Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-25 / 21. szám
A demokratizálódási folyamat és a magyarországi elvtársak állásfoglalása Ismeretes, hogy a testvéri kommunista pártok különböző módon reagálták a nálunk lezajló demokratizálódási folyamatra. Mivel ez a demokratizáldási folyamat teljesen újszerű tünet a nemzetközi kommunista mozgalomban, illetve a szocialista államok történetében, érthető, hogy a testvéri kommunista pártok reagálása is különböző, gyakran bíráló. Elsősorban felvetődik a kérdés, hogy miként kell fogadni a kinyilvánított észrevételeket, bírálatot. A múltban a megjegyzéseket vagy a bírálatot más kommunista pártokkal szemben illetéktelen beavatkozásnak tekintették. Ügy véljük azonban, hogy nem felelne meg a demokratizálódási folyamat szellemének, ha ragaszkodnánk az ilyen nem demokratikus, lényegében túlhaladott állásponthoz. Ugyanis minden figyelmeztetést, észrevételt és bírálatot a kommunista testvériség megnyilvánulásának kell tekinteni, mert a kommunista testvériség éppenséggel megköveteli, hogy a kommunista pártok figyelmeztessék egymást az esetleg elkövetett hibákra, hibás eljárásra. Ezért a magyarországi elvtársak tanácsait, figyelmeztetéseit és bírálatát nem szabad elutasítani, hanem ellenkezőleg: nagyon is fontolóra kell venni őket abban a tekintetben, hogy indokoltak-e, illetve ménnyire indokoltak, és aszerint a szükséges következtetéseket le kell vonni belőlük. Ebből a szempontból rá akarunk mutatni, hogy a magyarországi elvtársak miként értelmezték a nálunk most lezajló demokratizálódási folyamatot. ★ A magyarországi sajtó a demokratizálódási folyamat kezdetén nem kommentálta a folyamat eseményeit, és ezért a magyarországi közvélemény nem volt tájékoztatva egyes vezető funkcionáriusok leváltására irányuló követelésekről. A MSZMP központi lapjának főszerkesztője azzal okolta meg ezt az eljárást, hogy minden sajtótudósítás — akármilyen formában is történik — nemcsak tájékoztatást, hanem állásfoglalást is jelent, és ettől tartózkodni akartak. Ügy véljük, hogy ez az indokolás egyáltalán nem meggyőző, mert tárgyilagos tudósítás — különösen kommentálás nélkül — nem jelent állásfoglalást, de valaminek az elhallgatása — ez már állásfoglalást jelent, mégpedig nyílt állásfoglalást. * Különösen szembeszökő Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának állásfoglalása demokratizálódási folyamatunkra vonatkozóan. Interjújában, melyet a magyarországi sajtó, rádió és televízió közölt, azt állította, hogy „az alapjában jó irányú törekvéseket kifejező folyamatba bekapcsolódtak rossz irányú, szocializmusellenes, jobboldali erők is“ és hogy nálunk „érzelmi indulatoktól vezetett, anarchikus jellegű törekvések“ jelentkeznek. Nyomatékkai rá kell mutatni arra, hogy a demokratizálódás folyamtában szocializmusellenes, jobboldali erők nem érvényesülnek és nem is érvényesülhetnek. Ez persze nem jelenti, hogy ilyen erők ne volnának nálunk. Igaz, elhangzottak ellentétes nézetek is, de ez természetes velejárója demokratizálódási folyamatunknak. Kommunista pártunk akcióprogramja kereken kijelenti: „Jogi normákkal pontosabban biztosítjuk a kisebbségben maradó érdekek és nézetek megnyilvánulási szabadságát.“ Ez éppen az újszerű, ami a többi szocialista ország előtt ismeretlen, és így érthető, hogy Komócsin elvtárs negatívan értékeli az esetleges ellentétes nézetek kinyilvánítását. De miért is kell annyira félni az ellentétes nézetektől? Talán olyan gyöngék volnának a szocializmus erői, hogy mindennemű ellentétes nézettől, bírálattól óvni kellene őket? Vajon nem áll fenn most Is az, amit Maxim Gorkij 1917-ben fejezett ki: „Vagy hát a demokrácia nincs meggyőződve a maga igazáról, és fél ellensége kritikájától? Avagy az ellenség eszmeileg oly erős, hogy őt legyőzni csak fizikai erővel lehet?