Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-25 / 21. szám
A méhpempo termeléséről Mezőgazdaságunk megváltozása óta a méhészkedés nagyobb körültekintést és szaktudást igényel, hogy jövedelmező legyen. Nagyüzemi méhészetekben különösen érezhető ez, mivel fizetett méhészmestert kell alkalmazniuk. A termelt méz értéke a legtöbb évben nem fedezi egyes nagyüzemi méhészetek fenntartását. Mezőgazdászaink egy része ugyanis csak a közvetlen hasznot látja. A közvetett, tehát a növények méhek megporzásából eredő hasznot nem számítják. Nagyon jó, hogy a Hlohovecen működő gyógyszergyár a méhpempőt és a méhmérget megvásárolja. Ez a méhektől eredő két melléktermék jóval felülmúlja a kiadásokat. Magam is foglalkozom méhpempő termeléssel. Ismertetem tapasztalataimat. A pempötermelés bármelyik módszerével az alapfeltétel csak ez lehet: 1. ne menjen a méztermelés rovására, 2. ne sokat pepecseljünk, és a méhcsaládokat minél kevesebbet zavarjuk. Minden olyan méhcsaláddal lehet pempőt termelni, amely a főihordásra fejlett, de gazdaságosabb, ha azokat választjuk, melyeknek anyját úgyis cserélnék. A következő felszerelés szükséges: 1. Minden három méhcsaládra kell számítani egy petéztető tokot, melybe bele tudnak helyezni egy kiépített lépes keretet. 2. Minden méhcsaládra kell 2 üres, lép nélküli keret és 12 lécecske lépszalag befogadására. A lécecskék hosszúsága a keret tágasságának felel meg, vastagsága 15 cm. 3. Kell 12 szorítókapocs, mellyel 2—2 lécet lapjával összeborítva két végén egymáshoz rögzítünk. 4. Szükségesek egyévesnél nem idősebb lépes keretek, de jobb, ha teljesen szűzlépet alkalmazunk. Minden három családra egy keretet számítunk egyszeri művelethez. Vannak méhészek, akik a rajzásra készülő családoktól keresgélve a fedetlen bölcsökből gyűjtik a pempőt. Ez babrás, és így kevés pempő nyerhető. Mások meganyátlanítják a családot. Kilenc napig keresgélve vagdalják ki a nyitott anyabölcsőket, és gyűjtik a pempőt belőlük. Kilenc nap múlva, amikor már nincs nyílt fiasítás, friss fiasításos keretet adnak a családnak. Ezt három naponként háromszor ismétlik meg, tehát még kilenc nap. így a család 18—20 napig anyátlan, s ezalatt a bölcsők keresésével mindennap zavarjuk. Ha pedig egyikét bölcsőt elnézünk, a család megrajzik. Ilyen hosszú idő után a régi anya visszaadása is kockázatos, mert legtöbbször megölik a méhek. A harmadik módszer: pempötermelés anyás kaptárban. Az anya a fészekben marad. 3—4 kelő fedett fiasításos lépet a mézkamrába helyezünk, s legalább 2 nyílt fiasításos lépről a fiatal méheket szintén oda söpörjük. A fészket és a mézkamrát pl. deszkával, bőrlemezzel elrekesztjük egymástól, hogy a méhek ne járhassanak össze. Az anyátlan mézkamrába kijárőt nyitunk, vagy szellőzésről gondoskodunk. Ha van élelmük benne a méheknek, itatjuk őket, ha nincs, etetjük. Fiatalok lévén ugyanis, kijárősan sem gyűjthetnek. A mézkamrában 1—2 keret részére helyet hagyunk. Ha óra elteltével beadjuk oda a fiasítást (módját a következő módszeremben ismertetem). Májú 24 óra múlva a fészek és a mézkamra választóját eltávolítjuk: újra egyesítjük a szétválasztott családot. A mézkamra méhei megkezdték már a bölcsők építését, ehhez a többi méhek is csatlakoznak s nem semmisítjük meg a bölcsőket. A pempőt három nap múlva szedik