Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-25 / 21. szám

A mindenható hivatal

A hivatal — köztük a nemzeti bizottságok is — még ma is sokhelyen ügy él az emberek tudatában, mint az államhatalom bástyája.

Mit lát az egyszerű polgár?

A hivatalban ülő emberek hajtják be az adót, ők ügyelnek a beadások, illetékek behajtására, nyilvántartják nemcsak az ember születését és halálét, de cselekedett is, sőt a közelmúltban az ő javaslataiktól függött még az is, felveszik-e a polgár gyermekét a főiskolára, elmehet-e a polgár ipari munkásnak vagy pedig köteles örökkön-örökké a községhez, szövetkezetesített földhöz kötve élni és dolgozni. A helyi nemzeti bizottságok vezető dolgozói osztályozták — sajnos sok esetben igazságtalanul — a polgárokat a reakciósok vagy haladók táborába és az osztályozás eredményei szerint alakult a polgárok anyagi helyzete és életfeltételei is.

Nehéz örökség ez. Az új választásokból kikerülő nemzeti bizottságok képviselőinek sok munkájába kerül majd amíg a nemzeti bizottságok végrehajtó szervei, a hivatalnokok, valamint a fizetett funkcionáriusok újra kiérdemlik a polgárok bizalmát, amíg maradéktalanul tudatosítani tudják, hogy nem az emberek léteznek a hivatalokért, hanem éppen a hivatalokat létesítették az emberek ügyesbajos dolgainak intézésére.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Akcióprogramjában ez áll:

„A párt a nemzeti bizottságokban olyan szerveket lát, amelyek feladata

a helyi önigazgatás és a népi közigazgatás haladó hagyományainak továbbfejlesztése. Nem láthatunk bennük helyi bürokratikus hivatalokat, amelyek a közüzemeket irányítják. A nemzeti bizottságok alapvető politikai küldetése az állampolgárok jogainak és szükségleteinek védelmezése, az olyan ügyek intézésének egyszerűsítése, amelyekkel a lakosság a nemzeti bizottságokhoz fordul, továbbá a közérdekek érvényesítése és a különféle intézmények olyan nemű törekvései elleni harc, amelyek az emberek becsapásával és szükségleteik semmibevevésével járnak.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy a nemzeti bizottság minden bürokratikus huzavona nélkül, a lehető legegyszerűbb úton, lehetőleg egy helyen elintézi a polgárok hivatalos ügyeit, nem küldözgeti az embereket szobáról szobára, hogy végül ügyintézés nélkül ismét visszakerüljenek az első referenshez; hogy a polgár ügyeinek legnagyobb részét a lakhelyén intézi és ne kelljen ügyintézés végett a járási székhelyre utaznia; hogy a törvény előtt minden polgár egyforma legyen, különféle nézetek és sokszor személyes érdekeket védő kívánságok égisze alatt ne lehessen az egyik polgárnak több jogot és kedvezményt biztosítani, mint a másiknak; hogy a törvények kijátszásáért vagy semmibevevéséért a népi hatalom képviselői büntetőjogi felelősséget vállaljanak; hogy mindent megtegyenek a lakosság életé-Ludvík Svoboda köztársasági elnök fogadta a hazánkban tartózkodó szovjet katonai küldöttséget.

nek megkönnyítésére, életfeltételeinek javítására, környezetének kellemesebbé tételére. Ide tartozik az is, hogy a nemzeti bizottságok felügyelnek az üzletek nyitvatartási idejének betartására, a szolgáltatások minőségére és bővítésére, döntő szavuk legyen abban, hogy az egyes ipari vagy mezőgazdasági üzemek ne könnyítessék munkájukat és jövedelmezőségük fokozását a lakosság életfentételeinek rovására fa levegő, folyóvíz és utak szennyeződése, az üzletek és szolgáltatások vonalán a lakosság szükségleteinek semmibevevése, csendzavarás stb.). Sőt még a „rendőrök“, vagyis a rend őrzésével megbízott biztonsági szervek is a nemzeti bizottságok irányítása és felügyelete alá kerülnek. így a helyi lakosság érdekeit képviselő nemzeti bizottsági tagok bármikor ellenőrizhetik és szabályozhatják a szükségletek, vagyis a lakosság hozzászólásai alapján a biztonsági szervek munkáját.

