Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-22 / 25. szám
A növénytermesztés szolgálatában... Ipolyság környékén alig akad méhész, aki ne ismerné Rangyík László nevét. Már az idősebb korosztály közé tartozik, 58 éves és immár 50 éve foglalkozik méhészkedéssel. A Magyaradi Állami Gazdaság szántói részlegén kerestem fel, hogy elbeszélgessek vele munkájáról. Sok méhész megirigyelné Rangyík elvtárs sorsát, mert védett, csendes helyen végezheti munkáját. Ugyanis a méiheket négy hektár gyümölcsös kerítés védi. Ami Szükséges,, minden kéznél van, hiszen egy jól felszerelt raktára is van a méhésznek. A jó hírnevű szakember *1- mondotta, hogy 8—10 éve6 korában ismerkedett meg a méhekkel. Mint libapásztor kint • legelőn nagyon sokat forgolódott a méhészek között és segített munkájukban. Emellett Szántón a cipész, szabó és kovácsmestertől, — akik szintén méhészkedték, elég sok tudományt elsajátított. Ennek köszönhette, hogy tényleges katonai szolgálata előtt már nyolc méhcsaládot mondhatott magáénak. Leszerelése után a családok számát állandóan növelte, míg idők múltán 80 méhcsaláddal rendelkezett. A felszabadulás után 50 kaptárt átadott a Magyaradi Állami Gazdaságnak s egyben vállalta a méhek gondozását. Immár 19 éve áll a méhészet élén. Szerény véleménye szerint az állami gazdaság igazgatóságának egyes részlegein mintegy 300 méhcsaládra rúg azon méhek száma, amelyet ő szaporított. Jelenleg 100—110 családot gondoz. Méheinek egy része Kiskéren, Lökön és Peresen foglal helyet. Ezek szerint természetes, hogy akad tennivaló bővon. Ugyanis a méhész mindig oda vándorol, ahol akad hordási lehetőség, emellett pedig figyelembe veszi a kultúrnövények beporzását. Tavaly például a méhek beporzó munkájának nem kis része volt abban, hogy a gazdaság közel egy millió koronát kapott a lóhere ós lucernamagért. A növények beporzásán kivül a méhek egy részével fenyőre ia vándorolnak. Sok esetben sikerrel, amely pótolj« az itthon elért eredményeket. A mézen kívül évenként 500—600 gramm méh mérget is eladnak. A méhpempó termelésével nem foglalkoznak, mivel Rangyík elvtárs szavai szerint ez a tevékenység az erdei méhészeteknek megfelelőbb. Az idei mostoha Időjárás mellett nagy szerep jut a nyáron virágzó növényeknek. A méhész amennyiben az akác elfagyott, ettől várja az eredményt. Rangyík elvtársnak a Szabad Földműves „Méhész“ mellékletéről is van véleménye. Szerinte el sem tudná képzelni munkáját a szakmelléklet nélkül. Bár öt évtizedes tapasztalattal rendelkezik, a „Méhészében mindig talál újat, hasznosat. Megemlítette, hogy az eddigiektől többet kellene foglalkozni az anyanevelés kérdéseivel, mert ez a méhtenyésztés alfája-omegája. A legtöbb fiatal méhész • téren szinte tehetetlen. Továbbá többet kellene foglalkozni, Illetve sürgetni a tiszta állományok kialakítását. Rangyík elvtárs például szívesen venné, ha megbízást kapna egy Dél- Garam méhfajta kitenyésztésére. Eddig ugyanis kitenyésztették a Szabinkat, Trnavöankai, Helena I. és Helena II. törzsállományt, de az említett vidékre jellemző méhfajta kitenyésztése még várat magára. Belányi János A méhcsaládok május 15-én elérik fejlődésük optimális fokát. Hét, sőt kilenc keret fiasítás bizonyítja a helyes kezelés és a jó feltételek biztosításának eredményét. Május 10-e a mézkamrák felrakásának az ideje, hacsak ezt egyéb más körülmény nem zavarja meg (hűvös idő, a család gyenge fejlődése stb.j. Méhészkedésem ideje alatt azt tapasztaltam, hogy a mézkamra felrakás idejére vonatkozóan sem lehet sablonos eljárást alkalmazni. Itt is az egyéni elbírálás híve vagyokl Csak olyan családnak adjunk a rakodóknál mézkamrát, amelyek a legszélső keretet is bőven lepikl Ugyanis a rendkívül bizonytalan Kárpát-medencei időjárás gyakran megboszszulja még a tapasztaltabb méhészt is. Szerintem a méhészetben állandó, biztos recept nincs, mert minden év más és más ..meteorológiai különlegeséggel“ lepi meg a méhészeket. Ennek a bizonytalanságnak elkerülése végett több éve sikeresen alkalmazom a félmézkainrás módszert. Erre a műveletre fizikai, biológiai és főleg ökonómiai okok vezettek. Ismert tény, hogy a hőgazdálkodás szempontjából a szimpla (egysoros) kaptárak a raéhészlkedésben alkalmazottak, mind a keleti, mind a nyugati (gondolom a Szovjetunióban és a nyugati államokban, főleg az Amerikai Egyesült Államokban is), mert a külső hőmérsékletet, a Nap energiáját gazdaságosabban használják ki méhcsaládjaink. Az érv az egysoros kaptár mellett szól, mert tapasztaltam a méhésztanítói munkám alatt is, hogy a Balogh Bálint-féle kaptárakat használó méhészek sosem maradtak le a más méretű kaptárakban méhészkedőkkel szemben. S ezek pedig legnagyobb részben csak szimpla kaptárban méhészkedne’k. Megjegyzem azt is, hogy a mutatkozó lemaradásokat a Balogh-típusú kaptárakban az akácig mindig behozták, vagy túlhaladták a normalizáltakkal szemben! Ebből következtetve oldottam meg méhesemben a „B“ normalizált állományomnál a félmézkamra használatát. Az idősebb keretek felhasználásával 40X15 belmérettel készítettem el az új kereteket. Ez a művelet gazdaságosnak mutatkozik, mert a sötét építmények (kb. 3 évesek) főleg az alsó részükön elértéktelenednek (propolisz, viasz és egyéb) szenynyeződésből. A keret felső része mindig értékesebb, zsemlye színűek, s így felhasználhatók méztárolásra. A lemetszett részeket beküldőm lépcserére, s így mindig elegendő műlépem is marad az újjáépítésre. Biológiai méh-élettani előnyét a félmézkamra alkalmazásánál abban látom, hogy korábban lehet manipulálni a mézkamra felrakásával — így megakadályozható a rajzás! ösztön. A nem teljes mézkamra-nyitás hőgazdálkodási szempontból rendkívül előnyös. Ha pedig felső vándorlásra szándékozom (fenyő, édesharmat stb.j, ezt is be lehet petéztetni. Így kisebb méretű kaptárban is erős családokat lehet kifejleszteni. További fontos szempont a rendkívüli jó hordási időszak — ami sajnos ritkán adódik — teljes mértékű kihasználása. Ugyanis megeshet, hogy a nektár tárolási helye kicsinyek bizonyul a „B“, illetve az ennek megfelelő „Hunor“ rakodókban. Ekkor még egy félmézkamrát, vagy teljes méretű mézkamrát alkalmazok. Zabrenszky Imre, Ipolypásztó A méhcsaládok és a főhordás Rangyík László méhész munka közben. Fotó: Belányi J.