ki. Ezt a műveletet egész nyár idején lehet ismételni. Tehát három nap múlva mindig új nyílt fiasítás szükséges. Ez a módszer előrehaladott, de rendes nektárgyűjtési viszonyok között a méztermelés rovására lehet, mivel a mézkamrát minden három nap után 24 órára elkülönítik a fészektől. A következő módszert alkalmazom rakodókaptárban. Fekvőben, vagyis oldalsó mézkamrás kaptárban is változatlan a magva. Mivel nálam a főhordás akácra szorítkozik, az akácméz elszodése után kezdem a pempőgyűjtést. Június elején szoktunk pörgetni. Tehát, ha pl. június 5-én pörgetek, két napot hagyok a családok megnyugvására. Június 7-én a pempőternielésre szánt családokban az anyát kikeresem, és felteszem a mézkamrába. A fészek és a mézkamra között az anyarács ottmarad, így az anya a mézkamrában petézik. (Ez a módszer hizlalt lépekkel nem alkalmas.) Mivel mindig 21 méhcsaládot szánok pempőtermelésre, 7 anyát június 12-én külön-külön egy zsemleszínű vagy szűzlépen petéztető tokba helyezek, saját családjukban, így gondoskodom a pempőtermeléshez álcáról. A tokban az álcák nagyobb része június 15-ére Vi—1 napos lesz. A tokot úgy készítem, hogy a petézésre szánt keret egyik oldalát befedem viaszos vászonnal, bádoggal vagy más anyaggal, amit a méhek nem rághatnak át, és azt odarajzszegezem. A keret másik oldalára illesztem az anyarácsot lécecske alátéttel, mely a lép felületétől oly magasan tartja a rácsot, hogy az anya könnyen tudjon petézni, s ne jusson át a lép másik oldalára. Az a célja ennek, hogy féloldalt az anya hamarabb bepetézi a sejteket, s nem is kell, hogy a lép mindkét oldalán álcák legyenek, mivel lécek közé fogjuk szorítani. A huzalból készült anyarács nem biztonságos, az anya sokszor megszökik rajta.Június 16-án, tehát az anyák mézkamrába helyezése után 9 nap múlva a fészekben már nincs nyílt fiasítás. Ekkor a mézkamrát az anyával, a keretekkel, tehát mindenestől eltávolítóm már előre kiszemelt helyre. Ha szaporítani akarunk, akkor a kaptáraiktól távolabb deszkákat rakunk tetszés szerinti magasságba, lefedjük viaszos vászonnal, és a mézkamrákat sorban rárakjuk. Minden mézkamrán kijárót nyitunk. Itatjuk, illetve etetjük a méheket. Majd a pempötermelés után minden harmadik mézkamrát otthagyunk, és közbül két-két mézkamrát visszahelyezünk a saját régi fészkére, újságpapíron keresztül egyesítve. Azokat a családokat, ahová anyás mázkamra nem jutott, tehát 21-ből 7-nek már előre nevelt anyát adunk. Az ottmaradt 7 mézkamra megtelik a visszahelyezett 14 mézkainra kijáró méheivel. (Arra az időre vannak ilyenek is az eltávolított mézkamrában.) Majd átrakjuk a lépeket rendes kaptárba. Tehát június 16-án eltávolítottuk a mézkamrákat anyástól, s most a fészket átnézzük, hogy véletlenül nincs-e anyabölcső. Ha volna, leszedjük. Most a fészekben hagyunk két üres keretnek helyet úgy a fészek harmad részein, tehát nem egymás mellett. A fészekből evégett elvett két lépet beadhatjuk a saját mézkamrájába. Azután a petéztető tokokból kiszedjük a bepetézett lépet, s adunk vissza helyette új keretet, hogy az anya tovább petézzék. Az elvett álcás lépet egy sejtsoros szalagokra szabdaljuk, s a féloldali sejteket beszorítjuk a két léc közé úgy, hogy az álcák meg ne sérüljenek. Ragasztani nem jó, mert a szalag a méhek rácsimpaszkodásas folytán