Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-22 / 25. szám

TERMÉSZETES

MÉHLAKÁSOK

Mint bármilyen esetben, most Is abból indulunk ki, milyen természetes lakásokat keres fel a méhcsalád, ha létezését ember nem irányítja.

A méhcsalád első lépése, szaporodása, egy új biológiai egység létrejötte. Ez méhésznyelven — rajzás. A néha 4—5 kilós raj nem telepedhet alkárhová. Kutatóméhek járják a körzetet, és amit az ember sohasem találna meg, azt megtalálják. Az elrepült rajok odúkat, üregeket, sziklarepedéseket, falak mélyedéseit kutatták fel, és abban kezdték életüket. Amíg az ember a szétszedhető lépberendezéssel rendelkező kaptárakat szolgálatába nem állította, addig a méhcsaládok az ember mellett is kasokban, tönkökben, ládákban, fekvő agyagkorsókban, tapasztott vesszőkosarakban úgy éltek, mint a szabad természetben.

Erdei fák odvábán rengeteg méhcsaládot láttunk. Láttuk, hogy az ilyen méhlakásnak mindig volt kisebb-nagyobb űrtartalma, egy, néha több kijárónyílása, fölfelé vagy lefelé, esetleg oldalra terjedő csillogó lépépítménye.

Láttunk rajt fás fészerben álló üres boroshordóban. A hordó akonaszája volt a röpnyílás. Az ebroncsok és dongák lefejtése után, a felső fedélről fiasításos- és mézeslépek gyönyörű sorát csodáltuk.

Gyakran találtunk méhlakásokat különböző faüregekben és vakablakokban. Kívülről téglával berakott régi búbóskemence boltíves üregmaradványában, melynek kijárőját kihullott vakolat nyílása képezte.

Ám tudomásunk van olyan méhlakásokról is, melyek a legkülönlegesebbek és kivétel nélkül azt bizonyítják, hogy alakra, nagyságra egymástól meszszemenően különböznek.

A legmeglepőbb méhlakások t fedélnélküliek.

Láttunk rozsba telepedett rajt, melynek már egy kg lépépítménye volt.

Láttunk hőskorba, mestergerendák kiálló részei alá telepedett rajokat, melyek egymás mellett építették lépjeiket és egész nyáron át dolgoztak. Kér, hogy legtöbbjét a méhész kaptárba telepítette és nem figyelte inkább áttelelésüket.

Tudomásunk van arról, hogy egy kifosztott és szétrombolt méhesből a méhek bozótba menekültek és ott 26 szabadon építő méhcsalád élt, teljes lépépítményével már egy éve.

Az ember tehát nagyon hamar felismerte, hogy a méhcsalád a természet által nyújtott lakásokban nem válogathat és kénytelen olyanban élni, amilyet körzetében talál. Hogy Dr. Büdel szavaival éljek, — a lakásnak kiszemelt helyet, a méhcsalád biológiai életfeltételeire, csak ritkán lehet teljesen alkalmasnak minősíteni.

Hasonlóan ítéljük meg a szabadban élő méhcsalád közlekedését és a levegőcserét biztosító nyílását Is. Bizony ez sem

I.

felel meg mindig. Ma már tudjuk, hogy a röpnyílás nemcsak a lakás ki- és bejáró közlekedési helye, hanem rendkívül fontos küldetése a kellő levegőcsere biztosítása és a lakásban kialakuló szükséges mikroklíma létrehozása szempontjából is, amely nélkül fiasítás nem létezhet. Természetes tehát, hogy a szabadon élő méhcsaládnak biológiai életfeltételeire gátló hatással bíró akadályokat el kell hárítania, hogy lakása alkalmassá váljék. Ez bizony minden esetben azt jelenti, hogy a méhcsalád létezésének második természettani feltétele, a „kevésbé“ megfelelő méhlakás megfelelővé tétele a méhegyedek alkalmazkodó képességét váltja ki. Ott pedig, ahol az alkalmazkodást találjuk, nem tökéletes a szabályszerűség és a kiegyensúlyozottság sem. Amit tehát dr. Büdel mondott, az teljes valóság. Elsőrendű kötelességünk tehát, hogy tudásunkkal a legmegfelelőbb méhlakásokat alakítsuk ki.

Mikor az ember látta, hogy a méhcsaládnak ládában, szalmából font kasban sokszor jobb lakást tud biztosítani, mint a természet, megtette gondoskodásával az első lépést.

A természet nekünk fedett, ám elég gyakran fedetlen méhlakásokat is mutogat. Ezek a fedetlen méhlakások el kell gondolkoztassanak. Mi lenne a tél folyamán? Kár, hogy ilyen irányban bizonyosat mondani nem tudunk.

Mindamellett biztos, hogy a méhlakásnak a teljes fedettsége nem annyira fontos, mint a lakás elmaradhatatlan alkatrésze, a lépépítmény. E nélkül nincs méhlakás. A lakás takarása és a röpnyílás tehát esetleg el is maradhat, azonban a lépépítmény nélkülözhetetlen.

Meg kell tehát állapítanunk, hogy a természetben szabadon élő méhek lakása:

a] valamilyen minden oldalról fedett üregből, vagy oldalt takaratlan, de fentről fedett, esetleg teljesen takaratlan térből,

b] ebbe a térbe készített léplépítményből és

c] az esetleges közlekedést és levegőt biztosító nyílásból

áll.

Ez a kétségtelen tény.