“ Komócsin elvtárs a továbbiakban kijelentette, hogy „Csehszlovákiában szükségessé vált a kommunisták részéről kétfrontos harc kibontakoztatása: harc a visszahúzó, konzervatív erőkkel és harc a nacionalista ... jobboldali erőkkel szemben“. E kijelentés kapcsán felvetődik a kérdés, hogy melyek azok a nacionalista jobboldali erők, amelyek ellen harcolni kellene nekünk? Talán azon erők ellen, melyek a cseh és a szlovák nemzet önkéntes egyezményének, a Kassai Kormányprogramnak a szlovák nemzet jogegyenlőségre vonatkozó részét meg akarja valósítani? Milyen kritériumok szerint minősíthetők nacionalista Jobboldaliaknak azok az erők, amelyek a kisebb nemzet valóságos egyenjogúságát követelik — mégpedig szocialista államban? De ha nem is létezne az egyenjogúság alapjául szolgáló Kassai Kormányprogram, minden nemzetnek és nemzetiségnek teljes és valóságos egyenjogúságra van joga már a marxizmus-leninizmus alapvető elvei szerint is. Hiszen a nemzetiségi kérdés marxi-lenini megoldása szerint alapvető követelmény „a nemzetiségi és faji egyenjogúság a társadalmi élet minden terén és a nemzetek Önrendelkezési joga az elszakadásig.“ Annál különösebb Komócsin elvtárs részéről a demokratizálódási folyamatban elsősorban nacionalista jobboldali erők elleni harc szükségességét látni, mert éppen e folyamat segítségével oldódik meg végre a magyar nemzetiségi kérdés is. Hiszen az Akcióprogram nemcsak a teljes egyenjogúságot biztosítja, hanem azt is, hogy a nemzetiségek „önállóan és önigazgatással döntenek az őket érintő ügyekben“. Ügy véljük, hogy éppen a proletár nemzetköziség eszméje érvényesül, amikor megteremti a szocialista Csehszlovákia valamennyi nemzetének és nemzetiségének testvért közösségét a teljes egyenjogúság alapján. Ezen mltsem változtat az a körülmény sem, hogy valóban hallhatók oda nem illő nacionalista hangok is, amelyek ellen csakugyan élesen harcolni kell. Komócsin elvtárs azt is tanácsolja nekünk, hogy harcot folytassunk a „burzsoá köztársaságot idealizáló jobbol dali erők ellen“. Ezt a tanácsot nem fogadhatjuk el, mert nálunk nincs szó a „burzsoá köztársaság idealizálásáról“, hanem csupán bizonyos tények megállapításáról a csehszlovák burzsoá köztársasággal kapcsolatban. Ha például megállapítjuk, illetve elismerjük, hogy a burzsoá köztársaságban a választójog titkos volt, és ezzel szemben szocialista köztársaságunkban a választójog —eddig — nem titkos, és ezért a polgárok azt mondogatják, hogy nincs választójoguk, hanem csupán szavazati joguk — ez még nem jelenti a burzsoá köztársaság semminemű idealizálását, eszményesítését. Amint nem jelenti a burzsoá köztársaság idealizálását az sem, ha megállapítjuk, hogy a burzsoá Csehszlovákia jobban biztosította a magyar lakosság kisebbségi jogait, mint a szocialista Csehszlovákia — legalábbis eddig. Ezt tanúsítja például az a tény, hogy a burzsoá Csehszlovákiában törvény biztosította, hogy a kisebbség nyelvét is kell használni a közéletben ott, ahol legalább 20 százalék kisebbség él. A szocialista Csehszlovákiában eddig nincs semminemű rendelkezés, amely ilyen jogot biztosítaná a magyar és a többi kisebbségnek. A tények gyakran igen kellemetlen dolgok, de mégsem lehet őket mellőzni, hanem tudomásul kell venni, amint azt Engels Marxnak megírta: „Nekünk is, mint mindenki másnak el kell ismernünk a ... tényt, akár tetszik, akár nem ...“ Nem jelenti a burzsoá demokrácia idealizálását az sem, amikor a Rudé právo (1968. III. 28.) írja: „Ha sikerül megteremtenünk olyan politikai rendszert, amelyben az emberek birtokában lesznek mindazok a szabadságjogoknak, amelyeket a legfejlettebb burzsoá demokrácia nyújt ... nemcsak polgáraink elégedettségét érjük el, hanem ezzel a leghatékonyabban segítséget nyújtunk a nyugati munkásmozgalomnak.