Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-13 / 2. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) nosftású fajta milyen eredményeket ért el az elmúlt évben?

— Évi átlagban — hatvannégynapos nevelési turnusokat véve alapul — 1,30—1,35 kg-os átlagsúlyt érünk el üzemeinkben, 2,72—2,73 kg-os takarmányfelhasználás és 4—4,5 °/o-os elhullás mellett. Ez megnyugtató eredmény, amely ökonómiai átszámításban is elfogadható.

— A legfontosabb kérdésekhez tartozik a takarmányozás megoldása, milyen a helyzet ezen a téren?

—r Ez igen kényes kérdés. A felvásárló vállalattal olyan megállapodásunk van, hogy gyakorlatilag az összes üzemközi baromfitenyésztő vállalatok teljesértékü takarmánykeverék-juttatásban részesülnek. Ez olyan alapon történik, hogy a szükséges gabonamennyiség 75 %-át az üzemközi vállalat társtulajdonosai adják, 25 °/o-át pedig a felvásárló vállalat bocsájtja rendelkezésre az állami készletekből, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság, Illetőleg a járási mezőgazdasági társulás jóváhagyása alapján. Sajnos, azonban a takarmánykeverékek minőségét illetően nem kielégítő a helyzet. Megkezdődött ugyan a korszerű, pontos adagoló-készülékekkel Jelszereit takarmánykeverő üzemek építése, melyek üzembeállítása azonban késik. így ebben az évben még mindig a járási takarmánykeverő üzemekre kell támaszkodnunk, melyeknek technikai színvonala elvitathatatlanul alacsony, s ha ez még az ottani alkalmazottak esetleges figyelmetlenségével párosul, sok kellemetlenséget kell majd átvészelnünk. A naposcsibék érzékenységét azt hiszem nem szükséges különösebben hangsúlyoznom. Az a kívánságunk, hogy a takarmányipar olyan minőségi szinten dolgozzon, mint a tornóci. Itt is két-három évig tartott, amíg személyes közbenjárással, „tetemrehívással“ sikerült az üzem vezetőit meggyőznünk mit jelent a rossz és a jó megjelölés a csibetápot illetően. A sok rossz üzem közül például a semicaiban 20—25 különböző keveréktakarmányt készítenek, s ez a tény már maga kizárja, hogy a szitákat állandóan tisztítsák vagy cseréljék. Én azt a nézetet vallom, hogy az egyes járásokban levő 2—3 keverőüzem közül egy takarmánykeverőt kizárólag baromfitápok készítésére kellene szakosítani, hiszen ma már olyan takarmánymennyiségre van szükség a szárnyasok részére, ami ezt teljesen indokolttá teszi. Jelenleg részünkről a legnagyobb szigorúságra van szükség, s bizonyára nem haragszanak meg üzleti partnereink, ha bevezetjük az átvett takarmánymennyiségek minőségi ellenőrzését. Amennyiben a deklarált minőségtől eltérő takarmányt kapunk, úgy leállítjuk a szállítmányt, pönálét számlázunk stb. Szolgálatukért fizetünk, méghozzá nem keveset, hiszen a takarmánykeverékek ára állandóan növekszik, ezért a minőség kérdésében nem szabad meghátrálnunk.

— Hány üzemmel dolgozik vállalatuk?

— A nyugat-szlovákiai kerületben három üzemünk van, a közép-szlovákiai kerületben egy és a kelet-szlovákiai kerületben szintén egy, amely üzemeinknek természetesen sok részleg munkájáról kell gondoskodniuk.

— A Csehszlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége ma már hatalmas taglétszámmal rendelkezik. Miben lehet segítségére vállalatuk e jelentős érdekköri szervezetnek?

