Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-08 / 23. szám
Mesebeli ? í gazdasági üzemel sertéshizlalási tár* sulást alakítanak, és a jövőben az oroszkai cukorgyár körzetében nagyüzemi sertéshizlaldát építenek. A cukorgyári melaszt pedig szintetikus szarvasmarhahtzlalásra használják íel, ami szintén elősegíti a marhahús fokozott termelését. Csupán a Zsellzt Állami Gazdaság évente 22 000 tonna húst termel. Tehát a járás bőven el tudná látni a húsfeldolgozó kombinátot és a kombinát minden termelő számára könnyen hozzáférhető helyen állna. Amint látjuk, csupán a húsfeldolgozó üzem hiánya miatt egyetlen járásban 6—7 millió költségtöbblet keletkezik. Így az ember a nagy vasúti teherszállítási forgalmat látván, könnyen megérti, miért áll olyan rosszul az ország gazdasági helyzete, miért nem tudunk a dolgos emberek minden igyekezete ellenére sem zöldágra vergődni. Ezek a kérdések a jövőben még élesebben kerülnek az előtérbe, mivel a gazdaságilag önállósodó ipari üzemek, ha nem akarnak tönkremenni, nem engedhetnek meg maguknak ilyen luxust. Az állam sem fog támogatni semmilyen rossz szervezésből eredő kétes kimenetelű üzletet, mivel a roszszul gazdálkodó üzemek az egész or-* szág gazdaságát ássák alá. Haszonnal pedig csak úgy lehet gazdálkodni, ha a költségeket, tehát a szállítási költségeket és veszteségeket is a minimumra csökkentjük. Reméljük, hogy a gazdálkodás, termelés új elvei végre kikényszerítik azt Is, hogy ne a termékek és a munkaerők vándoroljanak a feldolgozó üzemek után, hanem a feldolgozó üzemek létesüljenek a nyersanyagokban és munkaerőben bővelkedő mezőgazdasági területeken. Ciderné G. Irén Valóban miért? Mert amit felsoroltam, az csak az okozat. Az ok az, hogy még a kis kapacitású, többnyire elavult felszerelésű és erkölcsileg felhasználódott feldolgozó üzemekből sincsen Szlovákiában elegendő. A feldolgozó ipar nem tart lépést a mezőgazdasági termeléssel, s ezért a mezőgazdasági termelés fokozását erősen fékezve sok millió korona veszteséget okoz. Mert azt fölöslegesnek tartom hangsúlyozni, hogy a sok szállítás az élő állatok esetében nagy súlyveszteséggel és a minőség csökkenésével jár és a feldolgozásra szánt tej, zöldség és gyümölcs sem ússza meg az utazást minőségi veszteség nélkül. Jobb áttekintés végett talán érdemes megjegyezni, hogy Szlovákiában termeljük a mezőgazdasági termékek 32 százalékát, de az élelmiszeripari termékeknek csupán a 24 százaléka kerül ki a szlovákiai üzemekből. Ezért van annyi gond a hús, zöldség, gyümölcs és tej értékesítésével, ezért nem sietnek a felvásárlók a felvásárlással. Természetesen ez így nem mehet a végtelenségig. Tudják ezt a vezető gazdasági tényezők is, és úgy látszik, hogy a kedvezően alakuló gazdasági irányítási rendszer és a kidolgozás alatt álló föderatív államjogi rendezés ezen a téren is javulást hoz. A legújabb tájékoztatás szerint a tejfeldolgozó ipar fejlesztésére például 170 millió koronát kapunk, vagyis jóval többet a tervezettnél és a húsipar is gyorsabb fejlődésnek indul. Így többek között Bratislavában és Érsekújváron húsfeldolgozó kombinátot építünk, Dolny Kubln, Púchov és Losonc pedig húsüzemet kap. Az Ersekújvárott felépítendő húsfeldolgozó kombinát kérdéséhez azonban Léváról komoly ellenvetések, érvek és javaslatok érkeznek. A komIlyenek a péterfalaiak is tatranak. Az utóbbi például a múlt esztendőben 361 ezer koronát hozott. Nagyjából számítva ezen a szakaszon 182 ezer korona volt a termelési költség. S pár korona híján ugyanennyi a haszon. Mindamellett a szövetkezet vezetői a sertéshizlalást tartják a legjövedelmezőbbnek. Ha kellő mennyiségű saját termesztésű abrakkal rendelkeznek, akkor az állítás helyénvaló, de a vásárolt takarmány bizony nagyon lerontaná a jövedelmezőséget. Ha már a hús termelésénél tartunk, hadd lássuk az értékesítést is. Tíz esztendővel ezelőtt (1958) például csak 322 mázsát! 