Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-11 / 19. szám

CtaMdiXk Ö R Az élet kapujában Szocialista társadalmi rendszerünk Jelenlegi fejlődési szakaszában a tár­sadalmi előrehaladás döntő tényező­je: a tudomány és a technika leg­újabb vívmányainak alkalmazása a termelésben. Ez a megállapítás egyre fokozottabb mértékben jut érvényre a mezőgazdasági termelésben is. Ez vi­szont megköveteli a műveltség és szakképzés színvonalának emeléséti Azok a szülők, kiknek gyermekei az 1967/68. tanévben elhagyják a ki­lencéves alapiskola kapuit, komoly és felelősségteljes feladat áll előttük: gyermekeik jövendő foglalkozásáról, életpályájukról van szól A több mint 90 000 fiatal elhelyezése nem kis gon­dot okoz társadalmi szerveinknek. Köztudomású, hogy évente több tíz­ezer falusi fiú és lány hagyja el a kilencéves alapiskolát. Ezzel arányo­san évről évre növekednek elhelye­zési gondjaink. Ilyen körülmények között joggal vetődik fel a kérdés: merre, 15 éves fiatalok? Néhány évtizeddel ezelőtt még nem okozott fejfájást, hogy mi lesz a pa­­rasztfiatalokikal, merthiszen a sablon rájuk is vonatkozott: „Suszter marad­jon a kaptafánáll“ tehát „parasztgye­rek maradjon a rög mellett — még ha tehetséges is“. De azóta nagyot változott a világ: a falu fiait, lányait nem csak befo­gadják, hanem egyenesen várják a közép- és főiskolák, valamint az egye­temek. Am az üzemek kapui is nyitva áll­nak előttük. Ezrével özönlenek a fa­lusi fiatalok az iparba, a közleke­désbe, a kereskedelembe. Otthagyják a falut, mert úgymond sokrétűbb le­hetőségeket nyújt a város. A közelmúltban számos olyan in­tézkedés született, amely arra hiva­tott, hogy csökkentse a város és falu közötti különbséget. S ez így helyes, hiszen számunkra nem a „menekülés“ a hátatfordltás a megoldás, hanem a falu felemelése. Államunk milliós be­ruházásokat eszközöl a mezőgazda­ságba. Ennek eredményeiként mélyre­ható változások szemtanúi lehetünk — nemcsak a termelést illetően, ha­nem a falu társadalmi, politikai és kulturális életében egyaránt. Évszá­zadok óta beidegződött szokások, er­kölcsi normák dőlnek meg. Mindezek ellenére gyakran meggyő­ződhetünk arról, hogy kevés a mun­káskéz a mezőgazdaságban, különö­sen kevés a fiatal, szakképzett káder. Pedig ma és a mi körülményeink kö­zött már a szocialista mezőgazdaság jelene, de különösen jövője elképzel­hetetlen ifjú szakembereik nélkül. A tudomány és technika térhódítása a mezőgazdasági szakmunkások ezreit követeli, akik bánni tudnak a gépek­kel, helyesen tudják alkalmazni a vegyszereket, akik ismerik a növény­­termesztés, az állattenyésztés korsze­rű termelési módszereit. Ezen alap­­követelmények elsajátítását a mező­­gazdasági közép- és szakiskolák te­szik lehetővé. Sajnos, a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ezek a tanintézetek még­sem dúskálnak jelentkezőkben. Nem törekednek ide a fiatalok, s a szülők is Idegenkednek. De miért? Nagyrészt a múlt tapasztalatai és a ma is élő és elevenen ható előítéletek miatt. Sok pályaválasztó 15 éves fiatal saját jövőjét nem a mezőgazdaság jövőjé­vel, mégcsak nem is a jelenével, ha­nem annak múltjával veti egybe. Na­gyon gyakran ez a forrása a téves szemléletnek. Pedig mezőgazdaságunk jelene, de különösképp jövője távolról sem mérhető az idejétmúlt téves fel­fogások mércéjével. Számos példá­val bizonyíthatnánk, hogy fiatal lá­nyaink, fiaink ezrei megtalálták már eddig is számításaikat, boldogulásu­kat mint szakképzett állattenyésztők, növénytermesztők, vagy mezőgazda­­sági gépjavító szakmunkások. Az idén is több ezer fiatalt várnak a mezőgazdasági közép- és szakisko­lák padjai. Ezért is cselekszenek na­gyon okosan azok a falusi fiatalok, akik a mezőgazdasági pályát választ­ják élethivatásul. A helyes pályavá­lasztás nagyon fontos mind a nép­gazdaság, mind az ifjúság szempont­jából. A szülők feladata, hogy 15 éves gyermeküknek — adottságai és ké­pességei alapján — a pályaválasztás­ban segítséget nyújtsanak. A szülők figyelmébe ajánljuk a me­zőgazdasági közép- és szakiskolákat, melyek gyermekeik elhelyezkedését illetően kecsegtető távlatokat nyúj­tanak. Nagy József, Bodrogszerdahely • TÖLTÖTT KRUMPLI 12 darab krumpltt héjával nem túl puhára főzünk. 