Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-13 / 2. szám
A tojőludak és a tyúkok téli takarmányozása a háztáji gazdaságokban Számos tenyésztővel beszéltem, akik panaszkodtak a ludak rossz tojáshozamára és az alacsony kelési százalékra. Vannak azonban falvak, pl. Ekecs, Várkony, Medve — ahol a helyt szövetkezetekből szerezték be a tenyészanyagot a kistenyésztők, és bár ezek a ludak a tenyésztők nagy örömére az eddigi 10—20 tojás helyett 35—40 db-ot tojtak, de nem kotlottak. Ugyanis a rajnai fajta sokat tojik, de kotlása oly bizonytalan, mint tyúkok között a leghorn fajtáké. A ludak tojástermelésében nemcsak a fajtának, de a takarmányozásnak is döntő szerepe van. A jő takarmányozással, legyen az primitív, vagy nemesített fajta, a ludak szervezetét elő lehet készíteni a magas tojástermelésre. Ezt úgy érjük el, ha az állat tápanyagokat és vitaminokat raktároz szervezetében. Az előkészítést megkezdhetjük decemberben és befejezhetjük február első felében. A tojők napi abrakszükséglete (függ a súlytól) 25—30 dkg között mozog. A ludakkal etethetünk szemes takarmányokat pl. árpát, zabot, kukoricát stb. Jő ha ezeket keverve kapják reggel és este. Délben adjunk egy kevés nedves takarmányt. Ez állhat egy-két dkg borsódarából, 3—4 dkg búzakorpából, 5 dkg burgonyából, 3—5 dkg murok, vagy színes takarmányrépából, 2 dkg herelisztből. A polyvák közül a lenpolyva a legjobb, ha rendelkezésünkre áll. A keverék elkészítéséhez használhatunk írót, vagy fölözött tejet. A takarmánykiegészítő anyagok közül elengedhetetlen az apró kavics, vagy az őrölt kagylőhéj. Naponta 5 gr takarmánymész és 2 gr konyhasó is fontos. Természetesen nem hiányozhat a jó ivóvíz sem. Ebből naponta egy nagyobb testű lúd akár két litert is elfogyaszthat. Január elején, Jó ha a gúnároknak és * ludaknak csíráztatott magvakat is adunk 2—3 dkg-ot naponta. Legjobb a zab. Az említett takarmányokkal a ludak étrendjét változatossá tehetjük és az eredmény nem marad el. Több lesz a tojás, jobb a Hasítás és a kelési százalék is. A hideg időjárás a legtöbb helyen alaposan csökkentette a tyúkok tojástermelését. A hozamcsökkenést nemcsak a hideg váltja ki, de többé-kevésbé befolyásolja a takaramányozás is. Ez a tényező különösen a kistermelők tojótyúkállományában mutatkozik meg károsan, mert itt a baromfi takarmányozása legtöbbször egyoldalú, s a magas keményítőértékü kukorica etetésére korlátozódik. Hosszas megfigyelés alapján és számos kistenyésztő megkérdezése után a felhasznált baromfitakarmányok etetése így oszlik meg: 70 % kukorica, 15 % búza vagy ocsú, 10 % árpa vagy zab, 5 % köles, korpa és napraforgó. Tehát ezek magas keményítőértékű takarmányok, kivételt csupán az igen kis százalékon etetett ocsú (az aszott szemekben több a fehérje], korpa és napraforgó adja. Ez viszont oly kevés, hogy a tojástermelést lényegében nem befolyásolja. Milyen hibát követnek el a kistenyésztők a baromfi téli etetésekor? A hiba ott kezdődik, hogy a borsót mint igen értékes növényi eredetű fehérjetartalmú takarmányt csak kevés helyen termelik és etetik. Igaz, hogy szemesen a tyúkok nem eszik, de keverékben 15—20 %-os arányban minden zavaró körülmény nélkül fogyasztják. A napraforgómag is kitűnő takarmány, azonban etetésének határt szab magas rosttartalma, ugyanúgy mint a korpa, vagy a hereliszt etetése. Ezek az eleségfélék azonban nélkülözhetetlenek a tyúkok téli takarmányozásában. A másik nagy hiba, amit elkövetnek a kistenyésztők, az a vitaminszükséglet hiányos kielégítése a téli időszakban. A háztáji gazdaságokban tartott tyúkok takarmányozása során a tág kifutóra való hivatkozással a vitaminszükséglet kielégítését elhanyagolják. Pedig a téli időszakban ez legalább olyan fontos, mint a fehérje. Mégis sokan csodálkoznak, amikor puhahéjú tojásokat szednek össze, a korán megültetett kotlók a tojásokat felerészben sem keltik ki, sok tyúk lesántul, esetleg valamilyen fertőző betegségben el is pusztulhat. Tehát a takarmányon