Amint látjuk, alapvető változásokat várhatunk a nemzeti bizottságok munkájában. Ez a váttozás megköveteli majd, hogy a nemzeti bizottságokba a jogokkal a törvény értelmében élni tudó, okos, igazságos természetű, jó ítélőképességű, a nép bizalmát élvező embereiket javasoljuk és válasszuk. Ugyanakkor a polgároknak is az eddiginél alaposabban el kell sajátítaniuk milyen jogaik és kötelességeik vannak az állammal, vagyis az emberi közösségünkkel szemben, hogy ami nekik jár, azt minden pardon nélkül megkövetelhessék és jogaik sohasem függhessenek csupán a helyi választott képviselők vagy fizetett hivatalnokok akaratától. Másrészt azt is végérvényesen tudatosítaniuk kell, hogy ha élvezni akarjuk polgári jogainkat, akkor feltétlenül teljesítenünk kell polgári kötelességeinket is.

Tehát az új választások a demokrácia iskoláivá válnak. Az irányelveket Csehszlovákia Kommunista Pártjának Akcióprogramjában már lefektették.

Szinte hallom a már sokat csalódott polgár válaszát: „Hiszem, ha látom!“

Erre csak annyit: Csehszlovákia több kerületében, így a középszlovákaiai kerületben is próbaképpen már hozzáláttak a nemzeti bizottságok munkájának új elvek szerinti átszervezéséhez, a hivatalos ügyintézés leegyszerűsítéséhez.

Tehát az eleő konkrét lépéseket még a választások előtt megtették, hogy a választások után már az első tapasztalatokat leszűrve láthassunk hozzá polgári ügyeink új stílusú intézéséhez.

Pedig az Akcióprogram kiadása óta alig telt el másfél hónap ...

—gir-A kelet-szlovákiai földművesek figyelmébe!

Miután a kelet-szlovákiai kerületben felszámolták az egyénileg gazdálkodó földművesek betegsegélyzőjárulé’kának hátrálékait, többrendbeli intézkedést foganatosítottak a Szociális Gondoskodás Állami Hivatala dolgozóinak hatékony közreműködésével, amelyek a szövetkezeti földművesek alacsony járadékának feljavítását célozták. — Megállapították, hogy amíg 1965-ben 194 000 koronát, addig 1966-ban már 365 000 koronát fizettek ki Kelet-Szlovákiában hozzájárulás címén az alacsony nyugdíjakat élvezőknek, 1967 első félévében pedig 214 000 koronára rúgott ez a kiegészítő többlet.

Mivel egyes földműves szövetkezetekben helytelenül értékelték a beteg szövetkezett tagok munkaképtelenségének százalékarányát, sőt helyenként túl is lépték az előirányzott kerületi átlagot, ellenőrző és tájékoztató látogatásokat rendeztek dolgozóink Kelet-Szlovákia EFSZ-eiben. Az 1987-es év első felében megejtett ún. találomprőbák során arra a megállapításra jutottak küldöttjeink, hogy egyes EFSZ-ekben azért volt aránytalanul magasab a munkaképtelenek százaléka, mert más EFSZ-ekben viszont nem kötelesek a kezelőorvosok a szövetkezeti tagokat orvosi véleményező bizottság elé állítani, ha feltételezhető, hogy a betegek munkaképtelensége nem haladja meg az egy hetet. Hogy ezt a „kétvágányúságot“ kiküszöböljük, a kelet-szlovákiai kerületi nemzeti bizottsággal karöltve új irányelveket dolgoztunk ki a szövetkezetesek állami egészségügyi igazgatásának véleményező tevékeny2 SZABAD FÖLDMŰVES

U68. május 25.

sége számára. És jóllehet a Kerületi Népegészségügyi Intézet véleményező szolgálata még nem tette magáévá az általunk javasolt új irányelvek meghonosítását, mégis javasoljuk azok figyelembevételét annál is inkább, mert hiszen f. é. január 1-től kezdve valamennyi szövetkezeti tagnak jár betegpénz.

