Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-18 / 20. szám
Bratislava, 1988. májns 18. Ara 1,— Kfis XIX. évfolyam, 20. szám. A kultúra egyensúlyáért Ä CSKP akcióprogramja jelentős teret szentel a kultúra újraértékelésére. S nem véletlenül. Hazánkban — de határainkon túl Is — a technizálődő világ egyre Inkább a maga javéra próbálja billenteni a két kultúra — a technikai és a humán műveltség — mérlegének nyelvét. S nagy a veszély, hogy e két kultúra küzdelmében a technicentriikus érdekek — a specializáció egyre erősebb hatáséra a termelésben — kerülnek túlsúlyba. Ml következik ebből? Meginog a társadalom kulturális egyensúlya, felbillennek az arányok. S ha ez megtörténik, eredményeik nemcsak egy társadalom, de az emberiség egész szempontjából Is komoly következményekkel járhatnak. Ennek bizonyítására, úgy véljük, nem szükséges példákat felsorolni; de ha mégis, úgy példa rá az egész emberiség történelme, kezdve a kőbaltától, amellyel az ősember vélt vagy valós ellenségét agyonsújtotta, bevégezve az atom- és hidrogén-bombák milliószorosan hatványozott pusztító hatásával. Mert e kettő között nem elvi, hanem csupán technikai különbség van. Akárki felhozhatná ellenérvként — s joggal —, hogy a technika vívmányai az emberiség haladását szolgálják, hogy mindaz, ami az ember munkáját megkönnyíti a technikai haladás eredménye. Jgy van, visszavonhatatlanul és megmásíthatatlanul. Csakhogy a technikai alkotások azon része, amely az embert szolgálja, szoros testvériségben áll a humánummal; míg a kőbalta, az ágyú, az atombomba az antihumantsta „eszmék“ támogatásával és azokat szolgálva jött létre. Ha pontosak és következetesek akarnánk lenni, nyomon kísérhetnénk ezt a fejlődést, de akkor Is csak arra a végkövetkeztetésre jutnánk, hogy a technika antihumánus ága csakis úgy és ott jöhetett létre, ahol a humán műveltség negációjával állunk szemben; ahol a két kultúra mesterséges beavatkozásra elszakadt egymástól. Miért beszélünk erről? Azért, mert egy társadalom értékét emberséges voltát kultúrájának egésze determinálja. Műveltsége technikai és humanista részének összhangja és egyensúlya. S ez az a pont, amely legtöbb gondot és problémát jelenti századunkban. Ez az, ami a szocialista társadalmak erőfeszítésének középpontjában áll. Nem véletlenül jött létre nálunk sem az a fordulat, amely egész társadalmunk belső arculatát akarja megváltoztatni és demokratikus alapokra helyezni, s nem véletlen, hogy a CSKP Akcióprogramja olyan fontosnak tartja e kérdések rendezését, amikor kimondja, hogy: „A szocialista társadalom fejlesztése egyben a tudomány társadalmi elkötelezettsége és felelőssége, és a társadalom egész élete Irányítása és kialakítása során való érvényesítésének folyamata.“ Majd ezt fokozza kibővítve és aláhúzva: „Le kell küzdeni a kultúra és a művészet társadalmi és emberi hivatásának leszűkített felfogását, Ideológiai és politikai szerepének túlbecsülését, valamint az ember s az ember világa átalakításában lévő általános, alapvető kulturális és esztétikai feladatok lebecsülését. Ha a szocializmus nem lesz a humanista kultúra megtestesítője, ha nem lesz valóban emberi, akkor elveszti küldetését. A szocialista kultúrával bizonyítjuk be és akarjuk továbbra is bebizonyítani idehaza éppúgy, mint az egész világ előtt, a szocializmus fölényét.