Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-15 / 24. szám
A tarlóhántás jelentősége (Folytatás az X. oldalról.) feni). A vegyszeres gyomirtásról nem óhajtok e sorok keretein belül nyilatkozni, de annyit megállapíthatunk, hogy a vegyszeres gyomirtással szemben igen érzékenyek a gyomok. Van azonban a tarlóhántásnak egy másik igen fontos feladata is, a talajnedvesség konzerválása és az időközben lehullott csapadék jobb tárolása. Az elkésett tarlöhántás kiszárítja a talajt, s még az a kevés nedvesség is elpárolog, amely az álló gabona védelme alatt feltalálható volt. Főleg emiatt ellenzik sokan a sekély tarlóhántást. Azt iartják, hogy a sekély porhanyóréteg nem nyújt kellő védelmet az alatta levő szántatlan réteg nedvességvédelme szempontjából, s a talajok rossz megmunkálását, rögös szántását a sekély tarlóhántásnak tudják be. Mindez tévedés, s oka rendesen abban rejlik, hogy a hántott tarlót nem hengerezik le azonnal, vagyis a talajt nem zárják le. A nem hengerezett tarló hántott rétegét a nap heve és a szél teljesen kiszárítja és így a hajszálcsövesség törvénye alapján a talajnedvesség az alatta levő nem szántott talajból is kipárolog. Ilyen talaj rögös szántást ad. A talaj azonnali lehengerelésével mindezt kizárhatjuk, s attól sem kell félnünk, hogy a hengerezett talajból a víz elpárolog, mivel az ekével beforgatott szervesanyag (szár és gyökér) maradványok Izoláló (szigetelő) réteget képeznek a szántott és szántatlan talajrétegek között, melyen át a víz-elpárolgás annak elkorlhadása nélkül nem lehetséges. Mire viszont a szervesanyag elkorhad, addigra vagy a tarlöhántás ápolása címén, boronálás vagy más porhanyító művelet révén megszüntetjük a hajszálcsövességet és megakadályozzuk a víz elpárolgásét. Tarlóhántás egyidejű hengerezés nélkül a talajvíztárolás szempontjából rosszabb, mint az egyáltalán nem végzett tarlóhántás. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ismét tehát a Jól átgondolt minőségi talajmunka kerül előtérbe, melynek azonban mélyreható biológiai következménye is van, a talaj mikroorganizmusainak támogatása és feladatuknak biztosítása. Kiszáradt talajban nincs biológiai aktivitás, nincs tápanyag éthasonulás, nincs talajbeérés. A csontig kiszáradt rögök élettelenül elfekezenek a talajban, s minden biológiai folyamat megindulása a talajvízzel való telítettségükkel van összefüggésben. Eddigi kísérleteink is bizonyítják, hogy a talajvíz tárolás az időben és kellő mélységre vetett tarlóhántásnél sokkal Jobb volt és az utónövény rendelkezésére kellő vízmennyiség állt egész fejlődése folyamán. Nem kívánom az olvasót terhelni felesleges kimutatásokkal, de biztosíthatom arról, hogy az összes kísérleteknél pozitív eredményt értünk el a víztárolás szempontjából. Azon elgondolásból kiindulva, hogy a mélyebben porhanyított réteg egyrészt Jobb szigetelő réteget alakít ki, másrészt, hogy az ekék után szerelt vágókések a vegetatív úton szaporodó gyomok földalatti szaporodó szerveit mélyebben elvágják és az adventív rügyek kihajtását megakadályozzák az alulírott tervei szerint, olyan tarlóhántó ekét terveztünk, mely a 0 cm körüli szántáson kívül a mélyebben járó vágókések révén a talajt forgatás nélkül kb. 14 cm mélységre porhanyítja. így a gyommag aláforgatása nem haladja meg a 6 cm-t, viszont a porhanyító réteg összmélysége eléri a 14 cm-t. Ennek