leszakad. A sejteket nem kell megrövidíteni, mint anyaneveléskor. Ezeket a szalagos léceket beillesztjük az üres keretekbe az oldalléceken átfúrt kis szögekkel. A fészekben üresen hagyott helyekre egy családnak 2 keretet adunk 6 sejtszalaggal. A méhek három napra anyabölcsőket építenek, bőséges pempővel. így június 19-én kiszedjük az első pempőt, és az előző szerint adjuk a másik sorozatot, majd június 22-én kiszedjük ezt is, és visszahelyezzük a mézkamrákat a saját fészkükre. Újságpapíron át egyesítünk. Az anyát szívesen visszafogadják, mivel csak 7—8 napig voltak anyátlanok. Harmadszor nem érdemes sorozatot beadni, mert a méhek már kevés bölcsőt építenek, és az anyát nem szívesen fogadják vissza. De az ilyen két sorozatos termelést, ha nincs bőséges hordás, kb. három -hét múlva érdemes megismételni. Ha hordás egyáltalán nincs, akkor legalább 30 dkg cukorból készült szörppel etetjük naponta a pempőtermelő családokat. Egy ilyen kétsorozatos beadással családonként átlag el lehet érni 150—155 bölcsőt. Ez 21 családtól 3000-nél több bölcsőt jelent, s 500 g pempőt kaphatunk belőle. Ugyanis 1 g pempőhöz 5—6 bölcső tartalma szükséges. Ha ezt megismételjük, akikor 21 méhcsaládtól egy nyáron 1000 g pempőhöz jutunk. A pempőt ki kell szedni a bölcsőkből 68—72 óra elteltével, tehát három napra. Mindenekelőtt az álcát dobjuk ki. A pempő savas, nem szabad tehát fémtárggyal érintkeznie, mert romlana értéke. Ki lehet szedni e pempőt falapátkával, műanyagkanálkával vagy szívással. Sötét üvegbe gyűjtjük, hogy a fény ne ártson neki, mínusz 5 vagy 0°-on tároljuk, s 14 napon belül átadjuk a gyógyszertárnak. Sajót részünkre mézben tartósítjuk. A pempő kiszedése falapátkával vagy műanyagkanáilal elég szaporátlan. A szájjal való szívás pedig fárasztó. Egy gyár már 1964-ben készített motoros szívót külön megrendelésre elég drágán, 750 koronáért. A hlohoveci gyógyszergyár főméhészének Nano Gábornak a találmánya. A kiadások elkerülésére közönséges házi porszívógépet használok. Ügy egészítettem ki, hogy a gazdaságokban gépi fejőskor használt gumicsecset, melyet a tehén tőgyére húznak, ráhúztam a porszívó csövére. Ennek a műcsecsnek a másik végén egészen kis lyuk van, mely az üvegcsőre illik. Csupán a kiszívás idejét számítva, 30 perc alatt 10 dkg pempőt szívok ki vele. A munka könnyű és nagyon gyors. Hátránya, hogy csak ott lehet használni, ahol villany van, s hogy a porszívó hamar melegszik. Most már lehet kapni pempőkiszedésre gyártott, zseblámpa nagyságú gépecskét 218 koronáért. Ha lépszalag helyett mesterséges bölcsőt használnak, nincs szükség petéztető tokra egyidős álcák szerzéséhez, és nem kell fiatal lépeiket elszabdalni. Az álcákat bárhonnan össze lehet szedegetni. Áthelyezésük azonban kényesebb. A módszer áttekintése, ha június 5-én pörgetek: 7-én az anyákat a mézkamrába teszem, 12-én minden 3 családra számítva egy fiatal lépes keretet (bármelyik családban) anyával együtt petéztető tokba helyezek, 16-án eltávolítóm a mézkamrákat anyástól, és beadom az első álcasorozatot lépszalaggal, 19-én kiszedem az első pempőt, és beadom a második álcasorozatot, 21-én kiszedem a második sorozatot, visszahelyezem a mézkamrát, tehát egyesítek, anyásítok. így a család csak 6—7 n-apig anyátlan, s az anyát szívesen visszafogadja. —tj —
