Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-20 / 3. szám

Bratislava, 19B8. január 20. Ära 1,— Kßs XIX. évfolyam, 3. szám. Szak­melléklet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Mezőgazdaságunk mérlege A Földművelés- és Élelmezés­ügyi Minisztérium dolgozóinak legutóbb Prágában megtartott saj­tóértekezletén Jan Burlán mérnök, főosztályvezető a tavalyi eredmé­nyekről és az Idei feladatokról szólva megállapította, hogy a múlt év a mezőgazdaságban a há­ború utáni időszak legsikeresebb esztendejének tekinthető. A mező­­gazdasági termelés az 196ß. évi — ugyancsak kedvező — helyzethez viszonyítva 2,5 százalékkal (ebből a növénytermesztés 3,6 és az állat­­tenyésztés 1,4 százalékkal) emel­kedett. A háború előtti helyzettel szemben ez a gyarapodás 14,2 szá­zalékot tesz ki. Ezeknek az eredményeknek megfelelően — melyek a mező­­gazdasági földek kiterjedésének 611 ezer hektárral való csökken­tése ellenére is a termelés inten­zitásának fokozásával voltak elér­hetők — pl. a húsfogyasztás 1967- ben 250 százalékkal, a tojás és a tejfogyasztás 86, illetve 19 száza­lékkal volt több, mint 1936-ban. Olyan siker ez, mellyel magában véve elégedettek lehetnének a szakemberek, ha egyúttal nem látnák a fogyatékosságokat is. A kedvezőtlen jelenségek egyike a kereslet és a kínálat közötti még mindig szembetűnő és sok felesleges szóbeszédre alkalmat szolgáltató aránytalanság. Ezt a problémát igyekszik kiküszöbölni az új gazdaságirányítási rendszer elvei alapján készült, gazdaság­­politikánk programját tükröző 1968. évi terv is. A a terv legfőbb küldetése tehát hozzájárulni az egyensúly helyreállításához a nép­gazdaságban, valamint a mező­­gazdaság és az élelmezés fejlesz­tésének biztosítása 1970-ig. Hogyan valósítható meg e nagy­­ratörő célkitűzés? Természetesen több fontos intéz­kedéssel, mindenekelőtt a beruhá­zások terén, melyekre az előirány­zott összeg az idén sem kevesebb 10 milliárd koronánál. Ez teszi le­hetővé több nagyteljesítményű tejüzem építkezési munkáinak megkezdését még ebben az évben, mint pl. Znojmoban, Jindfichűv Hradecben, Sabinovon, Luőenecen és másutt. Szárítóberendezésekkel Rimavská Sobotán és Nővé Zámky­­ban számolhatunk. Ceské Skalicén, Bratislavában és Mladá Boleslav­­ban húskombinátokat fognak épí­teni, amelyeknek mindegyike leg­alább 100—150 millióba kerül. A siker feltétele persze a gyors munkaütem és a technológiai be­rendezések fennakadásmentes szál­lítása. Sok bírálat érte az utóbbi évek­ben a gombamódra szaporodó, be nem fejezett építkezéseket. Ezért a további ráfizetések meg­akadályozása érdekében az új épít­kezések megkezdésének feltételei sokkal szigorúbbak lesznek, az ed­digieknél. Mi biztosítja a mezőgazdasági dolgozók anyagi ösztönzését? A többi között ezt célozza a la­kásépítkezések fejlesztése is. A terv szerint 1970-ig összesen 70 ezer lakás átadására kerül sor. Ezenkívül a dolgozók jövedelmé­nek rendezéséről is folynak már tárgyalások. A szövetkezeti tagok keresetének szintje 1970-ig eléri az ipari dolgozókét, az állami gaz­daságok dolgozói pedig az ipari dolgozók fizetésének 92 százalékát kapják majd átlagosan. A dolgozók anyagi ösztönzését célozzák a megkülönböztetett pót­lékokkal kapcsolatos módosítások is. A pótlék ezentúl a szerződéses mennyiségen felüli szállításokra is esedékes. Ilymódon és még sok más igé­nyes feladat megvalósításával biz­tosítható az élelmiszerpiac jobb ellátása, ami azt jelenti, hogy