Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-11 / 19. szám
COTfoKDafltfafegya szemle Napjaink legfontosabb eseménye kétségtelenül az a tény, hogy az USA és a Vietnami Demokratikus Köztársaság végre megegyezett abban, hogy a tárgyalások színhelye Párizs lesz. De élénken foglalkoztatja a világ közvéleményét a jeruzsálemi provokáció, vagyis az ott tartott izraeli díszszemle, valamint a nyugat-németországi neonáci menetelés, az amerikai választási harcok, és a csehszlovák— szovjet tárgyalások. A Majestic szállodában tartják az amerikai—vietnami tárgyalásokat Jó hír járta be a világot. Az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság megegyezett abban, hogy a tárgyalásokat Párizsban, a Kleber sugárúton a Diadalív közvetlen közelében fekvő volt Majestic szállóban tartják. Az épület a francia külügyminisztérium tulajdona és annakidején itt székelt az UNESCO szervezete is, mostanában pedig nemzetközi konferenciák székhelye. A jelentések szerint a két fél képviselői Párizsban előzetes tárgyalásokra ülnek össze. A VDK küldöttségét Xuan Thuy miniszter vezeti. Párizsi amerikai hírforrások szerint, az előtárgyalások idejére összesen mintegy 2000 újságírót és fotoriportert várnak, ebből 500 amerikai újságíró lesz. A tárgyalásokkal kapcsolatban nyilatkozott a saigoni rezsim külügyminisztere is. Nézete szerint, Franciaország nagy szerepet játszhat az amerikai—észak-vietnami megbeszélések eredményességével kapcsolatban. Megemlítette, hogy Franciaország az egyedüli nyugati állam, amelynek Hanoiban bizonyos befolyása van. Interjújában elutasította azt a javaslatot, miszerint a dél-vietnami Nemzeti Fronttal koalíciós kormányt alakítanának. A tárgyalásokkal kapcsolatban nyilatkozott VI. Pál pápa is, aki hangoztatta, hogy Párizs kitűnő lehetőségeket kínál a megbeszélések megkezdéséhez. Hozzátette, hogy amennyiben Párizsban a tárgyalások valamilyen okból nem jönnének létre, vagy megszakadnának, szívesen látná mindkét felet Vatikán város területén. A jeruzsálemi provokáció Amint lapunkban már hírt adtunk róla, május 2-án megtartották Jeruzsálem arab negyedében az izraeliek nagy katonai díszszemléjét. A díszszemléhez a kommentátorok hozzáfűzik, hogy amikor a jeruzsálemi arab negyedeikben elhaladtak az izraeli tankok, a Tel Aviv-i kormány tudatosíthatta, hogy ezzel megsértette a Jeruzsálem státusáról húsz éve hozott valamennyi ENSZ-határozatot. Egyúttal a parádé a tavaly nyárig Jordániához tartozó Jeruzsálemi rész bekebelezését' is hirdette. Egyébként az ENSZ tavalyi határozata megtiltotta Jeruzsálem arab részének bekebelezését is. A nagy katonai díszszemle után nehéz megérteni az izraeli vezetőik refrénszerűen hangoztatott érveit, miszerint közvetlen tárgyalásokat akarnak az arabokkal. A másik oldalon viszont bekebelezik területeiket, ami viszont lehetetlenné teszi a tárgyalásokat. Külföldi megfigyelők szerint, Izrael csak eszköz és az imperializmus itt „arab játékot“ játszik. Ha nem így lenne, Izrael nem fitogtathatná folyton erejét. Menetelnek a nácik A tíz nyugatnémet tartomány közül a héten a hetedikben Baden-Württembergben is bemeneteltek a nemzeti demokratáknak átkeresztelt nemzeti szocialisták a Parlamentbe. Adolf von Thadden-nek, az immár csak második Adolfként emlegetett új fasisztának a Nemzeti Demokrata Pártja megszerezte a szavazatok 10 százalékát. Ezen bizony egész Nyugat-Európában meghökkentőik, márcsak azért is, mert a kimutatás szerint az eredmény megegyezik azzal, amit Hitler ért el ugyanitt 1930-ban. Az pedig csupán 3 évvel a náci-hatalom átvétel előtt volt. Az eredmény tehát vésztjósló. A nemzeti demokrata párt tehát töretlenül menetel előre a bonni Bundestag felé, ahol legalább 50 mandátumra számít az általános választásokon. Az MPD előretörését illetően a bonni kormány is kénytelen volt néhány szót ejteni az új fasiszta veszélyről. Azonban a Bundestag programján továbbra is a baloldali erők megfékezése volt. Tehát a bonni kormány nem tartja szükségesnek az új fasiszta veszély elhárításét. Rockefeller is jelölteti magit Az amerikai belpolitikában mind nagyobb a nyüzsgés, egyre több a váratlan fordulat, amit elsősorban a vietnami kaland következtében felgyülemlett általános politikai, katonai és gazdasági csőd váltott ki. A mostani helyzet emlékeztet a koreai háború Idejére, amikor hasonló kudarc miatt Truman elnöknek vissza kellett vonulni. Eisenhower a köztársaságiak jelöltje simán nyert a levitézlett demokrata párt ellenében. Johnson kormányzata kétségbeesetten próbál a felszínen maradni, viszont Mc Carthy, Kennedy és Humphrey sokkal nagyobb népszerűségnek örvend, mint Johnson. Újabban Rockefeller is feltűnt a láthatáron. Nem játszhatja el Eisenhower fölényes szerepét, azonban mégis indul. A választási harcban nagy sikerrel indult a massachusettsi előválasztásokon nem is szerepelt a neve, mégis több szavazatot kapott, mint Nixon. A jeleik szerint a megosztott demokrata párttal szemben a keleti és a legnagyobb tőkéscsoport Rockefellerben látja jelöltjét. Csehszlovák—szovjet tárgyalások Moszkvában A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának meghívására a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége rövid látogatást tett Moszkvában. Amint a közleményből kitűnik, megbeszélésre került sor, amelyet nyílt elvtársi szellem hatott át. Véleménycserére került sor, a két ország helyzetét, valamint a CSKP és az SZKP kapcsolatát illetően. A két fél megegyyzett a szovjet—csehszlovák kapcsolatok további bővítésében és megvitatták a nemzetközi helyzetet, valamint a világ kommunista és munkásmozgalmának időszerű kérdését. A résztvevők kifejezték óhajukat, hogy a jövőben a két állam baráti kapcsolatai elmélyülnek, közösen küzdenek a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért és szakemberek megvitatják a gazdasági együttműködés feladatait. A Reuter angol hírügynökség, amely a nem mindennapos szenzációt az amerikai kisvárosi riporter szemfülessége nyomán világgá röpítette, arról Is tudósít, hogy Ray nem titkolta, kiknek a körében kell keresni a dallasi gyilkosság szervezőit, és kiktől számíthat ő is, adandó alkalommal egymillió dolláros vérdíjra. „A Ku-Klux-Klan üzletemberei nem fogják sajnálni a pénzt." Nem Is sajnálták. Csak az a sajnálatos, hogy miközben az amerikai rendőri apparátus — állítólag — teljes gőzzel és maximálts hírveréssel hajszolja a memphtsi gyilkost, minimális figyelmet sem hajlandó szentelni — a felbújtóknak. Ámbátor nincs ebben semmi meglepő. Hiszen Dallasban sem cselekedtek másként. (gp) Majdnem húsz esztendő múlt el azóta, hogy az ENSZ közgyűlése elfogadta és nyilvánosságra hozta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, tavaly pedig a világszervezet felszólította a tagállamokat, avassák 1968-at az emberi jogok esztendejévé. így jött azután létre a most már befejezéshez közeledő teheráni konferencia, amely az ENSZ magasztos feladatának szolgálatában, tettekre hivatott érleltetni az 1948. december 10-én az ENSZ által ünnepélyesen kinyilatkoztatott jogokat és szabadságokat. Bár az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem hibátlan alkotás, számos benne rögzített elv nagyon is időszerű és sajnos még távol van ez általános megvalósulástól. A náci haláltáborok borzalmai, a tudományos alapossággal végrehajtott tömeggyilkosságok emléke még nem egy helyen korántsem csak a múltat idézi fel, hanem a jelenre is figyelmeztet. Gondoljunk csak Dél-Afrikára és Rhodéziára, ahol a fehér kisebbség fajüldöző törvényeivel páriák sorsára juttatja a színes bőrű bennszülötteket és vérbe fojta minden megmozdulásukat. És vajon nem állapították meg kétségbe vonhatatlan okmányok, meg szemtanú-vallomások, hogy az amerikai szoldateszka valóságos népirtást követ el Vietnamban. A fajüldözők és féktelen uszításainak és terrorjának lett nemrégiben áldozata a polgári jogaikért küzdő négerek millióinak vezére a Nobel-békedíjas Martin Luther King is. Nos, az ENSZ megfogalmazása szerint népirtás minden olyan akció, amelynek célja egy nemzett, népi, faji vagy vallási csoport megsemmisítése. A népirtás tehát mindenkor bűn — akár háborúban, akár békeidőben. A legsúlyosabban elítélendő jogtipráshoz tartozik a politikai foglyokkal való embertelen bánásmód is, amelyre többek közt Görögország börtönei, számüzetési helyei, valamint a Haitiszigeten és a portugál börtönökben napirenden levő kegyetlenkedések szolgáltatnak minduntalan példát. E felháborító gazságok elleni harc mellett, küzdeni kell minden olyan megkülönböztető intézkedés ellen, amelyet valamely nemzeti kisebbség ellen léptetnek életbe. Persze az Egyetemes Nyilatkozat a szabadságjogok jelentős részét is felöleli. így a meggyőződéshez, a véleménynyilvánításhoz, a tájékoztatáshoz, a munkához, az iskolázottsághoz való jogot, a szellemi és művészeti alkotáshoz való szabadságot stb. Az Egyetemes Nyilatkozat ugyancsak kifejezetten leszögezi, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő; mindenkinek joga van objektív bírósági tárgyalásra. A törvény előtt mindenki ártatlan, amíg bűnössége be nem bizonyosodik. Tiszteletben kell tartani a személyiség szabad kifejtésének jogát, senkit sem szabad megalázó módon büntetni. Az egyik további sarkalatos elv kimondja az anyákat és gyermekeket illető különös gondosság és segítség követelményét is, a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetések megszüntetését. A 80 ország képviseletében megjelent küldöttek Teheránban felmérték az eddigi eredményeket, az emberi jogok érvényesítésének útjában álló akadályokat és az emberi jogok érvényesítése céljából latba vetett módszerek és eszközök hatékonyságát. Sikernek tekinthető, hogy az 1. számú bizottságban sikerült nagy szavazattöbbséggel elfogadtatni egy a nácizmus és a faji türelmetlenség ellen irányuló intézkedéseikről szóló határozatot, amelyet ukrán-csehszlováklengyel részről terjesztettek elő. A határozat tilt a náci-ideológiára és a faji türelmetlenségre alapozott minden tevékenységet és így ma, mikor a nyugatnémet nácik a legutóbbi tartományi választásokon újabb sikereket mutatnak fel, a határozat elfogadtatása jelentős eredmény. Az emberi jogokat érő sérelmeik megszüntetése terén azonban még rengeteg a tennivaló, de kétségtelen, hogy a lezárulás előtt álló teheráni konferencia, melynek állást kell foglalnia a főleg arab, de egyéb nemzetiségű menekültek kérdésében is, további előrelépésnek ígérkezik. Szirt AMI TEXASBAN TITOK A Columbia Broadcasting System kedvelt vasárnap esti tv-műsora egy szatirikus politikai sorozat. Az elmúlt héten a műsor gúnyos célzásokat tartalmazott Johnsonra („Pillanatnyilag ő a legjobb elnökünk“) és egy nagysikerű protest-songot énekeltek benne: „Derékig a lucskos sárban“. A műsort a Texas állambeli Austin KTBC televíziós adója, amely a Columbia adásokat közvetíti, nem vette át. Mint tudni, ez az adó a Johnson család érdekeltsége. Most az anyagi érdekeltséggel szemben egy másik — ha nem erkölcsi — győzött. így aztán bizonyára titok marad Texasban, mit mondanak Johnsonról New Yorkban. (A Newsweek alapján) Népirtás Brazíliában Brazíliában nagy port vert fel az a jelentés, amely a brazil őserdőkben folyó népirtásról számol bér A párizsi Figaro című lap cikkét közöljük. Külpolitikánk és a nyugati sajtó Új kormányunk nyilatkozata, amely tudvalevőleg a szocialista demokrácia kifejlesztésére vesz irányt és ebből kiindulva körvonalazza külpolitikánkat, mély visszhangot keltett a nyugati világsajtóban is. Egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy külpolitikánk tartós alapja a Szovjetunióhoz és a további