Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-11 / 19. szám
Az ipolyságiak ébresztése Az Ipolysági irodalmi színpad vezetője vagyok, ezért kellemetlen, hogy saját munkámról kell cikket írnom, de ötévi hallgatás után (azóta működik az ipolysági irodalmi színpad) ezt a szerénytelenséget is el kell követnem. GÄL Sándor a Szabad Földműves április 20-i számában 6zámonkéri tőlünk a közönség hiányát előadásainkon, és ezért — ha cikke alapján jól értelmezem — az Ipolysági pedagógusokat okolja, akik szerinte bizonyára nem tudják, vagy nem akarják mozgósítani a város diákságát irodalmi színpadunk előadására. De vajon helyes-e ez az elmélet? Szerintem nem. Személy szerint én, az irodalmi színpad vezetője ellene vagyok ennek a közönségszervezési módnak egy nagyon egyszerű oknál fogva. Diákközönséget szervezni a közönségszervezés legegyszerűbb és legprimitívebb módja. Hogy miért, azt hiszem senki előtt bizonygatni, vagy részletesebben fejtegetni nem szükséges. A diákoknak kijelentik az iskolában, 'hogy nézzék meg az előadást és azok megnézik, megmentve ezzel a közönségtelenségtől egy kulturális megmozdulást. Utána a szervezők könynyű szívvel, nyugodt lelkiismerettel könyvelik el az anyagi és közönségsikert, és feltűzik homlokukra annak jelképes babérjait. De talán ebben a primitív és csak látszólag eredményes módszerben és annak évtizedes gyakorlásában rejlik egyik oka annak, hogy miért vesztettük el a felnőtt közönséget, amellyel évek hosszú során senki sem törődött, hiszen beszédes számban helyettesítették őt a diákok a kulturális rendezvények legkülönbözőbb fajtáin. Mi is tudunk és szerveztünk is diákelőadást, és éppen ezért nem volt közönség az esti előadáson, amelyet Ipolyság felnőtt lakossága számára rendezünk. Azt hiszem azonban ezért nem a' szervező CSEMADOK helyi szervezete a felelős, hanem a közönség, amelynek már novemberben is alkalma lett volna látni az előadást (akkor szintén üres volt a terem). Közben összeállításunk elnyerte a Balassagyarmaton rendezett fesztivál nagydíját, amelyről a sajtó is beszámolt, ami úgy gondolom elég jó reklám lehetett volna áprilisi előadásunkhoz is. Sajnos, úgy látszik, városunkban kevés az újságolvasó. Egyesek véleménye szerint talán „túlléptük korunkat“, és színvonalasabb műsort adunk, mint amit a közönség kíván. Ezen azonban mindig mosolyognom kell. Egyrészt nem érzem magamat irodalmi színpadi prófétának, másrészt nem szeretem leértékelni a közönséget. Szerintem ez a közönség inkább közömbös, mint műveletlen. Felrázni csak agresszív módszerekkel lehet. Ezért remélem Gál Sándor megbocsájt nekem, hiszen megvallom, tulajdonképpen nem ellene írtam ezt a cikket, hanem inkább azok ellen, akik nem jöttek el az előadásra, és ezek sajnos nem diákok, hanem az ipolysági felnőtt közönség. VAS OTTÖ Engels: „Neve és müve élni fog századokon át!“ Százötven éve. 1618. május 5-én született Marx Károly. Amikor barátjával és harcostársával, Engels Frigyessel együtt megírták A Kommunista Párt Kiáltványát, a kommunizmus még csak „kísérteiként“ járta be Európát. Ma pedig már nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne lenne a kommunizmus elméletének hive, pártolója és pártja, sőt a föld egyharmad részén, tizennégy országban a marxizmus elmélete alapján épül az új társadalom, a szocializmus, a kommunizmus. Marx, a kimagasló tudós és gyakorlati forradalmár, nagyszerű egyéniség volt. Küzdelmes élete, kiváló jellembeli tulajdonságai példamutatók késői korok emberei számára is. Az alábbiakban harcostársa, Engels