Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-06 / 1. szám
Az új technológia nagyobb eredmények eléréséhez vezet Az új irányítási rendszer alapelvei megmutatkoztak a nagyidat ÁG-ban is. A vezetőség nincs kötve adott számokhoz, ami már most megnyilvánul a növénytermesztés, valamint az állattenyésztés szakosításában. Az állattenyésztés keretén belül szeretném egy pár mondattal a tnarvasmarha-hlzlalás problémáját elemezni. Az ÁG négy udvarból, illetve részlegből tevődik össze. As elmúlt években mind a négy részleg foglalkozott szarvasmarha hizlalással, rosszabb, s jobb eredményekkel. Az elmúlt év volt a határkő, amely létrehozta ezen tenyésztési ágazat szakosítását. Az udvarok közül a gombosi részleg adottságai feleltek meg a legjobban és itt összpontosították a hízásra szánt állatokat. Minden kezdet nehéz és Itt is felmerültek problémák. A kezdeti nehézségek leküzdése után az 1966-os évet átlag 0,771 kg súlygyarapodással zárták. Az elmúlt évben még nagyobb súlyt fektettek a súlygyarapodás emelésére és 1967. X. 31-lg az évi átlag 0,88 kg. E szép eredmény elérésében jelentős szerepet játszik a tejes borjúk hizlalása Lattolio Neve takarmánykeverékkel. Ez a nevelési módszer az említett gazdaságban még gyerekcipőben jár, de már most megmutatkozik, hogy érdemes vele foglalkozni. Az elmúlt év első felében a gazdaság besorolt 144 db 14—21 napos borjút. A borjakat ezen célnak megfelelően sertéshizlaldából átalakított istállóba helyezték. Az Istállóban két sorban boxokat (ketreceket) építettek, melyek egyöntetű sorokat alkotnak, de egymástól válaszfallal vannak elkülönítve (egyediek). Az első részük zárt, C9ak egy Itató, illetve etető nyílás van rajta. A hátsó részük nyitott. A padozat Is deszkából készült és így védik az állatokat a megfázástól. Az állatok a boxokban szabadon vannak, nincsenek megkötve. Ez eleinte Igen nagy nehézséget akozott, mert az állatok nagyobb területhez, mozgási lehetőségekhez voltak szokva. Szükségessé vált egy bizonyos ideig a hátsó rész elzárása, amelyet két toló léccel oldottak meg. Az ide bekerült borjakat fülszámmal látták el és pontos nyilvántartást vezettek róluk. Az egyedi súlygyarapodás, elhullás megfigyelésében ezen nyilvántartás nagy segítségül szolgál. A takarmányozásra olasz gyártmányú Lattolio Neve elnevezésű takarmánykeveréket használnak. Egy állatra a tervezett napi átlag takarmányadag a következő: Lattolio..................................................1,67 kg Víz................................................................9,65 lit. összesen................................................11,32 liter (tej) Hashajtás esetén ehhez Galacidot adagolnak, minden etetésre három kanállal. A takarmányadagot az első héten minimálisra csökkentették, majd napról napra emelték. Tizennégy napig eleinte három etetést 5, 11 és 17 órakor, a 15. naptól kezdve kétszeri etetést alkalmaztak 5 és 17 órakor. Az etetés időpontját pontosan betartják. A takarmány elkészítése tejhűtőben történik. Az előírt mennyiségű vizet automatikus melegítővel 55—60 C°-ra felmelegítik, majd beöntik a hűtőbe. Ehhez hozzáadják a szükséges mennyiségű Lattoli tot (tejpor). A keverést két 1,1 kW-os, 1/800 fordulatos villanymotor végzi. Az elkevert eledel (tej) a kiengedő csapon keresztül szilon vedrekbe kerül és innen a borjak elé. Ezen idő alatt már lehűl és eléri a megengedett 38—39 C°-ot. Etetés után a vedreket összeszedik, kimossák, majd fertőtlenítik. A szilon (műanyag) vedrek használata ajánlatos, mert így az állatok nem kerülnek összeköttetésbe fém anyagokkal, ugyanis ezen anyagok a hús színeződésére káros hatással vannak. A boxok tisztítása nem Igényel nagy munkát, mert nem almoznak. A trágyát vakarával kihúzzák a boxból, majd vízsugár segítségével lemossák. A levegő páratartalmát és hőmérsékletét állandóan ellenőrzik. Az állatokat Ilyen körülmények között 100 napig hizlalják, majd eladásra kerülnek. Az első turnus az értékesítés után a következő képet nyújtja: I. Napi átlag súlygyarapodás 1,019 kg. II. Kiadások: 1. A borjak felvásárlása............................. 