“ Ennek a megállapításnak csupán az az értelme, hogy a legfejlettebb burzsoá demokráciához képest kevesebb szabadságjogokat nyújtott szocialista köztársaságunk — a Rudé právo szerint. A magyarországi elvtársaknak érthető módon nehézséget okoz képet alkotni a burzsoá demokráciáról és a burzsoá köztársaságról, mert Magyarország népe ezt a gyakorlatból egyáltalán nem ismeri. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Horthy-Magyarország nem rendelkezett a burzsoá demokrácia lényegi tulajdonságaival. ★ Nem kevésbé figyelemre méltó F o c k elvtárs, magyar miniszterelnök nyilatkozata, melyet Párizsban tett több száz újságíró, tehát úgyszólván az egész világ közvéleménye előtt. A magyarországi sajtó szerint „a magyar miniszterelnök visszautasította azt az állítást, hogy (Csehszlovákiában) a demokrácia »visszatéréséről* volna szó. Csehszlovákiában nem visszatér a demokrácia, hanem megerősödik“ — mondotta. Ennek a megállapításnak van bizonyos Jelentősége. Mert más végkövetkeztetésre jutunk a csehszlovákiai eseményeket illetően, ha csupán a demokrácia megerősítéséről van szó, és másra, ha sokkal többről van szó: az új szocialista modell, forma megteremtéséről, ahogy mi azt hisszük. Elsősorban tisztázni kell azt a kérdést, hogy nálunk valóban volt-e demokrácia (persze szocialista demokráciára gondolunk), és csupán annak meg kell erősödnie? Nem akarjuk saját tapasztalataink alapján meghatározni azt, ami eddig nálunk volt, hanem átengedjük ezt a kommunista párt Akcióprogramjának. Ez pedig ekképp szól: „A köztársaság belső életében olyan jelenségek bukkantak fel, mint a nép demokratikus és szabadságjogainak elnyomása, a törvényesség megsértése, az önkényesség jelei és a hatalommal való visszaélés ... számtalan állampolgárt, kommunistát és pártonkívülit súlyosan és igazságtalanul megkárosítottak ... a feszültséget mesterségesen élesztgették a társadalmi csoportok, nemzetek és nemzetiségek, a kommunisták és pártonkívüliek között... a szocialista társadalom igen lassan halad előre sorsdöntő lemaradással és politikai-erkölcsi defektusokkal az emberi kapcsolatok tekintetében ... a múltban a munkásoknak nem volt mindig lehetőségük közvetlen és sajátos érdekeik érvényesítésére ... a szavak és tettek közötti ellentmondás, a nyíltság hiánya, szópufogtatás, bürokrácia, valamint az a törekvés, hogy mindent hatalmt pozícióból kell megoldani.“ Vajon demokráciának nevezhetők az ilyen állapotok? Nem szólván arról, a mintegy 40 000 ártatlanul elítéltről és meghurcoltról, akik máig várják rehabilitálásukat... ★ Felvetődik a kérdés: hogyan lehetséges, hogy annyira nem reálisan látták, látják életünket annak a szomszéd szocialista országnak legfőbb politikai tényezői, amellyel a legszorosabb kapcsolatot tartjuk fenn? Hiszen évente százezernyien jutnak el hozzánk Magyarországról. Erre nézve némi magyarázatot adhatnak azok a hivatalos nyilatkozatok, melyek Novotny, volt köztársasági elnök 1964. évi magyarországi látogatásával kapcsolatban Magyarországon elhangzottak. A magyarországi sajtó szerint (Népszabadság, 1964. X. 3.) Novotnyt úgy ünnepelték Magyarországon, mint „a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló személyiségét“. Az akkori csehszlovákiai viszonyokról pedig a magyarországi politikai tényezők így nyilatkoztak: „A szocialista Csehszlovákia legnagyobb vívmánya, hogy megvalósult az ott élő népek, a csehek és a szlovákok, valamint az országban élő többi nemzetiség, közöttük a magyarok egyenjogúsága és összefogása ... Csehszlovák barátaink építő munkájának eredményei jól bizonyítják a szocialista rendszer fölényét.