az eddiginél is nagyobb mennyiségű, jobb minőségű és összetételű, sőt többfajta élelmiszer áll majd a lakosság rendelkezésére. A számí­tások szerint 1970-ben 11,5 száza­lékkal, azaz 6,7 milliárd korona értékű élelmiszerrel lesz több a piacon, mint 1967-ben volt. A szakemberek azonban még ezekkel az eredményekkel sem elégszenek meg. A nyersanyagbe­hozatal kiküszöbölésére törekedve a mezőgazdasági árútermelést az 1967. évi helyzethez viszonyítva 1970-ig 14,1 százalékkal akarják növelni. Nagy súlyt helyeznek a takarmányalapra is, melynek nö­velése a mezőgazdasági üzemek fo­kozatos függetlenítése érdekében nem éppen könnyű feladat. A ga­bonatermesztés a terv szerint 1970- ben 6,9 millió tonnát fog kitenni. A hektárhozamok fokozásával 1,25 millió tonnával vagyis kb. 22 szá­zalékkal meghaladja majd az 1934—38-as évek átlagos szintjét. Ha tehát a gabona árűtermelésnek idei színvonala nem változik, ak­kor megteremthetők a takarmány­­alap stabilitásának a feltételei az állattenyésztés fellendítése érde­kében. A további terv szerint, az eddigi 3 millió tonnányi takarmánykeve­rék helyett 1970-ben — a takar­mányipar kiépítésével — 5 millió tonnát fogunk előállítani. Mindez persze a vegyipartól is függ, mert 1970-ben hektáronként már 187 kg műtrágyával, vagyis az 1961—65. évi átlagnak több mint a kétszere­sével számolunk. Milyen szerepet szántak a fel­adatok megvalósításában a járási mezőgazdasági társulásoknak? A lakosság jobb élelmezésének biztosítása és ezzel a termelő erők gyorsabb ütemű s hatékonyabb fejlesztése sokban függ a járási mezőgazdasági társulásoktól. A köztársaságban ma nyilvántartott 65 társulás (ebből Szlovákiában 12) legsürgősebb feladatainak egyike a tervek pontos és lelki­­ismeretes kidolgozásának, vala­mint a szállító és átvevő üzemek közötti szerződések megkötésének biztosítása. Noha a szlovákiai ke­rületek üzemelt ez utóbbi köve­telmény terén nem terheli mulasz­tás, a többi kerületben a mező­­gazdasági üzemek nagy része még nem fejezte be a szerződések meg­kötésével kapcsolatos tárgyaláso­kat. j Kardos Márta Kedvező változások a különböző árpótlékokban Az év elejétől érvényes rendelet szerint, a mezőgazdasági Szemek újabb előnyökben részesülnek. A jövőben nemcsak a szerződéses áru­eladás mennyiségért kapnak különbözeti járulékot, hanem az egész eladott árumennyiségért. Továbbá módosítják a növekedési prémiumot, mégpedig a termékek csoportjai szerint. A gabonafélék, valamint a kései burgonya hároméves átlaghozamán felül minden bevételezett 100 korona után 100 korona növekedési prémiumot kap az illetékes mezőgazdasági üzem. A többi kiválasztott' növényfajtákért, például a korai és ipari burgonya, repce, len, ültetőanyag, minden 100 korona bevétel után 60 koronát kapnak a mezőgazdasági üzemek. Természetesen itt is a három éves átlagho­zamon felüli mennyiségről van szó. Az állattenyésztésben továbbra is 50 korona prémium jár minden 100 korona értékű növekedés után. A sertéshús eladási árában is változások állnak be. 70—80 kg-ig, va­lamint a 85—115 kg-ig a hfzósertések minden kilója után a mezőgazda­­sági üzemek 50 fillér árpótlékot kapnak. Természetesen ez az árpótlék nem lesz figyelembe véve mini bevétel, a különbözeti pótlék összegének meghatározásakor. A hivatalos közlöny az említett intézkedések mellett a választási ma­lacok felvásárlásához is kiegészítő magyarázatot fűz. E szerint hivata­los felvásárlási árat csak azokért