88 562 Kős 2. Lattolio-Neve 209 625 Kős 3. Galacid ........ 1600 Kös 4. Kezelők bére............................................ 20 250 Kős 5. Rezsi és egyéb költségek .... 15 094 Kös összesen: 335 131 Kös III. Bevétel: 1. Bevétel az értékesítésből 343 621 Kős 2. Kényszerlevágások 5 394 Kés összesen: 349 015 Kös ( X 23 %) + Dotáció (23 % diferenciális különbözet) 80 273 Kös 429 288 Kös Kiadások összesen 335 131 Kös Bevétel összesen 429 288 Kös A tiszta haszon 94 157 Kös A beadásnál elért osztályok így alakultak: 111 db A osztály pénzbeli értékesítés 1 kg/16,50 Kös 8 db B osztály pénzbeli értékesítés 1 kg/13,50 Kös Átlag pénzbeli értékesítés 1 kg/18,29 Kös A takarmányfogyasztás a következő: 1 kg súlygyarapodás elérésére 1,77 kg Lattollora volt szükség. Ezek az eredmények még jobbak lehettek volna, de nagy volt az állatok elhullása (18) és kényszerlevágása (7). Ha ezeket a tényezőket sikerül lokalizálni, úgy az átlag súlygyarapodás elérheti az 1,20 kg-ot Is. Ez már figyelemreméltó eredmény lenne és érdemes rajta elgondolkozni. Itt azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az eredmények a kezdet kezdetén születtek és ezzel a hizlalás! technológiával kapcsolatban a dolgozók még kevés tapasztalattal rendelkeznek. A nagyobb tapasztalatok elsajátítása már most a második turnusnál megmutatkozik. Az elhullási arány csökkenő tendenciájú. Két hónap alatt 140 db-ból 5 elhullás és 9 kényzervágás volt. Ideiglenes közbeméréssel átlag 1,10 kg súlygyarapodás mutatkozik. A három gondozónő Hajdúcsek Regina, Palkovics Mária és Nagy Ilona munkájával elégedettek, és remélik, hogy a hátralévő időben a súlygyarapodás még emelkedni fog. Az elkövetkező évben arra törekszenek, hogy három és fél turnust bonyolítsanak le és elérjék a tervezett 1,20 kg súlygyarapodást. Célkitűzéseik elég magasak, de az ÁG vezetői, valamint a dolgozók bíznak az új technológiai módszerekben, nem idegenkednek tőlük és bátran alkalmazzák. Remélik, hogy fáradságos munkájukat siker koronázza és számításukat megtalálják. Lehoczky András, Nagyid« A szovjet gyártmánya burgonyaszedő kombájn kitűnően bevált a gyakorlatban Hasznos szolgáltatásokkal a mezőgazdaság fejlődését segítik elő Az EFSZ-ek VII. országos kongreszszusán már a galántai járás szövetkezetei is a járási mezőgazdasági társulás megalapításáról és működésének első eredményeiről számolhatnak be. Hogy ennek tagüzemei, előkészítő bizottsága és mostani elnöksége alaposan átgondolta a rájuk váró feladatokat, azt a szolgáltatások kibővítésére vonatkozó terveik is bizonyítják. A mezőgazdasági üzemeknek eddig még nem volt járási méretben olyan képviseletük, intézményük (hiszen a termelési igazgatóság állami szerv volt), amelynek elsőrendű célja a szövetkezetek érdekeinek védelme, azok erejének összefogása, valamint a közös segédüzemek és szolgáltatások hálózatának kiépítése lenne. Pedig a gyakorlatot ismerő mezőgazdasági vezető dolgozók nagyon jól tudják, mennyi bosszúságtól, gondtól és idegeskedéstől szabadíthatja meg őket a mezőgazdasági üzemek érdekeit szolgáló segédüzemek és szolgáltatások kiépítése, és milyen