Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-18 / 20. szám

IV. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. MÁJUS Alkalmazzunk új technológiát a juhtenyésztésben Juhász-körökben gyakran hangzanak el olyan nézet-meg­nyilvánulások, hogy a Juhte­nyésztés mesterségében évről évre ugyanazok az időszakon­ként szabályosan megismétlődő munkafolyamatok váltják egy­mást, amelyeket a juhtenyész­­tők ennek folytán teljesen ter­­mésztesnek, magától értetődő­nek minősítenek. Sokszor a he­lyi adottságokat, az állomány egészségi állapotát is lebecsü­lik, figyelmen kívül hagyják a fejlődés követelményeit. A juh­tenyésztéssel kapcsolatos mun­kálatokat unottan, gépiesen végzik. Ahhoz, hogy a tenyész­tés jövedelmező legyen, ma­napság már nem elegendők a hagyományos módszerek, ha­nem ki kell használnunk a juhtenyésztésben mindinkább megnyilvánuló új munkamód­szereket, a nagyüzemi technoló­giát, figyelembe kell vennünk az éghajlati és gazdasági adott­ságokat, amelyek lehetővé te­szik a fokozott munkatermelé­kenységet és a legnagyobb gaz­dasági eredményeik elérését. Szükségesnek tartom ezért a Juhtenyésztés jelenlegi követel­ményeinek és igényeinek szem­pontjából mind az állattenyész­tők, mind pedig az élelmezési és fogyasztási ipar feldolgozó üzemeinek részéről rámutatni néhány halaszthatatlan feladat­ra és új ismeretekre, valamint arra a segítségre, amelyet a Mezőgazdasági Ellátási és Fel­­vásárlási Vállalat szolgáltatá­sok keretében hajlandó a juh­­tenyésztőknek nyújtani. Előrebocsátom, hogy csak akkor állhat be javulás, ha erélyes változtatásokat eszköz­lünk a Juhtenyésztés technoló­giájában s ha megértést tanú­sítunk egyrészt a tenyésztő, másrészt az érdelkelt szervezet követelményei iránt. Jelenlegi időszakunkat már a tenyészidény teljes kibontako­zása jellemzi, ezért a juhok számára is a legelő képezze a fő élelemforrást, amely vidé­kenként amúgy is az egyetlen táplálékforrást jelenti. Emellett ügyelnünk kell az állatok egészségi állapotának és erőn­létének megőrzésére, igyekez­nünk kell a legeltetés techni­kájának betartása által elejét venni megbetegedések elhara­­pózásának. Irányelvül szolgál­jon: 0 legeltessünk előre meg­fontolt terv alapján a növény­zet lehető legcélszerűbb ki­használásával; 0 csak a tavasszal féregte­­lenített, egészséges és élősdi­­mentes állatokat összpontosít­suk; • a juhokat fokozatosan szoktassuk a legelésre és a megváltozott takarmányra fő­leg azokon a helyeken, ahol még zsenge a növényzet; # a juhokat éhgyomorral ne hatjsuk ki a legelőre, a nyáj­nak lassanként kell hozzászok­nia a zöldtakarmányhoz. A fia­tal növényzet még ritka, hiá­nyos táplálékot nyújt az álla­toknak. Később viszont a mind­inkább burjánzó, fehérjedús nö­vényzet túlzott mennyiségben károsan befolyásolja a juhok egészségét és hasmenést idéz­het elő. Ezzel egyidejűleg kü­lönben is fölöslegesen elfecsé­relnénk a fehérjedús, drága takarmányt. Tanácsosabb, ha a hiányzó tápanyagokat száraz alomszalmával vagy kevésbé értékes szénával pótoljuk, hogy megtérüljön a hiányzó rost­anyag; Ó semmi szín alatt se itas­suk a juhokat pocsolyákban, tócsákban, zsombékos terüle­ten, az udvarokon felgyülem­lett szennyvizekben vagy álló­vizekben. Használjunk erre a célra tiszta ivóvízzel telt vá­lyút; • távol eső legelőkre rövi­dítsük az utat és ne tereljük a nyájat poros utakon; • ne legeltessünk mindig egy és ugyanazon a helyen, ke­ressük fel és használjuk ki a tavalyi helyeket, gondozzuk, trágyázzuk, rendezzük azokat. Ezzel elejét vesszük a legelő fertőzésének élősdiekkel és be­tegség-csírákkal. Mivel nálunk a tenyészidő alatt elsősorban a legelés nyújtja a fő táplálékot, ponto­san be kell tartanunk a fent­­említett irányelveket, meghatá­rozzuk az egyes csoportoknak megfelelő legelőterületeiket a növényzet összetételének meg­felelően. Amennyiben a kisze­melt legelő nem elég gazdag fehérjedús növényzetben, az ag­­ronőmus segítségét kell igény­be vennünk. A tapasztalt ju­hász számára nem lehet közöm­bös a növényzet minősége. A növényzet fajtabéli összetételé­től függ a legelő jó vagy rossz minősége, ami viszont befolyá­solja az állatok jövedelmezősé­gét. Fontos tehát a jófajta réti növények, a herefélék és ne­© A TARTALOMBÓL: i- Ezt valóban látni kell ■f- A házinyúltenyésztéi távlatai ^ Előnyös a lúdtartás a háztájiban Megfelelő időben, megfelelő „sebességre“ 4- Nagyobb figyelmet érdemel a takarmány­­káposzta + Tojóketrecek házi használatra András bácsi Juhai 4 Hogyan kerülhető el a pulykák nem kívánatos kottása tA tojótyúk mészigénye A Hunnia-hibrid csirkékről mesített fűfélék jelenléte, mert éltetőén, táplálőan hatnak az állatokra. Köztudomású, hogy régebben a nem összefüggő he­gyi és erdei legelők növényze­tének minőségén kizárólag ka­rámozással javítottak. Ennek a trágyázást módszernek még ma is nagy jelentősége van nem­csak a hegyeken, hanem a sík­földi állandó legelőkön is, mert jól átgondolt, céltudatos be­avatkozást jelent a növényzet minőségének javítására. A juh­­(Folytatás a 2. oldalon.) LEGELŐRE TART A NYÄJ. Foto: lfj. Kontár GyulA ÜÜIWilÉÍ

Next

/
Thumbnails
Contents