Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-01 / 22. szám
Megnyirbált szövetkezeti demokrácia Ogy láncoltok, ahogy mi muzsikálnak! tavaly fiyíron tOrtánt Sábán '(losonci Járás). Délelőtt érkeztünk egy kis lpolymentl faluba, hogy beszél« Jünk a zootechnlkussal. Csak egy am» barrel akartunk beszélni és végül vagy ötven szövetkezeti taggal, falubelivel váltottunk szót. Miért? Mert azokban a napokban olyan volt a falu, mint egy megbolygatott méhkas, az emberek fflhöz-fához for« dúltak tanácsért. Mi Is történt valójában? Leváltották a szövetkezet elnökét, akit a tagság a szövetkezeti dolgozók többsége tisztelt, szeretett. Amikor 1962-ben a klsmulyadl Bolyós Gézát „nyakukra" küldte a Járás, mindössze 7 korona volt a munkaegység értéke, 1966-ban viszont már 22, s 67-ben pedig 25 korona. Sehogy sem akarták megérteni, hogy el kellett távolítani azt az embert, akinek az Irányítása alatt virágzásnak Indult a szövetkezet. Egy Ideig a kocsmában váltották egymást a panaszosok, — magyarok, szlovákok. Odajöttek azok is, akik Prágában, Besztercebányán és Szlová« kla fővárosában Jártak küldöttségben, hogy orvoslást keressenek a megtörtént Igazságtalanságra. De állítólag hiába kilincseltek, mert a központi szervek azokhoz küldték vissza kivizsgálni a „Bolyós ügyet“, akik részeset voltak az eltávolításának. Az agronómussal a határban találkoztunk. Ott volt, ahol utolsókat fordult a kombájn, hogy learassa a telt kalászokat. Más agronómus arca Ilyenkor bizonyára sugározna az örömtől. Martin Kallnőlak képe azonban ln« kább szomorú, gondterhelt volt. — Amit ezek a Járásiak csinálnak, az mégiscsak bosszantó — mondta elkeseredetten. — A legnagyobb munkaidőben leváltják az elnököt. Eltávolítottak egy olyan embert, akivel száz százalékban elégedettek voltunk. Hlgyjék el, hogy ami ebben a Járásban végbe megy, az már mégiscsak ^nk! De mit beszéljek én? Nézzék, ott szedi a krumplit vagy harminc aszszony, kérdezzék meg tőlük, milyen volt az elnök. A hajlongó, flgyeskezö asszonyok után katonásan sorakoztak a zsákok. Igyekeztek! De amikor megtudták, ml Járatban vagyunk, kiegyenesedtek a derekak, és szót emeltek a leváltott elnök mellett. Igaz, már van új elnök a Járás rájuk diktált egy tagot. Rendes gyerek a Takács, de azért a saját édesanyja Is megmondta, hogy nyomába sem léphet Bolyósnak. Igazság, hogy az újdonsült elnök sem nagyon rajong a funkcióért, mert érzi, hogy a tagság döntő többsége visszavárja Bolyós Gézát. I. Mielőtt az újságíró tollat fog, hogy megírja a tényállást és véleményt mondjon, rendszerint megkérdezi a legtlletékesebbeket Is. A termelési Igazgatóságon keveset mondtak az ügyben. Tanácsolták, menjünk a járási párttitkárságra, ott majd többet megtudunk. — Azért jöttünk, mert szeretnénk tisztán látni a Bolyós ügyben... — Semmi közötök hozzá! — vágott közbe egy magas szőke elvtárs. — Az a mi dolgunk, és nem kötjük az orrotokra, mit akarunk. — Hiszen azért jöttünk, hogy tisztábban lássunk. — Írjatok a kapálásról, az a dolgotok — hangoskodott tovább a Központi Bizottság küldöttje. — Engedelmet kérek, de ha hozzám vendég jön, előszöris hellyel kínálom meg és nem letorkolással kezdem — mondtam udvariasan, visszafojtva haragomat. Amikor Zajac elvtárs, a járási bizottság mezőgazdasági titkára látta, hogy nehéz ránk ijeszteni, elkezdte sorolni Bolyős bűneit, amelynek kivizsgálása még nem fejeződött be. „Amellett, hogy Bolyós Géza elüldözte a kommunistákat a szövetkezetből, amelyért nemrégiben ki is zárták a pártból, olyan dolgokat követett el, amelyért a bíróság előtt felel majd.