Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-01 / 22. szám
Mi az igazság a csehszlovákiai földműves életszínvonaláról? A* egységes füld műves szövetkezeteknek nemrégen lezajlott VII. kongresszusával és a csehszlovákiai társadalmat átható demokratizálódási folyamattal kapcsolatban mindinkább előtérbe lép földműveseink életszínvonalának kérdése, amely minden igyekezet középpontját képezi, egyben pedig arról tanúskodik, hogyan gazdálkodunk nemzeti vagyonúnkkal. íme néhány beszélgetés tolmácsolása, amelyet mezőgazdasági szakemberekkel folytattunk a földművesek életszínvonaláról és az azzal összefüggő kérdésekről, amelyekről vidéken szó esik. Visszaemlékezem még, amikor édesapám kézen fogva vezetett. Megálltunk a járda szélén és az áruház előtt veszteglő kocsikat nézegettük. Apám akkor megszólalt: „Nézd csak, fiam, azokat a pocakos falusiakat! A legszívesebben egész Prágát felvásárolnák az orrunk elől! Ez történt 1939-ben — Ma a szocialista Csehszlovákiában élünk, gyakorlatilag idestova 30 év múlt el a fent említett megfigyelés óta. Minap ugyancsak a szóban forgó áruház előtt ácsorogtam és hasonló kitételeket hallottam a járdán haladó emberektől, mint annak Idején édesapámtól. Csakhogy ezúttal a „pocakos falusiak“ nem érkeztek kocsikon, szekereken, hanem a tőlem nem messze leálló, tömegszállító autóbuszról özönlöttek az áruházba . 1939-ben még nem tudtam, hogy a vidékről Prágába érkezők javarészét főleg földesurak vagy nagyobb földbirtokok bérlői alkották, amíg elenyészően csekély volt azok száma, akik a kisparasztok milliós táborából kerültek ki. Ma viszont már tudom, sőt azt is tudom, hogy a Prágába érkezők oroszlánrésze, akik „egész Prágát felvásárolnák az orrunk elől“, a szövetkezeti tagok... Többek között ezért is gondolkodtam el a csehszlovákiai földművesek életszínvonalán, amiről ma oly sok sző esik vidéken azzal kapcsolatban, mit végeztünk 1945 óta, és mi jellemzi bizonyos mértékben a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban végbemenő demokratizálódási folyamatot. De szólaltassuk meg magukat a földműveseket, egyeseket azok közül, akikkel az utóbbi időben érintkezésbe kerültem: „Köztudomású — kérdeztem — hogy a városi lakosság bizonyos ellenszenvvel viseltetik magukkal, vidékiekkel, szemben. Ml a nézetük, mi ennek az oka?“ — Talán azt hiszik — felelte Miloá Rychetsky, a knéüevési EFSZ agronómusa — hogy tudj’ isten micsoda bevásárlásokat végzünk, ha néha bejövünk a városba. Feltevésük ugyan indokoltnak tűnik, de elfelejtik, hogy nekünk faluhelyen nincs annyi lehetőségünk költekezésre, szórakozásra, mint maguknak. Érthető tehát, hogy többet tudunk megtakarítani. Aztán ne feledje, hogy jóllehet alacsonyabb díjazásban részesülünk, mint az ipari dolgozók, megvan azonban a kis háztáji gazdaságunk, amire minden szövetkezeti tagnak igénye van. Természetbeni járandóságokat is kapunk a szövetkezettől. Még azt fűzném hozzá, ha a városi nép irigyeli sorsunkat, szívesen látjuk őket. Jöjjenek hozzánk dolgozni, munkerőre mindig szükségünk van. — Bizonyára fennakad azon, hogy az úgynevezett munkásvándorlás folyama a falvakról a városokba még mindig tart, főleg a fiatalokat illetően. De bizonyára tudja, hogy nálunk Csehszlovákiában aránylag kevés a tisztán földműves-család. Leggyakoribb az az eset, amikor a család egyik tagja a mezőgazdaságban dolgozik és a többiek az üzemekben. Aszerint, hol jobbak a fizetési és munkafeltételek. A felszabadulás óta — sajnos — mindig is az ipart tartották fontosabbnak a mezőgazdaságnál, jobban fizették a gyári munkásokat, mint a földműveseket. Nem csoda tehát, ha az emberek javarésze az ipari vállalatokat részesítette előnyben. Ezért aránylag éltesebb korú emberek, 50—55 évesek, dolgoznak a mezőgazdaságban manapság. — Ebben ellentmondást látok — válaszoltam. Egyrészt a szemükre vetik maguknak, hogy kivásárolják a városi