“ Ezek a nyilatkozatok nagy megrökönyödést keltettek országszerte, mert akkoriban és előtte is már Csehszlovákiában az egy főre eső nemzeti jövedelem csökkent és vele az életszínvonal is, a nemzeti kérdés pedig állandóan éleződött. ★ Végezetül: szívesen fogadunk figyelmeztetést, tanácsot, észrevételeket vagy kritikát kommunista testvérpártjainktól. Csupán alapuljanak azok tényeken és a marxizmus-leninizmus elvein, mert különben nem vehetik hasznát azok, akiknek szólnak, és nem szolgálhatnak a szocializmus közös ügyének. Noha a magyarországi elvtársak fenntartásokkal fogadták demokratizálódási folyamatunk megindulását, mégis indokolt az a remény, hogy egyhamar meggyőzödnek fenntartásaik indokolatlanságáról egyes közö6 körülményeik alapján. Hiszen Magyarországnak is volt Novotnyja Rákosi személyében, ott is le kellett küzdeni a párt- és a közélet deformálását annak demokratizálódása útján (a rehabilitást rögtön megvalósították, a pártban pedig a titkos választást stb.). Ezért megvan az előfeltétele annak, hogy éppen a magyarországi elvtársak fogják a legnagyobb megértést tanúsítani demokratizálódási folyamatunk iránt. Ezen felül figyelembe kell venni azt is, hogy országaink közel állnak egymáshoz, ami a két ország politikai és gazdasági fejlettségét illeti. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a csehszlovákiai magyarság teljes egyenjogúsága is megoldódik a demokratizálódási folyamat során, és ez szintén kedvezően hathat az országaink közötti kapcsolatokra. Mindezek a körülmények arra engednek következtetni, hogy éppen Csehszlovákia és Magyarország között jöhet létre a legszorosabb együttműködés a szocialista világrendszer keretében. És ez nyilvánvalóan mindkét ország alapvető érdeke, s a szocializmus ügyét is nagymértékben elősegíti. Doc. dr. Balogh-Dénes Árpád Az állategészségügyi határszolgálatról Kevesen tudnak arról, hogy az ország határa mentén minden átkelő helyen, ahol állatokat vagy állati termékeket szállítanak, állategészségügyi szolgálat is van. Hogy mennyire nem tudnak ez emberek erről, azt az bizonyítja, hogy ha a garammenti földijeimmel, rokonaimmal találkozom a párkányi vasútállomáson s tudatom velük, hogy itt teljesítek szolgálatot az állomáson, akkor azt hiszik, hogy vasútas lettem. Arról nem is beszélve, hogy még az állatorvosok többsége sem ismeri az állategészségügyi határszolgálat munkakörét. A minap is érdeklődött az egyik kolléga, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk mi ott a belépőállomáson? Tehát úgy gondolom, érdemes lesz egy kis ismertetést adnom a határmenti belépőállomásokon szolgálatot teljesítő állatorvosok munkájáról. Mindenekelőtt arról kell szólnom, hogy minden nagyobb forgalmú belépőállomáson éjjel-nappal megszakítás nélküli állandó állatorvosi szolgálat van, úgy a szomszédos országok részéről, mint hazai részről. Amint újabban, nagyon helyesen a személyforgalomnál is, úgy az állatitermékek forgalmánál is bevezették, hogy a vizsgálatok egy helyen történnek, legalábbis a szocialista szomszéd államokat illetően. Tehát mindkét részről a két szomszédos szocialista állam hivatalos szerveinek (vasúti, hajózási, teherforgalom, vám, kereskedelmi, állategészségügyi és növényvédelmi) a hivatala egy épületben van elhelyezve. így Párkányban egészségileg eléggé kifogásolható (zajos, füstös) helyen, a hatalmas vasúti teherpályaudvar kellős közepén van egy kétemeletes épület, ahol közel hatszáz alkalmazott dolgozik három műszakban éjjel, nappal. Ebben az épületben van úgy a Magyar Szocialista Népköztársaság, mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviseletében működő állatorvosnak is egy-egy irodahelyiségük. Ettől a hivatali épülettől mintegy fél kilométernyire van az élő állatok vizsgálatára, etetésére és itatására szolgáló un. rampa, amelyhez egy takarmányraktár, egy boncoló helyiség s egy kisebb iroda tartózik. A határmenti belépőállomásokon működő állatorvosok legfőbb feladata, hogy megelőzzék a fertőző állatbetegségek elhurcolását egyik államból a másikba, illetőleg az un. tranzit-szállítmányok esetében több ország megvédése a legkülönbözőbb állatbetegségektől. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a határszolgálatban dolgozó állatorvosok országos feladattal vannak megbízva, éppen ezért a munkájuk sokkal nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést érdemelne, mint amiben eddig részesültek. T. i. azok, akik megszabják a belépőállomásokon dolgozó állatorvosok fizetését, mivel sohasem működtek ilyen beosztásban, abban a téves hitben vannak, hogy ez a szolgálat könnyű, s ezért a lehető legalacsonyabb fizetési osztályba kell sorolni az itt alkalmazott állatorvosokat. Pedig, hogy ez nem így van — mór ami a könnyűséget illeti —, mert a magyarországi kollégák sokkal nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesülnek, mint ml. Azonkívül szeretném hangsúlyozni, hogy ez a szolgálat nemcsak felelősségtelje«, hanem veszélyes, sőt mondhatnám életveszélyes is. Egyrészt a sínek között kell mozognunk, s bizony nemegy szer, ha a mozdonyvezető nem figyelmes s nem ad síp vagy duda jelzést, akkor könnyen gázolás áldozata lehet az állatorvos, arról nem is szólva, hogy a vasúti teherkocsi ütközőjén állva, vagy a vagon oldalának támasztott létrán állva elindul a szerelvény, s bizony volt már olyan eset is, hogy az egyik kollégát az utolsó pillanatban mentették ki a vonat kerekei alól. Már magam is sokszor elestem a sok sín átlépiésekor, sőt egyszer a rakodórampáról is leestem, amikor szerencsére csak a bokámban szenvedtem inszalagszakadást. A határmenti belépőáliomáson szolgálatot teljesítő állatorvos a felelősségteljes munkájáért a szállítófeleknek számlát nyújt be s ez az összeg annak a járási állategészségügyi intézménynek a pénztárába fut be, amely intézmény állományába tartoznak a belépőállomáson dolgozó állatorvosok. A nagyobb forgalmú napokon a gyér fizetésünknek megfelelő összeget egy nap alatt, hogy úgy mondjam megkeressük. Tehát volna miből jobban fizetni a határszolgálati belépőállomáson dolgozó állatorvosokat, ha már eddig nem is, akkor legalább most, mikor a pártunk legfőbb törekvése az, hogy szocialista hazánk minden becsületes dolgozója kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesüljön. Sajnos, ahogy félhivatalosan értesültem, a folyó év július 1-ével esedékes fizetésrendezések előkészítésénél a határszolgálati belépőállomások állatorvosai megint mostohagyermekeknek maradtak. Pedig már éppen ideje lenne, hogy az illetékesek felülvizsgálják az állategészségügyi szolgálatra vonatkozó nézeteiket és kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesítenék azokat az állatorvosokat, akik turnus-szolgálatban éjjel és ünnepnap egyaránt végzik felelősségteljes és az egészségükre, valamint a testi épségükre oly veszélyes feladataikat, munkájukat. Ügy gondolom, hogy jó érzés és hasznos dolog lesz főleg a mezőgazdasági dolgozóknak értesülniük arról, hogy állatorvosi vizsgálat nélkül nem jöhet be országunkba, illetve nem haladhat át hazánk területén egyetlen egy állat sem és ugyancsak állatorvosi ellenőrzés nélkül nem jöhet át a határon semmiféle állati termék a húskonzervektől kezdve a mézen keresztül a gyapjút tartalmazó rongyig. Dr. Patus Sándor, állatorvos Komárom — Párkány A világ öntözőgazdálkodása A világ öntözött területe gyorsan növekedik. Az öntözött terület kiemelkedő hányada összesen 1,4 millió négyzetkilométer, Ázsiában van, ebből Kínában 740 000 km2, Indiában 280 000 km2, Pakisztánban 105 000 km2. Észak- és Közép-Amerika öntözött területe 193 000 km2, ebből 140 00 km2 az USA-ban. Európa öntözött területe (a Szovjetunió kivételével) 102 000 km2, a legnagyobb része a Földközi-tengeri országokra esik. Olaszország öntözött területe 22 000 km2, Franciaországé és Spanyolországé 20 000—20 000 km2. Dél-Amerikai öntözött terület 91000 km2, a vezető ország Brazília. Afrika öntözött területe 63 000 km2, ebből 25 000 km2 Egyiptomban van. Ausztrália és Óceánia öntözött területe 12 000 km2. A világon összesen kb. 2 millió km2-t öntöznek, a szántóterület 15 százalékát. K. P. SZABAD FÖLDMŰVES 1968. május 25. 5 HAGYMASZÜRET