“ Végül arra kért bennünket, hogy addig ne Írjunk erről a kérdésről, míg a kivizsgálás be nem fejeződik. S nyugodjunk meg, ők megértetik a tagsággal az „igazságot“. Szót értettünk, de belsőnkben harag dúlt, mert nem elvtársias módon bántak velünk ott, ahol ezen a téren a legpéldásabban kellene viselkedni. II. Az őszt/tél követte, majd olyan tavasz köszöntött ránk, amikor az emberek őszintébben mondhatnak véleményt a legkényesebb ügyekben is. Talán azért küldtek újból levelet a szerkesztőségbe, amelyben a „Bolyós ügyre“ emlékeztettek. Hívtak, elmentem. A termelési igazgatóságon nem sok felvilágosítást kaptam, a járási pártbizottságon viszont nem találtam az illetékeseket. így aztán Bolyós Gézát körestem fel, aki falujában, Klsmulyadon, mint traktoros dolgozik. Bolyós Géza, mint középgazda 1952« ben lépett a szövetkezetbe, ahol eleinte zootechnikusként, majd később agronómusként tevékenykedett. Mint általában mindenütt, ott Is az első évek eléggé kilátástalanok voltak. Bizony az 1955-ben Mulyadon Is csak 6 koronát fizettek munkaegységenként. Akkor választották meg a Jő szakember hírében álló Gézát elnöknek. Már az első év igazolta, hogy nem tévedtek. A tervezett 14 korona helyett 15-öt fizettek munkaegységenként. Aztán évről évre emelkedett a munkaegység értéke, s 1960-ban már 22 koronát fizettek s a klsmulyadl EFSZ-t az elsők között emlegettek a besztercebányai kerületben. Jól ment a szövetkezet, s mégis az elnöknek egyre több lett az ellensége. Ez főleg abból eredt, hogy bátran bírált, s bizony sokszor keményen Is dorgált, ha hibát látott. Igaz, már másnap megbánta a hirtelenségét, s Igyekezett Jóvátenni azt. A megsértettek viszont nem minden esetben bocsájtottak meg neki. Tény, hogy 1962-ben új elnököt választottak a faluban. Mivel sok alacsony szinten gazdálkodó szövetkezet volt a járásban, a párt és a közigazgatási szervek örültek is, hogy Bolyós Géza a rendelkezésükre állt. Ogy döntöttek, hogy Gálsára küldik őt elnöknek. Bolyós hadakozott ellene, mert ő már közben megegyezett a szomszédos terbelédiekkel, hogy odamegy vezetőnek. Őszintén szólva semmi kedve nem volt a Járás legrosszabb szövetkezetébe menni. Hiába volt azonban minden érvelés, át kellett Galsán venni az elnöki tisztséget. III. A galsai 520 hektáros szövetkezet valójában a legelhagyatottabbak közé tartozott a járásban, s volt mit tennie az új elnöknek, s néhány társának, hogy helyrehozzák az előző években elkövetett baklövéseket. De kitartó, szívós munkával sikerült, s amíg 1961- ben a piaci termelés 1 millió 678 ezer korona volt, 1962-ben már meghaladta a 3 milliót. így a kerület 1965-ben a galsai szövetkezetét magasabb szinten gazdálkodó EFSZ-nek ismerte el, s az elnök a Földművelésügyi Minisztériumtól kitüntetést kapott. 