jelentőségét különösen olyan talajokon lehet értékelni, ahol a levegőtlenség miatt anaerob (levegőtlen) folyamatok mennek végre a talajban, s így a szerves anyagok áthasonulása lassul vagy elmarad. Természetesen a mechanikai gyomirtásnak nem egyedüli eszköze az eke. Végezhető az tárcsáshántókkal, merevszárú kultivátorokkal, sőt olykor nehéz fogasboronával is. Lejtőkön, ahol erózióveszély fenyeget, előnyösen alkalmazhatjuk az ún. „szárnyas kapát“, mely a sarabolókhoz hasonlóan késeivel átvágja a gyomok gyökereit és földalatti szárrészeit, egyben megszünteti a talaj hajszáicsövességét, anélkül, hogy a talajt megfordítaná és ezzel veszélyeztetné annak deflációját. Habár a futóhomok területeken rendszerint kulttvátorral, vagy fogasboronákkal porhanyójuk a talajt, tarlóhántásként, úgy vélem ott, ahol szárnyaskapáink vannak, ezt sík területen itt is sikerrel lehet alkalmazni. Különös gonddal kell eljárnunk a szikes területek tarlóhántásánál. Itt a keresztülvitel gyorsasága létfontosságú és néha az agrotechnikai kívánalmak rovására hajlandók vagyunk a kisebb rossz elvének figyelembe vételével, mélyebb tarlóhántással is megbarátkozni. Ezek természetesen kivételek, melyeket a körülmények indokolnak. Még pár sorban megemlítem azt az esetet is, amikor talajaink túlnyomó részben vegetatív úton szaporodó gyomokkal vannak fertőzve. Ily esetben elsőrendű feladatként ezeknek a gyomoknak Irtását kell célul kitűznünk, és ha már jobbára kipusztítottuk, akkor térünk ismét vissza a klasszikus, maggal szaporodó gyomok irtására. Ez a módszer abban áll, hogy a tarlóhántást vagy mélyebben végezzük, vagy (s ez a jobb) szárnyas kapákkal, mélyebben járó sarabolőkkal, kultivátorokkal a földalatti szaporodó szerveket elpusztítjuk. Legroszszabb a felsorolt módok közül a mélyebb tarlóhántás, mivel itt a talajforgatással a gyomokat is mélyebben leszántjuk. Az elmondottak némileg áttekintést kívánnak nyújtani arról, hogy a helyesen és időben végzett tarlóhántásnak mily nagy jelentősége van a gyom elleni védelem és a vízgazdálkodás szempontjából. Ezért mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy azt időben és kellő mélységre végezhessük. Prof. Dr. Ing. A. Fridecky, egyetemi tanár Vízben a boldogság A nyomok az egyesülés évéhez vezetnek Az ejéfz falu Erre nyomban egy példát említhetek. A gazdaság évi abrakszükséglete 60 vagon körül mozog. A szerződéses kötelezettség teljesítése után legfeljebb csak 40 vagon szemesterménye marad a szövetkezetnek, a többit drága pénzen az állami alapokból vásárolja, hogy az állati termékek szerződését is kielégítően teljesíthesse. Ebből az következik, hogy a jövőben meg kell teremteni a gazdaság termelési struktúrájának megfelelő saját abraktakarmány-alapot, máskülönben a szövetkezet a jelenlegi abrakárak mellett a növénytermesztésben elért tiszta haszon jelentős részét az állattenyésztési termelésre fordíthatná, — vagyis ráfizetéssel termelhetne, ami az összüzemi tiszta jövedelem s végeredményben a tagok életszínvonalának csökkentését eredményezné. Ezt pedig nem szabad megengedni. Az állattenyésztés kedvezőbb részesedése érdekében a szövetkezet vezetősége máris megtette a lépéseket. A tehénállomány tejhasznosságának növelését úgy oldják meg, hogy létesítettek egy 60 hektáros állandó legelőt. Ezt a területet 5 hektáros szakaszokra osztották, s a kitűnő fűállományt