Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-01 / 22. szám
A sikeres sporthorgászat előfeltételei ALAPFELTÉTEL A JÓ HORGÁSZKÉSZSÉG, VAGYIS A FELSZERELÉS Cikkemben a horgászkészség fontos ágazatát, éspedig a nehezék (ólom) s egyben a horog praktikus felszerelését mutatom be, többéves kísérletem alapján. Mindenki ismeri (jelenleg ezt a módszert a horgászok 85 százaléka alkalmazza) a közvetlen zsinóron ide-oda csuszamló, jobban mondva súrlódó ólomnehezéket (legtöbbször gyufaszálból a zsinórra átkötve van megszerkesztve az ütköző, mely magában is kész szerencsétlenséget jelent). Ez a hossztengelyén keresztül van átlyukasztva 6 ezen keresztül átvezetve a zsinór (I. ábra). Attól eltekintve, hogy mindenki ismeri az ólom ilymódon történő elhelyezésének hátrányait, mégis megemlítem főbb káros tényezőit: Az ólom közvetlenül súlyával és kisméretű lyukával, amit a köves vízfenéken az ütődéseik még jobban szűkítenek, sőt el is zárnak és sok esetben a sekélyebb vízben (márnázásnál stb.) az ólom úgy oda üt a vége alatt lévő egyben kőre eső zsinórnak, hogy az ha nem is vágódik (nyíródik) el azonnal, de úgy megsérti, hogy egy jobb kapásunknál a hal elszakítja a zsinórunkat. Ekkor mi azt hiszszük nagy hal akadt a horogra. Ha a horog beakad, ikönynyedén elszakítjuk a máskép igen erős zsinórt, sőt a vehemensen kapó hal is elszakítja. Iszapban (I/a ábra) vagy kövek között (I/b ábra) s egyéb akadályokon elfekvő ilyen ólom az óvatosan kapó halat elriasztja, esetleg érezhetetlenné teszi a kapást. Ha elszakítjuk az ólmot és vele együtt az élőkét, a horgot stb. újra kell szerelnünk. Ha befejeztük a halászatot és szétszedjük a halászbotot, eltávolítjuk az ólmot, hogy ne verje le a lakkozást, vezetőgyűrűket stb. a hazamenetelnél, azután újra szerelünk a legközelebbi horgászás alkalmával. Szóval semmiféle előnye és jó tulajdonsága nincs az ilyen nehezéknek. Én ebből kiindulva és okulva, kerestem egy újabb, praktikusabb felszerelést, amit az alábbiakban mutatok be: Először nézzük az ábrát, majd az elkészítési módozatokat, valamint horgászati előnyeit. 1. A drótból spirálisan megtekert csövecskén (I/c ábra) függő ólom a zsinóron minden helyzetbe könnyen csúszíksikamlik (lásd az ábra Il/a és Il/b) kövek, akadályok között vagy az iszapba süllyedt ólomnál (Il/a) sem adódik olyan helyzet, mint a régi nehezéknél (í/a és I/b). A drótcső készítése egyszerű. Félkemény drótból (0,50—1 mm vastag) közönséges szögre (3 mm átmérettel) rátekerünk három spirálist, majd rátesszük a kapocs fülét és háromszor újra megcsináljuk a spirális tekerést. Kis kézisatuval (komb. fogóval) jól összenyomjuk és elvágjuk a drótot. Ezen csövecskét ajánlatos kívülről cinnel befuttatni. 2. Soha sem metszi el az ólom a zsinórt, a vízbe simán, zajtalanul csapódik be a függő ólom hosszúkás, hengerded és ovális alakja. Ha a helyzet megkívánja (túl erős vízsodrásban) kalapács ütésekkel laposra alakíthatjuk. 3. Az ólom fülébe (1/f) kötözött szilon lVfe—2 cm hosszú (1/e) mindig gyengébb legyen a zsinórtól, mert az ólom elakadása esetén magát az ólmot a zsinór meghúzásával egyszerűen leszakítjuk. így csak az ólom marad a víz fenekén, ha esetleg nem akadt el a horog is. Ezen előny következtében eredményesen horgászhatunk olyan helyen is, ahol sok az akadály. 