSADÓ amikor tudomásul veszi az ember, hogy izzadással a szervezet nemcsak vizet, hanem sót is veszít, de ha meg­szomjazik, akkor a legtöbb esetben csak vizet iszik, és ennek az lesz a következménye, hogy a sok folyadék bevitel a nedvek felhígulása és a só csökkenés fáradságérzés, étvágytalan­ság, gyengeség, levertség formájában jelentkezhetnek, sőt a megbillent víz és só egyensúly esetében még eszmé­letvesztést is okozhat. Nem követtek el tehát nagy hibát vagy túlzást azok a szerzőik, akik ilyen esetben vízmér­gezésről, vízártalomról beszéltek. Az izzadás tehát a szervezet termé­szetes hőszabályozásának egyik mód­ja. Nem betegség. Nem szükséges és nem szabad túlzottan küzdenünk el­lene. Számolni kell vele, mint a szer­vezet hőleadásának egyik komoly módjával, de csökkenthetjük. Ha a hőhatások kiküszöbölésével, ésszerű szellőztetéssel és ruházkodás­sal — a hőleadás egyéb módjaival — a test hűtéséről gondoskodunk és a szervezetbe nem juttatunk felesleges folyadékot a túlzott — és bizonyos szempontból valóban kimerítő — iz­­zadást eredményesen csökkenthetjük. Nyugodtan igyék, ha szomjas vala­ki, de sose sokat egy-egy alkalommal, kis adagokban kortyolva fogyassza a vizet és ne túlságosan hideget. A for­ró égőv orvosai, megfigyelői beszá­moltak arról, hogy a tűző napon a párás meleg levegőben dolgozó munkások szomjúságát a meleg tea élvezete csökkenti. Jobban, mint a hideg víz. Élettani magyarázat is van erre: lehet, hogy az izzadást növeli, de a bőralatti erek tágításával a hő­leadás egyéb módjainak lehetőségét is növeli, ezért hasznosabb, mint a hideg, a hűvös, vagy a jeges folya­dék. Gondoskodjunk arról, hogy az ital kellemes, üdítő legyen. A szervezet só-szükségletének biztosításáról is gondoskodni kell. Aki rendszeresen táplálkozik, annál ez nem jelent kü­lönösebb gondot, mert a napi táplá­lékban a szükséges sómennyiség meg­van. De aki az átlagosnál többet iz­zad, és még az étvágya sem kielégítő, só pótlásra szorul. Ezt Iparkodunk nedvdús táplálék, leves, főzelék, gyü­mölcs, tej vagy limonádé itatásával teljesíteni. Ha másképp nem sikerül, literenként egy-két gramm sőt te­gyünk ez ivóvízbe, esetleg kevés cit­romot, ecetet, kellemes ízű italt ka­punk. A mezőgazdasági munkavezetők nagyon helyesen teszik, ha intézmé­nyesen gondoskodnak a nagy meleg­ben tűző napon dolgozó munkásaik só veszteségének pótlásáról az előbb em­lített módon. Még egy megjegyzésünk van a nyá­ri folyadékháztartással kapcsolatban: az alkohol tartalmú italok a forróság­­érzetet és az izzadást is növelik. Te­hát pálinkát, bort, de még fröccsöt vagy sört se adjunk a melegtől szen­vedő, az izzadság miatt panaszkodó embereknek. DR. BUGA LÄSZLÖ SZABAD FÖLDMŰVES 9 1968. június 29. CM ií/i dí\k Ű H

Next

/
Thumbnails
Contents