kívül az állatok részére a vitaminok is nélkülözhetetlenek. Most csak a két legfontosabb, az A- és D-vitaminokról teszek említést. E két vitamin igen fontos a baromfi részére. Hiányuk súlyos bajokat idéz elő. Nyáron mind a két vitamin nagy mennyiségben fordul elő (napfény, természetes zöldtakarmányok). Télen ezeket pótolni kell. Helyes, ha a tél folyamán tyúkonként legalább 3—5 dkg csukamájolaj fogyasztásával számolunk, és naponta 1—2 dkg csikó- vagy sárgarépát adagolunk, vagy pedig egy dkg zölden szárított heréből készült herelisztet, illetőleg murvát adunk. A rereliszt, vagy a herelevél akkor is adagolható, ha az állatok sárgarépát kapnak. A harmadik hiba a mészviszszapótlás terén van. Általában az a vélemény alakult ki, hogy a takarmányok mészkielégítése csak a nagy tenyészetekben. fontos. A háztáji gazdaságokban a tyúk szükséges meszet a talajból, az ólak faláról stb. mindenkor megszerzi. Ez valóban elégséges, de csak akkor, ha a tyúkok a téli időszakban havonta 5—7 darab tojást adnak. Amint ez a teljesítmény nő, a tyúkoknak történő mészadagolás szükségessé válik, mert a szervezet esetleg 5—6 db tojásra még képes meszet tartalékolni, az azután jelentkező mészhiány azonban már a további tojástermelést csökkenti, sőt teljesen megszünteti. Az említett okok tehát lényegesen befolyásolják a tojástermelést. Egy fő okra még fel kell hívnom a figyelmet, ami nem más, mint a hideg, sötét ólak használata. A rossz ól, bármilyen kitűnő is a takarmányozás, erősen csökkenti a tojástermelést. Végezetül szóljunk arról, mekkora egy tyúk napi fejadagja a háztáji gazdaságban. A könnyű fajták, mint pl. leghorn napi fejadagja 10 dkg szemes, vagy dara, továbbá hereliszt és répa. A legnagyobb testű fajták pl. a Rhode islamdi, a hempsir naponta 12 dkg szemet, ezenkívül herét és répafélét igényel. Ha az állatoknak főtt burgonyát adunk (naponta 3 dkg-ot), akkor a szemestakarmányok napi adagját 1—2 dkg-mal csökkentjük. Igen jót tesz, ha a tyúkoknak fölözött tejet adunk darával keverve. A vajgyártás mellékterméke az író is igen kitűnő. Disznóölések Idején kiváló fehérjedús melléktermékek maradnak vissza a baromfi részére. Ilyen pl. a vér, amely főve, vagy nyersen darálva, keverve igen értékes takarmány. A tyúkok ezenkívül szívesen fogyasztják a leölt társaik belét, amely faluhelyen rendszerint a macska csemegéje. Igen jó még a szárított élesztő is. A napi takarmányfejadag tehát tyúkonként a következő legyen: 6 dkg szemes (ez lehet kukorica + árpa + búza, vagy ocsú), 3—4 dkg dara (ennek fele legyen borsó, vagy valamilyen takarmánypogácsa), 1 dkg hereliszt (vagy 2 dkg sárgarépa). Ha van napraforgónk, akkor 1—2 dkg szemest ezzel helyettesítünk. A burgonyát etetés előtt mindig keverjük össze darával. Reggel az állatoknak olyan takarmányokat adjunk, amelyet nem szeretnek, mert ilyenkor még éhesek és jobban esznek (pl. napraforgót, herelisztet darával, vagy burgonyával keverve). Délben szemestakarmányt és répát etetünk. Este, vagyis már úgy 16 óra tájban a fennmaradt szemestakarmányt etetjük a napi adag kiegészítésére, amelyben mindig legyen legalább 2 dkg kukorica. Ennek a nagy keményítő mennyiséget tartalmazó takarmánynak az emésztése a hajnali órákra esik, amikor a leghidegebb a hőmérséklet, és így a tyúk nem fázik annyira, mert emésztés közben bizonyos mennyiségű hő keletkezik. A tyúkok vízszükségletét mindig olyan vízzel elégítsük ki, amely néhány órát állt a konyhában. Az adagolást minden etetéskor ilyen vízzel ismételjük meg. Molnár Ferenc, MMKI Dunaszerdahely Két évig friss a tojás A cornelli (New York állam) mezőgazdasági tanszék tudósai rájöttek, hogyan lehet a tojást két éven át frissen tartani. Felfedezésük világjelentőségű, mert a tojás raktározása eddig nehézségekbe ütközött. Újításuk lényege abban van, hogy légritkított levegőjű helyiségben tartják a speciálisan csomagolt tojást. A háztájiban főleg kukoricával etetik a baromfit (Foto: ifj. Kontár Gyula) 4 K3Ä1MÄM