a választási malacokért (12—20 kg élősúly) fizetnek, amelyek eladására az adás vételi szerződések alapján került sor. A szerződésen felüli malacok (20 kg-on felüliek) árának kialakulása az illetékes felek megegyezése alapján szabadár formájá­ban jön létre. A sík vidéken az építkezés varázsol dombot a szánkázó gyerekeknek. Négy év eredményei Négy év aránylag rövid idő, elpereg észrevétlenül s amit hoz, részévé válik napjainknak, megszokjuk és elmegyünk mellette anélkül, hogy kérdések ébredné­nek bennünk; anélkül, hogy egy pillanatra megállnánk és eltöprengenénk afelett, ami valóságként egyszerűnek tűnik, mert szük­séges. Tudomásul vesszük létezését, tuda­tunk rögzíti, de ezen túl ritkán jutunk el. Pedig minden mögött ott áll az ember, s az emberi törekvés és alkotókészség. S mindez jelentőségében méginkább megnő, ha egy járás egészét próbáljuk áttekinteni. Már pe­dig lassan elérkezik ennek az ideje is, hi­szen az idén új választásokra készülünk, s az előző választásokon megválasztott kép­viselők négyéves munkáját értékeljük. S ha ezt tesszük, van rá ok: Az eredmények pon­tosan megmutatják, mennyit lépett előre az elmúlt négy évben nemzetgazdaságunk. S ha a dunaszerdahelyi járást néz­zük, ez az előrelépés méginkább szembetűnő. S nem csupán azért, mert az elmúlt választási időszak alatt kapta meg a járás a Munka­érdemrendet, hanem azért is, mert olyan problémákkal kellett szembe­nézniük, amelyek sok esetben ember­­feletti energiát és szorgalmat köve­teltek. Hogy mást ne említsek, példá­nak talán elég az 1965-ös árvíz. Hogy milyen terveikkel indult a JNB, s hogy a tervekből mit valósítottak meg a dunaszerdahelyi járásban, ar­ról Miklós István a járási nemzeti bizottság elnöke tájékoztatott. — A jelenlegi választási időszakra jóváhagyott programtervbe nem vet­tünk fel sok feladatot, hogy erőnket és lehetőségeinket ne aprózzuk el. A gazdasági tevékenység szakaszán egyetlen célt tűztünk magunk elé — a lakosságnak nyújtott szolgáltatások maximális fejlesztését. A beruházások terén arra törekedtünk, hogy minél jobban meggyorsítsuk az építkezése­ket főleg az iskolaügy, s az egészség­ügy részére. Ezen kívül lényeges pontként szerepelt terveinkben az utak kérdésének megoldása. — Terveink megvalósításába ked­vezően játszott bele az új gazdaság­­irányítási rendszer bevezetése. Meg kell azonban mondani, hogy ez nem ment egyik napról a másikra. A nem­zeti bizottságok gazdasági önállósá­gának növelése 1966-ban kezdődött meg azáltal, hogy a költségvetésből fennmaradt részt továbbra is saját céljaikra használhatták fel. Ezzel megszűnt a direktív irányítási mód­szer, amely korábban negatív ered­ményeket hozott a nemzeti bizottsá­gok gazdálkodásában. A gazdasági eredmények iránti anyagi érdekelt­ség bevezetésével azonban létrejöttek a szükséges előfeltételek a meglévő eszközök gazdaságosabb felhasználá­sára. Az így létrejött vagy fennma­radt anyagi többlet az illetékes nem­zeti bizottság tartalék- és fejleszesi alapjába került. A nemzeti bizottsá­gok nagyobb gazdasági önállósága a nem tervezett bevételek biztosításá­ban is megnyilvánul. Ilyenek például az állami tulajdonban lévő lakások eladása, helyi illetékek, kis üzemegy­ségek gazdasági eredményei stb. — Ennek eredményei a költségve­tésben is megmutatkoznak. 