Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-22 / 25. szám

A sertések paratífuszáról Főleg a közös gazdaságok, a föld­műves szövetkezetek és az állami gaz­daságok sertésállományát évről évre megtizedeli a paratffusz. Úgyszólván1 az összes nagyüzemi gazdaság minden sertésgondozója Is­meri a paratlfusz elnevezést, olyannyi­ja, hogy nagyon gyakran kész dlagnó­­»lssal hívja vagy várja az állatorvost. — még olyan esetben Is, amikor azó alncs paratífuszról. Ezért jónak látom a malacok para­­tlfuszáről bővebben szólnom. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy • malacok paratífusza fertőző beteg­ség ugyan, de szerencsére csak az án. Istállóbetegségek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy járványszerűen nem terjed egyik állományról a má­sikra, mégcsak az egyik ólból a má­sik szomszédos ólba sem. Sőt annyira helyi jellegű megbetegedés, hogy ha egy és ugyanazon ólban több sertés­­gondozó között van szétosztva a mala­cok etetése, gondozása, akkor az egyik kutricában többször Is felüti fejét ez az egyébként sóik nemzetgaz­dasági kárt okozó malacbetegség, vi­szont a szomszédos kutricában vagy egyáltalán nem jelentkezik, vagy ha Igen, akkor Is csak a leggyengébb ellenállóképességű, a fejlődésben túl­ságosan visszamaradt malacok egyiké­­nél-másikánál. Talán arra is kell magyarázatot ad­nom, hogy miért is beszélünk inkább a malacok paratífuszáról s nem a ser­tések paratífuszáról. A malacok para­tífusza elnevezés azt akarja hangsú­lyozni, hogy főleg a malacok között, mégpedig elsősorban a választás utáni hetekben szokott előfordulni. Jóval ritkábban esnek áldozatul ennek a be­tegségnek a szopós malacok s egyál­talán nem betegszenek meg paratí­­fuszban a fél évnál Idősebb normáli­san fejlett sertések. A paratífusz kórokozóját Illetően már elég régóta ismeretes hogy a szalmonella csoportba tartozó két kü­lönféle baktérium szerepel ezen be­tegség előidézésében. Az egyik baktériumféleség (Bacte­rium suipestifer Kunzendorfj heveny formában betegíti meg a malacokat, a másik (Bacterium suipestifer Vold­agsen) pedig krónikus formában. A heveny forma a gyakori eset. A krónikus (idült) forma pedig oly rit­ka, hogy a 26 éves praxisom alatt sem találkoztam vele. Tehát az utóbbi tár­gyalást nyugodtan elhanyagolhatjuk, s inkább bővebben foglalkozunk a pa­ratífusz heveny formájával. Miként már azt említettem z a ma­lacbetegség kimondottan istállóbeteg­ség, amit kifejezetten szeretnék hang­súlyozni, mert ezt fontos tudnia min­den malacgondozónak, annál is in­kább, mert főleg tőle függ, hogy a paratífusz fel tud-e lépni a malac­állományban s megtizedelni azt, vagy sem. Ha az ember tudja, hogy a malacok e nagy veszedelmét jelentő baktérium csak olyan istállóban, vagy sertés­ólban tud elszaporodni és kórokozóvá válni, amely ólban elhanyagolják az alapvető higiénia követelményeinek a betartását, aktkor ehhez igazodik s kellő tisztaságot, szellőztetést, almo­­zást, az etetések időpontjának a rend­szerességét, a térkihasználás előírásait betartva elkerülheti s megelőzheti ezt a különben oly nagy károkat okozó malacbetegséget. Ami a heveny formában jelentkező malac-paratífusz tüneteit illeti, sze­retném nyomatékosan felhívni