Kelet-Szlovákiába kiküldött munkatársaink egyidejűleg átnézték a szövetkezeti tagok nyilvántartási lapjait és megállapították, hogy sokan közülük még ebben az évben válnak „nyugdíjéretté“. Konferenciát rendeztünk tehát, amelyre a nemzeti bizottságok szociális osztályainak dolgozóin kívül 10 szövetkezet vezetőit is meghívtuk a homonnai, nagymihályi és terebesi járásból. A szövetkezeti tagok közül olyanok is akadtak, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy már elérték a korhatárt és öregségi járadékra tarthatnak igényt. A kölcsönös eszmecsere és munkatársaink tájékoztató előadása kétségtelenül leegyszerűsítette a szociális gondoskodás helyi szerveinek teendőit, másrészt viszont pénzt hozott a „konyhára“ azoknak, akik egyszerűen nem tudatosították korhatáruk elérését.

A kölcsönös bizalom és megértés szellemében lezajlott értekezleten olyan javaslatok is elhangzottak, hogy töröljék a földművesek által befizetett két legalsó betegsegélyződíjszabást, mivel erre az új járadékrendezés során maholnap úgyis sor kerül. Más szövetkezetek funkcionáriusai viszont a legalább 200 koronás járadékok megszavazását kérték a földművesek feleségei javára, mert ezzel az illetékes nemzeti bizottságokat tehermentesítenék az úgynevezett szociális segélyek fizetése alól.

A legtöbb kifogás azonban a 195/ 1964 számú rendelet intézkedései ellen hangzott el, mivel azok tekintetbe veszik a hegyi és hegyalji körzetek rövidebb tenyészídejét és ennek következtében számos szövetkezeti földműves önhibáján kívül nem élvezheti egész terjedelmében a szociális gondoskodás kiváltságait. Mi is úgy véljük, hogy az említett rendelkezés sérelmes intézkedései módosításra szorulnak.

Mikulás Porkoláb

ÁLLÁST KERESEK

Szőlészeti mesteriskolát végeztem azzal a céllal, hogy nagyüzemi szőlészetben dolgozhassak. Számításomat azonban egy időra keresztezte a tényleges katonai szolgálati idő letöltése. A közeljövőben azonban leszerelek, tehát lehetőségem nyílik arra, hogy a kívánságom teljesüljön, tehát hogy nagyüzemi szőlészetben dolgozhassak. Kérem a szőlőtermesztéssel foglalkozó dél-szlovákiai mezőgazdasági nagyüzemeket, azokat, amelyek érdeklődnek személyen iránt vagyis igényt tartanának munkámra, hogy vegyék fel velem a kapcsolatot.

Címem: Voj. Hörik Győző, Jiőín, VU 1022 B v Cechách.

Közép-Szlovákia népe nagy szeretettel fogadta a köztársasági elnököt

Kedden kilenc őrakor szállt le a sliaöi „Tri duby“ repülőtéren Ludvfk Svoboda köztársasági elnök repülőgépe. A dukiai csata színhelyére vezető útján köztársasági elnökünk egy napot töltött Közép-Szlovákiában. A repülőtéren a becses vendéget Jozef Krí2, az SZNT alelnöke, Petronela ViSöovconá megbízott, Anton Tazky, az SZLKP KB elnökségének tagja, a kerületi pártbizottság első titkára, valamint a kerület, a besztercebányai és a zólyomi járás számos más vezető személyisége fogadta.