10 deka apróra vágott szalonnából, 10 deka füstölt húsból és 2 tojásból tölteléket keverünk. Mea­­töljük a kiväjt krumplikat, zsiradék­kal és tejjel meglocsolva tűzálló tál­ban megsütjük, reszelt sajttal és zöld­salátával tálaljuk. • NARANCSLEPÉNY 7 tojásfehérjét kemény habbá ve­rünk. 4—5 dkg reszelt friss narancs­héját, 14 deka vajat, 1 dl narancs­levet 20 deka cukorral habosra ve­rünk, 5 deka csokoládéport és 14 de­ka lisztet összevegyítünk, ezt hozzá­adjuk a fele habhoz, jól összekever­jük, a másik fele habot pedig köny­­nyedén hozzávegyítjük. Egy kisebb zsírozott, lisztezett tepsibe simítjuk, forró sütőbe tesszük, lassú tűznél süt­jük. Ha megsült, melegen fehér máz­zal bevonjuk. Ojjnyi széles szeletekre vágjuk. • KEMENESI ÉLESZTŐS LEPÉNY Kell hozzá: 15 deka margarin, öt tojás, 1 deka élesztő, 40 deka liszt, kevés só, 5 deka porcukor, fél csésze tej, savanykás lekvár, 12 deka cukor és 12 deka dió. A margarint, két tojás sárgáját és egy egész tojást jól kikeverjük a liszttel és a tejbe futtatott élesztővel keményebb galuskatésztát készítünk. Jól kikent tepsibe öntjük és megken­jük lekvárral. Két tojás sárgát 12 de­ka cukorral és a dióval összekeverjük, a négy fehérjéből vert habot közé ve­gyítjük, és a lekvározot tésztára ken­jük. Közepes tűznél sütjük. Papírruha a vasaló alatt Érdekes kísérlet járt eredmény­nyel Magyarországon: két textil­­gyár és a Női Fehérneműgyár, valamint a Textilipari Kutatóinté­zet közreműködésével papír ruha anyagot állítottak elő. Ez az anyag a megtévesztésig hasonlít a papír­ra. Az alapanyagot a laboratóriu­mi kísérletezések után próbahor­dásnak vetették alá. jó formatartó és viszonylag tartós, ha eső éri, nem mállik szét. Négy-öt mosást garantáltak a szakemberek, akik elárulták, hogy a kísérleti példá­nyokat 12-szer mosták ki — mosó­géppel. No meg, vasalni is lehet. Egy nő 2—3 papírruhával az egész nyári ruhagondját elvetheti és mindig frissen, divatosan öltöz­ködhet. O-V Esőben nem mállik szét, nem szas kad könnyen és vasalni ts lehet. Ács Irén felv. Harcol gyermekéért Katica a front alatt elveszítette szüleit. Az árván maradt hat éves kislányt a szomszéd Márkusné vette magához, s felnevelte. Gyermektelen volt, a befogadott leánykát agyon­kényeztette. Katica négy évvel ezelőtt megismerkedett egy fiatalemberrel. Egymásba szerettek, összeházasodtak és gyermekük született. Mint a me­sében. Csakhogy a mesék a könyvben véget érnek, a valóságban azonban folytatódnak. Házasságukban bonyo­dalmak támadtak. Itt sem volt semmi baj, amíg élt a mama és Katicának csak kedvesnek, karcsúnak és szerel­mesnek kellett lennie. De amikor a gondos, okos Márkusné ágynak dőlt és hiába harcolt a gyilkos betegség­gel, hogy neki még dolga van a föl­dön ... akkor az ifjú férj rájött, hogy Katica nem egészen az ő esete. Nem tud elég jól se főzni, se mosni, se takarítani. Nem is elég művelt. És még van egy szörnyű tulajdonsága: túlságosan szereti őt! A férjét! Tapad hozzá. Ha hajnalban jön haza, mind­járt sir. Amikor más nővel látják, képes panaszkodni. Hol a beteg any­ját ápolja, hol az apját, aki felnevel­te ugyan, de nem főz, nem takarít a fiatal házaspárra, sőt elvárná, hogy Katica segítsen neki a kertben és a ház körül. Katica pedig mindezt nem tudja megfelelően csinálni, mert nem tanul bele, habár nagyon igyekszik, — a gyermeket is