Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-13 / 2. szám
Az őszi és léli tojásiermelés csökkenésének okai Világviszonylatban nő az egy személyre eső tojásfogyasztás, s ezt az emelkedést a fejlettebb országok statisztikái kézzelfoghatóan bizonyítják. Észak-Amerika államaiban ez a mennyiség megközelíti a 300 darabot, viszont az USA-ban már túl is lépték ezt az egy személyre eső évi mennyiséget. Európában átlagosan 175—210-et, hazánkban 140—160-at számolhatunk személyenként. Az elmúlt húsz év alatt a tojásfogyasztás több mint 12 °/o-kal emelkedett. Ezek a számok bizonyítják, mennyire fontos a tojástermelés növelése. Ez a termék a tej mellett a legfontosabb és legtermészetesebb táplálék, amely ideális feltételeket biztosít az emberi szervezet egészséges fejlődéséhez. A szükséges növekedés azonban nemcsak a tyúkok számának emelésével függ össze, de vitathatatlanul befolyásolja életkörülményeiknek minőségi javítása is. A tyúktartás korszerűsítése elősegíti a tojáshozamok növelését és az évi termelés egyenletesebbé tételét. Ez az utóbbi pedig nagyon fontos, bár sokat javult a tojás tárolásának lehetősége. Ősz érkeztével hidegebbre fordul az idő, és ilyenkor tapasztalható a tojáshozam viszszaesése. Ezt főleg a háztáji tyúktartásoknál tapasztalhatjuk, mert mind az élelmezés, mind az ólazás körül nagyok a hiányosságok. Ezek a kezdetleges körülmények okozzák, hogy a novembertől februárig tartó hideg hónapok idején, pl. az évi átlagban 150—160 tojótyúk ez alatt a 120 nap alatt 40—48 tojást tojik, ami csehszlovákiai viszonylatban is több milliós csökkenést jelent. Nem csoda tehát, ha a kereslet növekedésének következtében átmenetileg emelkedik a tojás piaci ára. A termelés egyenletesebbé tétele megvalósítható, mint azt a nagyüzemek tojástermelése mutatja, ha azokban megközelítették az optimális állapotokat. Ilyen helyeken a téli hónapokra eső csökkenés nem nagyobb mint 5—7 %, mely a háztáji viszonylag kezdetleges tyúktartásnál 10—40 % között mozoghat. Ennek okozati tényezőit nem lehet csak az ólazásl vagy takarmányozási feltételekben' keresni, több okra vezethetők vissza. A következőkben szeretnénk elemezni ezeket: 1. A jérceállomány növelése. Bizonyára már sokan megfigyelték, hogy a hideg hónapok folyamán jobb volt a tojáshozam olyan esetben, ha az állományban több volt a jérce és csökkent a 2—4 éves tyúkok száma. Ez az állapot még javult olyankor, amikor a keltetés időpontja a tavasz elejére, főleg március hónapjára esett. Miért? A korai keltetésű állomány jércéi éppen szeptember-október hónapokban kezdik erősen kibontakozó tojásrakásukat akkor, amikor már átlagosan csökkenni kezd a tojáshozam. A kétéves tyúkok ebben az időszakban kezdik vedlésüket, ami a tojásrakás szünetelését vagy csökkenését vonja maga után. Az Idősebb tyúkokkal még rosszabb a helyzet. Ezt a fejlődési sajátosságot iparkodik kihasználni Dánia, Hollandia és újabban a Magyar Népköztársaság is, hiszen a tojás a nevezett államok fontos kiviteli cikke. Az előző kettő jérceállományának rendszeres biztosítása évente a 80—100 %nál mozog, ugyanakkor nálunk még a 40 °/o-ot sem éri el. 2. A téli takarmányozás javítása. Az előzőleg említettekkel szorosan összefügg a helyes takarmányozás kérdése is. Ezzel sokban csökkentjük az időjárási tényezők negatív szerepét. A „vak tyúk is talál szemet“ szállóige még ha rejt is magában némi igazságot, a háztáji tyúktartásnál nem vonatkozik az egész évre. A tavaszvégi, nyári és őszeleji hónapok folyamán a szokásos élelmen kívül a tyúkok kapirgálva találnak rovaroVWVOW\A/WWWVWWWVWW>/»^WV ( ALACSONY FEHÉRJÉT ARTALMŰ TAKARMÄNY !! MEGFELELŐ A 8—20 HETES (' NÖVENDÉKJÉRCÉKNEK! <} Világszerte vitatott, hogy a jércék növendékkori takarmá- * > nyának fehérjetartalma csökkenthető-e? A hústípusú fajták 11 eetén eldőlt a kérdés azzal, hogy a takarmány adagjának ' i csökkentése feltétlenül kívánatos és a fehérje arányának (> csökkentése ezzel együtt jár. A tojótipusúaknál azonban ma (> is vitatott