szocialista államokhoz fűződő barátságunk és szoros együttműködésünk marad. E sarkalatos alapelvet kormányprogramunk egyértelműen megerősíti. Ugyanakkor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az együttműködési lehetőségeket, amelyek — Európában elfoglalt helyzetünknél fogva — a gazdaság és kultúra terén kínálkoznak a kapitalista országokkal. Persze ezek az együttműködési lehetőségek csak a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság, az egymás belügyelbe való be nem avatkozás elvének alapján valósulhatnak meg. így például — mint a kormányprogram leszögezi — nagy lehetőségek állnak fenn, hogy Franciaországgal, Olaszországgal, Nagy-Britanniával, a Benelux-államokkal, az északi országokkal és a szomszédos, semleges Ausztriával kétoldalú kapcsolatokat fejlesszünk ki. Az Egyesült Államokhoz való viszonyunk mindenekelőtt azon múlik, hogy az amerikai kormány elhárítsa a fennálló akadályokat; térítse vissza a Hitler által elrabolt, visszatartott állami aranytartalékot és szüntesse meg a hidegháborús sérelmes intézkedé-3 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. május 11 seket. Külpolitikánk egyik kulcskérdése a német probléma. Szocialista köztársaságunk a két német állam létéből indul ki és az NDK-át az európai erőegyensúly és béke fontos tényezőjének tekinti. Határozottan viszszautasítunk minden revansiszta, újnáci és demokráciaellenes irányzatot, de másrészt megelégedéssel állapítjuk meg, hogy nyugat-német közéletben és egyes politikai szószólóknál mutatkoznak realisztikus, demokratikus nézetek és áramlatok. Gazdasági, kulturális és tudományos téren vannak már a Német szövetségi köztársasággal bizonyos kapcsolataink, de a jószomszédság elveinek megfelelő politikai kapcsolatok normalizálásának a realitások elismerése az előfeltétele. A hosszadalmas Közép-keleti válság rendezése érdekében továbbra is a politikai megoldás mellett vagyunk, illetve a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtását szorgalmazzuk. Szilárdan kiállunk az amerikai agresszió ellen küzdő vietnami nép önrendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett, támogatjuk nemzeti függetlenségéért folyó harcát és a-' tárgyalásos béke helyreállítására irányuló őszinte igyekezetét. Továbbra is eltökélt szándékunk, hogy fejlesszük kapcsolatainkat az imperializmus és a gyarmatosítás ellen harcoló országokkal, szilárdítsuk velük barátságunkat és együttműködésünket a békés együttélés elvei alapján. A tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítani, hogy számos tekintélyes nyugati polgári újság igyekszik a szocialista demokrácia kibontakoztatására irányuló törekvéseinket komolyan értékelni, megértéssel elemezni. így például a De Gaulle tábornokhoz közel álló „Nation“ és a „Paris-Jour“, amely különösen kiemeli, hogy Oldíicfa Cerníik miniszterelnök vezette kormányunk programja a személyi szabadságok és a nemzeti kisebbségek jogainak törvényes szavatolásával számol. Valósággal lelkesedéssel ír a francia „Nouvel Observateur“ főszerkesztője, Jean Daniel Csehszlovákia legutóbbi fejlődéséről. Vezércikkében — a nyugati fiatalság megnyerése szempontjából és az ottani társadalom megifjodása céljából — mintegy módéiként állítja előtérbe a „prágai tavaszi ébredést“ és többek közt leszögezi: „A prágaiak talán nincsenek is annak tudatában, mily rendkívüli jelentősége van annak, amit Prágában csinálnak. Forradalmuk iránti lelkesedésünk fenntartástól mentes. „Rendszeres és rokonszenvvel teli figyelmet szentel a csehszlovák eseményeknek a hatalmas példányszámban megjelenő olasz „Unita“ és az ugyancsak baloldali „Paese Sera“. Jóval tartózkodóbban ír a nyugatnémet liberális burzsoá sajtó, de bár bel- és külpolitikánk tekintetében a cikkeikből kiérződik bizonyos elégedetlenség, a lapok meglehetős tárgyilagossággal idéztek a kormánynyilatkozatból. Nem maradt