Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-01 / 22. szám
Fácánost létesítenek Nincs olyan szó, mellyel hűen iki lehetne fejezni azt az érzést, melyet Csicsó község lakót éreztek az 1965-ös évi árvízikatasztrófa első óráiban. De lehetetlen leírni azt a borzalmas pusztulást is, mely a községet környező határban és erdőségben megbúvó vadállományt érte. Bár a község lakói Jól tudták, mi játszódik le a (közelben és látták, mint űzi, hajtja a szennyes áradat a megrémült vadaikat, de tehetetlen volt, hiszen emberi életeik forogtak kockán, azok és saját életük megmentését kellett biztosítani. Az apróvadaikat utólérte a végzet, csupán néhány őznek sikerült elérni a biztonságot nyújtó védőgátat vagy a katonai kétéltű személyzete helyezte őket biztonságba. Livinké István HNB elnökkel Idézzük a múlt eseményeit, amelyekre ő sem szívesen emlékezik. Fájó sebeik ezek, melyek nehezen gyógyulnak. De lényegében másról van sző. Arról, miként sikerült kiheverni ezt a súlyos csapást, milyen a helyzet most és mit tesznek a vadállomány fejlesztése érdekében? Ugyanis Livinka elvtárs a csicsói vadászegyesület gazdája. Az egyesületnek 10 tagja van, mely 2020 hektáron gazdálkodik, melyből 70 hektár erdős terület. Az említett katasztrófa következtében majdnem teljesen elpusztult a vadállomány, melyet a járás déli részéből és más járásokból igyekeztek pótolni. Különösen az első években éberen őrködtek a betelepített állomány nyugalma fölött. Eredményeképpen az idei vad számlálás alkalmával jelentős gyarapodást észleltek: 148 őzet, 200 nyulat, 500 fácánt, 150 foglyot olvastak meg. A szárnyasok részére 14, a nyulak és őzek részére pedig hat darab etetőt létesítettek. A tél beálltával rendszeresen etették a vadállományt. E célra a nyár folyamán bőséges eleséget tároltak. Ez évben 14 métermázsa szemestakarmányt, nagymennyiségű szálastakarmányt és répát tároltak. Az előbbieket a szövetkezetben végzett brigádmunkával szerezték, az utóbbit pedig saját kukoricaföldön termesztették. A tagok kettesével végzik az etetést. Livinka elvtárs megfigyelése szerint, a fogolyállomány felfrissítésre szorul. A téli etetések alkalmával megfigyelték, hogy igen sóik az öreg fogoly. Ezt a tollazat színéről állapítják meg. Míg a fiatal fogoly tollazata világos-barna, addig az öreg fogoly tollazata sötétbarna színű. De az is árulójuk, hogy etetés alkalmával a fiatalok elrepülnek, az öregek csu„ VADASZ 4 * HALASZ pán néhány méterre távoznak az etetőtől. A vadak védelmét egyéb módon is gyakorolják. Rendszeresen járják a határt és pusztítják a kártevőiket. Főleg a kóbor kutyákat és rókáikat. De nem kegyelmeznek a kártékony madaraknak sem. A macskákkal szemben elnézőbbek. Ezt azzal indokolta, a macskák nagy segítséget nyújtottak az egerek irtásában. Az elmúlt évben sikerült két rókát leteríteniök, nyolc kölyköt pedig kiásni. Éppen szemlén voltak, amikor az egyik vadász kutyája nyugtalan lett. Kaparni kezdte az egyik lyulkat és mindenáron be akart hatolni. Ásóért szaladtak és egy híján eltömték az összes kijáratokat. Alig haladtaik néhány métert, amikor öt rókakölyökre akadtak. Azt hitték, hogy megtalálták amit kerestek, de a kutya csak tovább kapart, és nyüszített. Gondolták, az anyaróka van bent vackában, ezért elővigyázattal folytatták a munkát. Nagy volt meglepetésük, amikor tovább két rókakölyök került elő. Már abba akarták hagyni a munkát, de a kutya továbbra is nyugtalan volt. Ismét két rókakölyökre bukkantak. Most már kilenc rókakölyök sündörgött körülöttük és a kutya is megnyugodott. A kutya ébersége megmentette