Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-29 / 26. szám
Franciaország válaszúton Bár már megkezdődött a diplomaták szabadságolása a külpolitikában mégis jelentős események történnek. Diák tüntetésekről érkezik jelentés több államból is, világszerte találgatják, mit hoz a francia jobbcatolódás. milyen sikerrel oldja meg a válságot az olaszországi hivatalnok kormány, mik az amerikai—koreai provokációk indító okai és mit főznek a NATO katlanjában. Lázongnak a diákok Rióban is Ogy látszik a diáktüntetéseik átcsapnak egyik államból a másikba. Heves diákmozgólódások észlelhetők a világ különböző pontjain. A brazíliai Rióban is összecsapásokra került sor, a fiatalok és a rendőrség között, és a kormányzat már azzal foglalkozott, hogy katonaságot veszi igénybe a rend megőrzéséneik érdekében. A Német Szövetségi Köztársaságban is tüntet a diákság, miközben Brandt külügyminiszter a szociáldemokrata funkcionáriusok előtt arról szónokolt, hogy a jelenleginél jóval tevékenyebb bel- és külpolitikára lenne szükség. Ismét emlegette aktív keleti politikáját, akárcsak Eban Izrael külügyminiszter, aiki román kollégájával folytatott megbeszélés után arról nyilatkozott, hogy Izrael szeretné helyreállítani a diplomáciai viszonyt Csehszlovákiával. Mit hoz a francia ]obbratolódás A világ közvéleményét élénken foglalkoztatja a francia jobbratolódés. Egyesek azzal magyarázzák, hogy a zűrzavartól való félelem a választások kimenetelére jobban hatott, mint azt a közvéleménykutatások sejtetni engedték. Akármilyen is lesz a végeredmény a második választási fordulóban, tény, hogy Franciaországban még igen messze vannak a belpolitikai kérdések megoldásától és egyes kommentátorok úgy vélik, hogy a francia diplomácia sem lesz sokáig olyan aktív, mint eddig volt. Hivatalnok-kormány Olaszországban A májusi választások óta húzódó olasz kormányválság a napokban új állomáshoz érkezett. Saragat köztársasági elnök a politikailag erősen, másodrendű szerepet játszó Leone professzort bízta meg ún. ügyvezetőkormány alakításával. Mint már ismeretes, a választásokon a középbal koalícióban résztvevő szocialista párt súlyos vereséget szenvedett. Választóinak jelentős része arra a Proletáregység Pártra szavazott, amely éppen azért vált ki a szocialista pártból, mert helytelenítette annak részvételét a középbalnak nevezett, de valójában a keresztény demokraták jobboldali politikáját folytató kormányban. A most alakult ügyvezető kormány őszig vinné az ügyöket, kivárná a szocialista párt októberben sorra kerülő kongresszusét. Remélik, hogy a szocialista párt addigra megoldja belső válságát és eldönti álláspontját a kormányban való részvételét Illetően. Kézenfekvő politikai megoldás az lenne, amit az ország második legnagyobb pártja, az Olasz Kommunista Párt ajánl: őszinte, valójában baloldali, a dolgozó tömegek követeléseit kielégítő kormány létrehozása. A jelek szerint Olaszország népét nem elégíti ki a válság mostani fél megoldása. Súlyos incidensek Koreában Az elmúlt időszakban két súlyos incidens zajlott le a Koreát szétválasztó demarkációs vonalnál. Amerikai katonák tüzet nyitottak a demilitarizált övezetben a Koreai Népidemokratikus Köztársaság határőreire. Utána pedig egy amerikai kémhajó hatolt be Korea felségvizeire, amit a néphadsereg őrhajói elsülyesztettek. A háború befejezése óta a demarkációs vonal mentén havonta átlag 100 incidenst követnek el az USA fegyveres erői. Az utóbbi időben azonban egyre feszültebbé vált a helyzet. Az USA az incidensekkel mindenekelőtt