a mala­cokat gondozók figyelmét, hogy nem minden malac paratífuszban beteg, amelyiknek elvörösödik a füle, vagy a basaalja, mert ez a tünet egyéb más betegségeknél is jelentkezhet, — mégpedig leggyakrabban a szívgyen­­gescgnél, vagyis különböző eredetű vérkeringési zavaroknál, amit nem­csak a paratífusz kórokozói idézhet­nek elő. Tehát ne mondjuk ki oly, könnyen, hogy a paratífusz-járványról /'van szó, mert ennék a megállapítása / egyedül az illetékes állatorvosra tar­tozik, aki a döntő szót csak az istálló­ban, vagyis a sertésólban uralkodó állategészségügyi viszonyok, az álla­tok takarmányozásának és gondozásá­nak a felülvizsgálata, a beteg állatok vizsgálata, az elhullott állatok bonc­lelete és a laboratóriumi vizsgálatok együttes ismerete alapján mondhatja ki. Itt ki kell említenem, hogy az egész­séges fél évnél idősebb sertések mint­egy harmadának a béltartalmában la­boratóriumi vizsgálattal kimutathatók a malacok heveny paratífuszát előidé­ző baktériumok, amelyek ott nem mint kórokozók, hanem mint élőskö­dők vannak jelen és semmi bajt nem okoznak mindaddig, amíg olyan ma­lac szervezetébe nem jutnak, amely­nek valamilyen oknál fogva az ellen­állóképessége legyengült. Az ilyen csekély ellenállóképességgel rendel­kező egyedék, ha megfáznak, vagy bármilyen oknál fogva megbeteged­nek s elpusztulnak, akkor a laborató­riumi vizsgálat csaknem minden eset­ben nemcsak a béltartalomban, ha­nem már az egyes szervekben is ki­mutatja a paratífuszt alőldéző szal­monella baktériumokat. A szakember­nek viszont ezzel számolnia kell a az ilyen esetben nem beszélhetünk para­tífusz járványról. Mindebből láthatjuk, hogy a szalmo­nella baktériumok csak fakultative, vagyis csak föltételesen kórokozó bak­tériumok, ami azt jelenti, hogy ha jelen is vannak az állat szervezetében, nem okoznak megbetegedést mind­addig, amíg az állatot valami gyengítő, illetőleg a betegségre hajlamosító be­folyás nem éri. Mint hajlamosító körülmények, fő­leg a következők szerepelnek: nedves istálló, fehérjeszegény takarmány, túl sok fehérjét tartalmazó takarmány, mészhiány, vitaminhiány, fárasztó szállítás, bélférgesség, herálés utáni infekciók és az oltás utáni reakciók, valamint egyéb betegségek, mint pél­dául az influenza. Jó, ha tudják az állatgondozók, hogy a malacok heveny paratífusza mint szalmonellózis, pontosabban a sertéseik szalmonellózisa címen szere­pel az állategészségi törvénykönyv­ben, mégpedig a hivatalból Jelentendő betegségek között, ami azt jelenti, hogy ha valakinek az a gyanúja, hogy a malacok tömeges megbetegedését a szalmonellózis vagy másnéven para­tífusz okozza, akkor ezt köteles be­jelenteni az lletékes körállatorvosnak, akinek aztán a feladata a tényleges diagnózist megállapítani. Amennyiben megállapítja a tömeges előfordulás­ban a malacok szalmonellózisát (para­tífuszát), akikor azt tovább jelenti a felettes hatóságának és egyúttal elő­írja a betegség terjedésének megaka­dályozását célzó intézkedéseket, — vagyis zárlatot rendel el és megtiltja az állatok áthelyezését olyan helyre, ahol még megbetegedés nem fordult elő. Azonkívül laboratóriumi vizsgá­latra küld hullát, illetve ha szükség van rá, akkor vízmintát és takarmány­mintát. A