Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-11 / 19. szám
Fokozódnak a minőségi követelmények a nemzetközi gyümölcspiacon A gyümölcstermelés fejlesztése világszerte két irányú. Az egyik a mennyiségi termelés fokozása területnöveléssel és a terméshozam fokozásával, a másik pedig a gyümölcsök minőségének javítása. Franciaországban 10 évvel ezelőtt az amerikai alma nagyobb keresletnek örvendett, mint a hazai. A francia gazdasági bizottság megvizsgáltatta ennek okát, és megállapította, hogy a forgalomba hozott francia almák minősége rossz. Az amerikaiak a mezőgazdasági termékeik termelését, minősítését, forgalombahozatalát szervezetten végzik, és különösen vigyáznak arra, hogy a külkereskedelemben az áru külemileg is vonzó legyen. Ezek biztosítására szabványokat hoztak létre, amelyek betartását a legszigorúbban ellenőrzik. Ez vonatkozik az almára is. Az almaszabvánnyal különösen nagy gondot fordítanak a gyümölcs beltartalmi érték szerinti csoportosítására, egyöntetű érettségére, a fejlettségre, a kifogástalan egészségi állapotra, az egyöntetű színeződésre és • korszerű csomagolásra. Az e kikötésekből való eltérési tűrések (engedmények) a szabványokban minimálisak. Olyan hiba pedig, ami a termék romlását okozhatja, nem fordulhat elő. Franciaország ennek megfelelően almatermelésük minőségének megjavítása érdekében szigorú szabványokat léptetett életbe. Ennek köszönhető az az eredmény, hogy az az amerikai almát kiszorítja a francia piacokról, sőt, a francia alma az európai piacon mindjobban teret hódít. Franciaország almatermése megduplázódott, s néhány év múlva előreláthatólag a háromszorosára emelkedik. Franciaország egy évtized alatt az alma terén import országból kiviteli országgá lett. Az olaszok szintén felhívták a figyelmet a francia alma nagy előretörésére. A londoni piac is megállapította, hogy a francia áru minősége és kikészítése (csomagolása) egyaránt kiváló, ami egyes országokban még sok kívánnivalót hagy maga után. Több számottevő országban hatalmas alma- és egyéb gyümölcstelepítési akció indult meg, aminek a következménye az lesz, hogy az élesebb verseny folytán a gyümölcstermelők legnagyobb gondja az értékesítés lesz, amit az exportáló országok elsősorban a minőség javításával igyekeznek majd ellensúlyozni. A világkereskedelemben kialakulóban van az egységes gyümölcs minőségi világszínvonala. Az ezt tükröző minőségi előírások már részben ismeretesek, hiszen az EGB (Egyesült Nemzetek Gazdasági Bizottsága) európai bizottsága elkészítette az európai országok számára a legfontosabb gyümölcs-2 és zöldségszabványokat. E szabványok a nemzetközi kereskedelem megkönnyítését vannak hivatva előmozdítani, hogy ezáltal a sokféle minőségi vitát a minimálisra csökkentsék. Mind több szakcikkben, beszámolóban olvashatjuk, hogy a EGB szabványokat nemzeti szabványként is elfogadják vagy előírásait a hazai szabványokba is beépítik. Ezek a szabványok megszabják a minimális követelményeket és a minimális követelményektől az eltérések mértékétől függően állapítják meg az egyes minőségi osztályok feltételeit, így minden gyümölcsnek épnek, egészségesnek és tisztának kell lennie, tehát nem tartalmazhat olyan hibát, amely természetes ellenállóképességét károsan befolyásolja. Elváltozások, nyomódások, be nem hegedt repedések nem fordulhatnak elő. A gyümölcsnek minden idegen anyagtól, idegen szagtól, íztől és külső nedvességtől mentesnek kell lennie. A fajtához, a termesztési időszakához és helyéhez mérten normális küleműnek és fejlettségűnek kell lennie. A normális szállítási időt figyelembe véve érettségi állapota olyan legyen, hogy a rendeltetési helyre való megérkezéskor a szabványban előírt követelménynek megfeleljen. Az egyes rekeszekben csak azonos fajtájú és minőségű gyümölcs lehet. Ha méretre osztályozott a gyümölcs, akkor egy rekeszben csak azonos méretű lehet. Göngyölegben az árunak tükrözés nélkül, tekintettel a szállítás természetére és követelményére, megfelelően csomagoltnak kell lennie. Ha az árut ömlesztve szállítják, a termékeknek meg kell felelniük a II. osztály, vagy adott esetben a III. osztály minimális követelményeinek. Az egyes áruszabványok részletesen szabályozzák az elvi szempontoktól történő eltérés megengedésének mértékét. Űjabban vetélytársként jelent meg a világpiacon Ausztrália, Új-Zéland és Argentína is. Ezek az országok a tél végi piacokon jelennek meg áruikkal. Senki sem nézheti tétlenül, hogyan alakul a világpiacon a kertgazdasági termékek minőségi helyzete. A termelőknek nemcsak a hazai, de a nemzetközi és a fontosabb külföldi minőségi előírásokat, az exportáló és importáló országok szabványait egyaránt ismerniük kell. Az exportálókét, hogy lássák, milyenek mások előírásai, az importálókét pedig azért, hogy milyen követelményekkel, igényekkel lépnek fel. Ebből a szempontból különösen fontos ismerni az EGB, a francia, a svájci, az olasz, az angol, a német és a közép-európai