A Sliaöról Besztercebányára vezető úton az elnök és kísérete Kremniökára látogatott, ahol virágcsokrot helyezett el a fasizmus áldozatainak emlékművére. Az egész útvonalon a falvak lakóinak lelkesen ünneplő sorfala között haladt el az elnök kocsija, és Besztercebányán a szovjet emlékműnél állt meg. Köztársasági elnökünk vörös virágkoszorút helyezett el az emlékműnél. Itt találkozott a köztársasági elnök régi harcostársaival, az ellenállási mozgalom közép-szlovákiai résztvevőivel. Az öreg harcosok mély meghatódottsággal szorították meg volt parancsnokuk kezét.

Koszorúzás után a köztársasági elnök és kísérete rövid pihenőt tartott, majd az SZNF téren összegyűlt tömeg sorfala közt a városi nemzeti bizottság székházába hajtatott. A városi nemzeti bizottság elnöke jozef ValuSka rövid beszédben üdvözölte a vendéget, amire a köztársasági elnök szívélyes szavakkal válaszolt. Majd beírta a nevét a város emlékkönyvébe.

A besztercebányai főtéren hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy résztvegyen a köztársasági elnök tiszteletére rendezett nagygyűlésen. Anton Taziky, a kerületi pártbizottság vezető titkára meleg szavakkal köszöntötte a vendéget és kijelentette, hogy ez a látogatás az elnök nagy figyelmességét tanúsítja és egyben tiszteletadás is a felkelés emlékének. A szónok hangsúlyozta továbbá, hogy az elnök látogatása nagy erkölcsi támogatást jelent számukra a program valóra váltására fordított igyekezetben. Ezután Ludvík Svoboda mondotta el beszédét.

A köztársasági elnök tiszteletére rendezett díszebéd után a vendégeik Zólyomba utaztak, ahol Svoboda elvtársat a járás vezetői fogadták, Kegyeletes ünnepség zajlott le a szovjet és román katonák temetőjében, ahol 17 ezer szovjet és 10 ezer román katona nyugszik.

Ezután a köztársasági elnök és kísérete résztvett Zólyom és környéke dolgozóinak nagygyűlésén, amelyen rövid beszédet mondott.

SVOBODA ELVTÄRS ZVOLENI BESZÉDÉBŐL

Beszéde elején Svoboda elvtárs üdvözölte a város lakosságát, és megköszönte Zvolen városának meghívását. Majd méltatta Zvolen szerepét az antifasiszta ellenállásban. A város nagy szerepet játszott a felkelés előkészítésében, majd a partizán harcok központjává lett. A zvoleni várban volt a második csehszlovák partizánbrigádnak és a magyar partizánoknak főhadiszállása. Ebben a térségben folytatta harcait az első csehszlovák hadsereg 3. taktikai csoportja, — mondotta Svoboda elvtárs.

Majd a Csehszlovák Köztársaság fejlődését vázolta és kihangsúlyozta, a Szlovák Nemzeti Felkelés nagy történelmi jelentőségét, melyben a szlovák nép a Szovjetunió oldalán fegyvert ragadott a fasiszta jogtiprás és erőszakkal szemben nemzeti önállóságáért, szabadságáért és a szocializmusért. Hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának múlhatatlan történelmi érdeme van abban, hogy idejekorán felfigyelt a problémákra, amelyek közös munkánkat fékezték. Ezért Akcióprogramot dolgozott ki, amely hazánkban minden derék ember tevékenységének, nemzeteinknek és a nemzetiségeknek, a kommunistáknak, más pártok tagjainak, a párton kívülieknek és a Nemzeti Frontnak munkaprogramul szolgálhat.

Most pedig az szükséges, hogy a hibák és a fogyatékosságok mélyreható bírálata után gyakorlatilag bizonyítsuk be, hogy nemcsak beszélni tudunk, hanem konstruktívan cselekedni ás dolgozni is. „Meggyőződésem, hogy köztársaságunk teljesen megbízhat önökben — a közép-szlovákiai kerület dolgozóiban“ — jelentette ki Svoboda olvtárs.

Ezután a Szovjetunió népének múlhatatlan érdemeit hangsúlyozta köztársaságunk felszabadításában. „Nem tűrjük, hogy bárki és bármily módon becsmérelje közös harcunk emlékét, megbontsa közös érdekeinket és megzavarja együttműködésünket szovjet barátainkkal. Mindenkivel szembeszállunk, aki veszélyeztetni akarná a köztársaság egységét, függetlenségét, szocialista rendünket, barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval.

Majd sok sikert kívánt Közép-Szlovóikia népének további munkájában és végül a Csehszlovák Szocialista Köztársaság éltetésével fejezte be beszédét.

TÖRVÉNYEKg

ANYAGI TÄMOGATÄS A TUBERKULÖTIKUS BETEGEKNEK

Az aktív tuberkulózisban szenvedő betegekről történő gondoskodás nemcsak a páciensek javát szolgálja, hanem — lévén ragályos betegségről sző — egész társadalmunk egészségvédelmének elsőrendű érdeke. — Köztudomású, hogy a gümőkőros betegeknek az orvosi kezelésen kívül kiadósáéban kell táplálkozniuk, ami nemegyszer meghaladja anyagi képességeiket.

Ha tehát az Egészségügyi Minisztérium által kidolgozott osztályozás szerint, a P—I, P—II, M—I vagy M—II csoportba sorolt tébécés betegek képtelenek saját eszközeikből előteremteni a dúsabb táplálkozáshoz szükséges anyagiakat, sem rokonaik, hozzátartozóik vagy gyermekeik sem tudják fedezni ezeket a kiadástöbbleteket — ha mindjárt külön háztartásban is élnek — igényt támaszthatnak magasabb pénzbeli juttatásokra. Az anyagi juttatások emelését az illetékes járási nemzeti bizottságok, városokban pedig a körzeti nemzeti bizottságok szociális gondoskodásának főosztályán kell szorgalmazni.

Előfordult, hogy a nemzeti bizottságok nevezett főosztályai nem fordítottak kellő gondot az említett kiegészítő anyagi hozzájárulások Időbeni folyósítására, másrészt viszont néha a betegek is visszaélnek ebbeli igényükkel. így például egy tébécés beteg rokonai hónapról hónapra felvették a nemzeti bizottságon a felemelt összegeiket annak ellenére, hogy a páciens az egész idő alatt intézeti kezelésben, tehát teljes ellátásban is részesült!

Ha a tébécés beteg egészségi állapota javult, nem tarthat már igényt magasabb pénzbeli juttatások kifizetésére és köteles ezt a körülményt a nemzeti bizottság illetékes főosztályán bejelenteni. A Szociális Gondoskodás Állami Hivatala egyúttal megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a P—III és az M—III csoportba sorolt páciensek egészségi állapotuk javulása után is megkapják a magasabb pénzbeli hozzájárulást, ha a Járási (Körzeti) Népegészségügyi Intézet véleményező bizottsága továbbra is szükségesnek tartja a betegek kiadősabb táplálkozását és ha azok nem élvezik valamilyen egészségügyi intézet gyógykezelését és teljes ellátását.

Felette fontos, hogy a nemzeti bizottságok illetékes főosztályainak dolgozói a kiegészítő pénzbeli juttatások megítélésénél a tébécés beteg egyéb, múlhatatlanul szükséges kiadásait (lakbér, fűtés, világítás, ruházkodás stb.), és nemcsak az étkezést vegyék figyelembe. Mivel pedig minden nemzeti bizottságnak erre a célra létesített alapja elegendő anyagi eszközzel rendelkezik, fölösleges ott takarékoskodni, ahol arra nincs szükség. Ne feledjük, hogy a kiadós táplálkozás az orvosi kezelésen kívül a gümőkéros beteg gyógyulásának egyik elengedhetetlen feltételét és kellékét képezi. Ugyanakkor azonban a nemzeti bizottságok kötelesek ellenőrizni, vajon a tébécés betegeknek nyújtott anyagi juttatásokat nem herdálják-e el illetéktelenül a családtagok.

Részletesebb előírásokat a Szociális Gondoskodás Állami Hivatalának „Híradója“ (Zpravodaj) tartalmaz 1/1968 szám alatt.- - . .. . .. . JUDr. B. Linhart