járási állategészségügyi hatóság viszont a malacok tömeges szalmonel­lózisa esetén biztosítja a beteg álla­tok kezelését, elrendeli azoknak a ser­téseiknek a levágását, amelyeknél nincs kilátás a gyógyulásra, intézke­dik a diétás takarmányozás bevezeté­sének tekintetében és előírja az ólak, valamint a szállító eszközök fertőtle­nítését 2 °/o-os lúgkőoldattal, vagy 5 %-os klórmészoldattal. Amennyiben szükség van rá, akkor elrendeli a rág­csálók és a rovarok irtását is, vala­mint a csünt malacoknak, mint baci­lusgazdáknak a kiirtását. Bár a beteg állatok diagnózisának a megállapítása mindenkor az illeté­kes körállatorvosra tartozik, mégis talán nem árt, ha röviden leírom a malacok heveny paratífuszának (szal­­monellózisának) tüneteit: magas láz mellett hányás és hasmenés jelentke­zik. A bőr egyes esetekben a füleken, a hasalján és a lábak belső felén kez­detben élénk vörös, később szederjés színű. Ami pedig a malacok heveny para­tífuszának (szalmonellózisának) kez­detét illeti, újra hangsúlyozni kívá­nom, hogy az istállóhlglénla betartá­sával, rendes takarítással. Időnkénti fertőtlenítésekkel, megfelelő takarmá­nyozással sokkal könnyebb ezt a be­tegséget megelőzni, mint kezelni, vagy gyógyítani. Vannak állatorvosok, akik azt állít­ják, hogy a sertések paratífusza ellen a legjobb gyógyszer a sertéspestis elleni szérum. Ezt a szérumot szerintük nagy adag­ban kell használni, vagyis élősúly­­kilogrammonként három köbcentlt. Ez a felfogás téves, mert ha a ser­téspestis elleni szérum alkalmazása­kor a paratífuszos állományban mu­tatkoznak eredmények, akkor az nem ennek a szérumnak tudandó be, ha­nem az az egyúttal alkalmazott istál­ló-higiéniai intézkedéseknek és az egyéb gyógyszereknek köszönhető. Sőt a sertéspestis elleni szérum nagy adagbani használata paratífusz esetén nemcsak hogy anyagpocsékolással, te­hát anyagi kárral jár, hanem az állat szervezetében még kárt is okoz, mivel a nagy adag szérumot a szervezet ne­hezen tudja feldolgozni és a testből kiküzsöbölni. Éppen ezért a sertés­­pestis elleni szérumot, még ha a ser­téspestis ellen akarjuk felhasználni, akikor is csak frakcionálva szabad, ami azt jelenti, hogy több alkalommal kisebb adagot, vagyis nem egyszerre kilónként három milimétert, hanem háromszor egy-egy milimétert test­súlykilogrammonként. A sertéspestis elleni szérum nem tartalmaz ellenanyagot, a paratífuszt (szalmonellőzist) előidéző baktériu­mok ellen úgy a budapesti, mint a kassai és a brnói állatorvosi főiskolák szakvéleményei szerint sem. A sertéspestis elleni szérum hasz­nálatát még akkor is jól meg kell fon­tolni, ha a sertéspestis veszélye forog fenn és fent leírt indokok alapján a paratífusz ellen nemcsak hogy nem ajánlatos a használata, hanem az álla­tok szervezetére is kedvezőtlenül hat és anyagi károkkal jár. Magam több ízben végeztem kísér­letet ebben az irányban s azt tapasz­taltam, hogy teljesen hiába használ­tam még csak a kimondottan para­tífusz ellen készített szérumot is* nem még a pestis ellenit, mert ha a higié­niai és takarmányozási viszonyok nem változtak, akkor bizony az elhullások­ból eredő veszteségeket nem lehetett meggátolni. Viszont nem egy esetben csak a takarmányon változtatunk