a Szöül-i bábrezsimnak akar kedvére tenni. A NATO változatlanul agresszív célokat szolgál A NATO miniszteri értekezletén szó esett arról, hog vajon Franciaország új külügyminisztere Michel Debré miért maradt távol az értekezletről. Egyesek úgy vélik, hogy Párizs számára a NATO már csak másodrendű kérdés. Sző esett még az értekezleten az NDK útlevél- és vízumintézkedéseiről és más problémákról is. A moszkvai Pravda minden hangzatos propaganda ellenére megállapítja, hogy a NATO továbbra is agresszív célokat szolgál és a Csehszlovákiában tartott hadgyakorlatoknak főleg az a célja, hogy a Varsói Szerződés hadseregeit felkészítse egy váratlan támadás visszaverésére. A franciaországi választások vasárnap megtartott első fordulója jelentős jobbratolódást eredményezett a gaullista kormánytöbbség javára. Ugyanakkor az Egyesült Szocialista Pártot kivéve, amely tavaly márciusban a szavazatok nem egészen egy és háromnegyed százalékát nyerte el, míg most majdnem négy százalékra tett szert, az ellenzék valamennyi pártja veszteségeket szenvedett el. így a Francia Kommunista párt is, amelynek jelöltjeire azonban még mindig a szavazatok 20 százaléka esett és így továbbra is a baloldali ellenzék legerősebb pillére marad. Nem kevésbé érzékeny veszteség érte a Demokrata-Szocialista Baloldali Föderációt, amely a múlt évi választásokhoz képest ugyancsak hozzávetőleg a szavazatok két és fél százalékával járt rosszabbul, vagyis jóval több mint félmillió szavazattal. Némileg kevésbé, de viszonylag jelentősen apadt a Lecanuet vezetése alatt álló centristák tábora is, akikről ismeretes, hogy a gaullistá'któl távolról sem annyira belpolitikai, mint inkább külpolitikai síkon térnek el, amennyiben egy amerikabarát politika és a NATO irányéban szorgalmazott hűség hívei. A különböző kicsiny bal- és jobboldali szervezetek össze-vissza alig kaptak többet egymillió szavazatnál. Politikai súlyuk tehát jelentéktelen. A jobbratolódés joggal elgondolkoztató. A heteken át tartó hatalmas méretű sztrájkok után, amelyek a gaullista rezsimet igen figyelemre méltó engedményekre kényszerítették, várható lett volna, hogy a személyi hatalom csillaga vészesen halványul. Ámde a gaullista rezsim oszlopai az egyetemi diákság jogos követeléseit túllicitáló szélső baloldali elemek anarchikus akcióit pánikkeltésre használták ki. Kilengéseikért, barikádharcaikért a kommunisták nyakába varrták a felelősséget, akik pedig mindvégig elítélték az anarchista jelenségeket és a sztrájkolók, valamint a diákok jogos követeléseinek támogatása mellett, mindenképpen igyekeztek a demokrácia játékszabályait respektálni. A gaullisták aoznban nem elégedtek meg a heves antikommunista propaganda-hadjárattal, hanem egyetemi és szociális jellegű reformok kilátásba helyezésével egyidejűleg mozgósítani kezdték a szélső jobboldal erőit és ennek sikere érdekében De Gaulle köztársasági elnök szabadon bocsátotta az 1961 évi algériai puccs vezetőit, Sálán tábornokot, Argoud ezredest és társaikat, akik annak idején oly hatékonyan segítették elő a személyi hatalom megteremtését. Kegyelmet kapott Georges Bídault, a szélső jobboldal hírhedt vezéralakja is. Mint a vasárnapi első forduló megmutatta, a gaullista rezsimnek sikerült a kommunista diktatúra ravaszul kiagyalt veszélyével megfélemlíteni a városi kispolgárság, valamint a falusi lakosság széles rétegeit, sőt a szervezetlen munkások egy részét is. Bekövetkezett tehát az a paradox helyzet, hogy míg az egyetemi diákság bizonyos rétegei szembefordultak a kommunista