üzleteket, másrészt viszont menekülésszerííen hagyják el a földművesek falvaikat. Mit gondol, magasabb vagy alacsonyabb-e a földműves életszínvonala az Ipari mnukásénál, vagy a háború előtti földművesénél? — Nézetem szerint, a falusi család anyagi helyzete mindig jobb volt, mint a városiaké. Annak okát viszont, hogy a vidékiek ennek ellenére is a városokba sodródnak, másutt kell keresnünk. Vannak olyan falusiak, akiknek semmilyen viszonyuk sincs a röghöz, mások pedig kényelmesebbnek, tartalmasabbnak vélik a városi életet. Ami a háború előtti földművesek életszínvonalával történő összehasonlítást illeti, bajos erre a kérdésre válaszolni, mert egészen más a mai falu szerkezete, öszszetétele. A háború előtt olyan falvaink is voltak, amelyeknek lakossága nem haladta meg a négyszáz lelket, mégis két földbirtokos ült a nyakukon és vagy harminc középparaszt „vitte a szót“. A többi paraszt az ipari üzemekben és napszámosként dolgozott, mezőgazdasági részvételük tehát mitsem nyomott a latban. Mindent egybevetve azt válaszolhatnám ezek szerint, hogy ma már lényegesen magasabb az életszínvonalunk, mint az akkori falusiaké volt. • • • — Mi a véleménye arról, vajon lehetne-e javítani a földművesek mai életszínvonalán? — tettem fel a kérdést a suchdoli EFSZ elnökének. — Azt hiszem, lehetne javítani mondotta meggondoltan Jifí Michal elvtárs — ámbár az elképzelések rendszerint megelőzik a valóságot. Én más szemszögből szemlélném ezt a problémát. Kétségtelen, hogy a személygépkocsik, tévé-készülékek és a többi, drágább használati tárgyak lagnagyobb hányadát a falvakban találjuk. Ezzel szemben azonban a városokon több a kulturális rendezvény, sportberendezés, jobbak a lakosságnak nyújtott szolgáltatások, magasab szinten állnak a lakásviszonyok stb. És bizony ezek az előnyök is az életszínvonal lényeges fokmérői közé tartoznak. — Azt mondta az előbb, hogy a földművesek életszínvonalán volna mit javítani. Mi az oka annak, hogy erre még nem került sor? — vetettem közbe. — Ogy vélem, hogy a földművesek átlagos életszínvonalának emeléséhez már a háború után hozzá fogtak, amikor nagyabb, szakosított gazdaságokat alakítottak, akár állami gazdaságok, akár nagy kiterjedésű és a szükséges gépesítéssel felszerelt földművesszövetkezetek formájában. A mezőgazdaság nagyobb termelékenységének elérésé e ugyanezt az utat választották annak ide^n az amerikaiak, azután a szovjet nép és mások. Mindenütt, ahol a gazdálkodásnak ezt a formáját tudományos alapon és kellő szakértelemmel meghonosították, konkurrencia-mentes maradt. De a mi mezőgazdasági üzemeink legtöbbjében hol a szakképzett vezetés, hol a munkaerők vagy a gépesítés hiányzott. A termelési programnak ilyesfajta merev előírása, a kötelező beszolgáltatások felülről történő meghatározása persze korlátozta a mezőgazdasági vállalkozás tevékenységét. És mindezek a körülmények kedvezőtlenül befolyásolták az életszínvonal emelkedését is.. — Mindez már a múlté. Azt akarja tehát állítani, hogy ma már más a helyzet? — 19B7 elején érvénybe lépett a mezőgazdaság irányításának új rendszere. A magasabb irányító közegek immár semmit sem írnak elő, az EFSZ-ek és állami gazdaságok szabadon határozzák meg termelési programjukat az előnyösségnek megfelelően. A régebbi direktívák helyébe léptek a piaci lehetőségek, az árak, a prémiumok stb. Tágra nyíltak az élelmiszergyártó vállalatokkal történő együttműködés lehetőségének kapui. Cgy is mondhatnám, hogy az irányítás új módszere, ha egyelőre még szűk keretek között is mozog, utat mutat a termelés növelése s azzal együtt a jövedelem és az életszínvonal emelkedése felé. • • • — Létezik még valamilyen különbség a földművesek és az ipari dolgozók szociális biztosítása között, amely károsan befolyásolná a vidékiek életszínvonalát? — tettem fel a kérdést Loskot mérnöknek, az állami gazdaságok tachovi társulása jogászának, aki