szabványokat, de tanácsos a tengerentúli országok szabványaival is megismerkedni. A CEA (Európai Mezőgazdasági Szövetség) számára De Sryver belga szakember tanulmányt készített a gyümölcs- és zöldségfélék európai szabványosításának helyzetéről. Ebben a tanulmányban az alma és körte külön 'hangsúlyozott. Hasonló tanulmány készült négy gyümölcsre (alma, kajszi, őszibarack, birs) a Magyar Szabványügyi Hivatalban is. E tanulmányok következtetéseit a gyakorlatban hasznosítani is kell. Melyek azok a tényezők, amelyek a piacon megszabják egy termék minőségét? A vevő szemmel vesz, és a vétel alkalmával elsősorban azt a terméket helyezi előtérbe, amely tetszetős külsejével magára vonja a vásárló figyelmét. Ezért a szabványkészítők a minőségi tényezőket (nem hivatalosan) két nagy csoportba osztják: külemiekre és beltartalmiakra. Még a nemzetközi előírásokban is a külemi tulajdonságok az elsődlegesek. A vizsgálat módja nincs különösebb rendszerrel szabályozva, hanem teljesen a vizsgáló szubjektív módszerén alapul. A vizsgálati módszerekre Magyarországon a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet 34. sz. (Mezőgazdasági élelmezési termékek) bizottsága számára több javaslatot dolgozott ki, amelyeket a bizottság még 1960-ban tárgyalási alapul elfogadott, s még további javaslatokat kértek Magyarországtól. Az elmondottakból adódik, hogy a termelők érdeke a szabványok alkalmazása. A termékeket olyan állandó feladattal megbízott személy készítse elő az átadásra, vagy vigye az átvevő helyre, aki a minőségi előírásokkal tisztában van, tudja azt is, hogy minőségi vita esetében mit kell tenni, valamint a vita tárgyát képező termék mintavételi és vizsgálati szabványai mit írnak elő, de tisztában van a csomagolási, szállítási és tárolási szabvány előírásaival is. jérai Gyula Tanácsadó Gyümölcsfáink egyik legveszedelmesebb ellensége a levéltetű, mely az őszibarack, szilva és cseresznyefáinkon jelenik meg elsőként, de az almafákat sem kerüli el. Virágoskertjeink' ben a rózsa szenved tőle a legtöbbet. Számos esetben vastagon, százával ülnek a fiatal hajtásokon, leveleken. Az almatermésűeknél szintén a hajtások fiatal részén károsít, de a csontárakon az idősebb leveleken is fellelhető. A gyorsan szaporodó kártevő a levél fonákján sűrűn ellepi az egész felületet és a levél nedvét, illetve a fa tápanyagát fogyasztja. A megtámadott fa levelei összesodródnak,- színtelenné válnak, majd elsorvadnak. A levéltetű kártétele a termésen is megmutatkozik. Erős fertőzés esetén a gyümölcs fejlődése lassul, lehull vagy fejletlen állapotban beérik. Kisebb fertőzés esetén a tetű barnásfekete ürüléke rárakódik a gyümölcsre. Az őszibarackot, melynek felületét apró szőrzet borítja, olyannyira elfesti az ürülék, hogy piaci értékesítésével nem számolhatunk. Ez arra figyelmezteti a termelőt, hogy időben, lehetőleg a kártevő megjelenésekor megtegye a szükséges intézkedéseket. Régebben, de néhány helyen most is nikotinos készítményeket használnak a levéltetvek ellen, jelenleg a nikotintól sokkal hatásosabb védőszer áll rendelkezésünkre, mégpedig a FOSFOTION. A szerves anyagot tartalmazó vegyszer a levelek belsejébe hatol, melyet a levél nedvével táplálkozó rovarok beszívnak s tőle elpusztulnak. — A Fosfotion két és három decis, illetve egy literes üvegekben csomagolva minden szaküzletben kapható. A vegyszert 0,3 százalékos töménységben alkalmazzuk. Erős támadás esetén, amikor a kártevők láthatóan megkezdték romboló munkájukat, 0,5 százalékos töménységben használjuk. Ez azt jelenti, hogy 100 liter vízhez 5 decit, míg 0,3 százalékos keverésnél 3 deci Fosfotiont keverünk. A Fosfotion ártalmas az egészségre, ezért tartsuk be az üvegen feltüntetett utasításokat. • • • Elérkezett az ideje az alma- és körtefák második permetezésnek. Ezt sziromhullás után végezzük. Ugyanis az alma férgességét, melynek okozója az almamoly, ezzel a permetezéssel megelőzhetjük. Tudnunk kell, hogy a rendszeres és állandó védekezés nélkül nem érünk el kielégítő gyümölcstermést. Nálunk az almamoly két nemzedéke él. A sűrű szövetű gubókban, a fakérge alatt vagy más alkalmas búvóhelyen telel és tavasszal alakul lepkévé. Rendszerint az esti órákban kel szárnyra, és párosodás után a nőstények lapos, áttetsző tojásaikat az apró, fejlődő almák felületére egyenként rakják. Egy-egy nőstény 10—16 nap alatt 150—200 tojást rak. A lepkék rajzása, illetve párzása általában az almavirágzás befejezésekor történik. A lerakott tojások 7—14 nap alatt fejlődnek hernyókká, majd az almába fúrják magukat. Ezután az alma belsejében élnek és egészen a magházig furakodnak. A csoportban csüngő almák közül kettőt-hármat is kifúr, megkárosít. A kártétel megelőzhető, ha sziromhullás után, majd kéthárom ízben egy százalékos Dykol oldatával védekezünk. A permetlébe tegyünk 0,1—0,3 százalék Fosfotiont, amellyel * fellépő levéltetveket és a nyáron rajzó pajzstetű nemzedékeket is irthatjuk. -sá-