csak becézi, de nem mos és vasal rá eleget és elég szé­pen. Találkozásunkkor zokogva mesélte el keserves életét. Helyes, pufók sző­ke kislánya Katika csak nagy szemét meresztgetve hallgatta anyja pana­szos szavait. — Az apa hogyan bánik a gyerek­kel? — kérdem. — Nem igen törődik vele! — Miért haragszik ránk apu, ami­kor én mindig jó vagyok? — kapcso­lódik a beszélgetésbe Katika is. Akkor még azt hittem, csak fiata­loknál oly gyakori tavaszi zivatarról van szó. Katicának néhány jóakaratú tanácsot adtam: álljon kicsit a saját lábára, tanuljon valami mesterséget és főleg ne ragaszkodjék annyira eh­hez a fiúhoz, mintha az édesanyja lenne, akit elveszített. Sajnos a dolog komolyabbnak bizo­nyult, mint hittük volna. Válásra ke­rült az ügy. Katica levelet írt. — El akarják venni tőlem a gyer­mekemet! A férjem elhagyott, elválik tőlem, mást szeret. Semmi sem köt az élethez, csak Katika! Nem akarom, hogy ő is anya nélkül nőjön fel, mint én. mmmm MADARAK VÍZSZINTES: 1. A legismertebb ma­dár. 5. Hangszer. 6. Mindenféle ócs­kaság. 8. Z. G.l 10. Helyrag. 11. Ér­téke. 13. Énekes madár. 14. Teher. 15. Aki 17. Igavonó állat. 18. Égitest. 20. Tak ikerszava. 21. A fácánfélék csa­ládjába tartozik, névelővel. FÜGGŐLEGES: 1. Jókedvű. 2. Éke­zettel: sértetlen. 3. Lélegzik. 4. Sze­szes ital. 5. Tisztálkodáshoz kell. 7. Nem megyek el. 9. Kedves énekes madarunk — névelővel. 11. Állj — cigányul. 12. Mátka. 16. Ákl 17. Be­cézett női név. 19. Hangtalan papa. 20. Tévé! Beküldendő a vízszintes 1., 13., 21. függőleges 9. számú sorok megfejtése. Egy tarka-barka pléhdobozban ti­zenegy testvérkéjével egyetem­ben éldegélt egy kis fehér ceruza. Nórikának vásárolta őket édesanyja, a kislány nagy örömére, akt még Is­kolába sem járt, de nagyon szépen tudott rajzolni. Volt is dolguk a színezőknek, a kéket, a zöldet, a pirosat csaknem naponta elővették, csak fehér testvér­kéjüket nélkülözték valahogy. — Te semmirevaló! Csak a helyet foglalod itt. Nem kellesz te Nóriká­nak — számlálták mindegyre a töb­biek. Sírt, búslakodott emiatt, míg egy napon elhatározta, hogy világgá megy. Este, mikor már minden elcsende­sedett s testvérei ts fáradtak voltak a sok papíron való futkározástól, Óva­tosan felkattintotta dobozuk fedelét, s ktgurult az íróasztalra. Sötét volt a szobában, csak Apu karóráján világítottak titokzatosan a számok. Ment, mendegélt bánatosan s szívé­ben egyre növekvő félelemmel. Nagy ijedelmében nem vette észre a reá leselkedő veszélyt sem. Az íróasztal fiókját valaki nyitva felejtette s a fehér ceruza ebbe a fiókba pottyant. Bánta már eleget, hogy elbújdosott. Talán még sírva Is fakadt volna, ha tudja, mit álmodik ezalatt Nórika ... A kislány ágyacskája alig pár mé­terre volt tőle s a holdsugárhajú ál­mocska éppen az imént csókolta meg arcocskáját. Tarka pillangókról, virágos rétek­ről álmodott Nórika, meg arról a gyö­nyörű hegyvidékről, ahol nyáron nagymamájánál volt. Álmodott még kis barátnőjéről, Marikáról is, akivel ott ismerkedett meg. Az ipolykeszi iskolások gyakran sikeres műsorral szórakozt. tják a lakoso­kat. A képen látható első osztályosok Dénes Sándor tanító rendezésé­ben nagy sikerrel adták elő téncszámukat. —b— Azóta ts tartották a barátságot. Szüleik leveleivel mindig üzentek egymásnak egy-egy kedves mondatot. így szerzett tudomást Nórika Ma­rika egyre közeledő születésnapjáról. Nap mint nap azon gondolkozott, mi­lyen meglepetést szerezhetne kts ba­rátnőjének. MESE. A FEH ER. CERUZÁRÓL Amint az álmocska tovalibbent, Nó­rika felnyitotta szemecskéjét. Már reggel volt, s a kislány tekintete megakadt az asztalon széjjelszórt fényképeken. Apu készítette őket a kislány mindennapi életéből. Nórika most már tudta mit ajándé­kozzon Marikának. Gyorsan kiugrott az ágyból, s a képek közül kiválogat­ta