párttal, — mondván, hogy az „cserben hagyta őket, addig a reakció polgárháború kirobbantásával vádolta meg a munkásosztály harcos élcsapatát, melynek pedig nincs egyéb közvetlen célkitűzése, mint egy olyan kormány megalakításának szorgalmazása, amelyet a baloldali és egyéb haladó, demokratikus erők egysége kovácsolna ki. Ugyanis, éppen az a tény, hogy a Demokrata-Szocialista Baloldali Szövetség vezetőségének húzódozása, taktikázása következtében még hiányzik egy igazi alternatíva, vagyis a baloldali erők egységét kifejező kormányprogram, sok szavazót — minden elégedetlensége ellenére — arra bírt, hogy az egységesen fellépő gaullista koalíció mellé álljon. A baloldali tábor megosztottsága tehát nagyon megbosszulta magát. És hátrányosan befolyásolta a helyzetet az is, hogy az Egyesült Szocialista Párt, főleg a szélsőséges baloldali csoportok támogatását szorgalmazva, ezúttal háromszor annyi jelöltet állított az első fordulón, mint tavaly, ami növelte a baloldali erők szétforgácsolődását. Az erőviszonyok alakulása azonban csak a hónapvégi második fordulóban mutatkozik meg igazán. Kétségtelen, hogy a gaullista koalíciós pártoknak eredményes szövetkezésük folytán 142 mandátum megszerzésével váratlanul jó startot sikerült az első fordulóban biztosítaniuk. Nem zárható ki, hogy ezúttal a betöltésre kerülő összes mandátumok felénél is többet nyerik el ami nem kis veszélyt jelentene a már amúgyis megcsonkított demokráciára. De 332 mandátum sorsa még bizonytalan. Van tehát miért küzdenll A gaullisták további előretörését elsősorban a kommunisták és. a. baloldali föderáció a múltban már bevált választási paktumának lojális tiszteletben tartása gátolhatná meg. E paktum értelmében a baloldali pártok azon jelöltjükre szavaznak, aki az első fordulóban a legtöbb szavazatot kapta. Befolyásolja persze az erőviszonyok alakulását a centristák magatartása is, akik vezetői adott esetben készek összeszűrni a levet a hozzájuk sok tekintetben közel álló gaullistákkal, vagy paktumot hajlandóik ajánlani a baloldali föderáció soraiban található, de inkább jobboldalra kacsintó elemeknek. Ugyanakkor a centristák tábora sem zárt és nem lehetetlen, hogy a baloldali erőik összefogása támogatásra bír bizonyos centrista rétegeket, illetve ingadozó erőket. Nem indokolatlan tehát az a remény, hogy a baloldal legalább is jelentősen gátat vethet a személyi hatalom további nagyarányú térhódításának. Minden esetre a második forduló dramatikusnaik ígérkezik. Kihatásait hiba volna lebecsülni, de nem szabad túlértékelni sem őket. Több mint 10 millió dolgozó csaknem példátlanul hosszú sztrájkja alaposan megleckéztette a francia nagyburzsoáziát. A különféle megmozdulások megrázkódtatták a személyi hatalomra épített rezsimet, feltárták gyengeségét is. Nyomukban számos probléma gyülemlett fel: az infláció és a munkanélküliség növekedésének veszélye, a közőspiacon megnehezülő francia verseny, stb. Mindez pedig megannyi kérdőjel a francia jövőre, mely semmiképpen sem ígérkezik nyugalmasnak. Szírt Ez majd segít Az Amerikai Kormányhivatalnokok Böjtnapi Bizottsága elnevezésű társaság akciót kezdeményezett, hogy tagjai június 14-én ne ebédeljenek. Az indoklás: „Az ebéd mellőzésével ki akarjuk fejezni együttérzésünket ama amerikai milliók iránt, akik a szegénység és éhség áldozatai. Felhívjük önt, vegyen részt ebben a jelképes aktusban és azt a pénzt, amit ezen a napon az ebédjére költött volna, juttassa a szegények megsegítésére.