és az 61 takarítását gondosabban végez­tük, gondoskodtunk a vitamin és az ásványi anyag-ellátásról s akkor min­den szérum és egyéb gyógyszer nél­kül is megszűnt ez a malacbetegség, amelyik bizony a mostoha körülmé­nyek s kellő kezelésben nem részesí­tett állatok között sokszor 50 °/o-os veszteséget is okoz. Dr. Patus Sándor, állatorvos A CCC alkalmazásával A CCC más néven chlorcholinchlo­­rid a növény fejlődését szabályozó vegyszer használata a mezőgazdaság­ban pár éve már gyakorlatilag is alkalmazott. Nálunk a rimaszombati járásban három éve használjuk, ki­sebb mértékben főleg még csak kí­sérleti területen. Ezért az 1967. évben kísérletképpen a hatásának szemlél­tetésére kisebb parcellán a csízt EFSZ-ben alkalmaztuk, Mironovszkája 808 őszi búzán. A megfigyelés céljára kétszer 2 ha parcellát választottunk ki. Az I. számú parcella CCC-vel volt permetezve, míg a II. számú parcella ellenőrzőként szolgált az ered­mény összehasonlítására. Az elővete­­mény mindkét parcellán silókukorica volt, talajösszetétele egyezett, a talaj előkészítését egyformán végezték, ve­tését úgyszintén, szeptember második felében 230 kg vetőmagot számítva egy hektárra. Vetés előtt a következőképpen volt műtrágyázva: összesen 200 kg NPK tiszta táp­anyag 1 ha-ra 1 : 0.83 :1.23 arányban, ami gyakorlatilag megfelel a Miro­novszkája 808 fajtájú őszibúza trá­gyázásának 40 q tervezett hektárho­zamhoz. A trágyaszükséglet megálla­pításánál figyelembe vettük a talaj kémiai elemzését, ami a talaj P2O5 tartalmát minimálisnak, mg K2O tar­talmát közepesnek állapította meg Egner, vagyis Schachtschabla sze­rint. A kikelés, majd a további fejlő­dés mindkét parcellán egyenlő volt, ugyanúgy az áttelelés is. Március el­ső hetében laboratóriumban fejlődés­tani vizsgálatot végeztünk, és meg­állapítottuk, hogy a második fejlődési szakasztól átmenetet képez a harma­dik fejlődési szakaszba. Ez a fejlő­dési szakasz alkalmas volt a fejtrá­gyázásra, amit a kedvező időjárásra való tekintettel el is végeztek, 1 q mészamonsalétromot számítva 30 kg N/l ha-ra mindkét parcellán. A kedvező időjárás folytán a nitro­géntrágya a fejlődést serkentette, és elősegítette a bokrosodást. A tavaszi gondozás fogasolásból állt. A foga­solás után, (mivel a fejlődés túl buja volt), a nitrogén arány kiegyensúlyo­zására, a IV. fejlődési szakaszban volt, mindkét parcellára 1 q szuper­foszfát lett kiszórva ha-onként. Ezek után az NPK arány a következőkép­pen alakult 1 : 0.75 : 0.83, az arány a nitrogén javára bővült, a foszfor, Il­letve a kálium terhére, ami még min­dig nem gátolhatta károsan a termés­­eredményt. Az I. sz. parcellát május első heté­ben permeteztük CCC és Dikotex ke­verékével 4 kg 55 °/o CCC és 3 kg 40 % Dikotexet számítva 1 ha-ra. A II. sz. parcella csupán Dikotexszel lett permetezve. Az I. sz. parcellán a CCC hatása csak 3—4 nap után mutatkozott, s 14—18 nap múlva már a növényzet magasságában is szemmel észlelhető volt, 4—6 cm-t tett ki és a szár erő­sebb, szívósabb volt. A további fejlő­dés folyamán csak kisebb csapadé­kok, viharok voltak, de meghűlés sem a CCC-vel kezelt, sem az ellenőrző parcellán nem volt a betakarításig. Az aratást július második hetében vé-Az aratás sürgős