a legszebbeket. Anyu még aznap vásárolt egy csi­nos kis albumot, s annak minden lap­jára ragasztotta kegy-egy képet. Már csak az hiányzott, hogy a fény­képekhez kísérő szöveget mellékelje­nek. Például Nórika Lajos bácsiék kutyusával, vagy Nórika az Óvodában. De jajI — hogyan oldjam meg ezt! Az album lapjai feketék, sőt írni sem tudok — komorult el htrtelen a kis­lány arca. Már csaknem sírásra gördült szá­lacskája, amikor hirtelen benyitott Öcsi — a szomszédék fia. — Jó, hogy fősz Öcsikém — kiál­tott örömmel Nórika, s gyorsan el­mondta, hogy miben is tört a fejét. — Ezen könnyen segíthetünk — legyintett Öcst az iskolások bölcses­ségével. — Egy kettő, keress egy fehér ce­ruzát, s máris írom azt, amit diktálsz. Nórika azonnal szaladt színezős dobozáért. Amikor azonban felnyitot­ták fedelét nagy megdöbbenésükre a fehér ceruza nem volt benne. Tűvé tették az egész házat, de a ceruzát nem találták sehol. Már este­ledett. öcsi dolgavégezetlenül kényte­len volt hazamenni. Apu, anyu is hazaérkezett a mun­kából s ők is keresni kezdték az el­tűnt ceruzát, de hasztalan. Nórikának még vacsorázni sem volt kedve, csak bánatosan Ingatta fejecs­kéjét. Marikának mindjárt Itt a szü­letésnapja, s 6 még nem küldött neki semmit. Ez még jobban elkeserítette, amitől aztán nagy könnycseppek fu­tották el szemét. Már aludnt akartak térni, amikor Apu valamiért belenyúlt íróasztala fiókjába. — Nézd csak, az elveszett fehér ceruza — kiáltott boldogan apu. A kislány rögtön abbahagyta a pi­­tyergést. Hogy miképp került a fiókba a ceruza nem firtatta senki. Nórika alig várta a reggelt, gyorsan szaladt Öcsiékhez az örömhírrel. Öcsi, mondani sem kell mennyire boldog volt. Szerencséjére aznap is­kolába sem kellett mennie. Gyorsan munkához láttak hát, s még aznap elkészültek az írással. Csak egy kép hiányzott még az album utolsó oldaláról. Öcst nem sokat tanakodott. Került fordult, s máris ott szoron­gatott markában egy jól sikerült is­kolát fotót. Gyönyörű kép volt. A szép színesre festett Öcst mellén ott díszelgett a kts szikrák piros csillaga ts. — Ezt is elküldjük Marikának — azzal már fel is ragasztotta az album utolsó lodalára a következő szöveggel: „Öcst, a titkárom." Mindenki elégedett volt a munká­val, s előre együtt örültek Marikával a szép születésnapi ajándéknak. Örült a kts fehér ceruza is. Talán legjobban 6, mert testvérét ettől fogva nem csúfoltak, többé, sőt ezután a leg­nagyobb megbecsüléssel vették körül. nSmethné ö. Márta KEDVES GYEREKEK! A Szabad Földműves 18. számában megjelent mini-keresztrejtvény helyes megfejtése: Éljen május kilencedikéi Könyvet kapnak sorsolás útján: Sefcsik Beáta, Tany, Mészáros Zoltán, Vágsellye, Gyurica Mária, Ragyolc, Demeter Árpád, Nagysalló, Kabók Te­réz, Kőhídgyarmat, Kovács Tibor, Imely. „El akarják tőlem venni a gyerme­kemet.“ Ez a mondat motoszkált a fejemben, amikor a válóper tanúi a folyosón elmesélték, hogyan verte meg a durva férj Katicát, amikor az elment utána az anyós lakására kö­nyörögni, hogy jöjjön vissza hozzá. Hogy esett el az ütlegektől a vékony, fiatal nő és ment el sírva a szomszé­dok szemeláttára, mint egy megfed­­dett gyerek. — Álljon a sarkára, van saját feje, két keze és tündéri Katikája — vilá­gosítottam fel a fiatalasszonyt. — Le­gyen erős! Gondoljon Márkus mamá­ra, micsoda igazi ember volt, legyen maga is olyan! Ne engedje a gyere­ket! Nem is engedte. Nem vették el tő­le. Katika az anyjáé. De vajon lesz-e elég ereje felne­velni? Embertársai segítségére ebben nagy szüksége lesz. H. T. CÉL: A PÁNCÉL? Az egyik nyugati divatcég lepte meg ezzel az öltözékkel kedvet hölgyvásárlóit. Kardos menyecskék­nek ajánljuk. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1968. május 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents