Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-18 / 20. szám
JFolytatás az I. oldalról.) tenyésztő tehát jogosan elvárhatja valamennyi legelőjén az agrotechnikai beavatkozás és átrendezés végrehajtását. A fűnövényzet között nincs helye a gyomnak, gaznak vagy az egészségre ártalmas növényeknek. A juhász pedig azzal járulhat hozzá a sikeres tenyésztési eredményekhez, hogy szorosan együttműködik az agronómussal, a növénygyógyászai, megtanácskozza velük a teendőket és úgy szervezi a legeltetést, hogy kihasználja a legeltetés korszerű technikáját, a villanypásztort, a fából vagy hálóból készült elkerítéseket. A juhokat karámban tartja,' azt időnként rendszeresen áthelyezi, hogy a karámon belüli területet újabb gondozásba vegye, bevesse fűmaggal és utántrágyázza. A juhok takarmányozásánál már el kell tekintenünk az egykori hagyományos módszereiktől, új ismeretekre kell alapítanunk a takarmányozást az állatotk egyes csoportjai táplálkozásának és hasznosításának megfelelően. Főleg a vágóállatok számára biztosítsuk a biológiailag teljes értékű takarmányadagokat a legelőn, amihez hozzájárul a juhok rendszeres póttakarmányozása és bizonyos pihentetése, hogy a takarmány kalőriaértéke kedvezően befolyásolja az állatok növekedését, súlygyarapodását, Izmosodását és húsuk minőségét. Ez annyit jelent, hogy a takarmányozás technológiai folyamatának új módszerét kell meghonosítanunk, amely lényegesen eltér a valamikor beidegződött egész napi legeltetéstől. A hústermelés minőségén Is javítanunk kell, hogy az előző évekhez hasonlóan ne Ismétlődjenek meg az eladás körüli nehézségek. Ezek mindig abban nyilvánultak meg, hogy főleg az ősz beálltával elegendő vágóállattal rendelkeztünk ugyan, húsuk azonban olyan rossz minőségű volt, hogy a levágott egyedek többsége csak feldolgozásra, nem pedig húsfogyasztásra volt alkalmas. Ékesen bizonyítják ezt az 1967-es felvásárlási eredmények az egyes minőségi osztályoknak megfelelően: „A“ osztályba soroltak 6,5 százalékot, „B“ osztályba soroltak 17,6 százalékot, mindössze tehát 24,1 százalék volt alkalmas húskimérésre. „C* osztályba soroltak Í7,7 százalékot, „D“ osztályba soroltak 16,0 százalékot; elkoboztak és kényszervágásra ment 9,9 százalék. Ebből az áttekintésből kiviláglik, hogy a hús egynegyed része sem felel meg az előírt minőségnek, ez pedig tarthatatlan helyzeti Meg kell tehát követelnünk a takarmányozásra fordított folyamatos gondosko2 «ÜMBB dást és a helyes kiválasztást. Ha a takarmányozásnál biztosítjuk a helyes kalóriaértéket és betartjuk az előírt technológiát, törvényszerűen elvárhatjuk a jó eredményeket és a jövedelmezőséget. Tapasztalatszerzés céljából már tavaly is végeztünk néhány kísérletet és gazdasági elemzést, hogy idén gyarapíthassuk húsjuh-állományunkat. Mivel beigazolódott valamennyi tenyészet jövedelmezősége, idén is számolnak hasonló tenyésztési módszerek szélesebb alapokon történő bevezetésével. Csupán a juhtenyésztökön múlik, hogyan fogadják ezt az indítványt. Ebben a vonatkozásban arra akarok utalni, hogy az említett célokra máris különleges takarmánykeverékeket állítanak elő, amelyek az illetékes Mezőgazdasági Felvásárlási és Ellátási Vállalatnál beszerezhetők. A jelenlegi helyzet azonban arra vall, hogy gazdáink még nem használják ki mindenütt kellő mértékben takarmányellátó üzemeink ezen ajánlatát. Szlovákia egyes kerületeiben például egymástól lényegesen eltérő mennyiségű takarmánykeveréket rendeltek. Ha ezeket a rendeléseket az 1968. január 1-én kimutatott juhállományra számítjuk át, jóval nagyobb rendeléseket eszközölhettek volna. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy az állomány jerke- és kosbárányokkal szaporodott, nyilvánvaló, hogy ezeket a növendékállatokat megfelelő adottságok mellett takarmánykeverékkel is kellene póttakarmányozni, nevezetesen a SOJ—1-gyel, amely néhány fontos alkatrészt, (portejet, szója- és borsódarát, korpát, amerikai mogyoró-darát, továbbá a VAD nevű vitamin pótló készítményt, az MKP—3 védjegyű ásványi takarmányadalékot) tartalmaz, (összesen tehát 21,8 százalék emészthető, nitrogén tartalmú anyagot, valamint 66,4 százalék keményítő egységet.) A takarmányozásnak ez a módja bizonyára újdonságot jelent a juhtenyésztők számára, de alighanem olyanok is akadnak, akik annak ellenére is bizalmatlankodnak, hogy a takarmányfogyasztáson semmi sem változik, csupán az ivóvíz-fogyasztás növekszik és jobb eredményeknek néznek elébe. De mit érnek el a juhtenyésztők az említett takarmánykeverékek adagolásával? 0 Mindenekelőtt jó minőségű tenyészetet, az állatok erőnlétét és súlygyarapodását; 0 a fejéshozam fokozását, tehát több tejet s ezzel karöltve fokozottabb satjtermelést; 0 az anyaállatok egészségének, erőnlétének javulását, ami viszont növeli a gyapjútermelést, a termőképességet és az összhaszon-hozamot; 0 az állattenyésztés eme ágazata jövedelmezőségének gyarapodását és a mezőgazdasági özem tiszta jövedelmének fokozását. A juhtenyésztőiknek szem előtt kell tartaniuk e takarmánykeverék célirányosságát, mert többféle keverék létezik. Egyik fajtája például szójadara-kivonatból, finom búzakorpából, amerikai mogyoró- és lenmagdarából, hántolt zabból, élesztőből, takarmánycukorból, vitaminpótlékból és ásványi takarmányadalékból készül, ami megfelel 19,4 százalék könnyen emészthető anyagnak és 66,7 százalék keményítő egységnek. Jelenleg folyamatban van a bárányhizlalás, az ún. vágóürük vagy fiatal kosok póttakarmányozásának szervezése. A juhtenyésztés ezt a termelési módszerét azért akarjuk meghonosítani, hogy megjavuljon a hús minősége. Figyelmeztetjük ezért a mezőgazdasági üzemeket és kiváltkép a juhtenyésztőket, hogy ezt a mozgalmat a Mezőgazdasági Ellátási és Felvásárlási Vállalat illetékes üzemei biztosítják a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági megbízotti főosztályának f. é. április 9-i körlevele értelmében. Az ebben a körlevélben körülírt irányelvek a következő célokat szolgálják: 0 megteremtik az áttekintést az eladásra szánt vágójuhok mennyiségéről minőség és határidő megadásával; 0 lehetőséget, igényjogosultságot teremtenék szerződéskötésekre a vágójuhok értékesítésének idényhez kötött hátrányának kiküszöbölésére; 0 a juhtenyésztők számára biztosítják az értékesítés lehetőségét és egyúttal megteremtik a feltételeket jó minőségű hús termeléséhez kedvező anyagi feltételek mellett. Ennek a célnak az érdekében minden egyes mezőgazdasági üzem 50 kg takarmánykeveréket vásárolhat „bárányetetésre“. A keverék nincs kötve szemestermékek ellenszolgáltatásához, ellenben azzal számolnak, hogy minden 50 kg takarmánykeverék ellenében az illető EFSZ, állami gazdaság stb. augusztus végéig egy-egy fiatal hízókost vagy ürüt, tehát vágóállatot kínál fel eladásra legalább 25 kg élősúlyban. Az ekképpen nevelt állatokat kivitelre szánják, a Mezőgazdasági Ellátási és Felvásárlási Vállalat illetékes üzemének közvetítésével kerülnek eladásra az érvényben