Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-25 / 21. szám
Bratislava, 1988. május 25. Ara 1,— KCs XIX. ávfolyam 21. szám. Szakmelléklet: MÉHÉSZ Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Tavasszal, Ősszel, esős Időben a leg* több gazdasági ud-> varban feneketlen a sár. — Hadat kell üzenni az ember és a gép ellenségének — mondták néhány szövetkezetben a vezetők. Ezt teU ték a humennéi fá* rásban lévő Käme* nicán ts, ahol az* előtt a gazdasági udvarban olyan po« csolya volt, hogy a főútröl lovasfogat* tál kellett az állat* gondozókat az is* tállóba számtant. Manapság már a gazdasági udvarban mindenütt beton* úton kopognak a cipők, s futnak a jármüvek. Az elnök szerint, néhány év alatt megtérül az utakba fektetett összeg. Nyilvánvalóan nem elhamarkodott és nem túlzó állítás az, mely szerint a nemzetiségi kisebbség jövője az anyanyelvi oktatáson áll vagy bukiik. Megfelelő iskolahálózat hiányában minden egyéb kezdeményezés, a nemzeti lét fenntartását célzó törekvés zátonyra fut. Kellőiképpen tudatosítják ezt a tényt Dél-Szlovákia szerte magyar pedagógusok, értelmiségiek, munkások, földművesek egyaránt. S nemcsak tudatosítják, hanem hangot is adnak elképzeléseiknek. Az alábbiakban a Szenei Kilencéves Alapiskola tantestületének állásfoglalását ismertetjük főbb vonalakban. Az elmúlt időszakban, bár kétségtelen, hogy a magyar tannyelvű iskolák lényeges fejlődésen mentek keresztül s tagadhatatlan sikereket, eredményeket értek el, korántsem oldották meg a magyar iskolahálózat egységes irányításának kérdését. A szenei állásfoglalás ezt a problémát egy magyar államtitkárság keretein belül kívánja megoldani, ugyanakkor nagyon helyesen leszögezi, hogy biztosítsák a magyar pedagógusok képviseletét a nemzeti bizottságok összes fokozatában a pártszervekben és a Nemzetgyűlésben is. Kívánatosnak tartják a Magyar Pedagógusok Országos Szövetségének mielőbbi megalakítását, amely elsősorban a továbbképzés kérdéseivel foglalkozna, ugyanakkor hatáskörébe tartozna a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és egy alakulandó országos könyvtár. Nem kevésbé fontos a Pedagógiai Kutatóintézet magyar tagozatának vábbi égető kérdésre Is. Idézzük a teljes szöveget: „Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a legrövidebb időn belül válasszák szét a közös igazgatás alatt álló szlovák és magyar iskolákat. A tantermek, épületeik és a leltári vagyon szétosztását vegyes bizottság végezze!“ Ogy véljük képzőművészeti, élelmiszeripari, nyomdaipari (végre ez Is az eszünkbe jut! — a szerk. megjegyzése!) szakközépiskola létrehozása kerül előtérbe, ugyanakkor természetesen szükséges a már meglévő szakiskolák — egészségügyi, gazdasági, gépipari stb. — számának a bővítése is. Külön pontban szerepel egy magyar nyelvű népművelési felépítményi vagy középiskola létrehozása, illetve megalapítása, amely a maga nemében legalább is hézagpótló lenne, hisz a magyar falvak, városok könyvtáraiba, népművelési házaiba, szövetkezeti klubjaiba sóik szakemberre lenne szükség. (Nem utolsó sorban a CSEMADOK apparátusába is!!!) A főiskolai oktatást Illetően magyar mezőgazdasági főiskola megnyitását tartják feltétlenül szükségesnek a szenei magyar pedagógusok s a Pedagógiai Fakultás önállósulását. Ugyanakkor meg kell oldani a harmadfokú tanárképzést Is magyar vonalon. Végezetül az állásfoglalás hangsúlyozza a Magyar Ifjúsági Szervezet megalakításának fontosságát. Ogy véljük, ez a rezolúció lényegében kimeríti mindazokat a követelményeket, melyeket a szlovákiai magyar iskolahálózat érdekében