1965 az elismerések és a támadások kezdetének éve volt. Vagy talán úgy Is mondhatnánk „két dudás nem fér meg egy csárdában“. A nemzeti bizottság ugyanis Jogot formált, hogy beleszóljon a szövetkezet életébe. Természetesen ez Bolyósnak nem tetszett, s így az ellentétek egyre jobban kiéleződtek. A nézeteltéréseket elősegítette az Is, hogy Bolyős Gézát annak idején a járás „nyomására“ felvették a, pártba. Bár a szövetkezet elnöke .párttag lett, bizony sokszor nem értett egyet azzal, hogy a nemzeti bizottság és a pártszervezet túlságosan beleavatkozik a szövetkezet életébe. Az ellentéteket még csak fokozta, hogy a szövetkezet előző elnökei, ki tudja miért, egy kissé irigykedve nézték a szövetkezet fejlődését. Bolyós, aiki mindent megtett a szövetkezet fellendítéséért, a párttagoknak Is ugyanúgy megmondta, mint másnak, ha valamit nem talált rendjén. így aztán azzal gyanúsították, hogy elüldözi a kommunistákat a szövetkezetből. A zootechnikus azért kezdett rossz szemmel nézni rá, mert kerek perec kijelentette, hogy egy havi fizetéses funkcionárius délelőttönként nem billlárdozhat a kocsmában. Fel Is ajánlott neki egy motorkérékpárt, hogy Inkább menjen haza napközben Losoncra, ha nincs fontos tennivalója, s tanuljon vagy legyen a családjánál, de ne csináljon feltűnést a faluban. „Mondd meg az Igazat, betörik a fejed“ közmondás most is igaznak bizonyult, s a zootechnikus azóta ellensége lett. Az említett év nyarán az ellentétek tovább éleződtek. Ebben az időben ment el Bolyós Géza Dániába, hogy társaival együtt tanulmányozza a fejlett nyugati ország mezőgazdaságát. Mivel az elnök nem volt otthon, a járás a nemzeti bizottságot és a pártszervezetet noszogatta a szemestermény eladásának meggyorsításáért. Azok az agronómushoz fordultak. Az viszont nppi akart intézkedni az elnök tudta nélkül. Az agronómus válasza állítólag nagyon felbosszantotta a járásiakat és úgy egyeztek meg a helyi nemzeti bizottság képviselőivel, hogy a galsai szövetkezet csatlakozzék az állami gazdasághoz. A nemzeti bizottság lázasan hozzá is látott a szervezéshez, s voltak jőnéhányan, akik aláírták, hogy az állam javára lemondanak a föld tulajdonjogáról. Mire az elnök hazajött, a helyi hangszóró már azt hirdette, hogy megszűnt a szövetkezet, s megalakult az állami gazdaság. Bolyós Géza megrökönyödve hallgatta a hírt. De aztán meghánytákvetették a dolgot és felutaztak Bratlslavába. A megbízotti hivatalban egy levelet mutattak neki, amely szerint a galsai szövetkezet vezetői kérték az állami gazdaság megalakulását. Ök megbotránkozva kijelentették, hogy Ilyen nyilatkozatot soha sem tettek, s azt sem értik, miért kezdeményezett a járás ilyesmit, amikor az utóbbi évek azt Igazolták, hogy a szövetkezetük fejlődőképes. Természetes, hogy Bratlslavában az EFSZ képviselőinek adtaik Igazat, s értesítették a kerületet, valamint a járást, hogy ne alakítsanak állami gazdaságot Galsán. Ezek után Bolyós Géza már nemcsak a nemzeti bizottságnál, hanem a járásiaknál is kegyvesztett lett. Egy ideig még huzavona volt, aztán az események aránylag gyorsan követték egymást. Először a pártból zárták ki őt, majd 1967 Júniusában a Járás nyomására kénytelen volt lemondani az elnöki tisztségről. Emellett mint az már ilyenkor szokás, különféle gazdasági visszaéléssel és más Jellegű do« loggal vádolták meg. A bíróságon bebizonyosodott, hogy a vádak koholmányok voltak. Így természetesen felmentették a leváltott elnököt. Viszont ez az egyoldalú felmentés nem elégíti ki Bolyós Gézát. Ma is azt állítja, hogy nem indokolták meg a pártból való kizárást és a leváltása semmikép sincs összhangban a szövetkezeti demokráciával. Azt is tudla, hogy a galsai tagság Jó része még ma is visszavárja. De addig míg az ügye nem tisztázódik teljes mér« tékben, nem vállalhat funkciót sem, holott a legutóbbi klsmulyadl