maradt és az egyes tenyésztőcégek ajánlott tech- , * nológiája e téren többé-kevésbé eltérő. I' A Belstvillei Kísérleti Intézetben (USA, Maryland) öt évig tartó kísérlet-sorozat lezárása után arra a megállapításra 1 f jutottak, hogy az alacsony (12%) fehérjetartalmú takar- *, mányon tartott jércék 8—20 hetes kor között éppen olyan * i jől növekednek, mint azok, amelyek a 16 %-os fehérjetar- i talmú takarmányt kapták. Az elhuilási arány is egyforma I volt. jI A kísérletben felhasznált takarmánykeverék lényegesen, (1 mégpedig 25 %-kai olcsóbb volt, mint a „normális“. A ki- (1 sérleti csoportok a tojóházban minden tekintetben azonos (1 eredményeket adtak és ennek alapján az intézet munkatár- {' sai a 8—20 hetes korú jércéknek olcsóbb, azaz csökkentett i1 fehérjetartalmú takarmányt javasolnak. (' /WWWWWVWVWWVWWWWWWW' A losonci járás ipolynyéki szövetkezetében a tojóházak tyúkállományának rendszeres kicserélésére nagy gondot fordítanak. A múlt év végén 3900 tojót cseréltek ki. Oroszlán János és Jász Erzsébet a szállítmány előkészítése közben. Foto: (ko) kát, hernyókat, gilisztákat stb. s ezzel kiegészítik fehérjeszükségletüket. A zord téli napokon ezt teljesen nélkülözik, ezért elengedhetetlen a téli napokon számukra a fehérjés takarmányok biztosítása. 3. A fény szerepe. A tojástermelés szorosan összefügg a fény mennyiségének alakulásával. Ez fontos a biokémiai folyamatok alakulásához. Tojástermelésre leszűkítve ennyit jelent: a látóidegeken bejutó erősebb fényhatás az agyfüggelék elülső lebenyén keresztül aktivizálja a tojásalakulás szervezeti folyamatát. Amíg júliusban és augusztusban a felhő nélküli, napsütéses órák száma — a napi aktív fénytartam — 9—10 óra, addig december—február idején 1,5—3 órára csökken. A magaszíntű tyúktenyésztéssel rendelkező országokban egyremásra nagyobb lendülettel vezetik be az ólak mesterséges megvilágítását, hogy a fényalakulást jobbá tegyék. Ez a forma 25—30 százalékkal, sőt esetenként 40—50 %-kal növelheti a tyúkok téli tojáshozamát. 4. A hőmérséklet hatása. A hőmérséklet nemcsak a tojástermelést, de annak minőségi alakulását is befolyásolja. A túlzottan magas, vagy nagyon alacsony hőmérsékleti környezetben kisebb súlyú és vékonyhéjú tojásokat tojnak. A háztáji tenyészetekben a tyúkok elhelyezése legtöbbnyire korszerűtlen. Sertésólak padlásán, deszkaólakban, rögtönzött istállózási körülmények között élnek télidőben is, s rendszerint ezeken az ólakon nincs ablak sem. Ha van, olyan kicsiny, hogy a nappali fény is csak derengésnek hat. Télen a tápanyaggal felvett energia nagyobb részét az állat kénytelen testmelege fenntartására fordítani. Baromfira a hirtelen hőmérsékletváltozás is káros, aláássa egészségét. Nagyüzemekben már korszerű őlak állnak a tenyésztés rendelkezésére. A tyúkok a téli időben a nap nagy részét meleg helyen töltik, de esetenként ki sem engedik őket. Mezőgazdasági kutatóintézetekben több helyen kikísérlctezték már, hogy milyen hőmérsék a legkedvezőbb a tojótyúkok számára. A voronezsi (Szovjetunió) és virginiai (Amerikai Egyesült Államok) kísérleit állomások a 18—21 C fok hőmérsékletet tartják a legkedvezőbbnek. Ennél magasabb hőmérséklet nem ajánlatos. A megfigyelések arról számolnak be, hogy 27—30 fokos melegben kedvezőtlenül alakul a szervezet működése; az állatok kevesebbet esznek, nagyobb az ivóvíz fogyasztásuk, lélegzetük mélyebb, csökken a testsúlyuk és tojáshozamuk. Ha nehézségbe ütközik a baromfiólak állandó melegének biztosítása, iparkodjunk a szélsőséges hőmérsékletingadozást leküzdeni az ól falának jobb szigetelésével, megfelelő szellőztetéssel, langyos ivóvíz adagolásával. A téli tojásszükségletünk ellátását elősegíthetjük, ha a felsorolt életkörülményeket kedvezőbbé tesszük tojóházainkban,, de elsősorban a ház: ji baromfinál, mivel itt mutatkozik legnagyobb tojáskiesés a téli hónapok idején. Ez nemcsak a közellátást segíti, de a magasabb tojásfelvásárlási ár közvetlenül is anyagi hasznot jelent a termelőnek. Juhász Árpád