vall róla: Darwin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel — Marx az emberi történelem fejlődési törvényét: azt az eddig ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniük, lakniuk és ruházkodniuk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhatnak: hogy tehát a közvetlen anyagi létfenntartási eszközök termelése, s ezzel egy nép vagy korszak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami berendezése, jogi nézetei, művészete, sőt vallási képzetei kifejlődtek, így tehát ebből az alapból kell ezeket magyarázni is — nem pedig, ahogy eddig történt, megfordítva. De ez nem minden. Marx felfedezte a mai tőkés termelési mód, s az általa létrehívott polgári társadalom sajátos mozgástörvényét is. Az értéktöbblet felfedezése itt egyszerre világosságot teremtett, míg minden előbbi vizsgálat, a polgári közgazdászoké csakúgy, mint a szocialista kritikusoké, a sötétben tévelygett. Két ilyen felfedezés elég volna egy életre. Szerencsés már az is, akinek megadatott, hogy csak egy ilyen felfedezést tegyen. De Marx minden területen, ahol kutatott — még a matematikában is, önálló felfedezéseket tett. Ilyen volt Marx, a tudomány embere. De ez még a felét se tette ki az egész embernek. A tudományban Marx történelmet mozgató, forradalmi erőt látott. Bármilyen nagy öröme telt is valamely elméleti tudomány új felfedezésében, amelynek gyakorlati alkalmazhatóságát talán még nem is lehetett előre látni — még nagyobb örömet érzett, ha olyan felfedezésről volt szó, amely azonnal forradalmasítóan hatott az iparra, a történelmi fejlődésre egyáltalában ... Mert Marx mindenekelőtt forradalmár volt. Igazi élethivatása az volt, hogy valamilyen módon közreműködjék a tőkés társadalom és az általa alkotott állami berendezések megdöntésében, hogy közreműködjön a modern proletariátus felszabadításában, amelyet először ő ébresztett helyzete és szükségletei tudatára, felszabadulása feltételeinek tudatára. A harc volt az eleme. S harcolt oly szenvedéllyel, kitartással, sikerrel, mint keívégi magyar közmondások Aki kérdi: kell-e, az nem örömest ad. Nagy benne az akarat, mint a rossz lóban. Ki mást becsül, magát becsüli meg. Ritka búza, miben konkoly nincsen. Nem mind jó, ami régi. Ki sokba fog, keveset végez. Nincs oly szakács, aki mindenkinek szája ízén főzzön. Ki mindennek barátja, mindennek bolondja. Késő agg ebet táncra tanítani. Feltartja az orrát, mint az érsek disznaja. Fa Is nagyobbnak tetszik, ha ledőlt. Ki melegedni akar, a füstöt is szenvedje. Ki mindig égbe néz, kútba esik. Jobb az előbb az utóbbinál. A cifra még nem szép. Ki vén korában házasodik, dajkát keres. Elmúlt esőnek nem kell köpönyeg. Jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni. Könnyű asztag mellett kalászt szedni. Kinek ml kedvére, nincs a terhére. Kéményseprőnek is lehet molnár fia. Régi kölcsön nem ajándék. Ki nem akar adni, azt mondja: nincs. Ügyetlen barát többet árt az ellenségnél. Bolond ütközik kétszer egy kőbe. Bölcs embernek bajos tudatlanok között szőlani. Gyűjtötte: Takács Ferenc vesen. Az első „Rheinische Zeitung" 1642, a párizsi „Vorwärts“! 