Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-01 / 22. szám
Bratislava, 1968. Június 1. Ara 1,— KCs XIX. évfolyam, 22. szám. SL: Vadász és Halász Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Mindennek van határa! Társadalmi életünk demokratizálódásának folyamata általában kedvező irányban halad. Egész sor jelenség bizonyltja már most is, hogy a szabad véleménynyilvánítás nemcsak a hibák feltárását, hanem a bonyolult társadalmi kérdések ésszerű és gyors megoldását is szolgálja. A sok pozitív jelenség mellett azonban hiba lenne nem látni, tehát figyelmen kívül hagyni azt, hogy ebben az össznépi mozgalomban nemcsak a haladás erői, hanem a szocializmus és a nép ellenségei is aktivizálódtak. Ezek az erők lényegében tagadják a demokrácia osztályjellegét, abszolút, vagyis általános demokráciáról és mindenféle irányzatra — tehát a szocialistaellenes irányzatra is érvényes — általános szabadságról álmodoznak. Szerencsére ezek az erők nálunk nincsenek és nem is lehetnek túlsúlyban. Ennek ellenére veszélyesekké válhatnak, Iha továbbra is szabad teret engedünk tevékenységüknek. Ha nem akarjuk, hogy társadalmi életünk demokratizálódásának folyamata anarchiához, vagyis zűrzavarhoz vezessen, akkor mielőbb tudatába kell vésnie mindenkinek, hogy mint mindennek, ügy a demokráciának is meg vannak a határai. Még a leghumánusabb demokrácia, vagyis a szocialista demokrácia sem nyújthat termőtalajt és teljes szabadságot azoknak az erőknek és irányzatoknak a kibontakozásához, amelyek a hatalmon lévő osztályok elért vívmányainak felszámolására, s bár burkoltan, de a burzsoázia hatalmának visszaállítására törekszenek. Szépltgetés nélkül, tehát nyíltan meg kell mondanunk, hogy a szocialista demokrácia híveinek — a jellenlegi időszakban — két fronton kell harcolniuk. Ezzel a megállapítással egyldőben — dr. Balogih-Dénes Árpád elvtársunkkal ellentétben, aki lapunk múlt heti számában kétségbe vonta a magyarországi elvtársaik következtetéseinek helyességét, persze a pár héttel előbbi helyzetünk elemzése alapján — el kell ismernünk azt is, hogy a magyarországi vezető elvtársak aggályai nem alaptalanok és Komócsin Zoltán elvtársnak, a MSZMP Központi Bizottsága titkárának következtetése helyénvaló. Komócsin elvtárs ugyanis többek között megjegyezte, hogy nálunk „...az alapjában jó irányú törekvéseket kifejező folyamatba bekapcsolódtak rossz irányú, szocializmusellenes, jobboldali erők is.“ Majd arra a következtetésre jutott, hogy „Csehszlovákiában szükségessé vált a kommunisták részéről kétfrontos harc kibontakoztatása: harc a visszahúzó, konzervatív erőkkel és harc a nacionalista... jobboldali erőkkel szemben.“ Ezt a józan következtetést nem intézhetjük el azzal, hogy „... nálunk a demokratizálódási folyamatban szocializmusellenes erők nem érvényesülhetnek és nem is érvényesülnek.“ Annál is inkább nem, mert a jelenségek egész sora figyelmeztet bennünket, hogy nem csupán itt-ott elhangzott ellenséges nézetekről, hanem napjainkban már a szocializmus ellenségeinek nyilvános szervezkedéséről beszélhetünk. Figyelmeztető jelenség azoknak a — különböző elnevezés alatt működő szervezeteknek tömeghódító tevékenysége (sajnos eddig még zavartalan tevékenysége), amelyeknek propaganda-hadjárata főleg a kommunista párt munkájának becsmérlésében és a kommunisták rágalmazásában jut kifejezésre. Igaz azonban, hogy az ilyen ellenséges törekvések főleg a cseh országrészben tapasztalhatók és így elsősorban is nem ránk, hanem a cseh elvtársakra hárul az a feladat, hogy e nem kívánatos jelenséget mielőbb felszámolják. Persze az éberség fokozására Szlovákiában is szükség van. Nálunk —■ főleg Dél-Szlovákia területén — a jobboldali nacionalista irányzatok szószólói okoznak felmérhetetlen károkat. Misszlónáriusokként járják a városokat ás falvakat, s nemzetmentő jelszavaikat a más nemzetiségű dolgozókra szórt alaptalan vádakkal és rágalmakkal társítják. Demagóg jelszavaikkal félrevezetik a becsületes dolgozók széles rétegeit és megzavarják e terület szlovák és magyar nemzetiségű lakosságának békés együttélését. Barátokat, rokonokat, sőt sok esetben még a vegyes házasságon alapuló iházastársakat is szembe állítják egymással és ikibékíthetetlennek látszó ellentéteket