1957-ben pedig 1145 mázsát értékesítették, idén pedig 1350 mázsa hús értékesítésére kötöttek szerződést. Ebből is láthatjuk hogy a péterfalai szövetkezet nem rekedt meg egy helyben, hanem esztendőről esztendőre merészebb célokat tűz ki maga elé. A végeredmény mindig a zárszámsdó közgyűléseken többletkoronákban jutott kifejezésre. Példa erre az 1958-as év, amikor egy hektárról még csak 1259, tavaly pedig már 5200 koronás nyerstermelési értéket könyveltek el. S még egy nagyon jelentős adat, mely közvetlenül a tagok zsebét érinti, a megalakulás utáni évben a dolgozók közt munkaegységekre 489 ezer, tavaly azonban már 1 millió 744 ezer koronát, vagyis 3,5-szer nagyobb összeget osztottak. Ez pedig az életszínvonal emelkedésének kézzelfogható bizonyítéka. Az elmondottakból kitűnik, hogy bár a péterfalai szövetkezet dolgozói meglehetősen mostoha területi és természeti körülmények mellett termelnek, örömmel kell megállapítanunk, hogy igyekezetükben, eredményeikben számos síkvidéki szövetkezetét maguk mögött hagytak. Példás áldozatkész munkájukért dicséret, s megbecsülés illeti őket. -hai-Manapság alig lehet elképzelni házikertet vagy udvart, Izekben, zamatokban, vitaminokban, cukorban oly gazdag gyümölcs, a szőlő nélkül. Ezen nyálcsordító gyümölcs főleg az elmúlt években rohamos fejlődésnek indult. Sajnos, a földteke ezen egyik legízletesebb gyümölcsét az emberiségnél még jobban szeretik a kártevők és a betegségek megszámlálhatatlan tengernyi hada. Igazán szólva ritka olyan mezőgazdasági avagy házikerti növényünk van, amelyet olyan nagy előszeretettel támadnak — szeretnek — a kártevők és betegségeik. S bizony sok esetben a megkésett, vagy szakszerűtlen védekezés esetén alaposan megvámolják a szőlőinket. Előadódhat az is, hogy a termésben okozott kár 25—35 sőt ennél magasabb százalékot is kitehet. A sikeres szőlőtermesztés, sok gonddal, tennivalóval jár, ezért megbocsáthatatlan kár lenne, ha szorgos, verítékes munkánkat éppen a kártevők és betegségek elleni szakszerűtlen védekezés miatt nem koronázná siker. A permetanyagok nem csodaszerek, hogy egycsapásra mindennemű betegséget és kártevőt megsemmisítsenek. A harc tehát állandó jellegű, az egész vegetációs időben, sőt a nyugalmi állapot idejében is akad tennivaló. A szőlő kártételéneik oroszlánrészét a peronoszpóra okozza, Így természetesen a védekezési teendők döntő része is ezen kártétel megakadályozása ellen kell hogy irányuljon. A szőlő többi betegségei és kártevői elleni védekezés általában egyidejűleg végzendők a peronoszpóra elleni harccal. A gyakorlatban jól bevált permetezési tanácsadó: Alapvető permetezések tenyészidőben. Első permetezés: Peronoszpóra ellen 0,5 °/o-os Novozír 50 vagy 0,75 %-os bordóilé, plusz 0,6 °/o-os Sulikol lisztharmat ellen. Takácsatka ellen 0,3—0,5 °/o-os Fosfotonnal. A védekezést kb. május második felében végezzük. Ekkor a hajtások hossza 15—25 