mielőbb meg kell valósítani! (-bpi.) Igények -elképzelések EGYSÉGES MEZŐGAZDASÁGI TÁRSADALMI-GAZDASÁGI SZERVEZET SZABAD fÖLDMŰVES A mezőgazdasági dolgozók hetilapja Betakarítás és munkaerkölcs tartjuk fontosnak ezt a problémát? Elsősorban azért, mert az utóbbi években a mezőgazdasági termelésben az irányítás módszere megváltozott, de az a gyakorlat, amely a korábbi években meghonosodott, nem tűnt el az emberek tudatából, vagy legalábbis nem formálódott át olyan mértékben, ahogy azt a mai követelmények megkívánják. Nem látni, s nem érezni az ember egyéni felelősségét olyan mértékben, amely társadalmi szempontból megnyugtató volna. A CSKP Akcióprogramjának az a része, amely a népgazdaság és az életszínvonal helyzetével foglalkozik, világosan rámutat az említett hiányosságokra. Az elvi, s ezen keresztül az erkölcsi kérdéseket helyezi a középpontba.“ A gazdasági élet demokratizálódása a gazdasági reformot szorosabbra fűzi a politikában és a társadalom irányításában előttünk álló folyamatokkal, és olyan új elemek megválasztására és érvényesítésére ösztönöz, amelyek továbbfejlesztik a gazdasági reformot.“ Az új elemeik, amelyekről szó van, nem csupán technikai jellegűek. Sokkal inkább az erkölcsi magatartás kérdését jelentik. Ha a mezőgazdaság viszonylatában gondolkodunk, és így értelmezzük, akkor méginkább erre a következtetésre jutunk. Mindezek gyakorlati megvalósítása azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek az. első pillanatra látszik. S főleg nem egyszerű, ha az egyes munkafolyamatokra konkretizáljuk. Az aratás, a terménybegyűjtés: országos ügy. A nép kenyeréről van szó. S most nem az az elsődleges, hogy mennyi lesz, hanem az, hogy ami megterem, maradék nélkül kerüljön a rendeltetési helyére. Természetesen a mennyiség kérdése sem közömbös, de most nem arról van szó. Az aratás itt van a küszöbön. Fel kell rá készülni. Fel kell rá készíteni az embereket s a gépeket egyaránt. S mindkét esetben az egyének erkölcsi hozzáállásán múlik milyen lesz az eredmény. Ma már védhetetlen az olyan álláspont, amely azt próbálja bizonygatni, hogy a termelés nem függ össze az ember erkölcsi magatartásával, vagy, hogy az emberi magatartás ilyen szempontból mellőzhető, másod- vagy harmadrendű tényező. Ez az álláspont alapjaiban már akkor is hamis volt, mikor mindenáron a tervteljesítés mechanikus irányszámainak betartása volt az elsődleges mérce. Hogy ez mennyire így van, azt a jelenlegi gazdasági állapot bizonyítja a legjobban. S nem csak a kisebb termelési egységeken belül, hanem országos szinten. Ha az ipar problémáját most elhagyjuk, s csak a mezőgazdasági termelés helyzetét vizsgáljuk, akikor mindez méginkább előtűnik. A központilag irányított termelés eredendően elvetette azt az elvet és lehetőséget, amely a helyi adottságok, a környezeti viszonyok lehetőségeire épülhetett volna. S ez, ha áttételesen is erkölcsi kérdéssé vált. Olyan erkölcsi kérdéssé, amely a munkához való viszony fellazítását eredményezte. Hogy ez milyen nemzetgazdasági károkkal járt, azt nehéz lenne felmérni. De most nem is ez a szándékunk. Azonban, hogy az összefüggések szálai ne vesszenek el, Itt kellett kezdeni, ezeknél a problémáknál. Maga a termelés, s főleg a mezőgazdasági termelés csúcsa a betakarításban teljesedik ki. Az előzetes munkafolyamatokban még lehetnek lazaságok, itt azonban már a felületes munka a tényleges eredmények rovására megy. Persze, helytelen volna, ha azt mondanánk, hogy csak a betakarítás, a terménybegyűjtés igényli a felelősségteljes hozzáállást, a gondosságot. Ez