zárszámadó közgyűlésen meg akarták választani zootechnlkusnak. IV. Lassanként eltelt egy év, de a galsaiak nem nyugodtak bele elnökük leváltásába. Azóta a járás már újabb elnököt irányított a faluba. De ez sem nyugtatta meg a felpaprikázott galsai kedélyeket. Sőt az utóbbi időben egyre Jobban elmérgesedik a helyzet. Akik annakidején Prágában, Bratislavában, Banská Bystricán Jártak küldöttséggel, azokat a „Bolyós-párti“ elnevezéssel titulálják. Állítólag az új elnök ezt érezteti is velük. Takács Ferenc, a Bolyóst követő elnök és Czai kő Gyula, aki tagja a vezetőségnek, bátran hangoztatja is ezt. De sokaknak még most is az a véleményük, hogy nem volt helyes eljárás, amit Bolyóssal tettek. Igaz, sokszor túl kemény volt, de ezt mindig a cél érdekében tette. Kovács Istvántól például egy alkalommal 13 munkaegységet vonatott le, mert a sürgős kapálás miatt a disznókat öt napig bezárva tartotta. — Akkor fájt — vallja Kovács, — de végeredményben igaza volt. Rendnek kell lennil V. Azt hiszem a jelenlegi helyet sem megnyugtató. Marad még néhány nyitott kérdés, amelyeknek megoldása nélkül nem lesz egyetértés Galsán és Bolyós Géza sem nyugszik meg. Bolyós Géza azt várja, hogy olyan emberek vizsgálják felül az ügyet, akiket nem a bosszúvágy, rosszakarat fűt, hanem reálisan néznek helyzetére. Dgy érzi, hogy eddig legjobb akarata, tudása szerint dolgozott a közös felvirágoztatásáért. Bár lehet, sőt biztos, hogy a munka hevében követett el hibát, s talán meg is sértett egyeseket. De vajon van-e olyan elnök, aki makulátlan, aki soha nem szólt keményebben vagy nem tűzött össze valakivel, valakikkel s nem bírálta a lehetetlen direktív rendelkezéseket. Gondolom ilyet a régebbi elnökök közül nem találunk a losonci járásban, de az országban sem. Bolyós Gézának sok ismerőse van a kerületben, sőt még annak határain túl is. Bizony az azelőtt jó hírben álló embernek nem kellemes velük találkozni. Bár azok közül legtöbben csak a fejüket csóválják és hihetetlennek tartják, ami Géza barátjukkal történt. Bármennyire kételkednek, mégis megtörtént, hogy az előbbi években sokat dicsért elnök sokéves tapasztalatára, hozzáértésére nincs szükség. Igaz, a falujában újból bíznak benne és rá akarták bízni a zootechnikusi funkciót. De hogyan vállalhatná azt, amikor a járási „hatalmasságok“ úgyis elintéznék, hogy elkerüljön onnan. De nem is a funkció és talán a jobb kereset miatt kell tisztázni a tagság által kedvelt elnököt, (Bolyós Géza ügyes, leleményes ember, hogy a jég hátán is megél), hanem azért, mert egy ember, akinek irányítása alatt két szövetkezet is rendes kerékvágásba került, több megbecsülést érdemelne a társadalomtól. Természetesen még többet a járásiaktól, akik azelőtt kényük-kedvük szerint rendelkeztek Bolyóssal. fis a galsaiak? Vajon hihetnek-e a demokratizálódási folyamatban, ha a véleményük most is csak pusztába kiáltott szól? Miért jártak a legfelsőbb szerveknél, panaszkodtak fűnekfának, ha nincs úgy, ahogy a tagság többsége, magyarok, szlovákok kívánják. Hol van a sokat emlegetett szövetkezeti demokrácia, amikor mások döntenek az ő sorsukról. Nem tudják megérteni, hogy milyen jogon akar a nemzeti bizottság a szövetkezetükben diktálni. Az még érthetetlenebb számukra, hogy egyes járási küldöttek egyszerűen kijelentik: „Márpedig úgy lesz, ahogy mi akarjuk!