villanypásztoros megoldással adagolva legeltetik, hogy minél kisebb legyen a taposási kár. Ogy tervezik, hogy egy-egy szakasz lelegeltetése után a területet megboronálják, műtrágyázzák, s csapadékszegény időszakban az erre a célra felszerelt 50 hektáros öntözőberendezéssel kellő módon serkentik a fű újrasarjadását, $ így a fagyok beálltáig mód nyílik majd a legeltetésre. Az elgondolás szerint a kitűnő zöld eleség abrak nélkül is állandósítja majd a hasznosságot. Egy ilyen gazdaságban, ahol úgyszólván mindennel foglalkoznak, helyes lenne, hogy egy-egy termelési szakaszt kellő módon stabilizálnának. Persze, egyszerre mindent nem lehet Ehhez idő, s annál több pénzre és végeredményben termelőeszközökre van szükség, de az okosan befektetett összegek végül busásan megtérülnek. Tavaly például több mint 14 vagon húst értékesítettek, s a jövőben még többet akarnak piacra adni. De itt megoldásra vár a tiszta haszon kérdése. Ezért szükséges a saját takarmányalap megteremtése. Az elmondottakból is látható, hogy a tornaijai szövetkezet az egyesítés utáni években — különösen azóta, amióta B a t ó János elvtárs a közös kormányosa — nagyon sokat fejlődött. Tény, hogy az elnök önzetlen munkája, szervezőképessége, a tagságnak a szövetkezet iránti szeretete is közrejátszott ebben. A közelmúltban értékelték Bató elvtárs kiváló munkáját, társadalmunkhoz való hűségét s magas állami kitüntetéssel, Munkaérdemrenddel jutalmazták. Amikor Prágából visszatért, a szövetkezet tagjai örömtől sugárzó arccal, szívből jövő jókívánságokkal fogadták, virággal köszöntötték. A megbecsülés jele ez azok részéről, akik évek óta együtt dolgoznak az elnökkel, azok részéről, akik rábízták a szövetkezet vezetését. Valaki azt mondta, hogy Bató elvtárs a szövetkezettel együtt született. Ezt persze csak átvitt értelemben gondolta, mégis igazat mondott. A szövetkezet megalakítása óta ott tevékenykedik, azóta emberibb az ő és az ott dolgozó tagok élete. A gondok a közösben megoszlanak, s az emberek jobban élnek, mint valaha. Végeredményben a szövetkezet megalakításával és sikeres gazdálkodásával minden egyes szövetkezeti tag jól járt s ebben Bató Jánosnak vitathatatlan érdemei vannak. Hoksza István SZABAD FÖLDMŰVES Ä kerületi nemzeti bízottságoík iskolaügyi szakosztálya évenként megrendezi a mezőgazdasági technikumok részére az ügyességi versenyt. Az évenként megrendezett verseny hivatott eldönteni az iskolák színvonalát, a tanulók felkészültségét a gyakorlati életre. Ugyanis ezen a versenyen a negyedik osztályos tanulók vesznek részt, mégpedig az érettségi előtt egy hónappal. Minden iskola két tanulót küld a versenyre. A verseny lefolyásáról, illetve a gyakorlati dolgok megoldásáról semmilyen előzetes felvilágosítást nem adnak, így a verseny teljesen nyílt s valóban azok a tanulók indulhatnak a győzelem reményében, akik mind elméleti, mind gyakorlati síkon a legjobban felkészültek. Az idei verseny lebonyolítására Aranyosmaróton került sor május 21—22-én. A nyugatszlovákiai kerületben 13 technikus működik, melyekből három magyarnyelvű. A versenyen 122 technikum tanulói jelentek meg, mert az egyik magyar iskola nem vett részt a verse nyen. A dunaszerdahelyi mezőgazdasági technikumot Csiba Sándor és Horváth Iván negyedik osztályos tanulók képviselték A verseny nem indult a legjobban, a két fiatal számára, mert a