Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-18 / 20. szám
A tojótyúk mészigénye A tojótyúk számára nyújtandó mész mennyisége a baromfitenyésztők régóta vitatott problémája. H. J. L. Maas holland állatorvos véleménye erről a következő: valamikor a tenyésztők azt tartották, hogy nagyobb mennyiségű kalcium adagolása rontja a kelési eredményeket, kedvezőtlen a tojás izére, rontja a tojáshéj minőségét. Amerikai kutatók (Titus, Peterson, Combs) kísérleteik során viszont a következő eredményekre jutottak: Ha a takarmány kiegyensúlyozott, a nagyobb mennyiségű kalciumnak a keltetésre nincs kedvezőtlen hatása. Nem lehetett kimutatni, hogy nagyobb menrfyiségű kalcium kedvezőtlenül befolyásolná a tojás ízét. Ezt hollandiai kísérletek is igazolták. A nagyobb mennyiségű kalcium ugyancsak nem befolyásolja hátrányosan a tojáshéj minőségét. Azok a tojók, amelyek tojásának héja egyébként is jó minőségű volt, hasonló minőségűt termeltek akkor is, ha a takarmány kalcium-tartalmát nagymértékben növelték (örökletes tényezőknek van tehát szerepük). Ugyanakkor az olyan tyúkok tojásának héjminősége, amelyek egyébként is rossz minőségűt termeltek, lényegesen nem változott abban az esetben sem, amikor a takarmány kalcium-tartalmát lényegesen növelték. Ezt a megállapítást holland vizsgálatok ugyancsak megerősítették. Ha a tojáshéj minősége valamilyen fertőző betegség következtében nem kielégítő, ez a takarmány kalcium-tartalmának a fokozásával általában nem befolyásolható. KALCIUM SZÜKSÉGLET A fentiekkel szemben a kalciumhiány kétségtelenül kedvezőtlen hatású a tojáshéj minőségére — ez egyébként nagyon könnyen érthető. Egy tojás átlagosan 60 g. A tojáshéj kalcium-tartalma 2 g. Egy tyúk, amely 200 tojást termel egy év folyamán, ugyanabban az időszakban 400 g kalciumot, — vagyis tizenháromszor annyit, ad le, mint amennyi saját testének kalcium-tartalma. Ha a takarmányok egyáltalán nem tartalmaznának kalciumot, akkor a tyúk legfeljebb 3—5 tojást lenne képes termelni, mert ez Igénybe venné azt a kalciumtartalékok, amelyet a szervezet képes leadni. Azt is megállapították, hogy a tyúk a tojástermelés céljából kalcium-tartalékának legfeljebb Vi, V»-ad részét képes mozgósítani, másrészt a tyúk által felvett kalcium 50 %-a az ürülékkel eltávozik. A másik 50 %, amely a tyúk szervezetében marad, sem fordítódik teljes mértékben a termelésre, hanem annak csak mintegy 40—50 %-a. Ezekből a számokból az a követkéz tetés vonható le, hogy egy tojótyúk számára, 2,25-ször annyi kalcium felvétele szükséges, mint amennyit a tojástermelés céljára felhasznál. Ezt kf kell egészíteni azzal: ezek a számok nem tükrözik azt a tényt, hogy az egyes egyedek kalcium-hasznosító képessége lényegesen különböző lehet. A tojótyúkok takarmányának leglényegesebb alkotórészei — így a gabonamagvak és az olajpogácsák — általában kalciumban szegények, szükséges ezért, hogy a takarmánykeveréket olyan ásványi anyag-keverékekkel egészítsük ki, amelyben a kalcium kalciumkarbonát formájában van jelen. Gyakorlati okokból a gyárak általában kiegyensúlyozott takarmányt állítanak elő, ennek kalcium-tartalma azonban kismértékben mégis hiányos. Azt javasolják ezért, hogy az állatok kalciumigényét pótlással elégítsük ki, Ennek egyik általános módja a kagylődara etetése. Annak érdekében, hogy a tojótyúkok a megfelelő kalciummennyiséget felvegyék, nagyon lényeges, hogy a kagylódarát tartalmazó edények olyan helyeken legyenek elhelyezve, amelyeket a tojók gyakran felkeresnek. Amerikai vélemények szerint egy tojótápnak legalább 3,5—4 % kalciumot kell tartalmaznia. Titus amerikai kutató szerint a battériában felnevelt tojók számára 4 %, a mélyalmon tartottak számára 3,5—4 százalék kalciumot kell biztosítani. Meg kell jegyezni, hogy ezek a számok a termelésben levő állatokra vonatkoznak, és nem érvényesek a csibék vagy a fiatal jércék számára. Amerikai megfigyelések szerint a tojók számára javasolt magas kalcium-tartalom a csibéknél és fiatal jércéknél növekedéscsökkenést idézne elő, az pedig kedvezőtlen takarmányértékesüléssel járna együtt. Ezeknek a fiatal állatoknak maximálisan 1,70:1 és minimálisan 1,25:1 (átlagosan 1,60:1) kalciumfoszfor arányt