“ Akár szavaznak akár nem, az lesz az elnök, akit a járás oda irányít. Milyen szövetkezeti demokrácia az, ahol a legkevesebb joguk azoknak van, akik a földjüket, vagyonukat adták a szövetkezetbe, ott gürcöltek, amikor alig jutott betevő falatra, és ott szorgoskodnak ma is, szívből örülve, hogy a jó irányítás, összefogás fellendítette a közöst. Csoda hát, ha a történtek ntán a tagok nem hisznek a szövetkezeti demokráciában és kételkednek abban Is, hogy övék a szövetkezet? Demokrácia az, ahol a Járás Irányítói jobban hisznek a kiküldött látogatónak, mint azoknak, akiknek a közösbe adott földjükből kell jól vagy rosszul megélniük. Pártunk Akcióprogramja kimond]«, hogy alaposan át kell dolgozni a tagok tulajdonjogát a szövetkezeti vagyonhoz. Éppen ideje már ezen a téren Is megnyugtatni a szövetkezetekbe tömörült parasztságot, hogy valójában magukénak érezzék a mindennapit adó földet. Ideje, hogy necsak frázisként használják egyesek a szövetkezeti demokráciát, hanem érvényre is jusson az a mezőgazdasági üzemekben. Ideje, hogy végre-valahára a körmükre koppintsanak azoknak, akik jogtalanul megnyirbálják a szövetkezeti demokráciát, s akik nem akarják tudomásul venni, hogy a szövetkezet a tagoké. A galsaiaknak az a vágyuk, hogy valóban övék legyen a szövetkezet, ők döntsenek a sorsuk felől, s azt állítsák a szövetkezet élére, akit akarnak, akiben szerintük megvan a biztosíték, hogy előrelendíti a szövetkezet szekerét. Természetesen emellett még azt, hogy jószándékú emberek vizsgálják felül a fűhöz-fához beadott panaszaikat, és vonják felelősségre azokat, akik oly módon avatkoztak a szövetkezet életébe, amihez nem volt joguk. Tóth Dezső Az eke nélküli növénytermelés A vegyszeres, eke nélküli növénytermelésnek nagy jövője lehet, jelenleg azonban még a gabonatermelésben nem gazdaságos, költsége kb. kétszeres. Különleges és drága vetőgépeket igényel az eljárás, ezek teljesítményigénye nagy, területteljesítménye pedig kisebb, mint a hagyományos vetőgépeké. Azonos hozamhoz több műtrágya is kell. Jobb viszont a talajnedvesség megőrzése, az összes munkaóraráfnrdítás, és növekszik a talajfelszínen teherbíróképessége. A kukorica monokultúrában Semleges, tápanyagokban elégségesen ellátott, 4—B %-os humusztartalmú talajon tanulmányozták a kukorica monokultúrát. A kukorica az első három évben többet termett így, mint a vetésforgóban, de a következő hat évben rendszeresen és lényegesen kevesebbet adott. Monokultúrában erősen megnőtt a növények golvvásüszög fertőzöttsége; elérte a 41 %-ot is. Dohánylevél fűzőgép A kerekeken tolható géppel könynyen lehet követni a törőkét. A leveleket közönséges tartályokba szedik, s ezeket sorban a gépre helyezik. A tartályokon áthaladó 1,1 m hosszú tü a leveleket a középső ér közelében átlyukasztja és zsinegre fűzi. A tartályokat oldalra eltávolítva levehető a felfűzött levélköteg. 10 hetes 79 kg-os borjú Az egyik amerikai cég új borjútápja 20 % tejfehérjét, 25 % homogenizált zsír, vitaminokat és ásványi kiegészítőket tartalmaz. Ezzel érték el a fenti átlagos választási súlyt, napi 1,14 kg súlygyarapodással és 1,21 kg takarmányértékesítéssel. Az immuntej jövője Az immuntejet oly módon kapják, hogy teheneket immunizálnak coli és disenteria antigénekkel. Az így kezelt tehenek teje védő tulajdonságúnak bizonyult. Különösen nagy hatású volt a tej, ha az antigént a tejmedencáhe juttatták. Az ilyen immuntejet a szovjet kutatóknak újabban sűrítés, valamint