Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-18 / 20. szám
Tg jósketrecek háztáji használatra Angliában a tojótyúkok felét, Olaszországban és más nyugati országokban is nagyrészt ketrecekben tartják. Magyarországon is működik már néhány ketreces tojóház s ezek szaporodása várható, mert újabb épület emelése nélkül meg lehet többszörözni a tojőállományt, ha azt ketrecekben helyezik el. A legutolsó mezőgazdasági kiállításon több, háztáji használatra szánt tojóketrecet mutattak be, abból kiindulva, hogy olyan emberek is foglalkoznak tyúktartással, akiknek nincs nagy udvaruk, sőt épület dolgában is szűkösen állnak. Az egyik — a képen látható — típusú ketrecet a debreceni fémfeldolgozó és javító ktsz. készítette és forgalmazza. Szükség esetén több is helyezhető egymás mellé. A trágya a ketrec drótrácsozatán áthull s ha a ketrec alatti padozatot faforgáccsal szórják fel, időnként azzal együtt lapáttal távolítható el a trágya. Az etetés-itatás kézi munkával is történhet, de aki több ketrecblokkból nagyobb egységet állít össze, automatizálhatja is. A ketrec rácsozata műanyaggal bevont, különböző vastagságú drótból készül. Ahhoz, hogy valaki ketreces tyúktartásra rendezkedjen be, az alábbi feltételek szükségesek: 1. tojóhibrid tyúk (kis helyet foglal, sokat tojik), 2. teljesértékű takarmány (a ketrecbe zárt tyúk ugyanis csak azt fogyaszthatja, amit eléje raknak), 3. épület, amit a szükségnek megfelelően lehet szellőztetni, világítani, 4. és természetesen a ketrec. Magyarországon jelenleg az alacsony tojás- és a magas takarmányár gátolja a ketreces tartás elterjedését. Alkalmas ketrecből ma már lenne elegendő. Biztos azonban, hogy ahogyan sok országban a háztáji tyúkállomány zöme ketrecbe került, előbb-utóbb nálunk is elindul ez a folyamat. —g— Nagyobb figyelmet érdemel a takarmánykáposzta A takarmánykáposztának, amit marhakáposztának is neveznek (Brassica oleracea var. acephala) különleges előnye a nyúltenyésztők szempontjából, hogy a fagy nem károsítja, sőt tudományos leírások alapján a fagy még kedvező is takarmányértékére, mert a fagyott növényben több a cukor és egyéb tápanyag. Évek óta termesztem nyulaimnak a kiskertben. Általában január közepéig ellátja állományomat friss, természetes zöldtakarmánnyal. A fagyott, havas, vizes káposztát etetés előtt egy nappal meleg helyiségben kell megszárítani, mert etetése enélkül éppoly káros, mint más zöldtakarmányoké. A torzsáját is szívesen fogyasztják a nyulak. A növény jól trágyázott, mély fekvésű talajt kíván, illetve ott ad nagy zöldtömeget. A csapadékot, illetve az öntözést nagyon meghálálja. Különösebb meleg, vagy napfényigénye nincs, ezért a leghidegebb téli hónapok kivételével az év bármely szakában fejlődőképes. Fő vetési ideje április—május. Ilyen esetben már szeptember elejétől kezdhetjük az alsó leveleik szedését, amit később úgyis elhullatna. Októbertől rendszeresen etethetjük. Ekkorra már embermagasságúra is megnő. Torzsája szárvágóval, kapával, soké csak kisbaltával vágható ki. Mindig annyit vágjunk, amennyit egy két nap alatt megetethetünk. Január közepéig is beoszthatjuk vágását. Tapasztalatom szerint az idő megjavulásával mínusz 12—15 °C után is — mely ugyan megtöri és levelét megsodorja — feléled, sőt plusz 4—5 fok esetében továbbfejlődik, illetve levágott és felengedett állapotban visszanyeri friss, zöld állapotát. Január