a vadállományt kilenc róka garázdálkodásától. A csicsói határban sok vadkacsa tanyázik. A vadvizek lehetőséget nyújtanak számukra. Vadlibában már szegényebbek. Inkább a húzások idején növekszik számuk. Az utóbbi időben a borz elszaporodását észlelték. Ellene is kíméletlen harcot folytatnak. Az árvizet követő években 70 darab fácánt kaptak tenyésztés céljából: 60 tyúkot és 10 kakast. A természeti adottságok kedvezőek a fácán tenyésztésére, amit az is bizonyít, anynyira elszaporodtak, hogy 80 kakas lövését engedélyezték, ami sikerült is. Érdekes, hogy a gyűrűzöttekből — a tenyésztésre kapott kakasokból — egyet sem sikerült lelőni. Ez a gyors szaporodás adta az ötletet, hogy a közeli erdőben fácánost létesítenek. Az erdő tisztítása megtörtént s úgy számítják, hogy idén megkezdik a munkát. Rezervátummá nyilvánítják a kijelölt részt, ahol békében szaporodhatnak a fácánok. Ha számuk annyira elszaporodott, hogy sor kerülhet kilövésükre, a nyugati országokból érkező vadászok számára tartják fenn. Ezzel nemcsak az idegenforgalmat lendítik föl, de valutát is biztosítanak. Kívánjuk, hogy a csicsói vadászok elgondolása gyümölcsöző eredménnyel járjon és további jó munkájukhoz sok sikert kívánunk! Andriskin József Livinka István és Nagy Lajos vadászok a rókakölykök társaságában A bak______________ Ahol az öreg Duna lágy íveléssel körülöleli Csallóköz déli részét, ott a nagy folyam mellékágai és azok elágazódásai vadban dús szigetvilágot alkotnak. Valamikor minden év nyárutóján itt tartottak az urak őzbakvadászatokat. Eseményszámba ment akkoriban az ilyesmi, hetekig beszéltek róla. Akinek volt puskája, nem szalasztotta el ezt az alkalmat. Mindenféle vadásznép verődött össze: erdészek, gazdák, ispánok, hajtők, csónakosok, révészek, városbeli vendégek. Eljött a körorvos a többi járási tisztviselővel és mint az elsőfokú politikai instancia megszemélyesítője: maga a főszolgabíró is. Puskások és hajtők a víz partján gyülekeztek. A csónakosok mindent előkészítettek az átkeléshez. A társaság már csak a főszolgabírót várta. Meg is érkezett a közélet ezen tekintélyes tényezője. Barátságosan üdvözölte a jelenlevőket, majd pár szóval méltatta a szigeti vadászatok jelentőségét. Beszédjében hangsúlyozta, hogy a törvényes előírások értelmében őztehén elejtése szigorúan tilos, lőni csak őzbakot szabad. Tisztességtudóan végighallgatták a főszolgabíró beszédét, majd beszálltak a parton várakozó csónakokba és áteveztek a szigetekre. Nemsokára már hallatszott is a hajtők kurjongatása, kutyák ugatása és a máskor oly csendes dunaligetek visszhangzottak a fegyverropogástól. A délutáni órákban a vadászat véget ért. A zsákmányt berakták a csónakokba és mindnyájan visszaeveztek az innenső partra. A hajtők szép sorjában kirakták az elejtett vadat, a vadászok pedig körülállták és felbecsülték az eredményt. Egyszerre csak az egyik hajtó elkiáltotta magát: — Há’ ezt ki lőtte? — A főszolgabíró, — aki beszédbe elegyedett éppen a vadászok egy csoportjával, —- félvállon át hátranézett és odaszólt a hajtónak: — Enl — Csóválta fejét a hajtó, aztán kitört belőle: — Há’ hiszen e‘őztehén .. .1 Most már mindenki odafigyelt. — Tényleg: őztehén volt. Pillanatnyilag dermedt csend támadt. Aztán itt-ott kuncogás, nevetés hallatszott. Minden tekintet a főszolgabíróra szegeződött. Az pedig csak állt, némán, mereven. Vörös lett az indulattól, de egy arcizma sem rándult. Aztán hatalmas, ellentmondást nem tűrő hangján rákiáltott a bámészkodókra: — Ha azt mondom, hogy bak, akkor bak Hl Állítása ellen senki sem fellebbezett. AVAR MIKLÓS