szárítás útján konzerválniuk is sikerült, ellenanyag — titer és baktericid tulajdonságának megtartásával. Repülőgépek a mezőgazdaságban Mintegy 1B ezer repülőgép dolgozik a mezőgazdaságban a nemzetközi mezőgazdasági repülési központ nyilvántartása szerint. Legtöbb gép (kb. hét ezer) a Szovjetunióban dolgozik mintegy 62 millió ha-on. A repülőgépes növényvédelem hatékonyságát javítja az ún. Turbaero eljárás. Ennek során igen kis folyadékmennyiséggel (két liter/ha) emsénként kb. 100 cseppet lehet kipermetezni. A búza termelésének és fogyasztásának irányzatai Az utóbbi évtizedben változások történtek a búza termelésének és fogyasztásának irányzataiban. A búzatermelés évről évre nő. 1934—193B- ban a világ búzatermelése 129 millió tonna volt, 1965-ben már 259 millió tonna, 1966-ban már elérte a 275 millió tonnát. Ez a gyarapodás inkább a búzával bevetett területek, mint a termelés intenzitásának növekedéséből származott. A terület 58 %-kal az 1 ha-ra jutó intenzitás csak 20 %-kal emelkedett. A mezőgazdasági és orvosi kutatás kapcsolata Amerikai megállapítás szerint ai orvostudomány legutóbbi fejlődésének több mint 60 %-a a mezőgazdasági kutatásból származik. Különösen a növényi és állati genetikával, táplálkozással és járványtannal kapcsolatos mezőgazdasági kutatásnak vannak orvostudományi vonatkozásai. A legutóbbi években négy agrártudós kapott orvosi Nobel-díjat. K. P. Felhívás a vegyipar dolgozóihoz Dél-Szlovákia mezőgazdaságának dolgozói napjainkban nagyon kedvezőtlen természeti feltételek mellett termelnek. A huzamos szárazság sok kárt okozott a növényzetben. A szárazság már annál fogva is jobban sújt mint máskor, mivel a mezőgazdasági üzemek fejtrágyázásra nem kapták meg a kellő mennyiségű nitrogén műtrágyákat. Így több helyen ki kellett szántani a kultúrnövényeket. A szárazság, mint ismeretes, május közepéig tartott. Most azonban szükség lenne a közben megázott kultúrnövények nitrogénnel való serkentésére. Május 22-én ülésezett az SZNT Földművelés- és Közélelmezési Bizottsága. A szakemberek elemezték a jelenlegi kedvezőtlen helyzetet, mind a növényállomány, mind pedig a nitrogénnel való ellátásra vonatkoztatva. Azon a véleményen voltai., hogy a vegyipar részéről azonnali gyorssegítségre van szükség. Ugyanis ha a mezőgazdasági üzemek kellő mennyiségben nitrogén műtrágyát kaphatnának (elsősorban salétromot), akkor enyhíthetnék a szárazságokozta károkat. Kérjük « vegyipar felelős vezetőit, hogy ők is mérlegeljék a helyzetet, s tegyék meg a szükséges intézkedéseket a nitrogén műtrágyák termelésének növelésére, valamint a mezőgazdasági üzemek ellátására. Kell hogy ebbe a folyamatba a szlovákiai vegyipari üzemeken kívül a cseh és morvaországi üzemek is aktívan bekapcsolódjanak, emeljék termelési kapacitásukat, kellő részesedést vállaljanak a nitrogénnel való ellátásban. Salétromra van szüksége a cukorrépának, a kukoricának, a fűállománynak, az egynyári és az évelő takarmány, valamint az ipari növényeknek, s nem utolsósorban a kapásoknak. Hisszük, hogy a vegyipar irányítói hivatásuk magaslatán lesznek, és a mezőgazdasággal kapcsolatos feladataiknak maradéktalanul eleget tesznek, hogy azok mindjobban teljesíthessék népünk élelmezésének feladatát. Az SZNT Földművelés és Közélelmezési Bizottsága SZABAD FÖLDMŰVES 1968. június 1. ■ E? * Wh l |*1 n A* J I Bf 1 | *Tjji mm " fiui^xr^ajíxLa&ójgáhnt “ 5