“ A bizottság huszonötezer részvevőt és 40 ezer dolláros adakozást remélt. Nem tudni, milyen sikerrel járt a kezdeményezés. Reméljük, teljes sikerrel. Akkor pedig az amerikai szegénysorsú milliók becsukhatják a sátraikat. Gondjaikat egy csapásra „megoldották“. (A Newsweek alapján) Észak-OIaszországban száz meg száz kilométeren át szemléltük a mezőgazdaságot. Hogy is fest az olasz táj? Az utak (két szélét megszámlálhatatlan nadrágszíj-parcella övezi. Bizony egész Észaik-Itáliában nem láttunk egyetlen nagyobb búzatáblát. Felaprózott, kis mezőgazdasági üzemek igyekeznek ellátni termékeikkel a nagy városokat. A mezőgazdaság felaprózottságával azonban már Olaszországban sem értenek egyet. Antonio professzor, a Bolognai Mezőgazdasági Főiskola tanára, aki haladó szellemű, de nem kommunista, amikor találkoztunk vele, kijelentette, hogy nem ért egyet a kormány konzervatív politikájával, ami a mezőgazdaságban abban nyilvánul meg, hogy szentesíti a kisüzemi termelést, ami még ma is nagyon sok fizikai munkaerőt igényel. Ennek szellemében ma Olaszországban jellegzetes kiskert gazdálkodás alakult ki. A magángazdák kis parcelláik szélén például lugasszőlőt termelnek. A lugasokat kevés lombú élőfákra függesztik és így aránylag kevés árnyékot adnak az alattuk lévő kultúráknak. A vidék tehát szőlőlugasokkal szegélyezett, nadrágszíjparcelláktól tarka. Az olasz földműves szőlőt termel mindenütt. Ezért olyan olcsó az országban a bor. Ennek persze mi örültünk a legjobban, mert a napi fáradalmak jtán bőven öblögethettük vele topkunkról a port. Szovjet hajú a világ legnagyobb műtrágyagyárában A mezőgazdaság szemlélése után alig vártuk már, hogy kapcsolatba kerüljünk a mezőgazdaságot szolgáló üzemekkel, vagy kimondott mezőgazdasági üzemekkel. Első utunk a Velence melletti Montecatini Edison műtrágyagyárba vezetett. Ennek a gyárnak bizony se vége, se hossza. Raktárai mellé csatornákon oda simulhatnak a tengerjáró hajók is. Az igazgató nagyon előzékenyen, fogadott és többször is mentegetőzött, hogy nem tud a mi nyelvünkön beszélni. Bevezetőben megemlítette, hogy voltak kapcsolataik Csehszlovákiával is, nekik kellett volna felépíteni a vágsellyeí műtrágyagyárat, de valami közbejött és nem lett semmi az üzletből. Mikor erről volt szó, kicsit behúztuk a nyakunkat, mert tudtuk, hogy csehszlovák részről történt a hiba, és ha az olaszok építették volna a műtrágyagyárat. A termelés 80 százalékát volna helyezni. No de mit tehettünk egyebet, lenyeltük a „békát“ és tovább folyt az eszmecsere. Megtudtuk, hogy a SEIFA kereskedelmi szervezet az egész világgal összeköti a műtrágyagyárat. A9 termelés 80 százalékát külföldre szállítják, ebből jelentős részt kap nyersanyag ellenében a Szovjetunió, viszont meglepő, hogy a külföldre szállított mennyiség 40 százalékát Kína kapja meg. Csehszlovákia viszont egyetlen mázsát sem. Pedig szívesen kereskednének velünk is. Valószínű, hogy erre sor kerül, mert Pare! Franco mérnök, az üzem kereskedelmi helyettese piackutató kőrútján Csehszlovákiába is ellátogat. Az igazgató élénken érdeklődött, hogy mennyi műtrágyát használunk fel mi hektáronként. Amint a nála lévő kimutatásbői kiderült, nem állunk túl rosszul, ámbár Hollandia és Belgium mögött jóval elmaradunk. Az előbbi 226, az utóbbi pedig 223 kg műtrágyát ad tiszta tápértékben hektáronként. Ezzel szemben Csehszlovákia csak 124 kg-ot. Viszont Olaszország mindössze 60 kg műtrágyát juttat hektáronként. Peride Passerini igazgató készségesen megmutatta a műtrágyagyár fontosabb részlegeit. Üzemlátogatás alkalmából láttuk meg a raktár mellett