Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-01 / 22. szám

és megítélésünk szerint, nincs is remény a közeli javulásra. Ügy tűnik, hogy a „Blanicke strojárne“ ígérete, mely szerint az első negyedévi lemaradást a második negyedévben behoz­zák, nem meggyőző és nincsen annak reális alapja. Tekintettel a dolog komolysá­gára, továbbá a céllövő verse­nyek és a vadászatok sikeres lefolytatása érdekében követel­jük a „Blanicke strojárne, n. p.“ igazgató elvtársától, hogy ad­jon kezességet a fenti ígéret betartására. Ha az első negyed­évi lemaradást és a második negyedévi szállítmány megfe­lelő részét 1968. V. 15-ig nem teljesítik, úgy a CSSZVSZ kény­telen lesz kártérítést követelni azokért a hátrányokért és ká­rokért, melyeket Szlovákiában a lövészversenyek lemondásá­val szenvedne. Részünkre nem elégséges, ha csak pönalizáljáik a szállító céget a kereskedelmi vállalat igazgatóságai. A gya­korló lövészet és rajta keresz­tül a vadászati produkció nem­zetgazdasági jelentősége nem hanyagolható el. Nyomatékosan követeljük, hogy a lőszerszállí­tási kötelezettséget negyed­évenként és azon belül havon­ként a megegyezés szerint tel­jesítsék. E tekintetben többé semmiíéle könnyítést és indo­kolást nem fogadunk el. Köve­teljük a kötelezettségek mara­déktalan teljesítését a hazai va­­dásztársadalommal szemben. Elvárjuk, hogy a vadászok jogos és indokolt követelését teljesíteni fogják és a kereske­delmi vállalatnak időben és a kívánt választékban leszállítják a vadásztöltényeket. A Csehszlovák Vadász­szövetség Szlovákiai Bizottságának elnöksége, Bratislava (Ford. Ing. Kimer Károly) JÚNIUS — RÄK HAVA A természet minden évben végbemenő, nagy megújho­dása befejeződött. Vadjaink is világrahozták vagy kiköl­töttek ez évi apróságaikat, a hónap elején még az elké­sett szarvastehenek fa-életet adnak borjaiknak. Ez a hó­nap a vadászterületek lakói közt a szaporulat fölnevelé­sének hónapja. A pici mókustól kezdve az őzön, rókán át a medvéig s a gerlicétöl, fenyőrigótól a siketfajdig és túzokig minden vad, minden állat Utolérhetetlen gondos­sággal, féltő szeretettel csak azon fárad, hogy kicsinyei­nek előteremtse az élelmet, védje, táplálja őket. Nem kell erre egyiket sem tanítani, ősi ösztönöket oltanak át utódaikba is. Most tanulja meg a nyúlfióka és a fogoly­csibe, hogy félni kell a magasban keringő nagyszárnyú­­tól és rettegni a sunyin sompolygó lomposfarkútól. Jó lenne tudni, hogyan magyarázza el az őzsuta a gidáinak, melyik füvet, lombot lehet lecsipegetni s melyiket nem. Azt már jobban megfigyelhetjük, hogyan tanítja a róka­mama reményteljes kölykeit véres mesterségükre, a ra­vaszság minden fortélyára. Ki ne ismerné azt az elszánt bátorságot, amivel a vaddisznó emse védi malacait vagy azt a föltétel nélküli önfeláldozást, amit a fogoly tanúsít, ha hívatlan látogató téved kis családja közelébe. Most növekedik a téli apróvad-vadászatok terítéke és a távoli jövő ígéretes, kapitális őzbakja, szarvasbikái. Június hónapnak ez a legfőbb vadászati jellegzetessége és ehhez kell alkalmazni a vadászok ténykedését is. Rö­viden szólva: folytatni a hasznos vad védelmét, gondo­zását, irtani a megengedett módszerekkel és a megenge­dett időben a káros vadat. Fokozott figyelmet szentel­jünk azoknak a tábláknak, amelyekről most folyik a ta­karmánynövények betakarítása. Ha módunkban van, tegyünk meg mindent, hogy terü­letünk minél kevesebbet legyen zavarva. Adjuk meg a szaporulat felneveléséhez nélkülözhetetlen nyugalmat! A télre gondolva, most van az ideje a vad részére is a takarmánybetakarításnak és főleg a lombtakarmány készítésének. A nyárfélék, nyírfa, hárs, bükk, stb. fiatal hajtásait levágva, árnyékos helyen szárítsuk s öntözzük meg egyszer sós vízzel. A múlt hónap közepe óta lőhető az őzbak. A jó és elő­relátó vadász ismeri őzállományát, főleg a bakokat. Területjárásunk során, hajnali és esti lesen, cserkészeten alaposan vegyük számba, hol, milyen bak tartózkodik. E hónap folyamán kell elvégezni a selejtezést. A jóvá­hagyott lelövési terv alapján most kell kilőni azokat a bakokat, amelyek gondos megítélésünk szerint nem al­kalmasak arra, hogy utódokat nemzzenek, hogy rossz tulajdonságaikat átörökítsék. A VADÁSZOK TOVÁBBKÉPZÉSÉRŐL na, Bardejov és Losonc. Ez azt jelenti, hogy az összes járás fele sem foglalkozott kellőkép­pen ezzel a kérdéssel. Vannak olyan járások, ahol az után­­képzést betetőző megbeszélések egyszerűen elmaradtak s végül 5 járásban az egész akciót el sem kezdték, 1968-ra halasz­tották. A CSVSZ SZB elnöksége ha­tározata alapján a továbbkép­zést folytatni kell, illetve el kell kezdeni azokban a járások­ban is, ahol ezen