lévő irányelvek értelmében. A vágójuhok kiválasztását a juhtenyésztőkarámban maguk a külföldi átvevők ejtik meg. Feltételezhető, hogy ilyen körülmények között már csak két minőségi osztályba sorolják majd a vágóállatokat, ha exportáruról van szó: Az „A“ osztályba sorolt állatok élősúlyának 1 kg-ért 15 koronát, a „B“ osztályba sorolt állatok élősúlyának 1 kg-ért 13 koronát fizetnek. A megkövetelt minőségen kívül kb. 1 hónappal az eladás előtt meg kell nyírni az állatokat, tehát csak rövidszőrfi gyapjúval számolnak, amelyért külön 50 fillért kap a juhtenyésztő az állat élősúlyának minden egyes kilogrammja után. Minőségjavulást várnak végeredményben a kiselejtezett anyajuhoknál és öregebb birkáknál is. A hizlalást itt is meg lehet szervezni és az aránylag jó erőnlétnek örvendő vágóegyedeket ugyancsak fel lehet kínálni exportálásra, mert külföldön nagy érdeklődést tanúsítanak irántuk. Erre a célra is zab- és árpadarából, zabkorpából, napraforgódara-kivonatból, húgyanyagból és ásványi takarmányadalékból készült póttakarmánykeverék rendelését lehet biztosítani. Ez a keverék is 11 százalék nitrogén tartalmú, könnyen emészthető anyagokból és 50,4 százalék keményítő értékből tevődik össze. Előzetes számítások szerint, minden egyedre és a hizlalás egész tartamára, vagyis 240—270 napra 55—60 kg keveréket kell szánni, szóval naponként 20—50 deka feletetésével számolunk. A keveréket nedvesen vagy pedig nedvdús terimés takarmánnyal keverve szárazon adagoljuk. A juhtenyésztőknek SliaCon megtartott harmadik találkozóján olyan kívánalmak is elhangzottak, hogy az anyaállatok számára is készítsenek különleges takarmánykeverékeket. Takarmányellátó iparunk eleget is tett a juhtenyésztők kérelmének és máris hozzálátott kétféle választék előállításához. Az egyik keverék kb. 11 százalék könnyen emészthető, nitrogén tartalmú anyagot s több mint 50 százalék keményítő egységet tartalmaz. Többféle növényi eredetű komponensből, takarmány-korpalisztből, zab- és lenmag-dara kivonatból, árpából, ásványi adalékokból és sókból készül. A keveréket száraz állapotban, a taikarmányadagokban hiányzó tápanyagok feltöltésére etetik, állatonként és naponként 25—35 dekát, de a pontos mennyiséget mégis csak a többi takarmány biológiai tápértékéhez kell idomítani. A takarmánykeveiékek készítésével kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az anyajuhok hizlalását célzó keverékek rendeltetését. Nem becsülhetjük le ugyanis a juhok eme csoportjának értékét, mert húsuk — főleg ősszel — keresett cikknek számít. De ezt az őszi határidőt is ajánlatos lenne elodázni — kétféle időpontra. Az anyajuhok azt a részét, amelyet már nem szándékozunk párosítani, már augusztusban, legkésőbb szeptemberben kellene eladni, kisebb, nem vemhes részüket pedig csak decemberben. Ezek a tenyészetből kirekesztett juhok soványak, húsuk minősége silány és eladás esetén az eddigi gyakorlat szerint a „C“, vagy a „D“ minőségi osztályba sorolhatók. Ezért ajánlatos volna ezeket is póttakarmány-keverékkel etetni, sőt egy további keverék alkalmazása sem ártana, amely búzakorpából, árpa- és kukoricadarából, árpacsíráből, húgyanyagból, ásványi anyagokból és takarmánysókból készül. Mindent egybevetve azonban a nitrogén tartalmú, könnyen emészthető anyagok kisebb százalékarányát (8,8%-ot), a keményítő értékeknek viszont nagyobb menynyiségét (45,3 %-át) tartalmazza. Az adagolás módja és menynyisége hasonló az előbbiéhez. jaroslav Janik, mérnök