a hatalmas szovjet hajót, amely épp feneketlen gyomrába nyelte a műJ anyagzsákban csomagolt műtrágyát. Ebben az üzemben nem nyúl senki a műtrágyához, teljesen automatizálták a csomagolást és a hajóra szállítást is. Az üzem újdonsága az amerikai Computer kalkuláló gép, amely minden percben mutatja, hogy melyik raktárban mennyi műtrágya van és hol rakodnak, és kiszámítja a leggazdaságosabb termelést is. A raktárakhoz nyúló csatornákban gyakran látogatnak kínai hajók is, azonban nem tudni meddig, mert újabban Japán pályázik a kínai piacra. Ezért a Montecatini-i műtrágyagyárat állandóan korszerűsítik, hogy konkurrenciaképes le gyen a japán üzemekkel. A látogatás után felvetődött bennünk a kérdés, miért nem teremtünk mi ezzel az üzemmel kapcsolatot. Hisz mi jóval közelebb vagyunk Olaszországhoz, mint Kína és mezőgazdaságunk is bel terjesebb, tehát sóik műtrágyára van szükségünk. Albenga — Ortofrutticolo A mesés ólasz Riviérán Genován keresztül elérkeztünk Albengába, az olasz „Kínába“ Ezzel a jelzővel illetik az itteni földműveseket, rendkívüli szorgalmuk és fejlett kereskedelmi érzékük miatt. Az albengai zöldség elkerül Olaszország minden jelentős városába és a nyugat-európai államokba is. Főleg paradicsom, paprika-termesztéssel és virágtermesztéssel foglalkoznak. A város antik szépsége mindenkit csodálatba ejt. Este sokszínű virágégők gyúlnafc ki és ezzel elbűvölik az idegent. Az üzletek, mint mindenütt Olaszországban, itt is nagyon szépek, és bő az áruválaszték. A vásárló nem vesz zsákba macskát. A bort például jellegzetes kétliteres üvegekben árulják, azonban a vásárló előre megízlelhet belőle egy-egy decit és csak aztán vásárol. De most nem is a város szépségéről, az üzletekről, hanem inkább az Ortofrutticolo zöldségértékesítő szövetkezetről akarunk szólni. Világméretben, és így Olaszországban sem versenyképesek többé a kisüzemek. A termelőknek gyakran nyakukon maradt az árujuk a konkurencia miatt. Ezért a zöldségtermelő földműveseik — mintegy 2000 tag — szövetkezetbe tömörült. Hogy csak néhány szervezeti kérdést említsünk, 50 000 líra tagdíjat fizetnek évente, a szövetkezettől jutányos áron kapnak mindenféle eszközt és a termeléshez hat hónapi időre kölcsönt. Ha valaki azonban előbb fizeti vissza a kölcsönt, kedvezményben részesül. A termelés tehát egyénileg folyik, az értékesítés viszont közösen. Az áruért mindenki megkapja a pénzt és ezenfelül még különféle prémiumokat. Évente mintegy 50—60 ezer tonna zöldséget értékesítenek, ebből 30 000 tonnát exportra szállítanak. Évi piaci termelésük 4 milliárd líra körül mozog. A tagok havi keresete 200 ezer lírát tesz ki. A zöldséget autőcamionnal szállítják a nagyvárosokba, saját értékesítőjükhöz. A szövetkezet piackutatói állandóan mozognak a városokban és oda kérik az árut, ahol legmagasabb az ára. Még valamit a szövetkezet vezetőségéről. Szigorúan titkos szavazással választják. Megtekintettük a tagok kis gazdaságait is. Rendkívül dúsak voltak •* zöldségfélék, szakértelemmel dolgoznak az albengai földműveseik. Azonban felvetődött bennem a gondolat, miért külön-külön, ha már egyszer szövetkezet. Nekem sokkal jobban tetszettek a mi zöldségtermesztő üvegházi pavillonjaink, ahol már igazi szocialista szövetkezetben dolgoznak a földművesek és keresetük sem kevesebb, mint az ittenieké. De hát ezek olyan kérdések, amelyek még az olasz „kínaiak“ vidékén megoldásra várnak. Bállá József Védőöltönyben és védőálarcban permeteznek az Ortofrutti-cnln zölségértékesítő szövetkezetben. (Bállá felv.)