1964-ben a járási nemzeti bizottság költségve­tése 92 millió 900 ezer korona volt, s ebből 69 milliót a központi költség­­vetésből kaptunk. Ezzel szemben az elmúlt évben már 113,4 millió koro­nára emelkedett járásunk költségve­tése, viszont a központi dotáció 36,5 millióra csökkent. — Mindebből világos, hogy a gaz­dasági önállóság a nemzeti bizottság szempontjából helyes s természetesen ennek hatása minden téren kedve­zően érezteti hatását. Ugyanis az utóbbi időben a szolgáltatások fej­lesztése jelentősen meggyorsult. Járá­sunkban 32 községben van kisebb üzemrészleg, 182 szakmával, amelyek 452 állandó és 205 kisegítő dolgozót foglalkoztatnak, s az elmúlt évben 20 millió koronás forgalmat bonyolí­tottak le. — A CSKP XIII. kongresszusa a nemzeti bizottságok figyelmét oda irányította, hogy fokozottabb gondot fordítsanak az életkörnyezet állandó javítására, járásunkban e téren bi­zony sok megoldani való volt és még ma is van. Ez részben összefügg fal­­vaink jelenlegi helyzetével. E téren egyik legfontosabb feladat, a lakás­építés. Járásunk területén 1964—67 között 2293 lakás épült. Ezzel kapcso­latban járulékos feladatok is mutat­koztak. Oj villanyhálózatok és utak építését kellett szorgalmazni. Azon­ban nemcsak az új utak építését kel­lett elvégezni; a meglévőket is por­­talanítani kellett, hisz e téren kerü­leti viszonylatban az utolsók között voltunk Ma azonban már más a helyzet. A járás területén lévő utck 74 százalékát portalanítottuk s ezt a munkát tovább folytatjuk. — A nemzeti bizottságok részt vesz­nek a mezőgazdasági termelés fej­lesztésének biztosításában is. A mun­ka Itt közvetett, s főleg a munkaerő­­elosztás kérdésének megoldásával és szervezésével foglalkozik. Fontos fel­adat a fiatalok megnyerése. Az utóbbi két évben e téren jelentős sikereket értünk el, ugyanis 747 fiatal került a mezőgazdasági termelésbe. Viszont komoly probléma, hogy a fiatalok nagyobbik hányada nem rendelkezik szakmai képesítéssel. — Pártunk XIII. kiyigresszusa ki­hangsúlyozta a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek közötti együttműködés szükségességét. Ezért 1966-ban a járási szakszervezeti ta­náccsal közös tervet dolgoztunk ki s ezt tavaly is hasonló módon foly­tattuk. Ennek köszönhető, hogy több olyan beruházási építkezést kezdhet­tünk el, amelyekkel különben várni kellett volna. A nemzeti bizottságok és egyéb szervezetek közötti együttműködés területén jó eredmények mutatkoz­nak azokban az akciókban, amelyeket az EFSZ-ekkel együtt végeztünk. így épült fel közös erővel a dióspatonyi és felsőpatonyi kultúrház. De ide kell sorolni a nyáradi kultúrházat és a tejfalusi óvodát is. Ogy véljük, a jö­vőben ezt az együttműködést tovább kell fejleszteni. Az ilyen jellegű együttműködést további szervezetek felé is ki akarjuk fejleszteni. Gondo­lunk itt például a CSISZ-re, a CSE­­MADOK-ra s a testnevelési szerve­zetre — ez esetben főleg a kulturális és sportlétesítmények építésével kap­csolatosan. — jelentős feladat hárul a nemzeti bizottságokra a lakosság között vég­zendő kulturális-nevelési tevékenység kibontakoztatására, s ezen belül az iskolaügy fejlesztésére. A nemzeti bizottság nevelő-szervező tevékenysé­ge túlnyomó részt erre a területre összpontosul. Az utóbbi időben meg­különböztetett figyelmet fordítottunk a tanítók lakásproblémájának meg­oldására. Tavaly 16 tanítói lakásegy­ség építését kezdtük meg az állami lakásépítés keretén belül. Azon kívül az iskolák mellett újabb 16 lakásegy­ség épült a beruházási építkezések keretében. (Folytatás a 2. oldalon.) méhész"

Next

/
Thumbnails
Contents