nagy mértékben lendítheti előre a termelést. Nem csoda, ha gazdag tervekkel és azzal a reménnyel indulnak az új esztendőbe, hogy a terveknek legalább egy részét sikerül rövid időn belül megvalósítaniuk. Foltinoviö Jozef, a volt mezőgazdasági termelési igazgatóság fő-ökonómusa és a mezőgazdasági társulás elnökségének egyik tagja csupán néhány tervet említett meg a sok közül. Mütrágyakeverőket és raktárakat akarnak építeni és mellettük futófelületet a műtrágya kiszórását végző repülőgépek számára. Agrolaboratöríumot létesíteni, hogy a talajvizsgálat alapján és a tervezett terméshozam szükségletei szerint végezhessék el a trágyázást. Megfelelő kapacitású gabonaszárítókat és legalább egy cukorgyár mellett szárítóberendezést építenek a cukorrépa és a cukorrépaszelet szárítására. Szervizszolgálatot akarnak létesíteni, amely ellenőrizné és megállapítaná a gépek és gépi berendezések tényleges műszaki állapotát és egyúttal elvégezné azok műszaki karbantartását. A lehetőségek szerint felújítják az építőanyagok gyártására szolgáló régi kapacitásokat. Például évente 600—700 betonoszlopot gyártanak majd korszerű szölőtelepítvények létesítésére, s ezeket a társulás tagüzemeinek 5—7 szászalékkal olcsóbban tudják eladni, mint az állami üzemek (arról nem is beszélve, hogy ezektől be sem szerezhető). Ez a galántai járásban igen időszerű kérdés, mivel Szene körzetében körülbelül 1300 hektáron akarnak szőlőt telepíteni. A tej begyűjtését 10—15 ezer liter tejet befogadó szövetkezeti felvásárlási központok útján szervezik meg, hogy a szállításból teljesen kiküszöbölhessék a CSAD közreműködését. Ez csak néhány terv a sok közül. Az év folyamán még egészen biztosan sok további jó ötlet születik majd a mezőgazdasági gyakorlat szükségleteiből, és az EFSZ-ek VII. országos kongresszusán várható tapasztalatcsere is sok új ötlettel gazdagíthatja őket. —gir— A z évelő takarmányok, valamint az őszi és a tavaszi keverékek termesztésében igen kézzelfoghatóan tükröződik náluk az öntözéses gazdálkodás eredménye. Az előző évekhez viszonyítva az évelő takarmányfélék terméshozama több mint 20 százalékkal emelkedett, de ami igen fontos, a növény, például a lucerna levélzete üde és jól szárítható. A fás növényszár helyett nagyobb fehérjetartalmú zsenge takarmányt takaríthatnak be. Így nem fontos korai zöldtakarmányt külön termeszteniük, hanem elég másodveteményként, például korai burgonya után takarmánykeveréket vetniük. A silótakarmányt is rövldebb Idő alatt másodterményként állíthatják elő, ami igen nagy előny. A közösen művelt 1800 hektárnyi területből hozzávetőleg 500 hektáron termesztenek takarmánynövényeket, amit azonban más körülmények között kevésnek tartanának, mert szerintük 560—600 hektárnyi területen, tehát a vető'erület 30 °/o-án kellene takar-A szénagyűjtő és egyben szénarakodó gép egy műszak alatt húsz hektárnyi területet szabadít fel a további kaszálásra fejlődő lucerna részére. A gép gyártását a Pezinoki Gép- és Traktorállomás három dolgozójának, Matoviö, Jakubec és Zacharda mérnök újítóknak javaslata alapján végzik. Megfelelő beállítással 420 cm magasságba viszi fel a képünkön bemutatott szerkezet a menetközben felszedett szénát. [A szerző felvétele) mányféléket termeszteniük. Az öntözhetőség azonban ezen régebbi nézetüket megváltoztatta, mégpedig olyan értelemben, hogy a jelenlegi területet elégségesnek tartják, sőt . bizonyos mértékben csökkenthetőnek vélik. Szeretnék például a zöldborsó, a korai burgonya- és a korai káposzta termesztését fokozni, mert ugyanazon a területen másodveteményként kukoricát termeszthetnének