4. Az ólom le és felszerelése, kicserélése csak pillanatok műve. Ezt sötétben is megtehetjük. 5. A drótcsövecske átmérője (2—3 mm-ig) következtében a zsinóron semmiféle rongálódás és kopás hónapokon keresztül sem vehető észre. 6. A drótcsövecske segítségével (ez szabadon mozog minden irányban, amit a szilon szálacska is elősegít) a kézben tartott halászboton a legkisebb harapás, kapás, sőt a „kóstolgatás“ Is észrevehető. így időben bevághatjuk a horgot a hal szájába. 7. Nagyon előnyös a gumi (1/b) ütköző, amely szoroson fekszik a zsinóron, de amellett távolabbra csúsztathatjuk a csalitól. Az adott helyzet szerint ez a művelet csak pillanatokat vesz igénybe s segítségével számos halnál (ponty, csuka, harcsa, süllő, balin stb.) az előnyös ún. „páternoszteres szerelés“ is alkalmazható, (pl. kiscsalihallal). Ezt a felszerelést a 2. sz. ábra mutatja. Amint látjuk az élőké megy az ólom helyére és az élőké helyére kerül az ólom. A gumis ütközőt (1/b) gumitalp, gumisarok anyagából lyukasztóval (0,5— 6—7 mm), vágjuk ki. A zsinórt vastag tűvel húzzuk át rajta, de ezen vékony cipészárral előre lyukat (hegyesre reszelt bicikliküllővel) szúrunk. A tű, válás mint a zsinór áthúzásánál, és a csomóknál a laposfogó használata nélkülözhetetlen. 8. A zsinór végén található a forgőkapocs (1/a), melynek szintén megvan az előnye, mert a horogra került nagyobb és erősen védekező halnál, mely ide-oda tekereg, forog, bukdosiik stb. Ez is jó tényező. Ha villantőzni akarunk, akkor készen van a forgókapocs. Ugyanúgy a kishallal történő perget tésnél, egyszóval mindenféle pergőcsalis horgászatnál azonnal használhatjuk. Horgaimat előre ellátom előkékkel, amelyeket az ismertetett felszerelés segítségével az adott helyzetnek megfelelően pillanatok alatt kicserélhetek. Spisíiák MikuláS-Miklós Csukások figyelmébe H. Terfloth nyugatnémet horgász a „Fisch und Fang“ban állást foglalt abban a sokat vitatott kérdésben, bogy élőhalcsalis úszús készséggel csukára horgászva mikor kell bevágni. Először is azt ajánlja, hogy a csalihalat közvetlenül a hátúszója mögött hármashorogra akasszuk, éspedig a csalihalhoz viszonyítva nagy drillingre. Tapasztalata szerint a viszonylag nagy drilling a csukát nem zavarja, a hátúszó mögötti horograakasztás pedig csökkenti a csalihalnak a vízfelszín felé törekvését és a zsinór összegnbancolását. Ilyen készséggel az úszó eltűnése ntán azonnal be kell vágni — lehetőleg a csuka mozgásirányával ellentétes irányban — mert tapasztalata szerint a hármashorog az esetek 80 %-ában a csuka pofájában jól rögződik. Ha a bevágás nem sikerül, annak vagy az az oka, hogy a csuka túl kicsi volt és emiatt pofájával a csalihalat nem tudta eléggé átfogni —, amely példányokért nem kár, hogy nem tudtuk megakasztani —, vagy az, hogy a csalihalat a csuka kivételesen nem keresztben ragadta meg. Előnye a módszernek az is, hogy a hármashorog rendszerint a csuka pofájának elülső részén akad meg, miért is a méreten aluli példányokat minden különösebb sérülés nélkül lehet a vízbe visszahelyezni. VADASZ . . HALASZ5