Mi azonban a Föld mérsékelt övezetében élünk és egy elég zord téli évszakunk is van. Lakásunkat fűtjük és meleg öltönyökbe burkolódzunk. Biztosan tudjuk, hogy a méhcsalád sem élhet fedél nélkül. Erről leggyakrabban maga a természet ad bizonyítékot, ezért az a) pont részletes megvizsgálását tovább folytatnunk nem kell. Elég, ha kijelentjük, hogy a fedél nélküli méhlakások rendellenes kivételek. A takaratlan térbe készült lépépítmények, csak pillanatnyi (nyári) érzelmi ösztönök szüleményei. Ezek a méhcsalád létezésének természettani feltételeit nem teljesítik, tehát nem kell velük foglalkoznunk.

De foglalkoznunk kell még az üreg nagyságával. Azt már említettük, hogy a természetes lakások ritkán alkalmasak. Az azonban igazolódott, hogy az üregek nagyságának biztosítani kellett a méhcsalád fejlődési lehetőségét és szaporodását. Ezt nagyon jól figyelemmel kísérhettük éppen a kasokban. Ámbár ha ez így is van, a természet a kas nagyságára, űrtartalmára vonatkozóan pontos útmutatással még sem szolgál. Ezt csak rendszeres, különleges vizsgálatok és évtizedes méhészkedőéi tapasztalatok deríthetik fel.

A méhészkedés különleges fogásai és méhlakásai, melyek gyakran alig támaszlkodnak a méhcsalád biológiai életszükségleteire, nagyon gyakran csak kierőszakolt találmányok, originalitás utáni hajszák következményei, az említett vizsgálatokban és megállapításokban, természetesen nem alkalmazhatók.

Ezeket a különleges fogásokat csak akkor szabad elfogadni, ha kétségtelen igazolást nyert a nagyobb és gazdaságosabb eredmény, melyeket erős törzscsaládokkal szemben érnek el. Ott, ahol a különleges fogás két anyát alkalmaz, érthetően két erős törzscsalád hozamát kell szembeállítani.

A természet szerencsére nem ilyen mostoha a lépépítménynyel kapcsolatban. Megvizsgálhattuk az odúk, üregek és természetesen sok-sok kas lépépítményét. Ezek egyöntetűen, biztosan igazítanak útba.

Öt fontos és megcáfolhatatlan tényt olvasunk ki belőlük:

1. a lépgerinctávolságot, mely váltakozva 35—38 mm,

2. a lépútca szélességét, mely

5—10 mm,

3. a szabadon épített lép nagyságát és alakját,

4. a zugépítmények, helyesebben hézagáthidalások természetes és szabályszerű küldetését,

5. azt a kétségtelen tényt, hogy az önállóan építő méhcsalád sem hialaltlépet, sem építtetőkeretet nem ismer, mert

nincs rájuk semmi szükség.

A lépépítmény összessége tehát a méhlakás elmaradhatatlan alkatrésze. Helytelen lenne ha küldetését különállóan és nem a lakással kapcsolatban vizsgálnánk. Lépépítés nélkül nem méhlakásunk, hanem csak kaptárunk van.

Ha a lépépítményeket részleteire boncoljuk, látjuk, hogy főrészük (kb. 90%) egymásba kapcsolódó, hatszögletes, kétoldali sejtekből áll, s ezek tar-' tósságát a lép gerince erősíti. Szélességük 25—28 mm. A lépépítmény háromféle sejtből és különleges eejtbordás építményekből áll. A legkisebb sejtek mélysége 12—13 mm, dolgozóméhek fiasítására, méz és virágpor elraktározására szolgálnak. A legnagyobbakban, melyek 15—16 mm mélyek, heréket nevelnek. Ezekbe élelemkészlet csak nagyon bőséges hordás idején kerül. Ezek közé szervesen illeszkednek néhol a kötő6ejtek, melyek átmenetet képeznek a dolgozóméh- és heresejtek között. Ezekben fiasítás nincs, csak néha élelem.

A lépépítmény kisebbik részét a különleges sejtbordás építmények képezik, éspedig, anyabölcsők, az anyák nevelésére. Léprögzítők, melyekkel a lép az üreg falához (kaptárban a keretekhez) van erősítve. És végül kisebb fajta hézagáthidalások, melyeket zugépítményeknek nevezünk, pedig egyáltalában nem azok. Ellenkezőleg, céltudatos, nagyon -elmés építmények, mert csak alkalmiak és kicsinyek. Elsősorban olyan térségek kitöltésére szolgálnak, melyekbe normális szélességű lépet már építeni nem lehet, vagy amely zavarólag hat a kaptár optimális bemelegítésére és nehezíti a közlekedést.

A lakás belsejében tehát a könnyebb fűtést, az állandóan szükséges mikroklíma kialakítását, a közlekedés megkönnyítését, az egy vagy kettős méhjáratot és az előforduló léprongálásokat, szakadásokat vannak hivatva helyreállítani.

Biológiai küldetésük az, hogy biztosítsák a lakhatás optimális lehetőségeit. A hézagáthidaló építmények közé tartoznak a különböző átívelő hidak, kirágások, lépvastagítások, lépkötések, kasokban veselépek, valamint a nyelvnyúlványok. Nagyságuk és gyakoriságuk szükség szerint változik. Építésük szabályszerű, de alkalmi. Alapjuk mint minden építésé a méhek lépépítési ösztöne.

Másféle lépépítmények nincsenek.

A léputca szélessége egy vagy két méhjárat. Váltakozik, mert a sejtek (munkás, here) is váltakoznak és a fiasítás is befolyásolja. A iiasítő lépek mázkoszorús sejtjei is szűkítik. A léputca szélességét tehát a fiasítás, a mézkészlet, a lépgerinctávolság és a méhlakás szükséges mikroklímája szabályozza, de mindig egy, vagy legfeljebb

A méhlakások és lépesítés természettani feltételei

7