hagynak maguk után. Bár ezek a „prédikátorok“ nem hangoztatnak szocializmusellenes jelszavakat, ennek ellenére határozottan állíthatjuk, hogy a nemzeti felfuvalikodottságból táplálkozó gyfilöletszítással és a felújított jelszavaikkal nagy károkat okoznak a szocializmus ügyének. A szocializmus híveinek — nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül — erkölcsi kötelességük és egyik legfőbb harci feladatuk napjainkban: felvenni a harcot minden olyan irányzattal és csoportosulással szemben, amely ilyen vagy olyan formában, de végeredményben veszélyezteti szocialista társadalmunk fejlődését és az eltelt húsz esztendő alatt létrehozott szocialista vívmányaink gyarapodását. Ezzel egyidőben következetes küzdelmet kell folytatnunk társadalmi életünk demokratizmusának elmélyítéséért, mert az osztályszempontból értelmezett, tehát szocialista demokrácia teljes kibontakozása nem veszélyezteti, hanem erősíti a szocializmus létét, vagyis politikai, gazdasági és kulturális életünk gyorsabb ütemű fejlődését eredményezi. Demokráciánk elmélyülése egyértelmű a sokrétű problémáink iránti felelősségérzetünk és alkotó kezdeményezésünk fokozottabb megnyilvánulásával. A demokratizálódás azonban azt is jelenti, hogy érdeklődésünk nem összpontosulhat csupán a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatos problémákra, hanem győzelmes harcot kell folytatnunk azok ellen, akik továbbra is ragaszkodnak fejlődést gátló bürokratikus módszereikhez, tehát azok ellen, akik hatalmi eszközökkel béklyóba kötik a szocializmus szolgálatába szegődött dolgozók akaratát, s fékezik szocialista demokráciánk gyakorlati kibontakozását Feladatunk tehát kézenfekvő: kétfrontos küzdelmet kell folytatnunk. Harcolnunk kell az ellenforradalom csíráinak teljes megsemmisítéséért, de ugyanakkor harcolnunk kell a fejlődést gátló konzervatív irányzatok felszámolásáért is függetlenül attól, hogy azok melyik nemzeten belül jelentkeznek. PATHÖ KÁROLY yy emcsak a nemzetközt gyermeknapon, hanem általában mindent megteszünk, hogy a legkedvesebbek vidámak, boldogok legyenek. A szülők, és társadalmunk anyagilag és erkölcsileg is felmérhetetlenül sokat fordít a fövő reménységére. Nálunk a föl táplált, fői öltözött gyermek természetes, a szülők talán sokszor túlzásba Is viszik az öltöztetést, és ntncs olyan kívánság, amelyet ne felfestenének, hogy öröm csillanjon meg az őszinte gyermekszemekben. Mindent értük, azért dolgozunk, hogy az ő holnapjuk napfényes legyen. őszintén mondjuk ezt apák, anyák, nevelőszülők, s valójában mégsem teszünk meg mindent, hogy gyermekeink élete felhőmentes legyen. Sőt, bátran állíthatjuk, hogy a „mindent megtevők" az okai, hogy a gyermek megtanul különbséget tenni, gyűlölni, ellenséget látni pajtásában. Apró emberke volt a kisfiam, amikor olyan környezetben laktunk, ahol mindenki szlovákul beszélt. A fiam nem nagyon értette a nyelvet, de azért reggeltől estig együtt játszottak, ka* cagtak önfeledten a homoktengerben. Nem tudtak beszélni, de megértették egymást. Napjainkban, ha találkoznának, már a fiam is szót tudna váltani velük, s lehet, mégsem értené egyik a másikat. Nem értenék, mert vannak szülők, akik „mindent megtesznek" a gyermekért, mégis egyszer, többször, számtalanszor olyan szavakat ejtenek ki, hogy a német, cseh, magyar, orosz az nem olyan, mint az 6 csemetéje, azt nem szabad szeretni. Szomorú, de vannak magyar, szlovák, cseh, német szülök, sőt még pedagógusok is, akik a nacionalizmus mérgével oltják be az ártatlan gyermekszíveket. Apa, anya, nagyszülő, tanító nem gondol arra, hogy milyen nagyot vét erkölcsileg, amikor más nemzet fiatról lebecsmérlöen beszél s melldöngetve hangoztatja, hogy csak a mt fajtánk az igazi, a tökéletes. A szülők nem gondolnak arra, hogy kirakodásaikkal, szitkolódásukkal más nemzetek irányában örökre megmételyezik azok lelkét, akik beszélgetés nélkül is együtt építették a homokban az alagutat, várat, s szívből kacagva, egymás mellett futva kergették a guruló labdát. Szülők, nevelők, azok, akik elhintik az emberiség közös átkát, amelytől olyan sokat szenvedtek nagyapáink és a jelen kor társadalma is. Győlöletre nevelik azt, aki boldogságra született, akt magától talán sosem gondolt volna arra, hogy