cm. Második permetezés: Egyidejűleg védekezzünk: Peronoszpóra, lisztharmat és molyok ellen kombinált permetlével: 0,25 % Novozír Védekezzünk a szőlő kártevői és betegségei ellen N + O. 5 % Kuprikol + 0,5 °/o-os Dykol vagy 1 %-os Kuprikol + i százalékos Dykol. A permetezést virágzás előtt kb. Június első felében végezzük el. Harmadik permetezés: Peronoszpóra, lisztharmat és molyok ellen kombinált permetanyagokkal: Kuprikol vagy 1 %-os Novozir + 0,5 %-os Sulikol + 1 %-os Dykol. A permetezést virágzás után, kb. június második felében végezzük el. Negyedik permetezés: Egyidejűleg peronoszpóra, lisztharmat és molyok ellen kombinált permetlével 1,5—2 %-os bordőilével + 0,6 %-os Sulikol + 1 %-os Dykol. A permetezést július első f-'ében végezzük el. Szükség esetén a további permetezéseket a negyedik permetezéshez hasonlóan végezzük annyi eltéréssel, hogy Dyikolt nem használunk. Nedves, esős időszakokban, ha a fertőzés túl elharapozódna, sikeresen védekezhetünk nirixyddal való porozással peronoszpóra, lisztharmat ellen pedig sfinx-kénporral védekezhetünk. Mindkét porból hektáronként 25—30 kg. Száraz, meleg években mint pl. a tavalyi év volt, a szőlő növényvédelmére elegendőnek bizonyult a három, esetleg a négyszeri permetezés elvégzése. A betegségek számára kedvező csapadékos években bizony a 7—8-szori permetezés, esetleg porozás sem túlméretezett 10—12 napos Időközökben. A védekezés idejének pontosságát, annak mennyiségét előre nem lehet meghatározni, mert bizony az időjárás, a földrajzi és a területi fekvés gyakran lényeges időponti eltolódásokat idéz elő. A nagy szőlészetekben immár meghonosodtak az újabb keletű védőszerek. A kistermelők, azaz a házikert tulajdonosok nagy része azonban még mindig húzódozik az új permetanyagok használatától. Hogy csak egy példával éljek, azok a sokak, akik a bordóilé mellett kardoskodnak talán nem is tudják, hogy a legszakszerűbben elkészített bordóilé is többé kevésbé éget. A kísérletező Intézetek kimutatják, hogy a bordóilével való permetezés késlelteti a szőlő fejlődését s ezáltal természetesen terméscsökkenés áll be. A bordóilé további hátránya, hogy nehéz az elkészítése. Azon tény is a bordóilé ellen szól, hogy a hosszú éveken sőt évtizedeken át kipermetezett rézgálicból jelentős mennyiségű réz gyülemlik össze a talajban, amely semmi esetben sem tesz jót a szőlő termesztésében. A bordóilé előnye, hogy a legolcsóbb gombaölŐ6zer, a másik előnye pedig az, hogy részben fékezi a peronoszpóra mellett a lisztharmat gyors fejlődését is, bár csak kis mértékben. A gombaölő rézkészítményeket kiválóan helyettesítő védőszerek közül a legismertebb a Novozír N 50. Előnye: könnyen elkészíthető, nem éget, nem fékezi a fejlődést, szerves anyag lévén nem maradnak utána fémek. Gyenge oldala abban rejlik, hogy egy árnyalattal a bordóilénél rövidebb a hatóereje. Javasolom az 1., 2., esetleg a harmadik permetezést Novozlrral, esetleg Kuprikollal végezni, a továbbiakat pedig bordőilével. KÁSA MIHÁLY, Nemesócsa A genetika és a takarmányozás kapcsolatai Az elmúlt napokban a legfontosabb tennivalók közé tartozott a lucerna betakarítása. A vásárvámosi határban az agronómus és a csoportvezető gondterhes arccal vizsgálta, hogy alkalmas-e már begyűjtésre a lucernaszéna. Sajnos, a mezőgazdaság irányitóinak nem azért gondterhes az arca, mert az csőtől kell félni. A csapadék ritka vendég ebben az