zöldtakarmányozásra vagy silózásra. Az évelőtakarmányok termőterületét nem csökkentik. Jelenleg 436 hektárnyi lucernájuk és vörösheréjük van, amely területről 130 vagon szénát takarítottak be, továbbá az úrföldi lucernaliszt előállító üzemben 5300 mázsa száraz herelisztet készítettek, valamint egész évben etettek zöldet. Az őszi takarmánykeveréket öntözniük sem kellett, hiszen tavasszal, a kultúra fejlődése idején elég volt a csapadék, mégis hektáronként 250— 280 mázsa zöldanyagot takarítottak be. Tavaszi keverékekből azelőtt 200 mázsa zöldtakarmány jé termésnek számított, ez évben viszont egy öntöző vízadaggal 260 mázsát értek el hektáronként. Az öntözéssel még nincsenek túl nagy tapasztalataik, de úgy vélik, hogy jövedelmezőbb kevesebb alkalommal, de nagyobb adaggal öntözni. Állításukat nem merik tévedhetetlennek minősíteni, de úgy érzik, hogy jobb például a lucernát az első kaszálás után egyízben 60 milliméteres adaggal, mint kétszer 30 milliméternyi vízzel öntözni. Egyébként mind a négy kaszálás után öntöztek, s most várják, hogy a dércsípte növényre legelni engedhessék a szarvasmarhákat. Huszonöt hektárnyi takarmányrépájuk több mint 900 mázsás termést nyújtott hektárátlagban. TALAJERŐFOKOZÁS A termésfokozás érdekében a lucernát az első három kaszálás után fejtrágyázták. Ez tiszta tápanyagban 20 kg nitrogénból, 25 kg foszforból és 45 kg káliumból állott. Ez évben a búzás őszi keverék alá kiszórtak hektáronként 150 kg kénsavas ammóniát, 250 kg szuperfoszfátot és 150 kg kálium műtrágyát, a 150 kg-os nitrogéntrágya adagot tavasszal adagolják majd. Takarmányrépa alá ez őszön hektáronként 150 kg kénsavas ammóniát, 300 kg szuperfoszfátot és 180 kg kálisót szántottak le. Kukorica alá is hasonló adagot dolgoztak talajba, csak a kálium adag volt nagyobb, mivel ez káliumigényesebb növény, de mindezt tavasszal még kiegészítik. Ha azt kívánjuk, hogy az öntözőgazdálkodás jövedelmező legyen, ügy a helyes agrotechnikai beavatkozások egész összességét be kell tartanunk, például a szántást, a trágyázást, a talajelőkészítést, stb., mert ha valamelyik tényezőt elhanyagoljuk, mondjuk kevés műtrágyát adagolunk, akkor a víz hatása nem érvényesülhet. szára nem hajlott meg és csöves állapotban 114,4 mázsát adott hektáronként. A perediek szerint ennek a fajtának lesz az öntözéses körülmények között jövője. A kukoricát kapálás nélkül termesztették, csupán vegyszeres gyomirtást alkalmaztak. Mivel a Zeazinnal megkéstek, így kétszer féladagos Dikotex-es permetezést végeztek. A 40 °/o-os Dikotex egyszeri teljes adagja 3 kg lenne hektáronként, míg náluk 1,60—1,80 kg-os adag-Takarmányban önellátó a peredi EFSZ A takarmány előállítása a legtöbb mezőgazdasági üzemben nagy gondot okoz. Nem is csoda, hiszen ez az állattenyésztés kulcskérdése. Akad azonban jónéhány, s ami örvendetes, állandóan több olyan üzem, amely a gyerekkori betegségből kinőtt és vezetőinek energiáját magasabbszintű problémák, minőségileg igényes megoldása foglalkoztatja. Erre a szintre történő átmenet időszakát éli át jelenleg a peredi EFSZ is, melynek néhány vezetődolgozójával elbeszélgettünk. Köztük volt az EFSZ pártszervezetének elnöke és a szövetkezet alelnöke Magyar János, továbbá Urban Jozef és Szabó Flórián agronómus. Az elmúlt gazdasági évben nem volt elég műtrágyájuk, pedig pénz lett volna rá. Jelenleg már javult a műtrágyaellátás szervezése és már ősszel is kaptak eléggé szép mennyiséget. FAJTAKÉRDÉSEK Tapasztalat szerint a hozamfokozási lehetőségeket magasfokon képes kihasználni a már jól ismert Bezosztája és Mironovszkája szovjet búzafajta, valamint