— Ez a kérdés nem hanyagolható el, hiszen Szlovákiában a tojáshasznosítású tyúkállomány felerészben a háztáji gazdaságokban van. A naposcsibe előállítási tervünkben számolunk a magánszektor ellátásával is. Az üzemközi baromfitenyésztési vállalatok kisebb keltetőállomásainak teljes kihasználásával is hozzájárulunk ennek teljesítéséhez. Szükséges, hogy már ezekben a napokban forduljanak a kistenyésztők szövetségükön keresztül a megalakult üzemközi baromfitenyésztési vállalatokhoz, vagy üzemeinkhez rendeléseikkel. Nincsen technikai akadálya annak, hogy idejében bejelentett igényeiket kielégítsük, s tenyésztojás termelés szempontjából sincsenek problémáink.

— Résztulajdonosaivá válhatnának a Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetségének járási szervezetei a járási baromfitenyésztési társulásnak?

— Határozottan kívánatos lenne ez a tagság, hiszen ennek az érdekkört szervezetnek így módjában állana tagjainak érdekeit valóban védelmezni, s bizonyos mennyiségű többlettakarmányjuttatásban is részesíteni. Talán az árueladás terén is előnyökkel járnak ennek az elgondolásnak a megvalósítása.

— A baromfi- és a tojástermelés nagyüzemi fejlesztése összefüggésben áll beruházási kérdésekkel is. Milyen ezen a téren a helyzet?

— A beruházás egyik feltétele az új termelési kapacitások megteremtésének, nagyobb összpontosítás alapján. Ezt kétféle módon hajtjuk végre. Egyik mód a saját beruházási építkezéseink végzése, főleg szaporítóüzemek és baromfinevelők létesítésére tenyésztojások előállítása céljából. Másik mód pedig az üzemközi baromfitenyésztési vállalatok útján történő kapacitásnövelés. Ezen a téren a program igen gazdag, s itt saját beruházási részesedéssel támogatjuk a kezdeményezést. A szabály az, hogy amennyiben a mezőgazdasági üzemek képesek az üzemközi vállalkozás beruházási költségeit fedezni, ügy nem igyekszünk részt vállalni a beruházási költségekből. Azonban rendszerint a mezőgazdasági üzemeknek nincsen pénzfeleslegük, ezért minden eddigi üzemközi baromfitenyésztési vállalat létrehozásának beruházási költségeit megközelítőleg 30 %-ban fedezzük. Ez évben tizennégymillió korona részesedést kell kifizetnünk.

A Baromfitenyésztési Nemzeti

Hogyan segítik a vitaminok a baromfi szervezetét a betegségekkel szemben

A betegségek elleni preventív védekezést szolgálja az állatok rendszeres etetése vitaminokkal. Antibiotikumok etetését minden esetben összekötjük B- vitaminkomplex adagolásával, amelyet a takarmányba keverve legalább egy héten át etetünk. Az adagolást 1—2 nappal az antibiotikum alkalmazása előtt kezdjük el.

Régóta ismert, hogy a vitaminkiegészítés növeli az állatok ellenállóképességét, azonban a legutóbbi években számos újabb tapasztalattal gazdagodtunk a részletek tekintetében.

Gyakran találkozunk olyan betegségekkel, amelyek táplálóanyagok, ásványi anyagok vagy vitaminok hiányával hozhatók összefüggésbe. Vizsgálataink szerint az anyagforgalmi betegségek kialakulásának sokszor az az oka, hogy a parazitás fertőzések kedvezőtlen hatást gyakorolnak a táplálék anyagainak felszívódására.

A baromfitenyésztők minden eszközzel a nagyobb hozamok elérésén fáradoznak. A tömegtartás azonban kedvez a betegségek terjedésének és ez egyre nagyobb nehézségek elé állítja a szakembereket. Arra nem lehet számítani, hogy egy populáción belül megakadályozzuk a fertőzés továbbterjedését, marad tehát a védelem, a prevenció. Valamennyi betegséggel szemben azonban lehetetlen állandó védelmet nyújtani, emiatt szükség van az állatok magasfokú ellenállóképességére. Legyen szabad e helyen néhány olyan adatot említeni, amely azt bizonyítja, hogy a takarmányba kevert, vagy az ivóvízben nyújtott vitaminok segítségével fokozható az állatok ellenállóképessége, és ezúton csökkenthető egyes parazitás betegségek kártétele.