1844, a „Deutsche Brüsseler Zeitung“ 1847, a „Neue Rheinische Zeitung“ 1848— 1849, a „New York Tribüne“ 1852— 1881 — ezenkívül harcos brosúrák tömege, munka a párizsi, brüsszeli és londoni szervezetekben, míg végül az egészet megkoronázta a nagy Nemzetközi Munkásszövetség. S valóban ez megint olyan eredmény volt, amelyre megalkotója büszke lehetett, még ha semmi egyebet sem tett volna. S ezért volt Marx kora leggyűlöletesebb és legtöbbet rágalmazott embere. Kormányok — önkényuralmaik meg köztársaságaik is — kiutasították, burzsoák — konzervatívok meg szélső demokraták is — versenyeztek abban, hogy megrágalmazzák. Mindezt könnyedén félretolta, nem is hederített rá, s csak végső kényszer esetén felelt. Es halálakor a szibériai bányáktól egész Európán és Amerikán át Kaliforniáig a forradalmár munkatársak milliói tisztelik, szeretik, gyászolják, s bátran mondhatom: Lehetett még oly sok ellenfele, de aligha volt személyes ellensége. Neve és műve élni fog századakon át! (Beszéd Marx Károly sírjánál 1883.) A MATESZ májusi terve május 11. szombat ]óka 19.30 Rómeó és Júlia május 12. vasárnap Tornóc 19.30 Rómeó és Júlia május 17. péntek Komárom (prem.) 19.30 Ludas Matyi május 18. szombat Nemesócsa 19.30 Ludas Matyi május 19. vasárnap Komárom 19.30 Ludas Matyi május 23. csütörtök Léva 19.30 Ludas Matyi május 24. péntek Diószeg 19.30 Nem angyal a feleségem május 25. szombat Nagymácséd 19.30 Ludas Matyi május 26. vasárnap Szene 19.30 Nem angyal a feleségem Búcs 19.30 A bosszú május 29. szerda Nagykapos 19.30 Úri muri Rimaszombat 19.30 Nem angyal a feleségem május 30. csütörtök Pólyán 19.30 Őri muri Fülek 19.30 Nem angyal a feleségem május 31. péntek Kistárkány 19.30 Őri muri Berzéte 19.30 Nem angyal a feleségem A középkorban Léva híres várral rendelkezett. 1663- ban a várat elfoglalták a törökök. A vár kapitánya akkor Bartakovics Gáspár volt. Bartakovtes — látva a törökök erejét — feladta harc nélkül a várat. A törökök uralma a várban csak 1664-tg tartott: ekkor Souche császári generális csapataival visszafoglalta a várat. A vár török uralma mindössze 223 napig tartott. Ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy mondák szülessenek a nép ajkán. Egy ilyen monda a lévai lányok ügyességéről, harciasságáról szól a törökdülás idejéből, amelyet lejegyeztem: meg a levél tartalmát. Tanácskoztak, okoskodtak, de semmi értelmes ötlet nem jutott az eszükbe. A btró lánya kért szót. Szép, okos, ügyes lányként ismerte a város lakossága. Ez a lány olyan meggyőzően tudott érvelni, hogy végre ts elfogadták a javaslatát. A lányoknak el kell vinni a hízott libákat, de tőrrel kell felfegyverkezniük. Ez idő tájt a lányok nagyon jól tudtak bánni az éles tőrrel, s Így veszély esetén némi lehetőség maradt a megmeneküléshez. Ha sor kerülne a segítség hívásra, akkor elengedik a libákat és gágogásuk jel lesz a vár kapujánál álló legényeknek és férfiaknak a harcra. Monda a lévai várról A vár elfoglalása után a török basa néhány katonájával a várban tartózkodott. A török leigázók kitűntek a háremek fenntartásával, s erről a háborús időszak alatt sem mondtak le. A letgázott országokból hurcoltak össze lányokat. így a várban tartózkodó basa, aki sosem tudott betelni a szép lányokkal, elhatározta, hogy feltölti a háremet új személyekkel. Léva városában nagyon szép lányok voltak mindig. A basa cselt eszelt ki, amellyel magáévá akarta tenni a lévai lányokat. Levelet küldött a lévai bírónak, melyben kérte, küldjön számára félszáz jól kihizlalt libát. A basa levele nagy megrökönyödést s félelmet váltott ki, főleg a szülők körében. Ugyanis a levélben a többi között az állt, hogy a hízólibákat lányok vigyék személyesen. A lévai polgárok tudták mi vár lányaikra, de azt is tudták, hogy az esetleges visszautasításkor a bosszúálló basa katonáival kiraboltatja a várost, agyonvereti az élőket, vagy fogságba ejti őket, s fogolyként sínylődhetnek ... A lévai bíró azonnal tanácskozást