“ A két idézett rész — a technikai és humán jellegű kultúra — összehangolásának szándékából és tudatos akarásából született. Ha azonban megelégednénk a tézisekkel, az általános megfogalmazásokkal, a valóság, a mindennapok gondja elől zárkóznánk el. Márpedig ilyen könnyelműséget nem engedhetünk meg magunknak. Okulhattunk az elmúlt évek gyakorlatából, amikor nem a valóság igényeihez méreteztük munkánkat és feladatunkat a kultúra területén. Elrettentő példákat nem kell a szomszédban keresni. Akad nálunk is szépszerével. Az iskolaügy, a népművelés és kulturális élet minden szakaszán. S bátorkodunk még tovább menni: a kultúrát leszűkítettük Irodalomra, műkedvelő színjátszásra, s klsebb-nagyobb mértékben — már amennyiben ez a szlovákiai magyar viszonyok között számításba jöhetett — a zeneművészetre, hivatásos vagy műkedvelő szinten. Ennyi volt és nem több. Pedig a kultúra a munka kultúrájával kezdődik. Az első pillanatra ez talán meghökkenő, de ha alaposabban átgondoljuk a kultúra lényegét, mindenképpen ide jutunk: hogy az ember, a homo sapiens hol, milyen körülmények között, milyen környezetben él és végzi mindennapi munkáját. Mert ezek az elsődleges alapvető kérdések, amelyek meghatározzák a továbbiam kát: kulturális igényelt, magatartását, erkölcsi felelősségét önmaga és a tár-' sadalommal szemben. A munka kul* túrája emberi és etikai mérték; a technikai és a humán műveltség öszszekötő kapcsa. De csak akkor, ha a környezet megadja a dolgozó ember számára. Ha a munka kultúrája stagnál vagy nem éri el a megkövetelt minimumot, az ember elanyagiasodik, megszűnik társadalmi érdeklődése. S amikor ez bekövetkezik, a két kultúra egyensúlya megbomlik — a kőbalta és az atombomba javára. Meglehet, némelyek ezeket az állításokat túlzottaknak tartják, mondván, hogy az egyes ember számára mindez nem így probléma. Meglehet De mi most minderről mint jelenségről — s világviszonylatban érezhető és aktuális jelenségről — beszélünk, s tudjuk, hogy az egyes ember tudatában nem ily komplex módon jelentkezik. A lényeg azonban megmarad, nem változik. S ez a tény egyáltalán nem megnyugtató. Nem lehet véletlen, hogy világviszonylatban annyit és annyian beszélnek erről a kérdésről, s természetesen az sem véletlen, hogy a párt Akcióprogramjában ilyen hangsúlyt kapott. Egy társadalmon belül a kultúra ma már nem fényűzés, hanem mindennapi szükséglet; s ha szocialista társadalomról beszélünk, ez még hatványozottabban érvényes. Voltak torzulások, ^oltak visszaélések — mi szlovákiai magyarok saját bőrünkön éreztük áldatlan eredményeit — amelyek akadályozták kiteljesedését. Ez azonban nem jogosít fel arra, hogy feladjuk a harcot, hogy a meg nem oldott kérdések elől kitérjünk. Az ország rendjének demokratizálódásával új lehetőségek mutatkoznak a mi számunkra is és ezeket a lehetőségeket meg kell ragadni. Erre vonatkozóan az akcióprogramban a következő kitételt találjuk: „A nemzetiségi kultúrák további fejlődésének anyagi feltételeit és káderkérdéseit intézményesen kell biztosítani, a nemzetiségi szükségletek szempontjából tudományos és kulturális intézményeket és munkahelyeket kell létesíteni. A nemzetiségek kultúrájának anyagi biztosításában a döntő szerep és feladat az állami szerveket és a nemzeti bizottságokat illeti, az egyes nemzetiségek kulturális szövetségeivel együtt." Ha kulturális életünk soron lévő feladatairól beszélünk, akkor ilyen értelemben kell foglalkozni vele. Az egész lényege: egyensúlyteremtés. Hogy a technikai és humán műveltség együtt, egymást kiegésztíve és egymást segítve váljon nemzeteink és társadalmunk hasznára. A csehországi szövetkezetekben egyre nagyobb jelentősége van a melléktermelésnek. A képen látható takarmánykeverék-tartályokat a Kokanín—i Maráovice-i szövetkezetben gyártják. Mivel nagyon praktikusak, a bratislavai felvásárló üzem is 1000 darabot rendelt belőlük. «J* «j* ♦** ♦*« »3» *3» .3. «3* .3. «3* .3. *3» *3* <3« *3* «5* «3* *j* *** «3* *J* *j* «3« ^ Emelkedik a piaci ellátás A Belkereskedelmi Minisztérium megállapítása szerint fennáll annak a veszélye, hogy tovább fokozódnak a piacunkon mutatkozó aránytalanságok. Áprilisban az áruforgalom átlagos napi értéke 331 millió korona, márciusban 318 millió korona, míg egy évvel ezelőtt csak 280 millió korona volt. A kereslet növekedését a lakosság jövedelmének növekedése okozza. Pozitív elemként lehet bizonyos mértékben értékelni azt a tényt, hogy az idén — a tavalyi évhez képest — a piaci szállítások mintegy 12 százalékkal növekedtek. A Belkereskedelmi Minisztérium jelentése ennek ellenére megállapítja, hogyha a kiskereskedelmi forgalom olyan mértékben emelkednék tovább, mint eddig, egész évi viszonylatban 5—6 milliárd koronával túlszárnyalná az eredetileg feltételezett forgalmat. Jellegzetes vonása a piacnak az ipari jellegű fogyasztási cikkeik eladásának gyors üteme, ahol állandó nehézségekkel küzdünk a nagyobb áruválaszték biztosításában. A hitelre történő eladások ezzel szemben csökkenő tendenciát mutatnak. Az Állami Takarékpénztár az elmúlt hónapban 82 millió korona, míg márciusban 86 millió korona kölcsönt nyújtott. Äzt hiszem általános panasz, hogy 1967/68. gazdasági év” ben talajaink vízellátottsága alatta marad a szokásos évi átlagnak. Ezen tény, valamint a szokatlanul meleg tavasz sok termelőnek okoz komoly gondot, s félő, hogy növényeink vízellátottsága épp akkor fog csődöt mondani, amikor a vízre legnagyobb szükség volna. Ez az ún. „kritikus időszak“, egyben koncentrált támadást jelent a talaj víztartaléka nemcsak azért, mivel a növény gyors fejlődése, növekedése, de virágzása is sok-sok vizet igényel. A növény fokozott vízigénye mellett a magasabb hőmérséklet, az ezzel járó fokozottabb párologtatás, szárító szelek mind olyan tényezők, melyek emésztik az őszi mélyszántással a tenyészidőn kívül (októbertől márciusig) tárolt csapadékmennyiséget. Ott, ahol a tárolás jó volt és a talaj a víztartalékkal bír, a növényzet sokáig megél különösebb károsodás nélkül, a felhalmozott készletek mellett. Ott, ahol azonban vagy elkésetten végzett, vagy egyáltalán el nem végzett őszi mélyszántás miatt csak csökkentett vízkészlettel bír, a vízhiány jelenségei fokozottan fognak jelentkezni. Az ilyen talajban termesztett gabonák lassan fejlődnek, sárgás színezetűek, rövid kalászúak, és idő előtt ún. kényszerérettek lesznek. Természetes, hogy ez terméscsökkenéssel jár. Mindez nemcsak a növényzet közvetlen vízhiányának eredménye, de következménye azon Jelenségnek is, hogy a talajban lévő ásványi sók túl sűrű koncentrációba kerültek és nem tudnak diffúzió útján a hajszálgyökérzet permeabilis hártyáján áthatolni. Talán jobb így, hogy így van, mert a túl sűrű koncentráció megmérgezné a növényzet szervezetét, vagyis a diffúzió hiánya a növény természet-adta védelme. Mit lehet tenni ez ellen? Ez időben már semmit, mivel őszi gabonáink a szárbamenés fázisába kerültek, amikor a henger károsodás nélkül nem alkalmazható. Amíg a gabonák a bokrosodás fázisában vannak (a tavasziak még igen) ott a talaj tömörítésével beálló hajszálcsöves pórusok megsokszorosításával lehetővé válik a talaj alsóbb rétegéből a vizet a gyökérszférába emelni. Ez azonban kétélű fegyver, mivel a vízzóna áthelyezésével annak utánpótlása nélkül az a talajréteg lesz vízszegény, mely rövidesen a fejlődő növényzetnek gyökérzónáját fogja képezni, s ha az vízszegény lesz, beáll a fellődési stagnáció, a növényzet visszamarad fejlődésében és alacsony terméshozammal szomorúja a termelőt. Itt csak az segítene, ha kiadós esőzések révén a műveleti talaj telítődne vízzel és az lefelé hatolva újra egyesítené a műveleti és altalajréteg vízzel telített rétegét. Ehhez sok esőre és csendes, nem zivataros esőre volna szükség. Reménykedve tekintünk a május elé. Ha a május nedves lesz, úgy a tavaszi kalászosok még megnyerhetik a csatát, az ősziek csak javuló tendenciát mutathatnak. A vízkészlet