évben s bizony ez a termésre is rányomja a bélyegét. Amíg tavaly 34 mázsát takarítottak be az első kaszálásból hektáronként, most ennek a felével kell megelégedni. Fotó: Tóth D. Beszámolt három leghorn vonalról, melyek közül az egyik 25 százalékkal több arginint igényelt, mint a másik kettő. Ezt a vonalat négy generáción keresztül szelektálta, és két változat tot kapott. Az egyik a normális növe-i kedés 83 százalékát, a másik csak 36 százalékát érte el akkor, ha azonos argininhiányos. étrenden tartotta mindkettőt. Egy másik beszámoló a bikaborjak ösztrogénes kezelésével foglalkozott. Kimutatták, hogy a születéskor alkalmázott dietilstilbösztról oly mértékben alkalmazza az ivarjelleg kifejlődését, hogy lényegében az ivartalanítás fe-i leslegessé válik. Ez a kísérlet azonban még további megerősítésre szorul. Tény azonban, hogy az ilyen fiatal korban implantált bikaborjak súlygyarapodása a későbben implantált és ivartalanított egyedek súlygyarapodását felülmúlta. Foglalkoztak a szarvasmarha-kereszt tezések eredményeivel is. Megállapították, hogy rokontenyésztett vonalak további fajták rotációs keresztezése határozott előnyökkel jár. Különösen a Charolais fajtával kaptak jó eredményeket. A tejtfpusú fajtákat anyai, a hústípusú fajtákat apai partnerekként alkalmazva, fokozódik a tejtef1- melés és a borjúnevelő képesség, ezzel a teljes vágóborjú előállítási költsége csökken. Hasonló fajták keresztezése nyomán viszont heterózishatás várható. Megfigyelték, hogy egy fajtán belüli rokontenyésztett vonalak keresztezése esetében az üszőivadékok nagyobb heterózist mutatnak, mint a bíkaivadékok. K. P„ Az oregoni (USA)' egyetemen megtartott konferencián Hutt professzor a világszerte ismert genetikus számos olyan esetre mutatott rá, amelyből nyilvánvaló, hogy bizonyos állatok genetikai alapjában egy-egy gén fékezi néhány nélkülözhetetlen táplálóanyag megfelelő kihasználását. Ezt igazolja az a megfigyelés, hogy egyes állatok jól értékesítenek bizonyos keveréket, mások viszont nem. A hiba az állatban van, nem a keverékben. Hát igen, Péterfalán ugyanúgy, mint Dél-Szlovákia más területein becsületes, dolgos emberek élnek. Azt, hogy a 20—25 fokos lejtőkön milyen nagy erőfeszítésbe kerül a termelés, már kevesen — vagy lega'ábbis csak azok — tudják, akik maguk is próbálkoztak vele. Persze, az élet itt sem volt mindig fenékig tejföl. Főképpen a szövetkezet beindítása kezdetén nem volt az. Hiányzott a nagyüzemi tapasztalat, s mondjuk meg őszintén, a szakmai hozzáértés sem volt kielégítő. Például a kezdeti három esztendő gabonatermesztésének átlaga csak 30 vagon, ezzel szemben a legutolsó három esztendő átlaga már 53 vagon volt. Az ok a kezdetbeni hiányos tápanyagellátás, amikor főképpen nitrogént tartalmazó ipari trágyaszereket használták, utóbb pedig már a kedvező, a talaj és a növény igényeinek megfelelő NPK műtrágyákkal, korszerű termelési technikával lehetővé tették a magasabb termésátlag elérését. Tavaly a szántó hektárjára tiszta hatóanyagban 30 kg nitrogént, 85 kg foszfort és 80 kg káliumot adtak, de meg is volt az eredmény. A szövetkezet 983 hektár mezőgazdasági területen, illetve 458 hektár szántón gazdálkodik. Tény, hogy itt a talajművelés sokkal munkaigényesebb, mint síkvidéken, egyben jóval nagyobb költségbe kerül, s ez eléggé nagy hátrány. Igaz, hogy a szövetkezet földterületét a HM t 10-es minőségi osztályba