bűn az, ha valaki más nyelven beszél. Legyen az idei nemzetközt gyermeknap figyelmeztető azoknak a szülőknek, pedagógusoknak, akik kiejtették, ismételgetik a gyerekek előtt az átkos szót, de erősítse meg hitükben azokat is, aktk a proletár internacionalizmus szellemében mindig arra nevelik gyermekeiket, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül szeressék társaikat. Ha egyre több lesz az ilyen szülő, akkor nemcsak óvodás korban lesznek őszinték egymáshoz a gyermekek, hanem felnőttként ts baráti jobbot nyújtanak. S egymás megbecsülése nemcsak a nemzetek tgázi szabadságát jelenti, hanem a megértés elűzi a háború rémét is, amelytől legtöbbet az ártatlan gyermekek szenvednek. Tóth Dezső Gyermeknapi gondolatok JÓKAI NAPOK 196$ Májas 25-én nyitották meg ünnepélyes keretek között az idei, sorrendben immár az ötödik jókai Napokat. A valóságban azonban az idei komáromi országos seregszemle már a 13-ik. Az ünnepi megnyitón jelen voltak a járási nemzeti bizottság és a városi nemzeti bizottság képviselői, a CSEMADOK, valamint a Népművelési Intézet vezetői. A megnyitó ünnepi beszédet Masaryk elvtárs, a Népművelési Intézet igazgatója mondotta el. méltatva a Jókai Napok télén tőségét és fontosságát. Az ünnepélyes megnyitó után egy másik kedves ünnepségen vettek részt a jelenlevők. A Duna-menti Múzeumban emlékkiállítást rendeztek a nagy író munkásságáról és életéről. Ez a kiállítás gazdag anyagával, értékes dokumentumaival szervesen illeszkedett bele a Jókai Napok hangulatába. Hosszú éveken keresztül nem volt mód arra, hogy a meglévő anyag a nyilvánosság elé kerüljön, ezért annál nagyobb öröm számunkra ez a kiállítás, amelynek megvalósításához nagyban hozzájárult Varga Sándor levéltáros és Ginzeri Árpád magyar szakos tanár szakavatott és önfeláldozó munkája. Már az első napok sok kellemes és színvonalas előadást hoztak. Szombaton, vasárnap és hétfőn az irodalmi színpadok és a szavalók fesztiválja zajlott le. Nyolc irodalmi színpad előadásában gyönyörködhetett a közönség, a hét hazai együttes mellett nagy sikerrel mutatkozott be a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad. Az irodalmi színpadok fesztiválja kedden ért véget a díjaik ünnepélyes kiosztásával. A fesztivál nagydíját a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad nyerte el. A színpadi beszéd díját az ipolysági József Attila Irodalmi Színpadnak ítélte oda a zsűri. Az összeállításért Knlasár Tibor, a pozsonyi Forrás Irodalmi Színpad vezetője nyerte el a díjat. Az irodalmi színpadok fesztiválja rendezői díját Gergely József, a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad rendezője kapta. A fesztivál férfi szavalója díját az ipolysági együttes tagja, Benkő László kapta. A fesztivál legjobb női szavalója díját a lévai Szépe Katalinnak ítélte oda a bíráló bizottság. Az irodalmi színpadok fesztiválja zsűrijének díjával a búcsi Lant Irodalmi Színpadot jutalmazták, a Csehszlovákiai írók Szövetsége Magyar Szekciója díját Kovács Adrienn Rimaszombat, Holóczy István Pozsony, Vass Ottó Ipolyság, Mórocz Károly Galánta, és Túrái Péter, Léva kapták. Vasárnap zajlott le a verses prózamondók fesztiválja, amelyen 44 szavaló és prózai előadó vett részt. A fesztivál nagydíját Mécs Anna nyerte el. A harmadik kategória első helyezettje Tóth Erzsébet, Csicser, a második Molnár Éva, Csata, a harmadik Kiss Katalin. Királyhelmec. A negyedik kategóriában az első Tamás Jolán, Körtvélyes. A második Szaló Béla Érsekújvár s a harmadik Gergely Katalin, Komárom. Az ötödik kategóriában a zsűri első díjat nem adott ki, második lett Mihály Gabriella, Várgedéről, a harmadik Mórocz Erzsébet, Komáromból. A prózában sem adtak ki első díjat. A második helyen a komáromi Hüttinger Györgyi, a harmadik a nagymegyeri Losoncky Izabella lett. Az írószövetség magyar szekciója díjával Szőke Editet Pozsony, Bauer Ferencet, Érsekújvár, Marikovszki Ilonát Nagytárkány és Fodor Rudolfot Galánta jutalmazta a bíráló b'zottság. A zsűri különdíiát a szenei Lnkacsovics Mária kapta. A Jókai Napok második részében a drámafesztivál szerepel. Az irodalmi színpadok, a szavalók és prózamondók vetélkedőjére, valamint a drámai fesztivál értékelésére lapunk későbbi számában még visszaérünk, a. s.