Egyetértünk Wilgus(1965) megállapításával, aki abból a célból, hogy a betegségekkel szemben természetes ellenállóképességgel ruházza fel az állatokat, az alábbi anyagokat javasolja a takarmányba keverni:

1. aminosavakat (mint a sejtek- és enzimek szerkezeti komponenseit),

2. az aminosavak anyagcseréjében fontos szerepet játszó B- csoportbeli vitaminok (B6, Bu, pantothensav, folsav) és C-vitamin,

3. egyes vitaminokat, amelyek képesek a hámszöveteket épségben tartani és regenerációjukat elősegíteni. Ide tartozik az A- vitamin, a C-vitamin és a B- csoportből a riboflavin, nyiacin, pantothensav és biotin.

Különböző fajtáknak eltérő lehet a vitamin igénye. Megfigyeléseket végeztünk arra vonatkozóan, hogy a sussex csibék kifogástalan fejlődésük érdekében több B-vitamint igényelnek, mint a leghorn, vagy rhode island fajták csibéi. Hasonlóan érdekes összefüggést látunk a B-vitaminok iránti igény és a kelthetőség között. Az ilyen adatokat csak alapos elemző munka szolgáltatja, amely a genetikus és az állatorvos rendszeres együttműködésén alapul.

Ismeretes, hogy — főként zsírban oldódó — egyes vitaminok szükségesnél nagyobb mértékű etetése hipervitaminozist, vagyis betegséget eredményezhet. Ilyen adatok az A- és a D-vitamin vonatkozásában jól ismertek. Kevésbé ismert azonban az, hogy egyes B-csoportbeli vitaminok nagyobb mennyiségben való adagolása vagy helytelen aránya, esetleg egyoldalú etetése is káros következményekkel jár.

Egyes vitaminok ugyanis a paraziták fejlődését fokozzák, mások inkább gátolják. Emellett a vitaminok a gazdaszervezetre is eltérő hatást gyakorolnak. Nem mindegy tehát az, hogy milyen vitaminokat adagoljunk.

A parazitás betegségek sokszor nem is mutatkoznak tünetekben csak szubklinikai formában zajlanak le. Ilyen esetben a fejlődés rossz, a termelés csökken, s ez hívja fel a figyelmet a betegségre. Emiatt a parazitás betegségek kártételét sok esetben nem az elhullás alapján kell lemérni.

A paraziták a gazdaszervezetben sokléle úton okoznak károsodást. Nézzünk ezek közül egynéhányat:

a) gazdaszervezet szöveteinek károsítása, s ezúton a szövetek felszívóképességének csökkentése.

b) A gazdaszervezet vérének és szövetnedveinek szívása.

c) A gazdaszervezet táplálékának (táplálóanyagok, vitaminok ) fogyasztása.

d) Vérerek, nyirokerek, epeutak, vagy a bálcső, a légutak elzárása a gazdaszervezetben.

e) Sebek okozásával kapu nyitása a gazdaszervezetben más organizmusok behatolására.

f) Különféle mérgező anyagok termelése, például vérsejtoldő vagy emésztő enzimek elválasztása: máskor éppen antienzimek és antikoagulánsok termelése a gazdaszervezetben.

g) Más fajtájú paraziták bevezetése a gazdaszervezetbe.

(Folytatjuk) DR. GUOTH JÁNOS, Kisállattenyésztési Kutató Intézet, Gödöllő

Vállalat, amint beszélgetésünkből is kitűnik, nagyot lendít a haladás kerekén és mind a nagyüzemi, mind pedig a kisüzemi baromfi- és tojástermelés

szakaszán a vártnál sokkal hamarább válnak valósággá óhajtott feltevéseink.

KUCSERA SZILÁRD

2 BfflnnM