javasolnak, tekintettel arra, hogy a fiatal állatoknak viszonylag nagyobb a foszforigénye, mint a tojótyúkoké. A kalcium és a cink szerepe között szoros az összefüggés. A kalcium mennyiségének lényeges növelése egyidejűleg a takarmány cinktartalmának a növelését is szükségessé teszi, A cinkmennyiség biztosítása azonban nem okoz problémát, ha az állatok etető- és itatőedénye galvanizált anyagból készült, mert szükségletüket teljes egészében fedezi az a cinkmennyiség, amely a takarmánynak, illetve a víznek az edénnyel való érintkezés folytán jut szervezetükbe. Bizonyos antibiotikumok, melyeket gyógyászati célból adagoltak, kedvezőbb módon hatnak, ha a takarmány kalciumtartalmát átmenetileg csökkentik. Az Egyesült Államokban már teljesen átment a gyakorlatba, hogy az antibiotikumos kezelés során alacsony kalcium-tartalmú takarmányt etetnek. 2—3 napnál hosszabb időn keresztül azonban nem szabad kalciumban szegény takarmányt etetni. Ez ugyanis fiatal állatoknál rachitisszel, idősebb állatoknál görcsös tünetekkel járna. La Revere de IElevage yugat-Németországi megfigyelések szerint a 3—4 tojóval népesített ketrecekben gyakran fordul elő úgynevezett „ketrec-fáradtság“. Az így nevezett betegségben szenvedő állatokon az első jel a taraj és ál-lebeny vértelenedése, az izmok erőtlenné válnak (az állat nem képes lábraállni) és minden tekintetben a teljes kimerültség és étvágytalanság je leit mutatja. A betegség első jeleitől számítva egy hét után már elhullás is bekövetkezhet. A baktériológiai és parazitológiai vizsgálatok mindig negatívok. A havi elhullás 3—B százalék között szokott lenni. A „ketrec-fáradtság" gyógyítása Hans Hartwigk állatorvos megfigyelése szerint, ha a beteg állatokat az első betegségi jelek után azonnal másik ketrecbe teszik át, ahol takarmányhoz és vízhez könnyen hozzájutnak, a gyógyulás egy hét alatt észlelhető és az állat két-három héten belül ismét termelni kezd. Feltételezi, hogy a betegség oka a ketrecben elhelyezett társak erőszakoskodása. Meggátolják, hogy társ tk takarmányhoz és vízhez jusson, és ennek az állapotnak a folyamatossága az elnyomott egyed legyengüléséhez, s az állapot állandó súlyosbodásához vezet. Megelőzhető a „ketrec-fáradtság“, ha a tojóketrecek állományát naponta tüzetesen átvizsgáljuk és gondoskodunk arról, hogy a betegség első tüneteit mutató állatoknak mindig legyen üres ketreeférőheiyük, ahová azokat átrakhatjuk. Poultry International Hogyan kerülhető el a pulykák nem kívánatos kotlása? Az Ohio-i Mezőgazdasági Kutatóintézetben új módszerrel kísérleteztek a pulykáik kotlási idejének csökkentése érdekében. A vizsgált pulykaállományban a megkotló tojóik aránya meghaladta a 85 %-ot. A kotlás igen nagy termelési kiesést okoz és természetesen erősen csökkenti a kikelthető pipék számát. Az intézet telepén a tenyészpulykákat mesterséges megvilágítású ólban helyezték el. A tojókat 18—18 férőhelyes rekeszekben tartották. A helyiség falait fehérre festették, hogy a fény visszaverődjön és erősebb stimuláló hatása legyen. A tojó termelését csapófészkezéses eljárással ellenőrizték. Háromhetes termelés után ellenőrizték először a kotlási. Azokat a tojókat, melyek az esti villanygyújtásikor a tojóíészekben voltak, egyedileg megvizsgálták. Ha nem éreztek keményhéjú tojást az uterusban, az állatot kiemelték és a leszoktató helyiségbe vitték át. A leszoktató helyiség — eltérően a tenyésztésre szánttól — kevésbé izolált falú és természetes megvilágítása is van. Egyenletes elosztásban 200 wattos égőkkel is fel van szerelve. Az állatokat itt lécpadlón helyezik el, a tenyészólban mélyalmon tartják a tojókat. A világítás állandó! A leszoktatóba rakott kotlókat 36 óráig tartják itt, utána visszarakják eredeti helyükre. A hat héten át már termelő állatok közül azokat, melyek egy héten át nem termeltek, ugyancsak átrakják a leszoktatóba — 50 órás időtartamra. Valószínűbb azonban, hogy ez utóbbiak csak termelési szünetet tartanak, különben a tojófészekbe ültek volna be éjszakára. Az ellenőrző eljárást heti két-három alkalommal tartják kívánatosnak megismételni, ekkor esténként az egész állományt, illetve az este fészekbe ülőiket átvizsgálják. (Poultry Meat)