hiánya a talajban egyéb veszélyt is jelent termelőinkre. Ott, ahol a vegyszeres gyomirtást alkalmazták és olyan gyomirtószereket használták, melyeknek visszamaradó része ún. „rezidnális“ hatást eredményez, ez sok bajt Jog okozni az utónövényeknél. Ugyanaz a jelenség fog mutatkozni ott is, ahol e vegyszereket tavaly használták kukoricák gyom-Mit tehetünk a szárazság ellen? talanítására, és ez évben tavaszi kalászost termesztettek utónövényiként. Az ún. petentráció, vagyis lemosódás vízhiány miatt tökéletlenül megy végbe és utóhatása fokozott mértékben fog jelentkezni. Elsősorban a triazin csoportba tartozó erős utóhatást jelentő vegyszereknél (Zimazin, Atrazin, Zeazin, Hungazin) fog ez jelentkezni, már kevésbé a Selektínnél vagy annak Simazinnak vagy Zeazlnnak keverékben történő felhasználásánál. Kisebb lesz a szárazság okozta károsodás azon vidékek őszi gabonájánál is, ahol elég magas a talajvíz szintje, vagy ahol az őszi kalászosokat tavaly korán vetették, úgyhogy tavaszra sűrű összefüggő gyepszőnyeget képeztek, ami védelmet nyújtott a tavaszi meleg napok és szárító szelek vízpárologtató hatásával szemben. Természetesen, ott, ahol a magasabb talajvízszint párosult az időben végzett sűrű vetéssel, ott egyáltalán nem kell félni a vízhiánytól. A talaj vízkészletének helyzetéről mindenki meggyőződhet megfelelő ellenőrző szonda segítségével, ásásával, ennek alapján elhatározhatja mit óhajt tenni a kár csökkentése érdekében. Ott, ahol a növény fejlődése már nem teszi lehetővé az agrotechnikai művelet alkalmazását, várni kell a dolgok kifejlődésére — minden illúzió mellőzésével. Az 1967/68 gazdasági év klimatikus viszonyai mementőul szolgálhatnak a termelőknek arra, hogy ne bízzuk magunkat a természet kénye-kedvére, de időben és megfelelő módon alkalmazott művelettel eleve zárjuk ki annak lehetőségét, hogy a természet szeszélyének játékszerévé legyünk. Ott, ahol az őszi mélyszántást időben végezték, vagy ahol az őszi vetéseket nyári mélyszántásba és Időben vetették el, nagy baj nem eshet, legfeljebb a termés csökken. Ilyen vetések gyorsabban fognak beérni, tehát számolnunk kell idő előtti aratással. A tavasszal nitrogénnel bőven felültrágyázott őszi vetéseknél, ha közben megindulnának a májusi esőzések viszont az a veszély fenyegethet, hogy a nitrogén oldatba jutásával meghosszabbítja a tenyészidőt és veszélyeztetheti a termény besülését. Legyünk tehát résen és a nitrogénnel túltrágyázott őszi vetéseinket kiegészítő kálium és foszfor trágyázással már most egyensúlyozzuk. Nem félünk attól, hogy e trágyák kárba vesznek, mert kimosódásuk veszélye igen csekély és megmaradásuk a talajban a jövő évi termés részére biztosított. Tavaszi kalászosaink vízgazdálkodását figyelemmel kell kísérnünk. Szükség esetén (de csak kivételesen) hengerezzük le, de utána egy-két héten belül fogasolással akadályozzuk meg a víz elpárolgását. Általános tanácsot adni nem lehet anélkül, hogy a receptúra általános hibájába ne esnénk, de a talajszonda mindenkinek mindent megmutat. A talaj vízkészlete és a víznek ebben vagy abban a talajrétegben való elhelyezkedése döntően kell hogy befolyásolja elhatározásunkat. Tekintettel a növényzet gyors fejlődésére, ott ahol tenni kell valamit, 'késedelem nélkül lépjünk közbe, mert elkésett művelet visszafelé sülhet és a kalászos növények nem kívánatos ún. „sarjboikrosodását“ eredményezheti, ami a főhajtás rovására kalászt nem hozó, de tápanyagot elszívó mellékhajtásokat nevel, ami feltétlen terméscsökkenéssel jár. Természetesen más a helyzet kapásainknál, takarmány és ipari növényeinknél, ezt azonban e lap legközelebbi számában kívánom ismertetni a term elekkel. Dr. Frideczky Ákos gazd. mérnök, tanszékvezető egyetemi tanár m SiilM IM Ü i