a téren le­maradtak. Igaz, ez megterhelést jelent a járási vadászbizottság számára, de ügyes szervezéssel a nehézségek legyőzhetők. Iga­zolja ezt több járás sikeres eredménye s az a meggyőződés, hogy ez az akció szükséges és hasznos. R. F. VADASZ “HAtASZ 3 A Csehszlovák vadászszövetség Szlovákiai Bizottságának nyílt levele A „Blanicke strojárne, n. p. Vlasim“ igazgatójához. A Csehszlovák Vadászszövet­ség Szlovákiai Bizottságának elnöksége legutóbbi gyűlésén foglalkozott a tagok sörétes va­dásztöltény ellátásával is. A CSSZVSZ több mint 130 ezer vadászt egyesít tagjai sorában, ebből Szlovákiában mintegy 28 ezret. A vadászszövetség és a tagság rendes, évi munkaprog­ramjához tartozik a gyakorló lövészetek és céllövőversenyek megtartása. Ezek által a vadá­szok lőkészségét kívánjuk emel­ni, amivel a vadászatokon jobb eredményt érhetnek el s nem utolsó sorban a honvédelmi fel­­készültségük is növekszik. Az apróvad vadászat ideje alatt a már idültté vált töltény­hiány fokozódik. Már pedig töl­tény nélkül sem a vadászat, sem annak eredménye nem biz­tosítható. Hátrányos helyzetet teremt a sörétes töltények hiá­nya a külföldi vadászvendégek körében is. Fizető vendégeink külföldről kénytelenek töltényt magukkal hozni. Ez számukra kényelmetlen megterhelést, a mi számunkra pedig a deviza behozatal csökkenését jelenti. Az említett vadász- és céllövő igyekezetek és remények telje­sítése a múltban sem ment, a jelenben pedig szintén nem biz­tosítható a gyártó cég hibájá­ból. Hiábavaló a CSSZVSZ köz­ponti bizottságának közbenjá­rása is. A „Blanicke strojárne, n. p.,“ mint az egyetlen vadász­­töltényeket gyártó vállalat köz­társaságunkban, érthetetlen okoikból már hosszú Idő óta képtelen teljesíteni az egyéb­ként általuk is jóváhagyott és elfogadott negyedéves szállítási terveket. Állításunk igazolásául röviden fölvázoljuk a sörétes vadásztöltény ellátás helyzetét Szlovákiában. A „Domáce potreby“ (Ház­tartási cikkek) vállalati igazga­tóságai az egész köztársaság­ban 20 millió sörétes vadász­­töltényt igényeltek az 1968. év­re. A három szlovákiai igazga­tóság minimálisnak mondható igénye 3 millió 202 ezer darab volt. Ebből a bratislavai válla­lati igazgatóság 2 millió 200 ezer, a banská bystrical 452 ezer, a presovi pedig 550 ezer darabot kötött le. Az első negyedévi szállítási tervet a gyártó vállalat köte­lezettsége szerint 1968. IV. 17-ig kellett volna teljesíteni. Ezzel szemben Szlovákiában a hely­zet 1968. május 10-ig a követ­kező: Első negyedévi szállítási terv: 630 ezer darab; ténylege­sen leszállítva 310 ezer 700 da­rab, vagyis csupán 49 %. A le­maradás az első negyedévből 319 ezer 300 darab. A második negyedévi szállítási terv 642 ezer és ehhez hozzászámítva az előző lemaradást, összesen 961 ezer 300 darab sörétes va­dásztöltényt kellene a második negyedév végéig leszállítani. A töltényellátás tehát a gyár­tó vállalat hibájából aggasztó A Csehszlovák Vadászszövet­ség elnöksége 1968. április 22-i gyűlésén értékelte a vadászok továbbképzésének első, 1967-es évfolyamát. A járásokból össze­gyűjtött jelentésekből kitűnik, hogy nem mindenütt értették meg a továbbképzés feladatát és küldetését, amit a vadász­szövetség 1964. évi konferen­ciája rendelt el. Az utánképzés célja, hogy a tagok ne topog­janak egy helyben, de szakmai és politikai tudásuk állandóan növekedjen. Azt szeretnök, ha a régi vadászok is megismer­kednének a vadászatot érintő újdonságokkal és hasznosítha­tó tudományos eredményekkel az egyesületi élet eseményeivel és az újabb vadászati előírá­sokkal. A továbbképzés formájául az önképzést választották. Azokat a kérdéseket, melyeket a CSVSZ szlovákiai választmánya évről­­évre összeállít, mindenki kell hogy egyénileg tanulmányozza. A kérdéseket a járási szerveze­tek még kiegészíthetik, tekin­tettel saját, különleges adott­ságukra. Segítségül tarthatók előadások, kurzusok és gon­doskodni kell szakkönyvekről, folyóiratokról, szemléltető esz­közökről, filmekről, stb. Fontos az értékelés helyes elvégzése, amit a járási bizottságok meg­beszélés, eszmecsere formájá­ban végeznek el. Vigyázni kell, nehogy vizsga-íze legyen ezek­nek a megbeszéléseknek. Eze­ket többször is meg lebet is­mételni, inár csak azért is mert a választott témák is év ről-évre változnak. Az 1967. évi továbbképzés eredményei nem kielégítőek Csak 9 járás végezte el komp lex módon, vagyis a megbeszé léssel, eszmecserével együtt Ezek: Galánta, Komárom, Ban ská Bystrica, Zvolen, Rima szombat, Humenné, Presov SpíSská Nová Vés és Kassa. To vábbi 5 járás elodázta a meg beszéléseket 1968 első felére Cadca, Ziar nad Hronom, Zili

Next

/
Thumbnails
Contents