nagyon leszűkített szemléletet tükrözne. Maga az egész termelési folyamat, kezdve a mélyszántástól a műtrágyázáson át a növényápolásig, minden munkafolyamat megkívánja az egyéni és a társadalmi felelősségtudat jelenlétét. S a betakarítás méginkább. Miért beszélünk most erről? Miért Nyíltan beszélünk a gazdasági érdekvédelmi szervezetről Sokak előtt felvetődik manapság a kérdés, hogyan nézzen ki, milyen formát öltsön a mezőgazdasági üzemek és azok dolgozóinak gazdasági-érdekvédelmi szervezete. Az is vitatott, hogy vajon a mezőgazdasági üzemek külön gazdasági-érdekvédelmi vagypedig a kettő elkülönítésével az érdekvédelmi szerv egyenesen az egyének tömegszervezete legyen. Bármilyet is hoznak iétre, az új szervezet megalakításánál mindenképpen abból kellene kiindulni, hogy az a legmesszebbmenőkig védje, képviselje mind a mezőgazdaság, mind pedig dolgozóinak érdekeit. Hiszen tudjuk, bogy mezőgazdaságunk a népgazdaság legfontosabb ágazata. Lássuk csak, hogy TIBOR HAÁS mérnök a Rimaszombati Járási Mezőgazdasági Társulás Igazgatója, hogyan vélekedik ebben a kérdésben. — Magam részéről a gazdasági érdekvédelmi szerv mellett vagyok, gazdasági és tömegszervezeti alapon, megfelelő jogkör és fölépítés figyelembevételével. Tehát a ihelyi, járási és a felsőbb szervek megalakítását tartom szükségesnek. Ismételten hangsúlyozom, konkrét és megfelelő jog s feladatkörről van szó. Itt arra gondolok, hogy a központi szerv elnökének vagy főtitkárának beleszólása legyen a mezőgazdasággal kapcsolatos alapvető kérdésekbe, a kormány tagjának kellene lennie, vagyis egyenlő partnernek a földművelésügyi miniszterrel. Máskülönben nem látom biztosítékát annak, hogy mezőgazdaságunkban orvosolják az eddigi hibákat. — Konkrétabban? — Országszerte ismeretes a műtrágyahiány. Mi a rimaszombati járásban időben szerződést kötöttünk a felvásárló közvetítő szervezettel kellő mennyiségű, az igénynek megfelelő összetételű műtrágyaféleségek időterv szerinti szállítására. Persze, a szerződés szerinti igényt nem teljesítették. Körülbelül egyharmadával kevesebb Ipari trágyát kaptunk, mint amennyire szükségünk lett volna. Sok esetben elkéstünk a tavaszi vetéssel, az ősziekre pedig csak néhol jutott fejtrágya. Igaz, hogy a mezőgazdasági üzemeknek joguk van a pönalizálásra, de kinek jó ez? Kinek van ebből haszna? Meztelen valóság, hogy idén éppen a műtrágyahiány következtében 300—400 vagon gabo nával kevesebb terméssel számolha tűnik. Ennyivel károsították meg mezőgazdasági üzemeinket. Ez konkrét tény. Mint a járási mezőgazdasági társulás Igazgatója, úgy teszem fel a kérdést: okik valójában megkárosítottak bennünket, vajon készeik lesz nek arra, hogy az említett mennyiségű abraktakarmányt kedvezményes, tehát termelői áron szállítsák számunkra? Ez egy nagy kérdés. Sajnos, már megtanultuk, hogy más a szó és más a tény. — Mire gondol? — Arra, hogy bár az utóbbi időben hangoztatjuk a földművesek rehabilitálását, csodák csodájára egy napon arra ébredtünk, hogy az állami alapokból a mezőgazdasági üzemek számára juttatott abraktakarmány viszszatérítés esetén mázsánként 30, szabad áron pedig 190 koronával emelkedett. Mi más lehetne ez, mint a „Jóakarat“. A legszebb benne, hogy a termelő mezőgazdaságnak ebbe aztán semmiféle beleszólása nem volt és nincs. Tehát erről van szó, amikor amellett vagyok, hogy a legfelsőbb helyen, ahol például az árakat megszabják a mezőgazdaságnak teljes jogú képviselője legyen, aki beleszólhat a dolgokba. Máskülönben alig van értelme az egésznek. — ... ? — Ne csodálkozzék, mert van itt még más