hívott össze, melyre meghívta a lányok szüleit, hozzátartozóit s kérte, hogy vitassák l ats ats ats ata ata ata ata ata ata ata a^a a Reggel a szülők nagy sírása, jajgatása közepette elindultak a lányok a várba a basához fáz akkori város a mostani Ó-Léva nevű szőlők helyén feküdt). A lányok jövetele a basát nagyon megörvendeztette. Ragyogó szemmel nézegették őket a katonák is — volt is miért. Csinosak, egészségesek voltak. Később csipkedni kezdték, majd fogdosták a lányokat. Ezek nem teketóriáztak, elengedték a libákat, s tőrt rántva védték tisztességüket. Olyan bátrak voltak, hogy a dulakodás közepette megölték a török basát és néhány katonáját fa katonák többsége nem tartózkodott a várban, rabló úton volt). A várkapuban ácsorgó legények is kardot rántottak a libagágogásra, s elintézték az ellenséget. A szerencsés visszatérés nagy örömet váltott ki a lakosság körében. Vendégséget csaptak: a finom sült libára csúszott az itóka. Ettől kezdve évente megemlékeznek a hősies harcukról híres lévai lányokról: s a sült libafertályt 16 borral öblítgetik le, amely ott terem a régi város helyén, a mostani Ó-Léva részen. Lejegyezte: Belányi János, Deménd i*a a^a ata ata ata a^a ata ata a*a a£a ata a^a ata ata A tátrai múzeumban Furcsa, terméskőből épülő, háromszögletes oldalfalú épülettömb. Mi ez? Nem más, mint a tátrai múzeum, amely mintegy két év múlva elkészül. De ettől függetlenül van múzeuma a Tátrának. Szerény keretek között működik, néhány helyiséggel a volt Széchenyi villában. Az exponátumok nagy része — mint ahogy Olejník elvtárs mondotta — sajnos még Poprádon, meg Smolkovecen van elraktározva, helyiség hiánya miatt. A múzeum azonban így is érdekes: a néhány szobában kiállított tárgyak vonzóak. Az első teremben a tátrai népviselet fejlődését látjuk, egészen a mai 2diar-i népviseletig. De ott a figyelmeztető tábla is: az értékes népviselet ma már nem létezik. A giccses 2diar-i szoba csak turisztikai atrakció, nem igazi népművészet. A Magas Tátra első települései a tatárjárás után létesültek, azelőtt csak pásztor-tanyák voltak. A másik szoba közepén a Tátra hatalmas plasztikus térképe tűnik fel egy asztalon és áttekintést nyújt a Magas Tátra múltjából. A Magyar Kárpátegyesület havasi gyopáros jelvénye felett érdekes adatokat olvashatunk arról, hogy 1565-ben valósult meg az első nagyobb túra, amely elérte a Zöldtavat, 1615-ben mászták meg először a késmárki csúcsot, 1873-tól alakultak a telepek és valósult meg a rendszeres ide,genforgalom. A TANAP (a Tátrai Nemzeti Park), amely ma ügyel a Tátrára, 1949-ben alakult meg. A harmadik szoba előtt egy kitömött zerge áll, felhíva a figyelmet, hogy ez a harmadik helyiség a Tátra faunáját mutatja be. Ott áll valóban a jégkorszakból visszamaradt, félénk mormota, mely ha veszélyt érez, két lábra áll és fütyül. Ott áll kitömve a tátrai erdők egyik büszkesége, a hiúz, valamint a pompás kárpáti sas, mely a felhők alatt fészkel; s a királysas is látható, melyből ma már csak négy család él. Eredeti nagyságában található a Mackó, úgy ahogy ott él, valamint a tátrai fauna sok más érdekesssége. Turisták, iskolások, akik a Tátrában járnak, nem mulasztják el megtekinteni a tátrai múzeumot, mai szerény formájában. Arra is gondoltam, meg kellene sürgetni az új múzeum építkezésének befejezését, mert a sok külföldi, aki a Magas Tátrát megtekinti, többet vár, mint amennyit a mai múzeum három szobája nyújt. Az új múzeum valóban nagyon nagy értéke lehet majd festői szépségű Magas Tátránknak! Mártonvölgyi László