adós annak méltatásával az osztrák sajtó sem, amely hasonlóan, mint az angol lapok egy része a föderáció megteremtését és a nemzetiségek egyenjogúsításának alkotmányos biztosítását domborítja ki. Szirt Nem ez az első eset, hogy riadóztatták a brazil közvéleményt. Az O Globo című újság már két évvel ezelőtt cikksorozatban számolt be az emberirtásról, amelyet az indiánok ellen folytatnak az Amazőn és a Mato Grosso vidékén. Kalandorok csoportjai büntető expedíciókat szerveztek és egész falvak lakosságát mészárolták le. A sors iróniája, hogy tettüket az az indiánokat védelmező szervezet tudtával hajtották végre, Ezt a szervezetet a huszas években alakította Rondon marsall, aki egész életét az indiánok védelmének szentelte. Miért irtják az indiánokat? Egyszerűen azért, hogy megkaparintsák földjüket. A hódítás már évszázadok óta lankadatlan ütemben folyik. Az úgynevezett civilizáció határai egyre terjednek a „rézbőrűek“ területeinek rovására. Levi Stross néprajzkutató 1918-ban brazíliai utinaplójában azt írta, hogy Sao Paulo állam (akkora terület, mint Franciaország), kétharmad része az indiánoké. Tizenhét évvel később, amikor ismét Brazíliába látogatott, az egész államban egyetlen indiánt sem talált. 1918 és 1935 között az indiánokat kiszorították erről a területről vagy kiirtották. A neve? etnológus ezzel kapcsolatban számos súlyosan vádló bizonyítékot gyűjtött össze, Leírta például, hogy gyakran oly módon tizedelték meg az indiánokat, hogy a fekete himlőben elhaltak ruháit adták nekik. Legutóbb Jager Figueridoro készített jelentést az indiánok helyzetéről. Szinte hihetetlen dolognak jutott a nyomába, amelyeket most a brazil sajtó Castello Branco kormányának és az ezt megelőző kormányok terhére ír. A jelentés beszámol arról, hogy az indiánokat védelmező szervezet volt igazgatójának Vinhais Nevesnek hallgatólagos beleegyezésével a kalandorok szabályos népirtást folytattak a hazai és a külföldi kapitalisták érdekében. Vinhais Neves az üggyel több millió dolláros haszonra tett szert. A botrány annál felháborítóbb, hogy magas rangú hivatalnokok, politikusok, tábornokok is hasznot húznak a genocídiumból. Kiderült, hogy az indiánokat védelmező szervezet valóságos gengsztertanya A brazilok most rádöbbentek, hogy ezek a skrupuius nélküli kalandorok cinikusan kigűnyolják az emberségbe vetett hitüket. Mindeddig őszintén hitték, hogy az új társadalmi életre még meg nem ért indiánok a nemzet apjai védelmét élvezik. Éppen ellenkezőleg: az indiánok védelmére alakult szervezet saját védenceinek kiirtására törekedett. Természetesen nem kell teljes egészében elítélni az intézményt, amelynek voltak vezetői, akik őszinte, igaz emberséggel küzdöttek az indiánok érdekeiért. De olyanok is akadtak, akik csak saját érdekeiket nézték, és nem riadtak vissza a legkegyetlenebb tömeggyilkosságtól sem. Az csak kevéssé lehet vigasztaló, hogy az eset mély felháborodást keltett Brazíliaszerte. Az indiánok helyzetéről szóló jelentést egyébként eljuttatják az Egyesült Nemzetek Szerveiének is Teheráni értekezlet az emberi jogokról • « Memphis és Dallas „Valaki szép pénzt keresett az eU hők meggyilkolásával. Martin Luther King ts megkapja majd a magáét. Az 6 fejére egymillió dollárt tűztek ki, és egy nap, majd ha kiszabadulok, bekasszírozom a dohányt." E szavak nem valami krimifilm forgatókönyvéből valók. Nem kiagyalt mondatok. Az amerikai közélet valóságáról árulkodó vallomás most látott napvilágot a Dalton Daily Ctziten nevű lapban. Abban a városban amelynek börtönében egykor King körözött gyilkosa, James Earl Ray raboskodott. A hajdani cellatárs Raymond Curtis számolt be a daltoni fegyházat meglátogató helyt riporternek, Lloyd Gulledge-nek arról, milyen figyelemre méltó megjegyzéseket fűzött Ray 1963. november 22-én, az elnökgyilkosság estéjén a Kennedy ellen elkövetett merénylethez,