bizottság tagjai kijelentették, hogy csak szlovák feleletet fogadnak el. Ez kissé elijesztette a versenyzőket. A másik hideg zuhanyt akkor kapták, amikor az egyik bizottsági tag kerek-perec kijelentette: inkább Elsők lettek A kép baloldalán Csiba SáDdor az 1300 korona értékű rádióval, amit Horváth Ivánnal nyertek. Fotó: Molnár 1968. június 15. A TORNALJAI ÉS A KIRÁLYI szövetkezeteket a tagság és a társadalom érdekeivel összhangban 1982-ben egyesítették. így az összevont mezőgazdasági terület 791, a szántó pedig 563 hektár lett. A házasságkötés előtti adatok arról adnak számot, hogy külön-külön mindkét gazdaság hasonló kezdetleges színvonalon termelt. A gépek okszerű kihasználására, a kistáblás rendszer nem nyújtott megfelelő lehetőséget. Az igazat megvallva, az egyesítés utáni első esztendő nyersbevétele több mint 900 ezer koronával volt alacsonyabb, mint az előző esztendei, amikor külön gazdálkodtak, de a tagok így is 316 ezer koronával nagyobb összeget kaptak munkadfjakra, mint egy évnek előtte. Már az első esztendő bebizonyította az egyesülés nagy erejét. Kitűnő eredményt értek el szemesterményekből. Nem kevesebb, mint 75,5 vagon kenyér és takarmánygabonát, s 18,37 vagon szemeskukoricát takarítottak be, pedig akkor még csak 85 882 korona értékű ipari trágyát használtak fel. A jól átgondolt üzemszervezés és a becsületesen végzett munka eredménye, hogy minden egyes következő esztendőben szembetűnőbbek lettek a hozamok. Tavaly például a nyesrbevétel az egyesülés évéhez viszonyítva több mint 4 millió 200 ezer, a tagok jövedelme pedig több mint 1 millió 300 ezer koronával növekedett. Műtrágyákra pedig már 244 ezer koronát költöttek. Megvizsgáltam a nyersjövedelem százalékarány szerinti megoszlását. Kiderült, hogy a növénytermesztés 40, az állattenyésztés pedig 60 százalékban részesül a nyersjövedelem elérésében. De ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy az állattenyésztés valóban jövedelmezőbb volt, hanem éppen az ellenkezőjét. Ezt persze csak a költségek leszámítása után bizonyíthattam. Ugyanis így teljesen más színben tüntethettem fel a dolgot. A valóságos helyzet azt mutatja, hogy míg a növénytermesztés 1 millió 309 ezer, ugyanakkor az állattenyésztés csak 258 ezer korona tiszta hasznot hozott a szövetkezetnek. Ebből is látható, hogy az állattenyésztés részesedése, bár látszatra nagyobb a növénytermesztésénél, de üzemgazdasági szempontból ez a részesedés kissé valószínűtlen. Akaratlanul is felmerül a miért? Erre az a magyarázat, hogy míg a növénytermesztésben alacsonyabb, addig az állattenyésztésben igen magas anyagköltséggel termeltek. lomiáról, a szomszéd faluból tíz évvel ezelőtt került ide. Akkoriban bizony alig volt kulturális élet a faluban, és a falépült kultúrház is kongott az ürességtől. A pedagógus mégis elhatározta, hogy kulturális életet teremt ebben az alig félezer lakosú faluban. Persze, nem ment könnyen. Sok volt az akadály, a buktató, de végül is a helyi nemzeti bizottsággal és a szövetkezet vezetőségével együtt eredményt ért el. Lassan beszerezte a műsorokhoz szükséges kellékeket, sokat olvasott a népművelés különböző formáiról és olykor-olykor már az ipolykeszt kultúrcsoport sikeresen szerepelt a körzeti CSEMADOK napokon. Persze ennek az ízig-vértg pedagógusnak sok „túlórájába" kerül a kulturális műsorok betanítása és törődés a