sorolták, s 100 korona bevételre 18 korona különbözeti árpótlékot kapnak, de ugyanakkor hektáronként 15 korona földadót fizetnek. Ebben a szövetkezetben lényegében majdnem mindennel foglalkoznak. Nagyban hizlalják a sertéseket, növendékmarhákat nevelnek, s juhokat binát felépítésére legalkalmasabb helyként Zselíz környékét javasolják, amely nemcsak a nagy lévai járás legjobban megközelíthető pontja, de a volt párkányi járás körzetének is megfelel. Ugyanakkor Érsekújvár alig 30 kilométerre fekszik Nyltrátől, ahol nagy húsfeldolgozó kombinát épül. A lévaiak érvelése megalapozott. A lévai járás hazánk legnagyobb mezőgazdasági járásainak egyike. Jelenleg évente 1700 vagon húst termel, s ezt a mennyiséget a távlati tervek szerint 2500 vagonra fokozzák. Ennek ellenére nincsen húsfeldolgozó ipara. Az élő állatokat messzi vidékekre szállítják, ami nagy költségekkel, súlyveszteséggel és a minőség romlásával jár. Kiszámították, hogy egy tonna élőállat szállítási költségei 92 koronát tesznek ki, ami évente csupán ebből a járásból 1 840 000 koronát emészt fel. Az állatok a szállítás idején minimálisan két százalékot veszítenek súlyukból, ami további négymillió korona veszteséget jelent. Amikor ehhez az összeghez hozzászámították az állomásról a vágóhídra való szállítás költségeit, valamint a szállítás előtti etetéssel és a takarmányveszteséggel járó költségeket is, akkora fölösleges költségek 6 890 000 koronára emelkedtek. A Léván működő vágóhidat a tervek szerint 1975-ben felszámolják. S így a fölösleges költségek öszege további 30 százalékkal emelkedik. Ebből is láthatjuk, milyen nagy összegekkel fizetünk rá a feldolgozó ipar helytelen területi eloszlására. A lévai járás vezető politikai és gazdasági dolgozói még mindig reménykednek abban, hogy az érvelésük eredményes lesz. Kérésüket azzal is alátámasztják, hogy a járás mező-Olyanok vagyunk, mint a mesebeli Kánaán. Tejben-mézben fürödhetünk, mézeskalácsból házat építhetünk és húsból, azaz kolbászból építhetjük a kerítést. Nem hiszik? Járják be Kelet- Szlovákia és általában Szlovákia mezőgazdasági üzemeit, ahol vágásra kész szarvasmarhákkal vannak teli az Istállók, s ezekre senkinek nincsen szüksége. Senki sem akarja felvásárolni őket, tehát etetik velük a drága és hiánycikknek számító takarmányt, csupán emberségből, hogy éhen ne dögöljenek. Azt mondják, hogy a vágóhidak és a húsfeldolgozó üzemek kapacitása nem bírja befogadni a felkínált állatokat. Ugyanakkor — hogy csak két esetet említsek — a preSovi húsüzemben kínai húst dolgoznak fel, a poprádiban pedig csehországi hájat. Ám — valószínűleg azért, hogy a vasúti teherkocsik ne menjenek üresen vissza — Szlovákiából évente többek között 2000 vagon húst, 2100 vagon gyümölcsöt és zöldséget, valamint 170 millió liter tejet szállítunk feldolgozás céljából a csehországi kerületekbe. De még ezután Is folytatódik a csere-bere. A tej helyébe 1000 tonna fagyasztott tejterméket, az egész csecsemőtáplálék-szükségletet, különféle sajtot, tehát kész termékeket szállítunk vissza. Ugyanakkor Szlovákiában sok tízezer kihasználatlan munkaerő vár munkalehetőségre, Csehország pedig munkaerőhiánnyal küzdve szlovákiai munkaerőket toboroz. Tehát vidáman mégy a vasúti forgalom oda meg vissza, gondoskodtak arról, hogy mindig legyen mit szállítani. S még egyesek azon törik a fejüket, miért van annyira túlterhelve a csehszlovák vasút?!