a következőkben fejtette ki álláspontját: — A járadékbiztosítástól eltekintve, amelyet eddig még nem rendeztek, nincs különbség. Az állami gazdaságok dolgozói éppúgy, mint az EFSZ-ek tagjai ugyanúgy élvezik a betegpénzeket, a családtagok segélyezését betegségük idején, a szülési szabadság előnyeit, a gyermekek születése után járó segélyt, a családi pótlékokat stb., akár más, alkalmazotti minőségben álló dolgozók. A mezőgazdasági dolgozók ugyancsak kiveszik részüket a fürdő-gyógykezelés és az üdültetés javaiból. Az EFSZ-ek VII. kongresszusának kezdeményezésére, amely f. é. februárjának elején zajlott lett, a járadékbiztosítás kérdését is véglegesen megoldják, amelyet eddig egyénileg fedeztek, a mezőgazdasági üzemek alapjaiból és amelynek országos rendezése után állami hozzájárulás is várható. • • • Tény, hogy a nézetek csak nézetek maradnak, de mindennél ékesebben szólnak azok a számadatok, amelyek köztársaságunk Állami Statisztikai Hivatalának 1967. évi kimutatásában megjelentek. Egy átlagos földművesháztartásnak 3,59 tagja van, ebből 1,92 százalék a gazdaságilag tevékenyek száma, 1,37 százalék az ellátatlan gyermekekre esik; az említett átlagos földműves-háztartás tiszta évi jövedelme 8118 koronára tehető készpénzben, fejenként pedig 1512 korona értékű természetbeni járandóság esik évenként minden családtagra, amíg egy hasonló összetételű munkás-háztartás évi jövedelme 8848 koronát tesz ki, az egyéb alkalmazottak háztartása pedig 10 013 koronát. Ezekből a jövedelmekből a következőképpen oszlanak meg a kiadások: A Szobráncí Állami Gazdaságban épült Kelet-Szlovákia egyik legkorsze* rűbb borfeldolgozó és palackozó üzeme. A külföldi szerves gomba'ólcí szerek Gombaölőszereink névjegyzéke szemben a rovarölő és' gyomirtószerekíkel, választékban eddig nem igen bővelkedett. Eltekintve a réz- és kéntartalmú készítményektől, szerves vegyületű gombaölő szerekből csak egynéhány állt termelőink rendelkezésére,. Az 1968. évi növényvédelmi tanácsadó névsora már kissé bővült és ebben a következő új engedélyezett külföldi gombaölőszerek szerepelnek: Perozin 75. 75 °/o-os Zineb tartalmával elsősorban a komló, dohány, szőlőiskola és egynéhány zöldséget, virágot támadó gombabetegség megelőzésére ajánlják 0,3—0,4 %-os töménységben. A termőszőlő, burgonya, paradicsom esetében ezt a szert Kuprikollal is kombinálják. Ez a készítmény Bolgár Népköztársaság-beli import. Dithane M—22. 80 %-os maneb tartalmú permetezőszer. A burgonyavész, valamint némely zöldség, például a hagyma peronoszpóra ellen és egynéhány virág gombabetegségének megelőzésére hoztuk be. Dithane M—45. 80 %-os mancozeb tartalmú, szintén a burgonyavész és hagymaperonoszpóra megelőzésére ajánlják. Mindkét készítményből hektáronként 1,5—2 kg használandó. Gyártója a Minoc vállalat, Franciaország. Orthocid 50. 50 %-os kaptan tartalmú permetezőszer. Elsősorban az őszibarack levélfodrosodása, a szőlő peronoszpóra és több virágbetegség, például a szekfíírozsda megelőzése céljából kerül behozatalra. Termőszőlőkben és szőlőiskolában az Orthocid 50 0,2 %-os töménységű használatát ajánlják. Külföldön az almástermésűek például az alma és körte varasodása és sok más gyümölcsbetegség leküzdésére, illetve megelőzésére is ajánlják. Orthophaltan 50. 50 %-os folpet hatóanyagú permetezőszer. Számos gombabetegség ellen hatásos. Használatát ezidáig nálunk a szőlőperonoszpőra ellen ajánlják. Az eddig nálunk használt Zineb tartalmú permetezőszerekkel szemben nagy előnye, hogy a levélszövetet szilárdítja, s így az a lisztharmattal szemben ellenállóbbá válik, továbbá az is, hogy helyes alkalmazása esetén a szürkerothadás ellen is kedvező gátló befolyást gyakorol. Gyártója az osztrák Chemia vállalat. Euparen 50 %-os dichlor fluamid tartalmú permetezőszer. Használatát az epertermesztésben komoly károkat okozó szürkepenész ellen ajánlják. 