kultúrmunkával, de nem bánfa. Akkor, amikor felcsattan a taps, a kultúrházban egy-egy jól sikerült szám után, úgy érzi a fáradság nem volt hiábavaló. Virágcsokrot láttunk a kultúrházban és ezen keresztül lemérhettük, hogy Dénes Sándor pedagógiai munkája mellett igazán mindent megtesz a falu kulturális életének fellendítéséért. Igazi pedagógus, az egész falu tanítófa. BÁLLÁ JÓZSEF rőt is kapott a népszerű előadó. Egyet népvtseletes, huncut szemű parányi lányka nyújtott át neki, a másikat Dénes Sándor, a magyar iskola igazgató tanítója, művészi műsor formájában. Nem túlzott a hasonlat. Mindkét csokor szép volt. A műsor is olyan színes, tarka volt, hogy nyugodtan nevezhetjük egy nagy csokornak, amely sokfajta virágból van összekötve. A gyönyörű népviselet, a népi táncok, jelenetek, szólóénekek, szavalatok, mtnd-mtnd megmaradtak emlékezetünkben. Az énekszámban a Belá testvérpár, majd Belá Bözsi és Zsilka Regina jeleskedett, a verselök közül az első osztályos Kltnkó Árpád tűnt ki, aki igazán átélte az „Iciri Piciri" meséjét. De elkápráztattak az iskolások táncszámat, az ember nem ts tudja kiragadni, melyik volt jobb, szebb. Mégis rangsorban az első és második osztályosok palóctáncát említhetném. Külön dicséretet érdemel a tanító, a régi népviselet felelevenítéséért. Műsor közben többször felvetődött bennünk a gondolat, mennyi munkába kerülhet, amíg ilyen kis iskolások igényes műsorszámokat elő tudnak adnak? Választ Dénes Sándortól a magyar Iskola tanítójától kaptunk. Nagycsa-Egy előadás sorozat révén Jutottunk dr. Buga László érdemes íróorvossal, a magyarországi EGÉSZSÉG című újság főszerkesztőjével, az ottani rádió és televízió nálunk is közismert munkatársával, r falu népszerű-tudományos előadójával Ipolykesztre. A nép egészségügyi szónokával többször voltam már előadáson. Meglepett dinamikus, robbanékony előadása, amely a hallgatóságot szórakozva ts gondolkozásra késztett. Ilyen benyomást szereztem többek között Búcson, Ipolyvisken és Ipolykeszin is. Ebben a kis írásban azonban nem az előadóról, hanem egy olyan kedves emlékről akarok szólni, amt mtndannyiunkat megkapott. Dr. Buga Lászlót előadássorozatain minden faluban valami meglepetéssel, kedveskedéssel, baráti, testvért kézszorítással fogadják. Az ipolykesztek még ennél is tovább mentek. Két csőkbeszéljenek kínaiul, mint magyarul. Az ilyen előzmények után nem csoda, hogy nem indultak nagy lelkesedéssel a versenyen. Később azonban kiderült, hogy a szlovák fiúk sem tudnak többet náluknál. A kérdésekre kézzel-lábbal magyarázkodtak. Szlovák, latin nyelven feleltek. Több kérdésnél például nem volt szükség sok beszédre. A gyakorlati példákat is kitűnően megoldották. Jól beállították a fejőgépet, sőt a kézi fejéssel is megbirkóztak. Traktorral kaszálták a herét és a kaszát is ügyesen felszerelték. Nagy aggodalom előzte meg az eredményhirdetést. Szinte mámoros öröm tört ki a versenyzők között, amikor kihirdettél? az eredményt. A csapatbajnokságot, valamint az egyéni bajnokságot a dunaszerdahelyi mezőgazdasági technikum tanulói nyerték. A verseny abszolút győztese Csiba Sándor lett. Nem kevesebbel, mint 100 ponttal előzte meg a többi versenyzőt. Jutalmul 500 korona értékű tranzisztoros rádiót kapott. Ezúton köszöntjük Csiba Sanyit és Horváth Ivánt, valamint azokat a pedagógusokat, akiknek részük volt a győzelemben. Molnár Ferenc