munka. Ezért sok gazdaságban a régebbi típusú kom­bájnokat is megjavították, hogy szükség esetén „csatasorba“ állítsák. Rossz lóra tenni korlátoltság Egy idő óta aránylag sokat vitatkozunk a mezőgazdaság irányítása ad­minisztratív-centrális módszereinek káros voltáról. Az eredmény már is­meretes. Mások hibáiért mindig a szövetkezetek fizettek meg. Az inámi szövetkezet is a felülről diktált szakosítás áldozata lett. Akár tetszett, akár nem, kiadták a parancsot, hogy a jövőben Inámban tejter­meléssel, borjú- és malacneveléssel, valamint sertéshizlalással foglalkoz­zanak, de keveset törődtek azzal, hogy ebben a kérdésben miként véle­kedik a szövetkezet tagsága. Ahelyett, hogy fölmérték volna a gazdaság helyzetét, beugrasztottáik a szövetkezetét egy olyan „szakosítási formába , amihez önön maguk a gazdasági hatékonyság fölmérése nélkül aligha kezdtek volna. Szakosítás ez koncepció nélkül. Ennek keretében 1 millió 891 ezer koronás költséggel építettek egy f—160-as típusú kocafialtatót. Kívülről nagyon tetszetős az épület, belül­ről azonban számtalan konstrukciós hibája van. így a korszerűnek mon­dott istállóban olyan malacszaporulatot sem érnek el, mint a régebbiben. Nem beszélve arról, hogy az istálló nem készült el határidőre, s a kivite­lezési költség is jóval nagyobb lett a tervezettnél. De lássuk, miért tartalom nélküli a felülről diktált szakosítási koncepció. A szövetkezet fennállása óta a múlt esztendőben érte el a legnagyobb ga­bonatermést. Ennek következtében 70 vagon abrakot tartalékolhattak erre az évre. A szerződéses kötelezettség teljesítése után, — mivel a termelési igazgatóságnak gabonatöbbletre volt szüksége — az inámi szövetkezetét is „megszorították“, mire négy vagonnal terven felül adott gabonát, annak ellenére, hogy újig (a négy vagonnal együtt) csak 100 százalékra fedezték a szükségletet. Akkor a szövetkezet vezetőinek azt ígérték, hogy évközben majd visszakapják a gabonát. Most azonban hallani sem akarnak erről. Szabad áron mázsánként 350 koronájával persze vásárolhatnának gabonát, hisz miért ne fizessen rá ismét a szövetkezet? Említettem, hogy a múlt esztendő gabonatermesztés szempontjából Inám­ban is nagyon kedvező volt. De hol van rá a garancia, hogy a következő években is elérik ugyanezt a szintet? Papír, ceruza, néhány számadat, s máris kiderül, hogy 1969-ben már 90 vagon abrakra lesz szüksége a gazdaságnak. Vajon ki tudná megmondani, honnan? Legyünk derűlátóak, s az idei kegyetlen szárazság ellenére is bizakodjunk, bár tudjuk, hogy hiú ábránd, hogy 70 vagon abrakot tartalékolhatnak? De tételezzük fel, hogy ez meg lesz, még így is 20 vagon lesz a hiány. Ezt a mennyiséget a jelen­leg központilag megszabott abrakárak szerint 700 ezer koronáért tudná csak beszerezni a szövetkezet, s ha a sertéshús termelésben hasznosítaná, akkor a vásárolt abrak és a termelt hús értékesítése után 100 ezer koronás ráfizetés lenne. De ehhez hozzájön még a munkaköltség is, mely ugyancsak jelentős tétele a termelési költségnek. Most Jogosan teszem fel a kérdést, vajon kinek jó az ilyen szakosítási koncepció, mert a szövetkezetnek az­tán igazán nem megfelelő. Olyan lóra tenni, melyről már kezdetben tud­juk, nem fut be, a