közepénél tovább nem lehet tartani, mert tönkremegy. FővetésO helyett inkább másodnövényként termesztem, mert kizárólag téli takarmányként hasznosítom. így is nagyon jól termeszthető, csupán valamivel kisebb tömeget ad. így júliustól szeptember elejéig vethető. A tavalyi száraz nyárban és öntözés hiányában nálam például csak októberben kelt ki, mégis kielégítő termést adott, még decemberben is fejlődött. Ápolásként egyelést és egy két kapálást kíván. Amikor levelei a talajt beárnyékolják, minden gyomnövényt elnyom. Magtermesztése körülményes (kétéves növény). Talán ezért kevés a mag, sokszor nehéz hozzájutni. Kisebb mennyiségben azonban a vetőmagboltokban általában kapható. SZEGŐ LAJOS András bácsi juhai Árnak dacára, hogy iparunk egyik legértékesebb nyersanyaga a juhgyapjú, igen kevés mezőgazdasági üzem foglalkozik juhtenyésztéssel. Ez alól nem kivétel a komáromi járás sem, arról nem is szólva, hogy egyéni juhtenyésztőt alig találni. Az utóbbi talán azzal magyarázható, hogy számukra nincs megfelelő legelő. Márpedig a juhtenyésztés előfeltétele a legelő, mert a juhoknak sok zöldtakarmányra és mozgásra van szükségük. Az elmúlt napokban mégis találkoztam egy idős juhtenyésztővel. Már több mint tíz éve űzi ezt a foglalkozást, és amikor föltettem neki a kérdést, jövedelmezó-e a juhtenyésztés, határozott igennel válaszolt. Szerinte a juhok tartása kora tavasztól késő őszig különösebb nehézség nélkül megoldható. Legeltetésre alkalmas hely mindig található, mivel az utak mellékét, az erdők alját és a kevésbé értékes területeket a mezőgazdasági üzemek és erdőgazdaságok kihasználatlanul hagyják. A juhok viszont ezeken a területeken jól megélnek. A téli takarmányozás is biztosítható, mivel a juhok legfőbb tápláléka a széna, a kukoricakórő, a kukorica és a takarmányrépa, valamint a korpa. Koniar Andrásnak jelenleg 17 merinói juha van. Mivel már 72. esztendejét tapossa, nehezére esik az állandó jövés-menés, ami a juhok legeltetésével jár, de ez kellemes időtöltést jelent. Már többször foglalkozott a gondolattal, hogy fölhagy a juhok tenyésztésével, de nehezen válik meg tőlük. Koniar bácsi a téli időszakban 30 dkg kukoricadarát, 1,50 kg takarmányrépát, 2 deci korpát, kellő mennyiségű szénát és kukoricakórót ad juhainak. Tapasztalata szerint a kukorica feltétlenül szükséges az első osztályú gyapjú nyeréséhez. Tavaly például 12 darab állatról egyenként 5,50 kg gyapjút termelt. A szaporodás is kedvező, mert az anyák sok esetben két bárányt is ellenek. A juhokat — amennyiben az időjárás engedi — késő őszig legelteti. Ezzel eléri, hogy az anyák jó kondícióban vannak és ellés után bőséges mennyiségű tejjel rendelkeznek. Télen ügyelni kell, hogy a juhok takarmánya változatos legyen, mert egyoldalú takarmányozás következtében a gyapjú kihullása is előfordulhat. Mivel csak néhány állatról van szó, a gyapjú nyírását kézzel végzi. Ilyenkor rendszerint segítségre van szükség, mert a nagy kosokkal egyedül nehéz lenne megbirkóznia. András bácsi nagyon szereti a jámborképű állatokat. Életének ez ad értelmet, tartalmat. A munka, a folytonos mozgás, mert nyugtalan természete percig sem hagyja pihenni. Talán ezért oly fiatalos, hiszen éveit meghazudtoló fürgességgel mozog. Senki sem mondaná rá, hogy 72 esztendő gondja-baja nyomja vállait. Andriskin József Koniár András juhai között Fotó: Andriskin J.