a még alig ismert hazat K 988 jelzésű őszi búza. Ez utóbbi Pereden 46 mázsás hektárhozammal fizetett. Az öntözést jól értékesíti a Jantar, a Diamant és az Ekonőm árpafajta, viszont a kitűnő szárazságtűrő Szlovák 802-es, a Dunavásár és a Valticei árpa az öntözés hatására megdől. Kukoricából egy 32 hektáros parcellára négy különböző fajta került. Az első három növényszára az öntözés hatására meghajlott, bár hozam szempontjából egyik sem volt lebecsülni való, hiszen a C—1 66,5 mázsát adott csövesen, az LSP 82 mázsát, a KC—3 fajtájú kukorica pedig 86 mázsát hektáronként. A negyedik kukoricafajta, a C—4 viselte el az öntözést a legjobban, erős növénygal végezték a gyomirtást kétízben, ezt hektáronként 400 liter vízben oldva. A P—900 jelzésű permetező tartályra négy szórófejet szereltek, öszszes gabonaféléiket Di'kotex-szel kezelték. SZÉNATÁROLÁS A széna begyűjtését 70 °/o-ban gépierővel végzik és a rakodásnál is gépet alkalmaznak, miközben ügyelnek a levélpergésre. Utánszárításra, ha mőd van rá inkább az előírtnál kissé szárazabb állapotban hordják kazalba a szénát. A húsz-huszonöt szénakazluk kb. 20 méter hosszú és 5,5 méter széles. Mindegyikben végeznek hideglevegős utánszárítást. Két 50 köbméter ürtartalmú veremben, apróra szeletelt lucernaszénából, amelyet legyúrattak és műanyag lepellel légmentesen befedtek, kémiai anyagok hozzáadása nélkül szénasilót készítettek. Az így tárolt széna víztartalma verembehelyezéskor 40—45 %-os volt, s jelenlegi minősége a vizsgálatra küldött minta alapján kitűnő. Takarmánybeszerzés! gondokkal küzdöttek az előző években Pereden is, s a tavalyi az első olyan esztendő, amelyben már szemestakarmány szükségletüket Is saját termésből fedezték. Ez a növénytermesztésben dolgozók nagy sikere. Ötven vagon lucernaliszt ellenében, amelyet eladtak, . cserében hasonló mennyiségű szemestakarmány megvásárlására kaptak jogot. Két év múlva üzembe helyezik a magyar gyártmányú saját lucernaszárító gépüket, ami majd a lucernatermő területek fokozásának szükségét vonja maga után. HÁROMEZER LITER TEJ A növénytermesztéstől a „stafétabotot" az állattenyésztés veszi át. Az 1966-os évben huszonhat — száz mázsájával számított — vagon sertéshúst adtak el, míg 1967-ben tervüket túlteljesítve huszonkilenc vagon sertéshúst adnak át a közélelmezésnek. Marhahúseladás 1967-ben csak kevéssel a terv fölött teljesítették, mivel néhány évvel ezelőtt felszámolták a gümőkórt és a brucellózist és most nincsen feleslegük. Az évi egy tehénre jutó tejtermelés a peredi EFSZ-ben annak megalakítása óta 1500—2000 liter közötti volt. Az utóbbi három évben lendületeit vett a tejtermelés, amikoris 2300—2500 literre emelkedett ez a mennyiség, mígnem az elmúlt évben 2560 litert ért el. Ebben az évben minden feltétel adva van a tehenenként! évi 3000 literes tejtermelési átlag túlteljesítéséhez. Ezek a számok beszédes bizonyítékai annak, hogy a peredi EFSZ-ben a növénytermesztés és a takarmánygazdálkodás elérte az általánosan kívánt szintet. Az állattenyésztésben most már a termelés további fokozásának egyik legfontosabb tényezője a fajtamegválasztás kérdése lett. A hús-tejtermelő szarvasmarha fajta mellett tisztán tejtermelő típust kellene állományba venniük, mint amilyen például az 5000—6000 liter körüli átlagos évi tejmennyiséget produkáló keletfríz fajta, vagy legalábbis az itteni szimentáli eredetű állomány keresztezéséről kellene gondoskodni. Ez ugyanis néhány hazai mezőgazdasági üzemünkben már gyakorlatilag meghozta a tejtermelés fokozása terén a várt eredményeket. KUCSERA SZILÁRD SZABAD FÖLDMŰVES 1968. január 8. 5