lóversenyben is nagyképűségnek és korlátoltságnak ne­vezik. Az ökonómiában azonban még inkább. Azért szükséges, ha teszem azt, egy új elgondolás valóra váltását latolgatjuk, hogy először vizsgáljuk meg, mibe kerül, de még inkább, mennyit hoz a szövetkezetnek. Ha látjuk, hogy ráfizetéssel járna, keressünk olyan koncepciót, mely huzamosabb időre biztosíték lesz a hatékonyság növelésére, s végeredményben a na­gyobb haszon elérésére. —hal— szerzett tapasztalatok A fejlődés alatti megfigyelés az el­ért terméseredmények, valamint az elvégzett laboratóriumi vizsgálat ada­tai szerint az alábbi tapasztalatokat szereztük. A CCC alkalmazásával közvetlen nem befolyásolhatjuk a termelési eredményt, de mivel nagyobb meny­­nyiségű műtrágya használata esetén főleg ha a nitrogén tartalmú műtrá­gya van túlsúlyban, megerősíti a nö­vények szárát, meggátolja a megdő­léstől és a betakarításnál előforduló szemveszteséget nagymértékben csök­kenti. Elősegíti a betakarítás gépesí­tését, a gépek jobb és tökéletesebb kihasználását és csökkenti a betaka­rítási költségeket. A termés minősé­gére való tekintettel már kedvezőtle­nebb a használata. A fenti adatok szerint a szem törés, a hektoliter súly és abszolút súly csökkenése már kedvezően mutatható ki. A vetőmag­nak termesztett búzánál már erősen károsnak is mondható, mivel a sérült szem vagy a csíra megsértése alkal­matlanná teheti vetőmagként való felhasználását. Használata csak a megdőlésre hajlamos fajtáknál nagy­­mennyiségű nitrogén tartalmú mű­trágya alkalmazása esetén indokolt, ha a növény fejlődése folytán a táp­arányt P2O5 és K2O tartalmú műtrá­gyákkal nem tudjuk kiegyenlíteni. A fajtánkénti helyes táparány beállí­tásával a kellő mennyiségi és időben alkalmazott műtrágyák használatával a CCC alkalmazását részben mellőzni tudjuk, de csapadékos tavasz és vi­haros nyár esetén, a buján fejlődő növényeknél használata indokolttá válik, őszi búzánál a fejlődés V.—VI. szakaszában. Huszti E., rimaszombati járási agrolaboratórium SZABAD FÖLDMŰVES 5 1968. június 22. geztük kétmenetes módszerrel. A jó napos idő folyamán három nap múlva akartuk SK—4 arató-cséplőgéppel ki­csépelni, de nem volt megfelelő, mi­vel a cséplő a kalászból nem dör­zsölte ki a szemet, és sok volt a vesz­teség, vagy a cséplő dobikosár összébb állításával nagyon törte a magot. A cséplést két nappal később a hajnali órákban harmaton végeztük, hogy a mag törését csökkentsük, mivel a szem nedvességtartalma így is csak 12.5 % volt. A cséplési eredmény a következő volt: I. sz. CCC-vel kezelt parcella ha-hozama 45.50 q II. sz. ellenőrző parcella ha-hozama 44.10 q A laboratóriumi vizsgálat a következőiket mutatta: I. sz. parcella II. sz. parcella Tisztasága..................................... 77.40 % 87.50 °/o Törött szem............................... 19.10 % 10.80 °/o Egyéb tisztátalanság .... 3.50 % 1.90 % Nedvességtartalom ... . 12.4 % 12.0 % Hl súly..................................... 79.90 kg 81.6 kg 1000 szem súly......................... 46.— gr 48.05 gr Mészamonsalétrom 30 °/o 2.20 q 66 kg tiszta N Szupesrfoszfát 18 °/o 3 54 kg tiszta P2OS Kálisó 40 % 2.— 80 kg tiszta K2O

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents