Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-15 / 24. szám

szemle A dél-vietnami vezetők félnek a békétől Dél-Vletnamban nincsenek nagyobb csapat-megmozdulások, a partizánok továbbra Is rakétákkal lövik Saigon egyes részelt. Az amerikai csapatok védekezésre szorulnak és egyelőre nincsenek olyan Jelentések, hogy na­gyobb támadásra készülnének. Az amerikai—észak-vietnami tárgyalások továbbra Is holt ponton vannak, ami viszont megfelel a dél-vletnaml veze­tőknek, mert Igen erős az aggodal­muk, hogy ml történik majd akkor, ha az amerikai csapatok kivonulnak és a nép politikai, szociális követel­ményektől fűtve lázongani fog. Rockefeller akcióba lépett Amint már bevezetőnkben említet­tük, az amerikai politikai életet igen élénken foglalkoztatja, hogyan alakul majd a választási kampány Robert Kennedy szenátor halála után. Tény, hogy a választási kampányt bizonyos időre megbénította Robert Kennedy tragikus halála, azonban a legfrissebb Jelentések arról számolnak be, hogy Rockefeller máris megkezdte a kam­pányt, mégpedig oly módon, hogy Ro­bert Kennedy nyomdokaiba akar lép­ni, hangoztatva a testvériséget, a szí­nes bőrűek és bevándoroltak meg­segítését, a szegényeik sorsának Javí­tását, az erőszak elleni harcot, egy­szóval olyan programot hirdet, ami fokozza esélyességét az elnökválasz­táson. Kampánykezdő beszédében ki­jelentette, hogy nem fél a következ­ményektől, mert bár kockázatos a ki­állás, de mégis mindent meg kell tenni, hogy az elavult, nyikorgó kor­mányzás helyett olyan új rendszer alakuljon ki, amely rugalmasabb, élet­képesebb lesz a mostaninál és meg­felel a kor követelményeinek. Mikor adják ki King gyilkosát? Amint ismeretes, Angliában letar­tóztatták Martin Luther King feltéte­lezett gyilkosát James Earl Rayt, akit egyelőre hamis útlevél használatért, valamint tiltott fegyverviselésért vet­tek őrizetbe és azonnyomban nyolc­napi börtönre ítélték. Újabb Jelenté­sek szerint az angol bíróság vádat emelt ellene Martin Luther King meg­gyilkolása miatt Is. Az angol sajtó nagy Jelentőséget tulajdonít a felté­telezett gyilkos letartóztatásának és reméli, hogy végre tisztázódik, hogy Amerikában „magányos“ gyilkosok, vagy pedig összeesküvők bérencei kö­­vetík-e el a gyilkosságokat. Amint ismeretes, Ramsey Clark amerikai igazságügyiminiszter vasárnapi nyi­latkozatában azt állította, hogy King esetében is egyedül cselekedett a gyilkos, éppúgy mint a két Kennedy gyilkosa. Ezzel szemben Ray testvére azt állítja, hogy bátyja csakis pénzért követhette el a gyilkosságot, ebben az esetben pedig kell hogy valakik mögötte álljanak. Több angol lap fel­teszi a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy egy ember ennyi ideig orránál fogva vezette az amerikai nyomozó­szolgálatot. Felteszik azt a kérdést is, vajon honnan szerezte a költséges uta­záshoz a gyilkos a tömérdek pénzt? A találgatásokra valószínű az elkövet­kező napokban, hetekben választ ka­punk. Nehézségek az olasz kormányalakítás körül A nemrég megtartott olaszországi választások óta az országban élénk diplomáciai tevékenység folyik a kor­mányalakítás körül. Saragat olasz köz­­társasági elnök Mariano Rumort, a keresztény demokrata párt főtitkárát bízta meg kormányalakítással. Az olasz lapok véleménye szerint ez a döntés várható volt az előzetes meg­beszélések alapján. Olaszországi Je­lentések szerint három irányzat ala­kult ki. A baloldali csoportok — a kommunisták, a szocialisták és füg­getlenek — olyan kormányt sürget­nek, amely belső reformokat hirdet és leszakad a NATO-ról. A keresztény demokraták és a köztársaságiak olyan kormányt indítványoztak, amely a korábbi kormány politikáját folytatná változatlan összetételben. A harmadik verzió szerint viszont a köztársasá­giak és a szociáldemokrata párt nem akar együttműködni a keresztény de­mokratákkal, tehát ezen a téren is holtpontra Jutottak. A köztársasági elnök a párt főtitkárának feladatul adta, hogy puhatolődzon és további konzultációikat folytasson a válság megoldásának érdekében. Teljes erővel megindult a francia választási kampány Jelentések szerint a franciaországi zavargások már három halálos áldo­zatot követeltek. Ezt a helyzetet De Gaulle fel akarja használni a válasz­tási kampányban, mégpedig oly mó­don, hogy az országban csakis úgy marad rend, ha ő marad a poszton, mert az egyszemélyi hatalom biztosí­ték arra, hogy az ország belső hely­zete szilárdan álljon. Az amerikai po­litika Franciaországban is aktívabb lett. Erre lehet következtetni Georges Bidault váratlan franciaországi fel­bukkanásától. Az algériai puccsok után Brazíliába emigrált szélső jobb­oldali politikus Jelentős washingtoni összeköttetésekkel rendelkezik, s első sajtóértekezletén az atlantista fran­ciák táborának csapott propagandát. Bidault visszatéréséneik van még egy más vonatkozása is. A francia ható­ságok beleegyezése nélkül nem tér­hetett volna vissza. Valószínűnek lát­szik, hogy a De Gaullista-tábor Bidault személyét ki akarta használni Jobb­oldali egységfront megteremtésére. Hírek vannak arról is, hogy több OAS generális és tiszt akar hazatérni Fran­ciaországba. Valószínű, hogy ily mó­don akarják újra megerősíteni De Gaullet tisztségében. A választási kampány tehát Francia­­országban megindult és a közeljövő­ben kemény összetűzésekre lehet szá­mítani. -b-A fejlődő országok gondjai (Tribune) — Sajnos, jóformán közhellyé vált az a kijelentés, hogy nö­vekedett a gazdag és a szegény országok közötti rés. Jelenleg a közgazdászok és más szakemberek egyik legnagyobb nemzet­közi gyülekezete ülésezik Oj-Delhiben, hogy megvizsgálja ezt a kérdést. 132 nemzet képviseletében a műszaki szakemberek ezrei tanácskoznak az ENSZ második Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezletén, ismertebb nevén, az UNCTAD-on. Nem kevésbé óriási feladat vár rájuk, mint az 19B4-es első értekezleten. A képviselt országok közül csak 20 tekinthető gazdaságilag fejlettnek — azok, amelyekben az egy főre eső évi jövedelem több mint 750 dollár. A legtöbb országban az egy főre eső évi jövedelem 200 dollár alatt van, Indiában és Kínában pedig — amelyek együttesen a világ lakosságának egyharmadát teszik ki —, 100 dollár alatt. Áz ENSZ 1960-ban azt javasolta, hogy dolgozzanak ki egy tízéves fej­lesztési tervet, amely évi 5 százalékos gazdasági növekedést irányoz elő a fejlődő országok számára, s amely szerint a gazdaságilag fejlett orszá­gok brutto nemzeti termékük 1 százalékát segélyben folyósítják. Meglepő módon az első öt év eredményei nem nagyon maradtak el a várakozások mögött, noha a gazdaságilag fejlett országok segélye az előirányzott ösz­­szegnek csak a kétharmadát érte el. A fejlődésnek indult országok növekedése — a tényleges össztermék alapján mérve — 4,5 százalékos volt, az előirányzott 5 százalék helyett. A korábbi öt évben a növekedés átlagosan 4,6 százalékot tett ki. Az elő­irányzat azonban alacsony volt, a lakosság száma nagymértékben emelke­dett (2,5—3 százalékkal), a növekedés pedig egyenlőtlenül oszlott meg. A legelmaradottabb országok fejlődtek a legkevésbé és a legfejlettebbek a legjobban. Ugyanakkor az utóbbiak a lakosság számának növekedésében is felülmúlták a többieket. Ezért az egy főre eső netto növekedés évente csupán 2 százalékos volt. Vannak azonban olyan baljós jelek, amelyek még ezt a nem kielégítő mérvű fejlődést is veszélyeztetik az év tized második felében. 1948 óta a nemzetközi keresekedelem egyre kedvezőtlenebbül alakul a fejlődésnek indult nemzetek számára. A szegényebb országok által exportált nyers­anyagok ára csökkent, míg azoknak a gyáripari cikkeknek az ára, amelye­ket importálniuk kell, emelkedett. A fejlődésnek indult országok nem tudtak lépést tartani a világkereske­delem általános expanziójával. Míg 1954-ben részesedésük a világkereske­delemben 25 százalékos volt, ez az arány nem sokkal több mint 10 év alatt alig 20 százalékra zsugorodott össze. Á múlt hét szombatján örök nyu­galomra helyezett Robert Kennedy sze­nátor frissen hántolt sírja előtt más­nap ötvenezernél is több ember vonult el az arlingtoni temetőben, hogy le­rója a kegyelet adóját. A Kennedy­­család gyászában a demokrácia és a haladás hatalmas tábora osztozott. Ro­bert Kennedy, aki közvetlenül győ­zelmes kaliforniai előválasztása után esett revolveres merénylet áldozatául, progresszív célkitűzésekkel indult küz­delembe. Igaz, dúsgazdag család sar­jaként nem lépte túl osztályérdekei­nek kereteit, de nem maradt közömbös hazája égető társadalmi problémáival szemben. Tudatában volt az Egyesült Államokban uralkodó óriási szociális ellentéteknek, melyekre jellemző pél­dául, hogy míg néhány tucat családi érdekeltség dollármilliárdokra rúgó vagyonnal rendelkezik, addig hivata­los beismerés szerint 30 milliónál több amerikai nyomorog. És ha igaz is, hogy az ínség skálája az USA-ban más, mint mondjuk Indiában vagy Afrikában, a társadalmi összkép mégis lesújtó, mivel az Egyesült Államok rendkívül fejlett gazdasággal és tech­nikával rendelkezik. !gy nem válik az USA dicsőségére, hogy ott öt és fél millió lakásban nincs víz, fürdő­szoba és elemi higiéniai berendezés. Oly politikusnak, mint amilyen Robert Kennedy volt, nem kerülhette el fi­gyelmét az egészségügyi szolgáltatá­sokban és a közoktatásban mutatkozó számos hiány, az USA sok tekintetben aggasztó betegségi statisztikája, a lelki betegek viszonylag nagy száma 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. június 15. sem, főképpen pedig a szegények közt is legszegényebb négerek sorsa, akik ádázán küzdenek egyenjogúságukért. Robert Kennedy élesen bírálta a tár­sadalmi élet visszásságait. Ugyanak­kor követelte, hogy az Egyesült Álla­mok szüntesse be Észak-Vietnam bom­bázását, az ellene irányított harci ak­ciókat, Dél-Vietnam hivatott képvise­lőjeként ismerje el a Nemzeti Felsza­­badítási Frontot és tárgyalás útján keresse a vietnami béke helyreállítá­sát, illetve a konfliktus felszámolását. Bár Robert Kennedy továbbra is számolt az amerikaiak jelenlétével Dél-Vietnamban és e tekintetben sem határolta el magát a Fehér Háztól annyira, mint McCarthy, de program­ja — amerikai viszonylatban — mégis haladó irányzatú volt. Ezért rendítet­te meg halála a kisemberek nagy tö­megeit, a társadalom kitagadottjait, főleg a négereket és a haladó értelmi­ség széles rétegeit, amelyek ellenzik a vietnami háborút és hevesen bírál­ják az amerikai életforma rút árny­oldalait. De nem kis megdöbbenést okozott Robert Kennedy meggyilkolá­sa világviszonylatban is. Hiszen az emberiségre nézve a legkevésbé sem mindegy, vajon az Egyesült Államok­ban a féktelen erőszak sötét hatalmai kerekednek-e felül, vagy sikerül-e ártalmatlanná tenni a „vércséket“, a fajgyűlölet hirdetőit, a haladás konok ellenségeit. Mindeddig nyitott kérdés, kik állnak a gyilkosság hátterében, vajon ultrareakciós erők összeesküvé­sének eszköze-e a Jordániái eredetű 24 éves Sirhan Basra Sirhan, aki még mindig nem vallott és talán rövidesen bíróság elé kerül. Sajnos jogos a két­ség, kiderül-e valaha, hogy kik nyom­ták a revolvert Sirhan Basra kezébe. Ismeretes, hogy annak a merényletnek a körülményei is tisztázatlanok ma­radtak, amelynek Robert Kennedy testvérbátyja John F. Kennedy esett áldozatul 1963-ban Dallasban. A „hí­res“, vagy talán inkább reklámozott Warren-bizottság, éppenséggel nem de­rített fényt e gyilkosság hátterére, — csak összekuszálta a szálakat.. . És kérdéses, hogy a két hónap előtt meg­gyilkolt Nobel-béikedíjas néger lelkész Martin Luther King tragédiáját fedő titokzatosság fátylát fellebbentik-e a Londonban minap kézre kerített hiva­tásos bűntettes révén. Bizonyos, hogy Robert Kennedynek amerikai jobboldali körökben sok megátalkodott ellensége volt, akik gyűlölettel és iszonyattal szállnak szembe minden csak/ valamennyire is progresszív célkitűzéssel. A fajgyűlölet, a háborús uszítás, a gátlástalan törtetés talaján és a bru­tális erőszak légkörében szükségsze­rűen tömegesen hódítanak tért a gengszteri módszerek, a gyilkos me­rényleteik, amelyeknek az Egyesült Államokban nem egészen hét évtized alatt hozzávetőleg 800 ezer halálos áldozata volt. A semmitől vissza sem Az erőszak világa Közel-keleti helyzetkép Egy esztendeje, 1967. Június 5-én kezdődött meg az izraeli támadás a környező arab országok ellen. A had­­történészek azóta ezt a háborút a hat­napos háborúként emlegetik. Aligha lehet e hat nap, valamint az azóta eltelt esztendő történetét — a teljesség igényével — papírra vetni. Külön figyelmet igényel maga a há­ború, fejezetek születhetnének a dip­lomáciai útkeresésről, a megbeszélé­sekről, s részletes elemzést érdemel az érdekelt arab országok, különösen az Egyesült Arab Köztársaság azóta megtett útja. Tény azonban, hogy egy év óta minden jelentős nemzetközi fórumon, vezető politikusok tanácsko­zásain, államközi megbeszéléseken, szinte kivétel nélkül napirenden sze­repel a közel-keleti válság kérdése. A békés rendezés lehetőségeinek keresése közben világszerte nagy fi­gyelmet szenteltek Gunnar Jarring missziójának. A svéd diplomata U Thant főtitkár személyes megbízottja­ként az érdekelt országokban tett uta­zásai, tárgyalásai során a béke és nyugalom helyreállításán fáradozott. Jarring törekvései tiszteletre méltóak, sokrétűek és szerteágazóak voltak. Eredményességük azonban egyre két­ségesebb. A kairói Akhbar az évfor­duló alkalmából közreadott elemzése szerint: „A háború fellángolásának lehetősége növekvőben van, mert Jar­ring missziója Izrael magatartása miatt egy helyben topog.“ Izrael magatartása egyébként — amelynek megítéléséhez csak egyet­len láncszem, hogy sorozatosan sem­mibe vette az ENSZ bizottsági taná­csának határozatait — még egyes olyan nyugati kormányokat is állás­pontjuk revideálására kényszerített, amelyek egy évvel ezelőtt támogatták. Ékes bizonyítéka ennek, hogy Luns holland külügyminiszter, aki hétfőn Kairóban megbeszéléseket folytatott Mahmud Ríáddal, az EAK külügymi­niszterével, szükségesnek tartotta ki­jelenteni: „Megerősíthetem, hogy kor­mányom megváltoztatta álláspontját a közel-keleti kérdéssel kapcsolatban. A holland kormány a múltban úgy vélte, hogy Izrael az, amely támoga­tásra szorul.“ Az izraeli magatartáson kívül még egy tényező befolyásolta a világ köz­véleményét. Ez pedig az EAK belpoli­tikája, a gyors és célratörő konszoli­dáció volt. A tavalyi Júniusi háborúban érde­kelt arab országok közül az EAK volt az első, amely feleszmélt s a tettek útjára tért, a vereség Okainak vizsgá­lata után nem mulasztotta el a vétke­sek felelősségre vonását, tisztogatást hajtott végre a hadseregben és át is szervezte azt. Ezt az első lépést a gazdasági és politikai élet vérkeringé­sének felgyorsítása követte. Nasszer elnök kormánya átszervezésével, szo­ciális intézkedéseivel megszilárdította az ország dolgozó rétegeinek, a mun­kásoknak, a parasztoknak a bizalmát és ennek birtokában hirdette meg ne­vezetes „Március 30-a“ programját, amelyre a közelmúltban az EAK népé­neik szinte száz százaléka igent mon­dott. Mo6t már e jelentős program meg­valósításán fáradoznak. Nasszer elnök beszédében világosan vázolta, hogy a megújulás sikeres folytatásához egységre, komoly politikai felvilágo­sító és nevelőmunkára van szükség. Nagy feladat hárul e tekintetben az Arab Szocialista Unióra, amelynek új vezetőit a forradalom 16. évforduló­ján választják meg. - Az EAK — még ellenfelei szerint is — egy esztendő alatt felszámolta a vereség következményeit, ez azonban még nem elég a közel-keleti helyzet megnyugtató rendezésére. Tel Aviv vezető köreinek kell változtatniuk magatartásukon ahhoz, hogy e térség megszűnjék háborús válsággóc lenni. Elsősorban azzal, hogy Izrael végre­hajtja a Biztonsági Tanács ma is ér­vényes határozatait, lemond annexiós törekvéseiről, kivonja csapatait az ál­tala megszállva tartott arab terüle­teikről. A BT határozata leszögezi azt is, hogy igazságosan rendezni kell a menekültek helyzetét. A világ békeszerető közvéleménye előtt Izrael vezetőit terheli a súlyos felelősség azért, hogy egy esztendővel a háború után változatlanul fenyeget a konfliktus veszélye. Tel Avivban mindmáig semmibe veszik a Biztonsá­gi Tanács határozatait, amelyek vég­rehajtása pedig a politikai rendezés előfeltétele. Csak ezeknek az alapvető követeléseknek a teljesítése szavatol­hatja valamennyi közel-keleti ország politikai függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Thurzó Tibor Százéves a magyar gyógyszergyártás Bratislavában a Szlovák Nemzeti Múzeumban megnyitották a Med­­impex magyar külkereskedelmi vállalat gyógyszer-kiállítását. A sajtóértekezleten a vállalat képviselői elmondották, hogy a magyar gyógyszergyártás éppen száz éves és ma már 15 ezer dol­gozója van. Húsz év alatt a gyógy szergyártás meghatvanszoroződott. Ma már a Medimpex a termékek 70 százalékát szállítja külföldre mintegy 76 államba. Több mint 500 alapgyógyszert gyártanak és mint­egy 1000 különlegességet. A cseh­szlovák gyógyszer gyártással elég Jó a kapcsolat és mindkét részről mintegy 20—30 féle orvosságot próbálnak ki. A magyar gyógysze­rek közül kiemelhetők a különbö­ző idegnyugtatók, valamint daga­nat elleni gyógyszerek. Többek között megemlíthető a koszorúér­tágító Corontin, a gyomor- és vas­tagbél-fekélyt sikeresen gyógyító Neopepopulsan, valamint a Noxy­­ron elnevezésű kiváló altatószer. Az idegnyugtató szerek közül még megemlíthetjük a Frenolont, amit súlyosabb idegbetegfeknek ajánla­nak. A párizsi előkészítő tárgyalásokról „Az a mód, ahogyan ezeket a tár­gyalásokat folytatjuk, azzal járhat, hogy szükségtelen diplomáciai vere­séget szenvedünk. Álláspontunk de­fenzív, falatonként teszünk engedmé­nyeket ... Természetesen vannak ne­hézségei annak, hogy a pozitív diplo­mácia útjára lépjünk. Az egyik az, hogy ez felfordulást keltene Saigon politikai köreiben. Mert az az egy­szerű igazság, hogy a dél-vtetnami politikusoknak kevés, vagy semmi jövő­jük sincs Vietnamban, és biztosan tá­vozniuk kell, ha Amerika visszavonja onnan erőit... A másik nehézsége a pozitív diplomáciai stratégiának John­son elnök megrögzött politikai szo­kása, hogy azzal igyekszik megszerez­ni a hazai közegyetértést, hogy min­denkinek juttat egy keveset. így az­után nem hagy fel a bombázással, hanem csökkenti azt, remélvén, hogy egyaránt kedvében jár a galamboknak és a héjáknak. Lehet, hogy ez a leg­jobb módja a belpolitikának, de nem a legjobb módja a hadviselésnek vagy a diplomáciai tárgyalásoknak. Nem bölcs dolog a háborúban csoppenként elvesztegetni a bevetni szánt erőket; nem jé diplomácia engedni, hogy az ellenfél kényszerítse ki belőlük azt, amit úgyis meg akarunk adni.“ (Walter Lippmanna Newsweek-ben] riadó szélsőséges reakciónak tehát könnyű megtalálni a maga figuráit. Robert Kennedy meggyilkolása újból feltárta, mily veszéllyel néz szembe az USA-ban olyan közéleti személyi­ség, amely valamelyest mélyre hatóbb reform útján egy igazságosabb társa­dalmi struktúráért, az elnyomott né­gerek polgári Jogaiért, továbbá a leg­szegényebbek ügyének támogatásáért küzd és felemeli szavát az esztelen hadviselés ellen. Nem titok, hogy maga Johnson elnök sem táplált ép­pen rokonszenvet Robert Kennedy iránt, aki — mint amerikai fogalmak szerint is nagy vagyonú politikus — bizonyos mértékig függetleníthette magát a Demokrata Párt vezetőit moz­gató monopóliumoktól. Washingtoni politikai megfigyelők továbbra is találgatják, vállalja-e a mindössze 36 esztendős Edward Ken­nedy szenátor meggyilkolt két bátyja politikai' küzdelmének folytatását, Vagy felhagy-e a politikával. Mind valószínűbbnek látszik, hogy Edward Kennedy beveti magát a politikába. Amennyiben Johnson elnök favoritja Hubert Humphrey mellé állna, az amerikai közvélemény talán abban reménykedhetne, hogy valamennyire sikerül áthidalni a Johnson-szárny és a Kennedy-tábor közti ellentéteket. Ha azonban Edward Kennedy — az al­elnöki tisztség elnyerése érdekében, McCarthy támogatása mellett dönte­ne, egyértelműbben juttatná kifeje­zésre, hogy új úton akar járni, illet­ve tragikusan elhunyt testvérbátyjai­­nak nyomdokain kíván haladni. Bár­­mint is alakul a helyzet, biztosra ve­hető, hogy a Kennedy-fivérek drámája nem marad kihatás nélkül a hevesnek ígérkező elnökválasztási kampányra. Szírt

Next

/
Thumbnails
Contents