0,25 %-os töménységű permetlevelet kell alkalmazni nagy 2000—2500 liter/ha vízmennyiség felhasználásával, öszszehasonlítő kísérleteinkben e szer használata az összes vizsgált szereknél jobb eredményt adott. Gyártója a Német Szövetségi Köztársaság-beli Bayer vállalat. R. V. DEMÉNDEN KIBŐVÍTIK A JUHTENYÉSZTÉST %-ot élelmiszerre és italokra a munkás-háztartás kiad 39,3 „ „ „ az alkalmazott háztartása 36,1 „ „ „ a szövetkezeti család „ 31,4 iparcikkekre a munkás-háztartás kiad 24,9 „ az alkalmazott háztartása kiad 24,8 „ a szövetkezeti család háztartása 31,3 szolgáltatásokra a munkás-háztartás 11,2 „ az alkalmazott háztartása kiad 13,9 „ a szövetkezeti család „ 9,4 munkabéradóra a munkás-háztartás kiad 8,8 „ az alkalmazott háztartása kiad 9,4 „ a szövetkezeti család „ 1,2 takarékpénztári stb. betétekre a munkás-háztartás kiad 7,9 „ „ „ az alkalmazott háztartása kiad 8,4 „ „ „ a szövetkezeti család 18,7 háztáji gazdálkodásra a munkás-háztartás kiad 0,4 „ „az alkalmazott háztartása kiad 0,2 „ „a szövetkezeti család háztartása kiad 2,4 Josef Pulcer hogy a szövetkezet kibővítheti állományát. Eddig a tagság 500, a szövetkezet 300 db anyajuhot és 117 növendékürüt tartott. Új juhaklot építettek a legelő mellett, egy másik juhaklot a Hideg völgyben kezdenek meg építeni még ebben az évben. Úberfranc István agromérnök szerint a következő években csökkentik majd a tagok juhállományát, amelyet eddig két nyugdíjas tag őriz és bizonyos ellenértéket fizetnek érte a tagok. Az utóbbi két évben szlovák juhászok és bojtárok kezében volt az állomány, akik a besztercebányai járásból jöttek Deméndre. Az igaz, hogy értenek a juhok kezeléséhez, de a szövetkezet számára ez nem fizetödött ki. A főjuhász ugyanis 50 000 korona évi jövedelemre tartott igényt, ezenkívül nagy összeget tesz ki a segédjuhászok bére. A juhokat egész évben fejték, ezért legyengültek. Nem is csoda, hogy tavaly csak 40 db kisbárány született és a gyapjúhozam is alacsony volt. Az idén a két Huszár testvér; János és Sándor nyugdíjas szövetkezeti tagok vették át a juhállományt. A 300 db anya átlag egyenként 13,70 q gyapjút adott, amiből a szövetkezet pénztárába 156 000 korona jött be és további 40 000 koronát várnak a 40 q bárányhúsért. A jövőben tehát csak a gyapjútermelésre állítják be az állományt. Júliusban Közép- és Felsőtúrról 60 db merinó fajta anyát vásárolnak és növelik az állomány létszámát. Fokozatosan 500 —550-re szeretnék növelni, hogy 1970- ben már 400 000 korona legyen az évi pénzbevétel. A Búr patak szabályozásával a lehetőségek még jobban adva vannak. Egész évben kiadós juhlegelő áll a juhászok rendelkezésére. Kis ráfordítással és kevés gonddal tehát sikeresen megoldották a dcméndi EFSZ vezetői a juhtenyésztés problémáit. A jövőben nem egyének, hanem a közös gazdaság látja a hasznát. BELÁNYI JÁNOS, Deménd Deménden a növénytermesztés terén nem tudnak olyan eredményeket elérni, mint az állattenyésztésben. Habár elegendő modern gép áll rendelkezésre, ezek munkáját nagyban megnehezítik a meredek dűlök, amelyek megmunkálása sokszor igen körülményes. Az ilyen meredek oldalakon, bár megterem minden növény, mégsem versenyezhetnek mondjuk az alsószecseiekkel. A szövetkezet élére került fiatal mérnök, Úberfranc István nyolc hónap alatt sok hasznos intézkedést hajtott végre a pénzjövedelem növelése érdekében. Különösen kifizetődik Deménden a növendékmarha és a sertéshizlalás. Ezért az idei tervet 5 vagon húsról 8 vagonra emelték fel. Ukrop János és Balta József zootechnikusok jobb föltételeket teremtettek a gondozóknak, akik a negyedéves tervet magasan túllépték. A Búr patak mentén, a Hideg völgyben és az erdőben annyi legelő van, Az intenzív nagyüzemi gyümölcstermesztésé a fövő. A Levoöa mellettt kleöoval kutatóállomáson sokoldalú kísérletek folynak, hogy minél főbb fajtákat juttassanak majd a nagyüzemi gyümölcs* telepítésekre.