is, amiről beszélni lehet és beszélni kell. Járásunkban mintegy kétezer MB—1000-es személygépkocsi fut. Jó jel és mások számára is követendő példa, hogy a Mladé Boleslav-1 gépgyár nálunk két szerviz-műhelyt tart fenn. S most felmerül a kérdés. Gondolom, érti miről van szó. Arról, hogy járásunk mezőgazdasági üzemeiben a különféle gépek és eszközök sokaságát találjuk s a gyártó vállalatok egyetlen szerviz-műhely létesítését sem tartják szükségesnek. Mi más ez, mint a mezőgazdaság lebecsülése?! így viszonyulnak hozzánk azok, akik belőlünk élnek, és még köszönjük is meg ezt nekik? Nemi Ez az időszak már végét járja. Mezőgazdasági üzemeink mindenkor gerincesen helytálltak. Éppen ezért részt követelnek mindenből — a jogokból is! — Mire tartanak igényt? — Már kezdetben megemlítettem. Nekünk biztosíték kell. Egyelőre még vita tárgyát képezi az új gazdaságiérdekvédelmi szervezet formai kivitelezése, hogy milyen legyen és mivel foglalkozzon, stb. Az idő persze telik, s nekünk kevés időnk van. Ezért, hogy az átmeneti időszakot áthidaljuk, járásunkban rövidesen társulást alakítunk, az árufölösleg értékesítésére. Szándékunkban van fölvenni és bővíteni a kapcsolatokat a külfölddel is s az így beszerzett devizáért olyan termelőeszközöket — műtrágyáikat is — beszerezni, melyeket idehaza nem kaphatunk meg. Erre azért van szükség, hogy hazai partnereink végre rádöbbenjenek arra, hogy a mezőgazdaság nem lehet kiszolgáltatott, hanem egyenlő partner, mellyel mindenkor számolni kell. —hai— nem kell különösebb kommentár a fentiekhez. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy a deformációk időszakában megvalósított iskolaöszszevonásök — bármenynyire is meggyőző „érvekkel“ támasztották ezt a lépést alá — nem éppen becsületes célt szolgáltak, s a legtöbb esetben bizonyíthatóan a magyar iskolák leépítéséhez vezettek (Magyarbél!!!). Konkrét javaslat formájában bukkan fel a magyar tannyelvű tanonciskolák és különböző szakiskolák kérdése. Ebben a tekintetben sokkal magasabbak az igények mint a rendelkezésünkre álló szakiskolák száma. A rezolúcióban elsősorban iparművészeti, a kibővítése! Mégpedig olyan osztályokkal, melyek az ipari tanintézetek, az ifjúságnevelés, a gyermeklélektan stb. problémáival foglalkoznának. Természetesen ismét felszínre kerül egy régebbi keletű követelmény is, mely a magyar tanuló ifjúság történelemszemléleténeik helyes kialakítását szorgalmazza. Lényegében a magyar nép történetének, irodalmának és kulturális fejlődésének szélesebb körű és elmélyültebb oktatásáról van szó, illetve arról, hogy ennek a követelménynek megfelelően kell átdolgozni a tanterveket és magától érthetően a tankönyveket is. Helyesen tapint rá ez az állásfoglalás egy to-Szerdán ülést tartott az SZNT Mezőgazdasági Bizottsága. A bizottság megállapította, hogy a tavalyi év eredményes volt. A termelés az 1968 évvel szemben 2 százalékkal emelkedett, az I960—68 évi átlaggal szemben pedig 13,2 %-ot tett ki a növekedés. Ennek pénzbeni értéke 2,2 milliárd korona. A bizottság foglalkozott az idei helyzettel. A katasztrofális szárazság különösen a takarmányokban és a technikai növényekben okozott nagy kárt, amely az állattenyésztés eredményeit is nagymértékben veszélyezteti. Kritikusan ítélték meg a vegyipar hiányosságait, mivel a mostani szárazság idején állítottak le a nitrogénes trágyák gyártását. Egyhangúlag állást foglalt a bizottság a mezőgazdaság egységes társadalmi-gazdasági szervezetének megalakítása mellett. Legközelebbi számunkban részletesen foglalkozunk a bizottság határozataival.
